html

2016/12/28

2016-os elsők

A korábbi évekhez hasonlóan, idén is összegyűjtöttem az idei év elsőit.

- Bicikliztem Szegeden.
- Bicikliztem át hídon, ahol az út közepére átvezet a bicikliút! (rohadt para)
- Többet hordtam szoknyát/ruhát, mint nadrágot.
- Szerveztem lánybúcsút.
- Horgoltam ajándékot.
- Voltam Dumaszínházban.
- Vezettem/vezetek bullet journal-t.
- Néztem végig először a Smallville-t.
- Munkahelyi versenyen "saját olimpiai számban" első helyezést értem el.
- Tartottunk esküvő utáni lánybúcsút barátnőnek.
- Játszottam GTA-val.
- Főztem borsófőzeléket. (pont olyan lett, ahogy a Mamám készíti :) )
- Írtam üzenetet a Molynak.
- Gyulladt be a derekam annyira, hogy egy hónapig nem tudtam kiegyenesedni.
- Voltam munkahelyi Karácsonyi bulin.
- Ettem és főztem kukoricatésztát.
- Gyűjtöm a bevált recepteket.
- Regisztráltam a snitt.hu-ra. :)
- Többet olvastam elektronikus könyvet, mint papíralapút.
- Vettünk saját társasjátékot. (Bang: A párbaj)
- Durrant ki a bicajgumim munkába menet. (Nem estem el, de a fékezésemet még Frédi is megirigyelné.)
- Készítettem bonbont Karácsonyra!
- Csináltam házilag forrócsokit.


A változtatáshoz való jogomat idén is fenntartom. :)

2016/12/13

2016-ban ezeket a zenéket szerettem

Őszinte leszek: január óta áll piszkozatként ez a bejegyzés, újabbnál újabb sokathallgatós dalokkal frissülve. Valamit töröltem és mást írtam a helyére, valamire már a felírtak közül nem is emlékeztem. Végül arra jutottam, hogy idén az alábbiak voltak a kedvenceim. A teljesség igénye nélkül: 

Kellemes 2016-os sláger, nálam gyakran mosogatás közben szólt. 

A szövegével, tartalmával együtt nagyon megkedveltem. 

Fejhallgatót a fejre, és 100%-ig kizárni a külvilágot, míg ez szól. A miracle van happen now. 

Nagyon tetszik a szövege. 

Ennek még inkább tetszik a szövege. És az a dobszóló a háttérben, fantasztikus!

Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, minden tetszik benne. 

Az előző éves kedvenc feldolgozása. Csodaszép. 

Alter. 

A Flash című sorozatban hallottam először, azóta minden nap lejátszom. 

Alig vártam, hogy újabb albuma jelenlen meg. 

Új felfedezett, rendszeresen éneklem mosogatás közben. 

Csodaszimpatikus éneklős házaspáros. 

+1, Az abszolút kedvenc

Tim Hughes - Pocketful of Faith



Btw: a Spotify 2016-os kedvenc összeállítása a részemre elég nagy kamu. Konkrétan vannak benne olyan dalok, amiket életemben nem hallottam még, illetve olyanok is, amiket elvből nem hallgatnék meg. :D

2016/12/11

Herbert, a bébivíziló

Sokat nem fűznék hozzá: kolleginának megrendelésre, szeretettel.

És hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezzen eme horgolt állat?
- Valami kisebbet, tenyérbe elférő
- De nem olyan pici, hogy rá tudjam zárni a mancsom
- Valami szép pasztell, valami baba, de kék vagy hamvas kis cukiszürke.


Szerintem minden kritériumnak megfelel. :)



Magyar illetve angol nyelvű leírást nem találtam, viszont német nyelvűt ITT találtok. Nem mintha tudnék németül, a számok alapján tippeltem, hogy mit kéne csinálni. Úgy tűnik bejött. :) 

2016/12/03

Dallamrajzok, avagy művészet és asszociációk

A Témázunk rovat novemberi fedőneve Kotta és ecset, vagyis az irodalomról nem csak könyvek szintjén lehet diskurzust indítani, hanem egyéb művészeti megközelítésekben is. Leginkább a zenei vonal áll hozzám a legközelebb, de igyekszem kibontakozni a többi kategóriát illetően is. Mondhatni elég lelkes amatőr vagyok, aki fogyasztja a művészetet, mint ténylegesen megérti azt, bár bizonyos tekintetben, magam is érintett vagyok a témákban. 

Nekem a művészetek mindig is a történetmesélésről szóltak: miként tudunk elregélni egy sztorit úgy, hogy közben nem használunk hozzá szavakat, csak ecset, festék, különböző hangszerek, kövek, ragasztó, digitális és analóg fényképezőgép, vászon vagy éppen néhány üvegdarab áll a rendelkezésünkre. Éppen ezért is tetszik ez a novemberi tárgykör - még ha át is csúsztam decemberre - mert ha megnézzük ezek lényegét, szervesen kapcsolódnak az irodalomhoz, még ha teljesen különböző megvalósítási formákról beszélünk is. Nem mellesleg mindig is művészeti beállítottságú voltam, még ha művész éppen nem is vagyok, de ez az a szemléletmód, ami érdekel, és valamelyest képes vagyok megérteni. Nem értek a matekhoz, a fizikához, és egyéb reál tárgyakhoz, de őszinte csodálatba oltott irigyléssel figyelem azokat, akik mindezekben egy hangyabokányit is, de jártasak.

Először a zenei vonatkozással kezdenék, mert mondhatni elég erős zenei befolyásoltságban élek, mindig is meghatározó szegmense lesz az életemnek. Zenei általános iskolába jártam, heti 5 alkalommal volt énekóránk, valamikor 2 hangszeren játszottam, valamint kórusban is énekeltem évekig. Ez persze nem azt jelenti, hogy jó hangom lenne, de egyezzünk ki abban, hogy a jó hallásomat nem csak az énekkarban tudtam kamatoztatni. ;)


forrás: pinterest.com
Valahogy számomra a zene mindig is meghatározó volt. Szeretem az érzést, ahogy a zenehallgatást és az olvasást összekombinálva kizárhatom a külvilágot, és egy teljesen új univerzumot generálhatok a magam részére. Érdekes azonban, hogy a zenét és az olvasást nem minden esetben tudom vegyíteni. Például, ha felteszem a fejhallgatót és úgy hallgatok zenét és közben olvasok, akkor nem érzékelem a történéseket körülöttem, megszűnik minden befolyásoló tényező, és csak a magam világát érzékelem. Ellenben, ha nincs rajtam fejhallgató, és a rádióból közvetlenül szól a zene, képtelen vagyok figyelni az olvasottakra, olyan az egész, mintha konferenciabeszélgetést folytatnék telefonon 20 emberrel és mindenki egyszerre akarja elmondani a nagyon fontos mondanivalóját, de a hangzavar miatt egyetlen értelmes szót nem tudok kiszűrni. 

PuPillával ellentétben én nagyon is értékelem, hogy mai ifjúsági sztorikban van valamiféle popkulturális utalás, mert ez engem borzasztó mód feldob. (Pl. a zenei megnyilvánulásokat nagyon szerettem a Szent Johanna Gimi sorozatban, mert egyrészt jól megválasztott dalokról van szó, másrészről a szövegek elég beszédesek az adott szituációt tekintve, harmadrészt újra tininek érezhettem magam, amit a könyv által jó volt újra átélni.) Rengeteg dal van elraktározva az agyamban, és ha már meglátok egyet is leírva, életre kél a belső archív rendszerem, elindul a végtelenített playlist, és minden túlzás nélkül állítom: csak elolvasom az adott dal címét, és az elejétől a végéig, minden  egyes hangnyi dobszólóval és hegedű betéttel játszódik végig az elmémben. Persze nem mindig hallgatok zenét olvasás közben, azonban mikor ezt teszem, úgy érzem, mintha maga a sztori is többé válna a ritmikával, a halk hegedűkísérettel, ahogy egyre fokozódik a dal ereje. Meg tudvalevő, hogy nálam egy-egy ének szövege már-már prófétai jelleggel szól hozzám, mert ezek is, ahogy fentebb írtam, történeteket mesélnek el. Az egyik ilyen meghatározó dal a Lifehouse: From Where You Are muzsikája. Pontosan azt élem át, amit Szeee írt a saját bejegyzésében: Nem lehet velem részletekbe menően belemélyedni egy-egy témába vagy művészeti ágba, de azt érzem, hogy a művészetek bármely formája mind-mind valami felsőbbrendű szegmense az életnek, Istentől való dolog. Egyszer úgy fogalmaztam meg, hogy  ilyenkor nem a művész, hanem maga Isten szól hozzám egy közvetítőn keresztül és próbál valami csodát mutatni. Pontosan ezt érzem én is, ha a zenéről van szó: Isten így tud hozzám a leginkább szólni. Legyen az kamarazene, filmzene vagy torkaszakadtából kiabálós dal, minden sejtemet képes átjárni, megmagyarázhatatlan módon inspirál.

Van egy másik rész, amit értékelek az irodalom zenei megnyilvánulásában: mikor a zenészeket maga az irodalom ihleti meg és az író vagy éppen a történet tiszteletére kerekítenek egy dalt vagy éppen egy egész albumot. Kedvenceim:

(C.S. Lewis: Keresztény vagyok) 

(Biblia) 


(Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak) 

A zene mellett a másik terület ami igazán megfog, az a képek és asszociációk világa. Lehet az egy egyszerű firka, graffiti vagy éppen egy díjnyertes fotó, minden formáját szeretem az illusztrációknak. Gyakran merülök bele a pinterest képtengerébe, hogy akár inspirációt gyűjtsek egy-egy ötletemhez. De őszintén már abban is örömömet lelem, ha könyves képeket, illusztrációkat nézek, vagy azt a sok-sok csodás portrét, ami az oldalon fellelhető, őszintén kíváncsivá tesz, milyen történetek rejlenek az adott képek mögött Éppen ezért szívesen olvasom az Annie Leibovitz munkásságát taglaló könyvet - Annie Leibovitz at Work - mert a fényképei mellett bemutatják a fényképek keletkezési körülményeit is, úgy mint a John Lennon - Yoko Ono páros kultikus kettős portréját, Whoopi Goldberg tejes ábrázolását, illetve a reklám és háborús felvételeit is.   
Alapvetően ha egy bejegyzést írok, akkor igyekszem valami képpel is illusztrálni azt, bár én nem fektetek rá nagy hangsúlyt, még ha tudom is, mekkora jelentősége van a képes megjelenítéseknek. Az egyik kedvenc illusztrációm szintén zenei ihletettségű, és Sarah Dessen: Figyelj rám! című könyvét társítanám hozzá, mint asszociáció. 

forrás: pinterest.com

Valójában ha arról van szó, hogy beszéljek festményekről, szobrokról vagy éppen milyen stílusban épült egy-egy épület, kb annyi várható tőlem, hogy pislogok tágra nyílt szemekkel és bólogatok az elhangzottakra, mert elhiszem, amit hallok ezekről a területekről, mert fikarcnyit sem értek hozzájuk. Azonban az, hogy ezek az épületek, festmények és szobrok melyik városban helyezkednek el, már annál inkább megmozgat. Mindez esélyesen köszönhető az örökmozgó lényemnek, nehezen maradok meg egy helyben, térülök-fordulok, és legszívesebben már az ország vagy éppen a világ egy másik pontján lennék, hogy felfedezzek ott mindent, ami feltérképezhető. Ezért is szerettem Hemingway Vándorünnepét, szívem szerint egyszer végigjárnám azt az útvonalat, miként bemutatja Párizst. De éppen ilyen utazásos dolgok miatt járnám be Amszterdamot (Csillagainkban a hiba) Edward herceg szigete (Anne), Svédország (Az ember, akit Ovénak hívnak) és még annyi más csodás helyet. Mondhatni tű van a bugyimban, olykor már annyira nekilódulnék a világnak. (Valószínűleg a festészet is egyszer jobban fog vonzani, főleg ha több ilyen témájú könyvet olvasok a jövőben. Eddig egyet olvastam festői vonatkozásban, de már sajnos nem emlékszem rá. Viszont régóta tervben van a Moulin Rouge könyv, A jácintkék ruhás lány újraolvasása (igen, erre nem emlékszem egyáltalán) a Dallos féle Munkácsy könyvek, a Leány gyöngy fülbevalóval és még sorolhatnám ítéletidőig.)

Rövidre zárva: ha nagyon szeretnék, még tovább is lehetne pedzegetni a fenti témákat, de már így is átcsúszott decemberre ez a bejegyzés egy jó kis száraz köhögéses megfázásnak köszönhetően, így remélem kedvcsinálóként megállja a helyét, hogy belemerüljetek a történetmesélés további kategóriáiba.

2016/11/18

Horgolt polip

Az egész ott kezdődött, hogy szembe jött EZ a kép pinteresten, és már első gondolatom az volt, hogy ez baromi cuki. Aztán rögtön beötlött, hogy @Zonyi nagyon rajong eme vadakért, így megmutattam neki a képet, és ment minden tovább a megvalósulás útján. 

Meghorgoltam mind a 8 lábat, majd összevarrtam őket: 


Elkészült a fej és beleillesztettem a tömés előtt a biztonsági szemeket:
Kis ufófej :)

Végül összeraktam a polip alkotóelemeit. 
Amit mintát találtam, az balkezes verzió, így azt nem erőltettem - megpróbáltam, de nem ment - így ránézésre raktam össze az állatkát. Alapvetően kisebbre horgoltam az egész játékot - az eredeti minta szerint legalább kétszer nagyobb - így meg kiterítve akkora, mint a tenyerem. Lehet, ha kicsit jobban megerőltetem magam, akkor találok jobbkezes mintát is, de így kalandosabb volt a feladat. 


2016/11/10

Fedőneve: Lalikornis

... de volt ő már Lali a lila ló, Feri, a fehér csődör illetve Magenta a kiváLó is. 

Lényeg a lényeg, hogy a családba becsöppent egy 5,5 éves kislány, akinek a kedvenc állatai között a ló, a póni, valamint az unikornis szerepel. A szülőknek említettem, hogy horgolnék a kislánynak egy ló formájú játékot, mire ők lelkesen reagáltak. Kerestem számomra is megvalósítható leírást, és így született meg ő, vagyis Lalikornis. Az eredeti leírás ITT található, ha más is elkészítené. :)



Remélem tetszik!

2016/09/22

Házimanó Felszabadítási Front

Igen, hetek óta Harry Potter lázban égek, még idén szeretném újraolvasni a sorozatot, vagy ha éppen újraolvasni nem sikerül, akkor Stephen Fry előadásában mindenképpen újrahallgatom. Azonban most a blog címe nem is igazán a Harry Potter sorozatra vonatkozik, hanem egy gyors DIY ajándékra, aminek köze van a zoknikhoz. 

Nem tudom ki hogy van vele, de én ha ajándékot készítek, akkor mindig törekszem arra, hogy valami olyat kreáljak, amit várhatóan nagyon kicsi eséllyel kap az ajándékozott. És mivel a héten esküvőre megyünk - megint :) - alig vártam, hogy ténylegesen nekikezdjek az alkotási folyamatnak. Elképzeléseim voltak, mit is szeretnék, de konkretizálni csak akkor tudtam, mikor aktív böngészést tartottam a Pinterest-es csináldmagad mappámban. Pár perc után meg is találtam a fejemben motoszkáló ajándékot, mégpedig EZT. Tökéletes ajándék egy olyan párnak, akik olvasták a könyveket, látták a filmeket, és szeretnek mindenféle utalást a sztorihoz kapcsolódóan. Innen is jött az utalás a sztorira, hiszen tudjuk, hogy Dobby-nak sokat jelent egy fél pár zokni is. És akkor lássuk, miként is készült (egy délután elég az elkészítéshez, ha ripsz-ropsz ajándékot vadászol).

A zokni csak illusztráció 

Alapanyagok

- Két fajta akril festék (tejeskávé és barna) 
- Pillanatragasztó 
- Natúr csipesz 
- Ecset
- Fedőlakk 
- Fa lap az egész alapjának 
- Rafia 

2016/09/10

Egy újabb bögre melegítő, ezúttal koalás kivitelben

Sejtéseim szerint nem sokan szeretünk szombaton dolgozni, de ha kell, nem tudunk ellene mit tenni. Ellenben az a jóság ért, hogy egy hete szombaton két olyan munkatársammal dolgozhattam együtt, akikkel nagyon jóban vagyok, azonban ritkán adatik meg a közös műszak dicsérete. Valami ehhez hasonló beszélgetés zajlott le közöttünk: 
L: - Nézd mit rendeltünk ebay-ről nagyon olcsón. (Telefonon mutat egy "játszóházat" ami kaparófa is egyben a cicájuknak.)
Jucc: Nekem meg most rendeltünk egy horgolótű szettet, napokon belül  megérkezik, várom már, elég sok projektet szeretnék ezzel megvalósítani. 
Zs: Csinálsz majd nekem egyszer egy sálat? Régen volt egy nagyon hosszú sálam, amit nagyon szerettem, de elhagytam egy régi osztálykiránduláson, mert nagyon benyekkentem. 
Jucc: Persze, csinálok. Csak adj fonalat és megoldjuk. 
Zs: Jajj, nagyon köszi, szerzek fonalat... amúgy miket tudsz csinálni? 
(Mutatom neki az Instagramra feltöltött horgolmányokat. A rókás bögremelegítőnél megakad.) 
Zs: Egy ilyet mennyi idő alatt csinálsz meg? 
Jucc: Hát, ha vastagabb a fonal, akkor max egy hét, mert úgy nem olyan szüttyögős, lehet vele haladni. 
Zs: Akkor jövő hét végére tudnál egyet csinálni? Mondjuk koalásat? 
Jucc. Sose csináltam még koalafejet, de megpróbálom. 


Ahogy munka után hazaértem, Pinteresten szétnéztem horgolt koala ügyben, majd 4 Smallville alatt elkészült a koala feje. Pár nappal később elmentünk még gombot és fonalat venni, és két kérés volt még a kolléga úrtól: ha megoldható, akkor a barátnője becenevét varrjam fel, és egy eukaliptuszlevelet is horgoljak pluszban és eszkábáljam fel a bögremelegítőre. 

A koala feje.

Poco (igen, rövid o-val) és a megálmodott eukaliptusz levél.

Próbáltam neten elérhető eukaliptusz levél mintát keresni, de olyat, ami tetszene nem találtam, és többféle levélformát találtam a témában, így horgoltam egyet megérzés alapján. Hála Istennek az ajándékozónak és az ajándékozottnak is tetszett, így én is elégedett vagyok a végeredménnyel. Miközben a különböző részeket csináltam (koala, a rózsaszín bögrefedő, becenév felvarrás) elküldtem a fázisfotókat Zs-nek, hogy jelezze, ha valami nem tetszene és módosítsam, de végül nem került ilyenre sor. A legnehezebb rész a felirat része volt, 5 alkalommal biztos visszabontottam. 

A rendelt szett és a horgolótű, amit használtam a készítéskor.
(Sajnos a képek minősége nem lett az igazi, mert este későn készült el az egész, aztán reggel meg korán mentem dolgozni, és a fényviszonyok nem voltak az igaziak. De mindenképpen meg akartam örökíteni és megmutatni a blogon. Szóval muszáj a filter alkalmazása.)

2016/08/31

Kedvenc női szereplők

Ha nyár, akkor ebben az évszakban tuti lesz egy - vagy inkább több - hónap, amikor nem olvasok. Meleg van, mindent kényelmetlennek érzek, és képtelen vagyok hosszadalmasabban belemerülni az olvasmányaimba. Ellenben ilyenkor szoktam a legtöbb sorozatot megnézni, és nagy felfedezéseket tenni. Az idei felfedezés, hogy vannak olyan női szereplők, akik nem bosszantanak. Róluk szóljon ez a bejegyzés.

Beatrice

Gyermekkorom kedvenc filmjének szereplője, majd mint később kiderült, legkedvesebb Shakespeare komédiám megtestesítője. Éles elméjű, karakán, határozott, szókimondó. A viselkedése elsőre inkább riasztó, mint vonzó, de ahogy megismerjük az érző énjét, rájövünk, hogy ez az egész kemény magatartás a valóságban csak álca, mert igazából a gőgös magatartás érző szívvel bír. Nem mellesleg Emma Thompson alakítja őt az 1993-as verzióban, ezt a feldolgozást csak dicsérettel lehet illetni. 

BEATRICE
(…) Úristen! El nem tudnék viselni egy szakállas pofájú férjet – inkább hálnék szőrpokrócon!
LEONATO
Kaphatsz férjet szakáll nélkül is.
BEATRICE
Azzal meg mit kezdjek? Szoknyát adjak rá, s komornámnak szerződtessem?
(Shakespeare: Sok hűhó semmiért) 



Felicity Smoak

A Flash (Villám) és Arrow (A zöld íjász) sorozatoknak köszönhetően fedeztem fel a hölgyeményt, és ha fiú lennék azt mondanám, hogy szerelem volt első látásra, de így inkább maradjunk a rajongásnál. Minden olyan tulajdonság meg van benne, amit a nőkben tisztelni és szeretni tudok: 
- Intelligencia
- Tudás
- Nem igazak rá a sztereotípiák
- Intelligens humor
- Érzékenység 
- Az érzelmek nem homályosítják el a gondolkodását

Az első pillanattól, ahogy megjelent a képernyőn, megragadott a személyisége. Lehet, hogy olykor nyers a humora, és meggondolatlanul beszél bizonyos helyzetekben, de ez inkább bájossá teszi, mint bosszantóvá. Tudja, hogy mit kell tennie a kritikus helyzetekben, nem retten vissza a komplikáltabb feladatoktól, hanem még inkább cselekvésre ösztönzi, mindig tudása legjavát adja a dolgokhoz.


Arrow Season 2,5
Chapter Two

Minerva McGalagony

A legtöbben Hermione-t szeretik a Harry Potter sorozatból, ám bármennyire is kedvelem a leányzót, a Griffendél ház vezetője számomra mindig kedvesebbnek bizonyult. Ő az, aki szigorú külseje ellenére mégis egy olyan karaktert testesít meg, akire minden helyzetben lehet számítani, nem mellesleg Maggie Smith tökéletes választás volt a filmbéli megvalósításhoz is. Tanárként igazságosan ítél, őszinte, hűséges barátaihoz, csípős nyelve pedig mindig vidám perceket okoz számomra.

– Potter, maga minden jel szerint kitűnő egészségnek örvend, úgyhogy ha nem haragszik, nem mentem fel a mai házi feladat alól. Megígérhetem, hogy amennyiben elhalálozik, nem kell beadnia. (J.K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly) 

Anne Shirley 

Az örökké álomvilágban élő lány. Az első élményem vele kapcsolatban szintén filmhez köthető, de a kedvelés kiteljesedése igazán csak a könyvek elolvasásával következett be. Kedves, bájos, csípős nyelvű, aki hátrányos helyzetből indul, de szomjazik a tudásra, és tesz is azért, amit megálmodott magának. Kitartó és hű barát, állandó emberi tévedései pedig még inkább megszeretteti magát az emberekkel.

Az idén nyáron szabadjára engedem a képzeletem, de azért ne rémüljön meg, Marilla, mert csak ésszerű korlátok közt leszek fékevesztett. (Lucy M. Montgomery: Anne otthonra talál) 



Elizabeth Bennet

Mr. Darcy választottja legalább olyan karakán személyiség, mint a fentebb felsorolt hölgyek. Lehet, hogy Ms. Bennet büszkeségéből eredődően hamar ítélkezik, de idővel képes belátni téves következtetéseit. Egyfajta különcként tekinthetünk rá, hiszen túllép az akkori társadalom elvárásain, és nem azt tartja elsődleges feladatának, hogy minél gyorsabban férjet találjon majd gyerekeket szüljön, hanem nőként az elméje pallérozására fordítja ideje tetemes részét.

– Ilyen esetekben, úgy tudom, az a bevett szokás, hogy köszönetet fejezzünk ki a megnyilatkozó érzelmekért, még akkor is, ha nem tudjuk azokat viszonozni. Természetes lenne, hogy lekötelezve érezzem magam, s ha megvolna bennem a hála érzése, most köszönetet mondanék önnek. De ilyesmit nem érzek – sohasem pályáztam az ön jó véleményére, amelyben akarata ellenére részesített. Sajnálom, ha bárkinek fájdalmat okoztam. De nem történt szándékosan, s remélem, a fájdalom hamar elmúlik. Azok a meggondolások, melyek – ön szerint – sokáig visszatartották attól, hogy bevallja érzelmeit, e magyarázatom után könnyen úrrá lesznek felettük.
Darcy aki a kandallóhoz támaszkodva figyelte Elizát, meglepetve és méltatlankodva fogta fel szavai értelmét. Arca elsápadt a haragtól, minden vonása feldúlt lelkiállapotáról tanúskodott. Igyekezett visszanyerni az egyensúly látszatát, s csak akkor szólalt meg, amikor már azt hitte, hogy ez sikerült neki. Ez a szörnyű szünet próbára tette Elizabeth érzéseit. Darcy végre erőltetett nyugalommal megszólalt:
– Ez hát minden, amit válaszként remélhetek? Talán felvilágosítást kérhetnék, miért nem törekszik legalább az udvariasságra, amikor így visszautasít engem. De ez nem fontos.
– Én is megkérdezhetném – felelte Elizabeth –, hogyan juthatott eszébe ilyen nyilvánvalóan bántó és sértő szándékkal kijelenteni, hogy akarata, esze, sőt jelleme ellenére szeret engem. Ha csakugyan udvariatlan voltam, nem szolgálhat-e ez némi mentségül? De egyéb okaim is vannak a haragra, s ön ezt jól tudja. Ha szívem nem is szólna ön ellen, ha közömbös volna, sőt még ha vonzódnék is önhöz – azt hiszi rábírhatna bármilyen megfontolás, hogy feleségül menjek ahhoz az emberhez, aki tönkretette – talán örökre – az én szeretett nővérem boldogságát? (Jane Austen: Büszkeség és balítélet) 


 Nektek ki(k) a kedvenc női szereplőitek?

Képek forrása: pinterest.com

2016/07/24

Insta kedvencek

Egy olyan kép-fanatikusnak, mint amilyen jómagam is vagyok, az Instagram egy csodálatos fejlesztés... meg minden olyan oldal, ami történetesen kép-központú (Pinterest, Tumblr... etc.).  Igazi motivációs kuckót biztosítanak nekem ezek az oldalak. Nagyon sok inspirációt gyűjtök ezeken a felületeken, és igyekszem minél inkább rendszerezetten elraktározni a jóságokat, amiket a jövőben szeretnék megvalósítani. Leginkább a közeli - vagy éppen a távoli ismerőseim vannak fókuszban a követésnél, azonban a tematikus oldalak (pl. kreatívkodós) a kedvenceim, és ezek közül szeretném megmutatni a számomra legjobbakat. 

A cuki: Hodge Huffington

A süni, aki valójában vámpírnak képzeli magát. Jobb kifejezés nincs rá, mint hogy botrányosan aranyos


A bringás: ihavethisthingwithbikes

Bicikli, canga, kerékpár... bármerre, amerre csak nézek. Teljesen betompulok, ha meglátok egy újabb biciklis képet a profilban. Kedvem támad újra nekiindulni a városnak, pedig amikor a hídon hajtok fel, nem éppen ez a gondolat fogan meg bennem. 

Az a pohártartó... 

A bullet journalista: Roz

Csupa-csupa jóság a naplózás legújabb fajtájából. Nagyon tetszik, amilyen stílusban vezeti a naplóját, illetve az, ahogy jelzi a jelenlegi olvasásait.


A horgoló srácok: Boys & Bunting

Szimpatikus úriemberek, akik már a horgolt csokros ötletükkel megnyertek maguknak.


Más kedvencek még
- @barbivarr: az a csodás táskás-varrós blog!
- @bernuskaa: süti-süti hátán!
- @littlebookworming: egy book nerd a javából.
- @hotdudesreading: az olvasó férfiak veszélyesek!
- @nusigirl: utazó.
- @noeltheartist: minimalista művészet és tetkók.
- @annenascn: utazó szolgáló és polaroid emlék-képek.

2016/07/20

Fánk füzér

Említettem már, hogy szeretek ajándékot/meglepetést készíteni? Csak kb kismilliószor. Nemrég találkoztam barátnémmel és rádöbbenve, hogy milyen gyorsan telik az idő - pár hete, még nagyon nem ekkora volt a pocakja - megálmodtam, hogy akarok valami olyat csinálni nekik, amit a babakocsiban tudnak hasznosítani. Rövid tanakodás után arra jutottam, hogy az a füzér, amin mindenféle kisállatok csüngnek, az pont olyan, amit én is meg tudok otthon valósítani horgolás útján. Viszont szerintem elég uncsi, hogy a babakocsik többségéből ezek az állatkák lógnak ki, miért ne lehetne valami másra lecserélni? Éppen youtube-n láttam ezeknek a fánkoknak a tutorial videóját, és tudtam: ez lesz a tuti! Az első tesztalanyt megkapta fánk mániás munkatársam, aztán jöhetett a többi. 


A kisebb méretűekkel eléggé meggyűlt a bajom a középrész összevarrásánál mondhatni, elég kicsi a lyuk, hogy lássam, hova is szúrom pontosan a tűt. Eredetileg 5 fánkot terveztem a füzérre: két kicsit fehér mázzal, két nagyobbat rózsaszín mázasan, meg egy nagyot, szintén fehér mázzal, de ez a nagy már eléggé lehúzza a súlyát, így maradtam a 4-nél. 





Ami kell hozzá: 
- horgolótű
- (jelen esetben) 3 fajta, azonos vastagságú színű fonál 
- natúr fagyöngyök 
- ecset a gyöngyök festéséhez 
- 2 db függönycsipesz 
- kerek gumi 
- tömőanyag a fánkokhoz (én maradék fonalvégeket használtam)
+1: Zonyika, aki minden vásárlással kapcsolatos kérdésemre tudja a választ! ♡

A gyöngyöket úgy festettem meg, hogy felfűztem egy fonálra, így könnyen tudtam körbeforgatni is a gyöngyszemeket. Így kivételesen nem is lett annyira festékes a kezem. :) 





2016/07/08

Visszanézős #12

Biztos az a legnagyobb baj, hogy öregszem, de kb. semmire nem emlékszem június hónapból azon túl, hogy meleg volt. Hopp de, mégis van valami: 

- Már több, mint egy hónapja biciklivel gurulok körbe a városon, és mikor hazaérek délutánonként, nincs bennem a sürgető érzés, hogy aludjak. Csodálatos érzés, nekem elhihetitek. 
- Sokat olvastam, és kreatívkodtam, most benne vagyok egy ajándék-projektben - erről tervezek írni bejegyzést, amint elkészülök. 
- Horgoltam sokat.
- Végre megkaptuk az esküvős képeinket, nagyon vártam már őket. 
- Megszereztem szinkronosan gyerekkori kedvenc mesesorozatomat (A titokzatos aranyvárosok) és most szabadidőmben azt nézem. 
- Túl vagyok a Reading Challenge több, mint felén és leginkább felfedeztem egy csomó zenét. Igazából jobbnál-jobb nóták másztak elém, ezek pedig a kedvenceim:


MARGARET ISLAND & JUMODADDY FEAT. FELCSER MÁTÉ - FESZT SZERELEM




Magic! - Rude 




Jason Gray - Sparrows




Skillet - Stars



Christina Grimmie - Tell my Mama
(a tragédia előtt pár héttel fedeztem fel őt...) 






2016/07/02

Olvasásaim #12

A hónap első fele egészen kellemesen alakult olvasás tekintetében, de miután beütött a gatyarohasztó dögmeleg - igen, borzasztóan nehezen viselem nyavalygás-mentesen a nyarat - azóta nincs kedvem nagyon olvasni. Leginkább csak feküdnék naphosszat és előre behűtött, vagy jégkockákkal dúsított frissítőket kortyolgatnék. De egy jó kis hűs gyümölcslevest is szívesen fogadok, ha már itt tartunk. 

Befejeztem

Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 11. – A hercegnő férjhez megy
Tavi Kata: Táncvarázs
Katie McGarry: Dare you to – Aki mer, az nyer
Katie McGarry: Crash into you – Szívkarambol
Dennis Lehane: Viharsziget



Az a legnagyobb bajom a júniusi olvasmányaimmal, hogy egyik se volt több, mint átlagos. Nem kötött le igazán a történet, nem nagyon tudtam együtt érezni a problémáikkal, így leginkább felesleges szócséplésnek csapódott le végül az egész. Pedig mennyire nagyon szerettem A neveletlen hercegnő naplóit, ifjonckorom meghatározói, meg egyébként is, akit a legpozitívabbnak tartottam a sorozatban, már az se olyan karakter, mint ahogy az a fejemben él. Isten veled, Michael Moscovitz! Szomorú, de tény, hogy ezt a kötetet inkább elfelejtem, mint hogy eszembe újraolvasni a teljes sorozat kiegészítéseként. 

Leginkább a Viharszigettől vártam a katartikus megmozdulást, de ebben az esetben is él, hogy ne nézd meg filmen, mielőtt elolvasnád, mert évekig kísérteni fog. És tényleg. Akárhogy olvastam, egyre csak a film ment a fejemben, képtelen voltam attól az élménytől elszakítani ezt a kategóriát, így maradt egy sztori, ami jobb is lehetne, ha! De sajnos ott van az a ha. A másik három sztoriról pedig egy szóban írnék összefoglalót, ami mind a hármat lefedi: átlagos. 

Júliusban befejezem

Holly Smale: A lány, akit soha senki nem vett észre

Legújabb félreolvasásaim

Időről-időre összegyűjtögetem az aktuális félreolvasásaim, mert rendszerint jót derülök rajtuk, és már jó régen volt ilyen jellegű bejegyzés. Egy rövidített lista a több tucat közül. 

Marcalváros -> Malacváros

Rózsabokor -> Rozsdabokor

Vandálok -> Vadállatok

Kipaterolna -> Kitaperolna

Befüvesített -> Befőttesüveg

A tegnap már fénykép. A ma a te objektíved. A holnap képe attól függ, mit fog be a látószöged. -> A tegnap már fénykép. A ma a te objektíved. A holnap képe attól függ, mikor fogod be a látószöged.

Bíborpirosra gyúlt -> Bipolárisra gyúlt

Telefonzsinóros -> Teflonzsinóros

Félliteres kóla -> Filteres kóla

Nyomtatószolgáltatás -> Nyomasztó szolgáltatás

Kötélkordon -> Koktélkordon 

Kacskaringós út -> Macskakaringós 

forrás: pinterest.com



2016/06/21

A Reading Challenge és én - jelenlegi állás

Évről évre egyre jobban élvezem ezt a fajta kihívást. Egyrészt így könnyebben nyitok más műfajok irányába - hellószia komfortzónából kibillenés - másrészt rájövök, hogy egy-egy stílus sokkal jobb olvasmányokkal is bír, mint amit eddig elképzeltem. És hogy miként állok jelenleg? A 40-es eredeti listából - mert hogy akad egy molyos csodaság is - 25-öt fejeztem be, így maradt 15 darab. A befejezetteket az alább látható képen jeleztem, részleteiben pedig a molyos listámon



A fennmaradó kategóriáktól egy kicsit tartok, mivel nem nagyon találtam olyan könyvet, ami kedvemre való lenne, és még illene is a témakörbe. De még hátra van majdnem fél év, így erősen bizakodom. 

2016/06/05

Olvasásaim #11

Kilenc és fél elolvasott könyv - igen, egy megint átcsúszott a következő hónapba - de az elolvasottak között szerepel az idei év eddigi abszolút kedvence. 

Befejeztem

Jennifer E. Smith: Létezik térkép a szerelemhez?
Egy kivételével magam mögött tudhatom az írónő magyarul megjelent könyveit, és így 4 elolvasott sztori után azt mondom, hogy nem rossz, amit a hölgy csinál. Hétköznapi szereplők, hétköznapi helyzetekben, tele rossz döntésekkel és jó tulajdonságokkal. Bájosnak bájos, de valahogy nem hagy igazán maradandó nyomot. 

Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár & Türkizzöld tél 
Egyfajta Tévedések vígjátéka és Sok hűhó semmiért németországi köntösben. Sokat szenvednek, aztán persze kiderül, hogy egy nagy-nagy tévedés bújik meg a háttérben. Érdekes, hogy olvasás közben annyira nem éreztem, hogy tetszene a sztori, de aztán ahogy befejeztem, napokkal később arra lettem figyelmes, hogy hiányoznak a szereplők és a körülöttük történő félreértések. Bár kétségtelen, hogy a nevekkel képtelen vagyok megbarátkozni, szegény leány esetében mindenféle igekötős igék jutottak eszembe, úgy mint: elEmely, megEmely, felEmely... stb.

Jennifer E. Smith: Milyen is a boldogság?
Eddig 5 könyve jelent megy magyarul, négyet olvastam eddig közülük, de ez nekem mind közül a leggyengébb. Míg a korábbi sztorikban akadt olyan, akit kedvelhettem, addig itt semmi és senki. Az e-mail- és leveles formát mindig kedveltem, és itt ez a legerősebb momentum is. Aztán legnagyobb bánatomra találkoznak. 

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak (Reading Challenge) 
A sztori, amin bőgtem mint egy albán szamár, és mellette mégis fetrengtem a nevetéstől. Csupa szerethető karakter, és külön öröm, hogy munkatársamnak ajánlva, nem csak nekikezdett és tetszik neki, de még annyira bele is merült a trolin olvasás közben, hogy elfelejtett leszállni róla. Sokat tudnék róla írni, újraolvasni pedig garantáltan fogom... az eddigi legkedvesebb ebből az éből. Egyébként ITT bővebben olvashattok róla. 

Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Az Árnyvadász Akadémia
Cirka 76 oldal, ami pont annyira elég, hogy felkelti az olvasó érdeklődősét, de mire ténylegesen történik valami izgalmas, addigra vége is a sztorinak. 

Leiner Laura: Nélküled (Reading Challenge) 
A sorozat korábbi részeinél jobb, de sajnos ebben a részben már nagyon érződik, hogy összemosódnak a karakterek a Szent Johanna Gimi szereplőivel. Biztos végigolvasom a sorozatot, mert érdekel a végkimenetel, azonban nagyon hiányolom az egyedi szereplők jelenlétét. 

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Hát kérem szépen, az oké, hogy a Leányrablás Budapestenről azt gondoltam, hogy kiváló, de arra nem számítottam, hogy ezt a szintet lehet is fokozni. Röviden, tömören: zseniális. Olyan tekintetben nekem tömény volt, hogy sok szereplőt felsorakoztat még mellékszereplőként is, ráadásul a cselekmény is elég szerteágazó, de ettől függetlenül megérdemli a maximális pontozást. 
(Egyébként megpróbáltam Mamámnak elmesélni a két könyv cselekményét röviden. Nem sikerült. :D) 



Újraolvasás

Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek
Őszintén szólva olyan könyvre sztorira vágytam, ami teljes mértékben kikapcsol, nem kell rajta gondolkodni, és még túl komolyan se veszi magát. Ez, minden fentebb említett kategóriának tökéletesen megfelel, nem mellesleg ez a sztori mindig jó érzéseket kelt bennem, az aranyos gimis bájával. 







Júniusban befejezem

Dennis Lehane: Viharsziget (Reading Challenge) 
Régebben láttam filmen, de az volt már olyan régen, hogy ne hasonlítgassam össze akarva-akaratlanul a két műfajt a fejemben. 


2016/06/04

Visszanézős... #nemtudommennyi

Egybevont poszt, hiszen a március és az április a betegségek jegyében telt, amikor is semmi kedvem nem volt számítógép előtt tölteni az időmet. Ha interneteztem, azt táblagépről történt, ahonnan valljuk be, nem a legkényelmesebb megvalósítani a blogolást... a május pedig olyan, mintha összesen egyetlen napból állt volna. Csak úgy vegyesen, a teljesség igénye nélkül.

*Végre olyan a blog kinézete, amivel teljesen meg vagyok elégedve.
*Lánybúcsú és csodaesküvő áprilisban.
*Megint lehettem koszorúslány kedves barátném esküvőjén. A csokrom szimplán cuki.
*Meg tudtam csinálni magamnak a koszorúslány-hajamat, és bordó ruhát is vadásztam az esküvőre.
*Glamour-napok, amire nem terveztünk menni. Aztán pénteken, két munkatársam kezembe nyomta a saját kuponkatalógusát, hogy vegyem ki a kuponokat, amik kellenek. Körömvágó ollóval neki is estem a paksamétáknak, kicsit sem keltve feltűnést az irodában. És hogy mikkel tértünk haza?
- Babyliss C20e kúpvas - ebbe valójában beleszerelmesedtem, mert én, aki a legegyszerűbb frizurát se tudom magamnak megalkotni, addig ezzel csodát művelek.
- nek egy régóta vágyott játék (Witcher, azóta is nehezen lehet róla levakarni. :D)
- Rossmanban feltankoltunk sziszegős szappanból, szemhéjpúderből és szempillaspirálból.
- Rainbow Rowell: Fangirl 
*30 napos minimalista kihívás.
*Bullet journal. Röviden: szeretem. Elég hektikusan művelem a dolgot, de fejlődöm.
*Házi készítésű Darth Wader alakú islerek születésnapjára.




*Születésnapok és névnapok.
*Kezdetben becsípődött derék, majd ahogy ez elmúlt, jött a váltás: két hétig tartó fogfájás, amitől a teljes jobb arcfelem csak bizseregni tudott.
*SZEBIN - Szegedi Baptista Ifjúsági Napok
*Elkészítettem életem első gnocchi-ját. Miután a burgonyakrokettel csúfos kudarcot vallottam, ehhez már az esélytelenek teljes nyugalmával kezdtem neki. Aztán mégis ehető lett. :D
*Az olló alakú hullámcsatok e-bayről.


*Moster Burger-es gigaburger kollégákkal.
*Régóta vágyott pulcsi nekem, és egy Mickey egeres póló nek a Hádából. Pár héttel később, találtam egy cuki alkalmi táskát, illetve egy alkalmi ruhát (hála Istennek, a vásárlás napján befutott a fizu... egyébként nem tudom mibe mentem volna a másnapi esküvőre) és még egy botrányosan bájos lila szoknya. Háda, szeretlek.
*Házi puding, te csodás. Nincs többé poralap, az is biztos. Eddig a csokis a legjobb, de készült már vaníliás, csokis-banános és epres is.
*Rengeteg-rengeteg eper a kertből. Eddig hét kg-vel tuti betermeltünk, munkahelyre is vittem be a többieknek nassolni, plusz még lekvárt is főztünk belőle, és még mindig van belőle. Most hétvégén pedig megint hozok egy nagy adagot. :)


*Borfesztivállal összekötött hajnalig tartó esküvő utáni lánybúcsú.
*Zenék: Christina Grimme: Tell my Mama
              Alvaro Soler: Sofia (ezt a stílust alapvetően nem szeretem, de erre bármikor tánculnék)
              STARSHIPS - Mike Tompkins, the PITCH PERFECT Cast and YOU
*Az év könyves felfedezettjei nekem eddig: Fredrik Backman, Böszörményi Gyula

*És a végére.... idéznék egy beszélgetést áprilisból, amit az év megnyilvánulásaként könyvelek el. Sokáig gondolkodtam a megosztásán, de végül arra jutottam, hogy ez egy olyan gyöngyszem, aminek itt a helye.
- Hát nem tudom mi lehet a gond, egy ideig jól működött a telefon, most meg pár napja recseg-ropog. (üf)
- Valószínűleg bepiszkolódott a hangszóró, célszerű lenne elvinni szervizbe, vagy személyes ügyfélszolgálatra, és kitisztítják a készüléket. (én)
- De hát én már próbálkoztam a kitisztítással, valamennyire segített, de nem az igazi. (üf)
- Hm… hogyan próbálta meg kitisztítani? (én)
- Porszívóval. (üf)

2016/05/22

Mi van a táskámban?

Mindig is szerettem az ilyen "mi van éppen a pakkomban" jellegű képeket és blogbejegyzéses szösszeneteket. Pinteresten és Instán előszeretettel nézegetem ezeket a képeket, és emlékszem, hogy régebben Molyon is volt egy ilyen gyűjtőpolc, de most akárhogy vadásztam, nem találtam meg azt a bizonyost, pedig az is biztos, hogy én is pakoltam rá. 

Rajongok a csatos táskákért, és ez a rajongás más kiskoromban is fenn állt. Van rólam egy fénykép, kb 3-4 éves lehetek, tesóm óvodai ballagásán vagyunk, és Mamám táskájával mászkálok körbe-körbe az udvaron. Az már más kérdés, hogy a táska pántja olyan hosszú volt nekem, hogy a kavicsos talajt érintette, illetve valamilyen okból kifolyólag a nyakamban lógatva hurcibáltam... Lényeg a lényeg, már gyerekként is bolondultam az ilyen táskákért, és már akkor is el akartam tulajdonítani a Mamámét. Őszintén szólva, nem tudom mi lett az övével, viszont pár hete a Hádában tett látogatásom során találtam egy kísérteties mását, és tudtam: én ezt ott nem hagyom. Nem mellesleg kapóra is jött, hiszen másnap esküvőre mentünk, oda meg csini ruhához csini táska dukál. 


És hogy miért ezek a dolgok vannak per pillanat a táskámban? Egyik kedves barátnőm egy villámlátogatást eszközölt, mielőtt kiköltözne a férjével Svájcba, és tartottunk neki egy utólánybúcsút, városban dorbézolással és borfesztivállal egybekötve. Csak a legfontosabbak kellettek a táskába: szájkence, kulcs, pénztárca, iratok és táblagép. Még jó, hogy jó mély a szütyő, így kényelmesen elférnek benne. 




2016/05/17

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Ó, mily mérges lettem, hogy a táblagépen eltűnt a félig megírt bejegyzés. Kezdhettem megint az elejéről, de igaziból nem bánom, mert ez egy olyan sztori, amiből érdemes ismételni. Bármilyen formában.

forrás: moly.hu
Ez az a könyv, ami után nincsenek rendes szavaim. Molyon másfél soros értékelés se tellett tőlem, mert csak hümmögni és nyöszörögni tudok, ha eszembe jut. Nem azért, mert olyan botrány rossz, ó, nem-nem, épp az ellenkezője. Az utóbbi évek legklasszabb sztorija. Hallottam már hírét, hogy a svédek jó könyveket írnak, de azt a legvadabb álmaimban se gondoltam, hogy ennyire fantasztikusat. Röviden és tömören, saját példányt akarok, amit lapjaira olvasok. Sőt, jelen pillanatban ott tartok, hogy szívesen megtanulnék svédül, hogy eredetiben olvassam. De beszéljünk egy kicsit erről az egészről is, amiről igazából olyan nehéz nyilatkozni. Paradoxon, igaz?

Adott hősünk Ove, aki 59 éves és Saab-ot vezet. Ő jellegzetesen az a fazon, aki ha tehetné, a nap 24 órájából 25-öt morgással töltene. Nem mondhatni, hogy pártolja ezt a mai digitalizált világot, és igazából számára mindenki mamlasz, aki nem tud utánfutóval tolatni... vagy éppen nem képes segítség nélkül összetákolni az IKEA-bútorokat, pedig ő, még egy könyvespolcot is készített a feleségének. Sokat puffog, és mérgelődik, de a legnagyobb baja az egész világgal az, hogy már Sonja nincs benne. Valójában Ove csak egyet szeretne: hagyják nyugodtan meghalni. Persze, ez sem megy könnyen, hiszen ott vannak a szomszédok, aki ebben a ténykedésében rendszerint megakasztják, illetve egy ágrólszakadt macska is rendszeresen megzavarja a terveit.

Azt már említettem, hogy Ove (ejtsd: Üve), elég sokat morog. Ha éppen nem a napi 25 órás morgását gyakorolja, akkor az élő fába is beleköt. A lakónegyedben tilos a járműforgalom! Mindenki hülye, aki japán márkájú autót vezet. Ő sosem lesz az az ember, aki azzal törődik, mások minek nevezik. Minden baromság, ami nem fér bele az értékrendjébe. Első olvasatra pont olyan ő, akikről a köztudatban olykor így nyilatkozunk: egy baromi idegesítő vén trotty. Amibe lehet, abba beleszól, mindenről meg van a maga véleménye, még akkor is, ha nem is konyít egy kicsit sem a témához, és nagyon kényszeres - nem éppen az a karakter, akit olyan könnyen meg lehetne kedvelni. Aztán ahogy egyre előrébb haladunk a történetben, elég világosan kirajzolódik, hogy ez pont olyan, mint amit Shrek mond az ogrékról. Olyanok, mint a hagyma, vagyis rétegekkel teli. Lehet, hogy az első x oldalon nehezen tudunk megbarátkozni Ove természetével, de minél többet megtudunk róla, a múltjáról, az apjával való viszonyáról, hogy miként találkozott Sonjával, aki később a felesége lett, vagy éppen arról, hogy miként lett Ove az aki, egyre inkább feloldódik az olvasóban is ez a fajta irritáltság, és azon kapja magát, hogy odaadással olvassa mindazt, ami ehhez a magányos kis öregemberhez kapcsolódik, akinek valójában hatalmas a szíve. Bennem példának okáért annyira átalakult ez a kezdeti "ellenszenv", hogy az utolsó 50 oldalt olvasva csak bőgtem, mint egy albán szamár, és borzasztóan örültem, hogy a részemnek tudhatom, ezt a történetet. (Végül aztán odakucorodtam Gé ölébe, aki csak pislogott rám, hogy mi bajom van. Aztán csak hagyta, hogy kibeszéljem magamból ezt a lenyűgöző történetet.)


forrás: pinterest.com


Sonja és Ove párosára tökéletesen illik az a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Míg a férfi szűkszavú, és mogorva, addig a felesége cserfes, életvidám, és a nehéz körülményei sem keserítik meg. Tulajdonképpen Sonja rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, ami Ovéból hiányzik. Míg ő zsebre dugott kézzel taposta az életet, addig felesége táncolt. Ove fekete-fehérben látta a világot, eközben Sonja színessé tette azt. Ő volt Ove összes színe. Ove megtestesíti azt a jellemet, aki még ha nehezen is tudja kimutatni az érzelmeit, mérhetetlenül tud szeretni.

Ez a sztori rengeteg érzelmet megmozgat. Voltak jelenetek, amiken fetrengve nevettem, aztán pár sorral odébb, már a könnyeimet törölgettem. Volt, hogy a meghatottságtól, máskor pedig a nevetőgörcstől. Tetszett, hogy a mogorvasága ellenére, mégis átalakult valamelyest a jelleme, leginkább a szomszédai közbenjárásával, mert valamit mindig el kellett intézni a részükre. És ha már a szomszédoknál tartunk, említést kell tenni az iráni Parvaneh-ről, aki leginkább elősegítette, hogy Ove kibillenjen a magányából. De ott van minden egyes karakter, akiket megmozgat a történet: Jimmy, Adrian, Parvaneh férje és gyerekei, Anita és Rune... olyan történet ez, amiben nem lehet kedvencet avatni, mert... mert egyszerűen képtelenség. Ha majd elolvassátok, akkor megértitek.  :) Egyszerre bírál, és tanít, na és persze átformál a regény. Meg úgy egyáltalán, eléggé elgondolkodtat. Lehet, hogy elfogult vagyok, de minden tetszett benne. A múlt és jelen váltakozása, hogy nem csak Ove gondolataiba láthattunk bele, hanem Sonjáéba is. Mert igazából, amit ő szeret Ove-ban, valahol azt szeretem én is:
De Sonja számára Ove nem az a mogorva, szögletes és harapós ember volt, mint másoknak. Az ő számára mindig azt a pár kusza rózsaszín virágot jelentette, amit az első vacsorájuk alkalmával kapott tőle. Amikor úgy feszült a széles, szomorú vállain az apja barna öltönye. És Ove annyira erősen hitt az igazságban, az erkölcsben és a kemény munkában, no meg egy olyan világban, ahol ami helyes, az helyes. És ahol nem azért kell helyesen cselekedni, hogy az ember érmet, diplomát vagy vállveregetést kapjon érte, hanem azért, mert nem lehet máshogy. Már nem igazán vannak ilyen emberek a világon, jött rá Sonja. Ezért úgy döntött, hogy ő ezt választja. Igaz, hogy Ove nem írt hozzá verseket, nem adott szerenádot, nem hozott drága ajándékokat. De soha semelyik másik fiú nem utazott hónapokon keresztül, naponta több órát rossz irányba, csak mert szeretett mellette ülni, és hallgatni őt.
És amikor Sonja belekarolt Ovéba, akinek a karja olyan vastag volt, mint az ő combja, és addig csiklandozta, míg a mogorva fiú arcán fel nem ragyogott egy mosoly, akkor valami dalolni kezdett Sonjában. Olyan volt az a mosoly, mintha egy ékszert körbezáró kő robbant volna szét. És ezek a pillanatok csak az övéi voltak. (152. oldal) 

forrás: pinterest.com

2016/05/07

9+1 kedvenc filmzene

Szeretem a zenéket. Igaz, jóval kevesebbet hallgatom, de még mindig rajongással tölt el egy-egy különleges dallam, ahogy belemászik a fülembe, a fejembe, majd a szívembe. Lehet az kellemes zongorajáték, vagy hosszú perceken át tartó ütőket megrepesztő dobszóló, bizsergető érzéssel tölt el, ahogy felfedezek egy újabb jól megkomponált dalt. Éppen ezt szeretem a filmzenékben is: ahogy a háttérben meghúzódik, de mégis kialakítva egy jellegzetes összhangot, bennem például még egy drasztikus érzelmi hullámvasutat is beindítva. Képes vagyok órákon sőt, heteken át újra és újra meghallgatni ugyanazt a dalt, ami minden egyes meghallgatásnál újabb gondolatokat hoz elő belőlem. Persze, ezzel a körülöttem lévőket az őrületbe kergetem, de mire találták ki a fülhallgatókat, ha nem az ilyen esetekre? Nem mellesleg: szívesen lennék karmester, hogy egy-egy ilyen megkomponált csodát egyszer én vezényelhessek le. 

1, Hans Zimmer: Lost but Won
Rush - Hajsza a győzelemért (2013)

A Forma 1-es versenyeknek ez az egyedüli megnyilvánulása, amit izgalmasnak tartok. Kiváló film, még jobb színészi játék, az operatőri munkáról nem is beszélve. Régóta dühös vagyok, hogy egy negyed Oscar-ra se jelölték, de ez van, rétegfilm. Hans Zimmer-t pedig azt hiszem, nem kell senkinek sem bemutatni.

2, Rachel Portman: We Had Today
Egy nap (2011)

3-4, Alexander Desplat: Statues & Courtyard Apocalypse
Harry Potter és a Halál ereklyéi (2011)

Még egy könyves adaptáció, de nem tehetek róla, bármennyire is jellegzetes zenét írt John Williams a Harry Potter-történetekhez, bármikor meghallom a fent linkelt dallamok valamelyikét, onnantól kezdve képtelenség szót érteni velem. 

5, Hans Zimmer: Time
Eredet (2010)

Nincs ember a földön szerintem, aki ezt ne hallotta volna. Végtelenített hallgatásra kiválóan alkalmazható. 

6, The Chronicles of Narnia: The Battle
Narnia krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (2005)

7, August's Rhapsody
August Rush (2007)

Különleges film, még különlegesebb zenei aláfestéssel, amikor a modern és a klasszikus irány keveredik egymással. Ez a nagy koncert pedig a végén, egészen lábujjbizsergetős. 

8, Adrian Johnston: Game of Cricket
Becoming Jane (2007)

Anne Hathaway egyik kevésbé ismert filmje, melyben szívszerelme nem más, mint James McAvoy. Jane Austen feldolgozások között kétségtelenül a legjobb. 

9, John Powell: Forbidden Friendship
Így neveld a sárkányodat (2010)

+ 1, Yann Tiersen: J'y suis jamais alle 
Amélie csodálatos élete (2001)

Most komolyan: van, akinek ehhez még nem volt szerencséje? Amúgy meg Yann Tiersen munkásságára alapvetően érdemes figyelni, mert nagyon különleges a dallamvilága. 


forrás:pinterest

2016/05/02

Olvasásaim #10

Április: a hónap, ami leginkább a Reading Challenge jegyében telt el. Összesen 13 könyvet olvastam - ami valójában 11 - ebből 7 a fent említett kihíváshoz volt szükséges. Egyet nem fejeztem be, mert egyszerűen pocsék, illetve akad még egy, de ez átcsúszik májusra, de ez utóbbit fix, hogy nem hagyom félbe, ahhoz túl jó. 

Befejeztem

1, Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (Reading Challenge)
Nagy sajnálatomra tipikusan az az eset, amikor a trailer jobban tetszett, mint maga a könyves kivitelezés.

2, Kerstin Gier: Silber – Az álmok első könyve (Reading Challenge) 
Rövid töprengés után arra jutottam, hogy bírom Kerstin Gier-t. a stílusa könnyed, vicces, és csupa cukiságot képes kerekíteni az olvasóinak. Engem már az Időtlen szerelem trilógiával megvett, de ez is határozottan ígéretesnek tűnik.

3, Stephenie Meyer: Breaking Dawn – Hajnalhasadás (Reading Challenge) 
Hm... fogalmazzunk úgy, hogy "ezt aztán jól végiglapoztam". N+1 évvel korábban angolulnagyon szerettem ezt a sorozatot, de valahogy mára megkopott a ragyogása.

4, Rainbow Rowell: Fangirl (Reading Challenge) 
Az idei év egyik kedvence. Fanfiction ide vagy oda, ezt csak ajánlani tudom. Nem akarok hatalmas litániát kerekíteni ide - korábban már megtettem - de már most azt tervezgetem, hogy újra kellene olvasni, csak ezúttal angolul. 

5, E. Lockhart: A hazudósok (Reading Challenge) 
Akárhogy gondolkodom rajta, még mindig a Gazdagok és szépek egyik epizódjához tudom hasonlítani a sok közül. Nem volt rossz, de nem vagyok maradéktalanul elégedett. Nem mellesleg igaz, amit Dr. House előszeretettel hangoztat: mindenki hazudik. 

6, Eve Ainsworth: 7 nap
Ifjúsági a javából, és jobb lenne, ha nem olyan lenne, mint amilyen, de mivel pontosan olyan, így kevésbé tetszett, mint ami a témát illetően kijárna neki. Jó sztori, egészen jó karakterekkel, aktuális problémákkal tarkítva, de túl gyors lezárás, mintha az író nem tudnám, hogyan lehetne egy valósághű lezárást kerekíteni.

7, Jennifer E. Smith: Milyen lesz a búcsú után?
Van egy Fiú. És persze a Lány. Nem mellesleg az utolsó otthon töltött napjuk az egyetem kezdete előtt. És van Jennifer E. Smith, aki tud jó szerelmes regényt írni. Túl sok meglepetést nem okoz, viszont kellemes olvasni, a szereplők feleannyira sem idióták, mint más ifjúsági sztorik esetében, és itt tényleges problémákról van szó, nem csak mondvacsinált kreálmányokról. 

8, Gordon Ramsay: Nem piskóta (Reading Challenge)
Kicsi esélyt látok rá, hogy valaha is ennék a főztjéből - nem mondom, azért elfogadnám - ellenben emberileg egy nagyon szimpatikus, leállíthatatlan emberről olvashattam. Az áprilisi olvasások közül a másik kedvenc, ezt bizton állíthatom. Bővebben, ITT.

9, Katie McGarry: Pushing the Limits – Feszülő húr
Váltott szemszögű sztorik? Keblemre mindet! De hogy komolyra is fordítsuk a szót: egy YA, amiben tényleges problémák vannak, így mentes mindenféle rózsaszín vattacukor-felhőt idéző végkifejlettől. Persze meg van a boldog vég, de nem feltétlenül úgy, ahogy azt megálmodnánk. 

10, Tamara Ireland Stone: Time Between Us – Elválaszt az idő (Reading Challenge) 
Egy YA, amiben a főszereplő leányzó végre nem ostoba? Pipa! Egyedi sztori, egyedi történésekkel és felépítéssel? Pipa sokpontnulla. Még ha akadnak benne logikai buktatók, mégis az egyik legerősebb vöröspöttyös YA. 

11, Samantha Young: Dublin Street
Hm... komolyan elgondolkodtam, miért is olvastam végig. És bármennyire is vallom, hogy nem hagyok félbe sorozatot, ez esetben kivételt teszek - elég volt belelapozgatnom, és még az életkedvem is elszállt. 



Befejezetlen

12, Alessandra Torre: Black Lies – Sötét hazugságok
Egy sztori, amiben nem csak a szereplők, de minden egyéb tekintetben taszít. Az idei éves top csalódásai közé mondhatni nagyon könnyen bekerült. 

13, Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Per pillanat nem akarom befejezni.. túl sok érzelmet billent fel bennem.