html

2015/01/31

Pokoli szerkezetek városa

Avagy összevont gondolatok Cassandra Clare Végzet ereklyéi és a Pokoli szerkezetek zárókötetei kapcsán. Mivel mind a két könyv befejezésénél - és befejezése előtt - jó nagy iróniagombóc alakult ki bennem, így nem próbálok meg összefüggő értékelést írni a történetekről. Inkább a már papírra vetett gondolatfoszlányokat szeretném megmutatni. Nem azért írom le ezeket a dolgokat, mert én annyival jobbat tudnék írni. Épp az ellenkezője az igaz: nem tudok jobbat írni, viszont úgy vagyok vele, hogyha valaki egy egész világot épít fel, és annak vázául sorozatokat használ, akkor azt tegye jól és ne a zárókötetekkel okozzon csalódást. 

Vigyázat, ha kedves számotokra a Spoiler-mentesség!

- Sok hiba sokra megy. Főleg, ha logikai buktatókról van szó. 
- Sokan úgy definiálják az írónőt, hogy fergeteges humora van. Őszintén írom, nagyon kerestem a humor nyomait - najó, inkább vadásztam - de még egy hangyabokányi méretet sem találtam. Pedig engem könnyű megnevettetni, a létező összes faviccen órákig tudok vigyorogni. Reccs. 
- A két kötet során nemcsak a szereplők szenvedtek a saját maguk által generált szerelmi szál miatt, hanem az olvasók is. Ebbe a hosszú és elnyújtott vattacukor-felhőbe még a Csokigyárban sem akarnának belesüppedni. 
- Őszinte érdeklődéssel kérdezem: miért kell a legtöbb YA könyvet ifjúsági pornóvá alakítani? 
- Hosszú, eseménytelen, végtelenül vontatott és unalmas. Amiatt haladtam végig tempósan az olvasással, hogy végre én is le tudjam zárni. 
- Pozitívum: sokan említették, hogy nem volt jó az új karakterek bevonása, érdektelen volt az egész. Szerintem Emma Carstairs teljesen jó szereplő, kifogásolnivalót nem találok benne, ellenkezőleg a Blackthorn-család esetében. Sok-sok gyerek, akik nem tesznek semmit hozzá a történethez, akiknek a neve egészen egy kaptafára épül, ezért nem is lehet őket igazán megkülönböztetni. Kb olyanok a picik, mintha egy személy alakítaná őket, csak minden egyes alkalommal másként szólítják őket. 
- A többséggel ellentétben nekem tetszett, hogy Tessa és Jem személye megjelent a Mennyei tűz városában, és nem zárult le teljesen a szerepük a Pokoli szerkezetek Hercegnőjével. Jól ábrázolttá válik ezáltal a kör "szimbólum", amit Jem annyit emlegetett a Pokoli szerkezetek sorozatban. 
- Személy szerint úgy látom, mind a két sorozat esetében rossz a szerelmi háromszög - írom ezt annak ellenére, hogy az egyik szerelmi szál szereplőit még kedvelem is. 
- Sokakkal egyet értve kell írnom, hogy a Végzet ereklyéi sorozatot a 3. kötetnél jó lett volna befejezni. A 3. kötet után következő három könyv csupa-csupa giccses bőrlehúzás, ami csak az írónő pénztárcáját gazdagította, ellenben az olvasók élményeit nem növelte.
- Kb mind a két zárókötet 80%-nál kzdtem érezni, hogy végre van valami cselekmény is nem csak szenvedés.
- Mindenkinek jutott egy kis szerelem a két kötet során, csak a kocsisnak nem jutott külön szerelmi szál. Bú. 
- És a legnagyobb "tanulság" mind felett: mindig legyen nálad koton, ki tudja, mekkora szükséged lesz rá a világ megmentése során... max akkor, ha a kihalást akarod megelőzni (Joey). Amikor olvasod a zizzenő fóliára tett utalást, a könyv hátralévő oldalainál végigkísér a hangja és a röhejes érzéssel vegyített döbbenet... 

És ha már említettem Joey-t:



Gondolataimban mászkál mostanság

Újabban a pinterest és az ebay egymást kiválóan kiegészítve kebelbarátnőimmé váltak. Hála Istennek nem rivalizálnak, nagyon jól megférnek egymás mellett. :) Az igaz, hogy mind a kettőt előszeretettel figyelgettem az elmúlt egy-két évben, de mióta a nyári esküvőnkre hangolódik a kobakom, heti rendszerességgel nézelődök újabbnál-újabb fotó-témák, színek és megvalósítások, valamint dekorációs ötletek után - leginkább azok érdekelnek, amiket magam is meg tudok oldani a két mancsom közreműködésével. Illetve úgy látszik engem sem kerül el a lányokat leginkább izgatottsággal eltöltő kérdés: milyen is A tökéletes ruha?

Makány Márta Esküvő című könyvét még a nyáron vettem meg a giga-mega nagyságú Szandi akcióban - emlékeim szerint ez a kedvezmény -70%-ot jelentett nekem. Akkor még nem volt lánykérés, se hosszútávú tervezés, mindig csak egy majd szócskával hárítottuk el az ilyen jellegű gondolatmorzsákat. És most, hogy itt ülünk a szervezendő dolgok kellős közepén el kell fogadnom/fogadnunk a tényt, amit valahol hátul a szürkeállomány rejtekében eddig is tudtunk: minden... marha... DRÁGA. Még akkor is, ha bizonyos dolgokat D.I.Y módon valósítasz meg - főleg, ha van hozzá időd és energiád - vagy éppen ha a ruhádat varratod... ilyen tekintetben lehet csökkenteni a kiadásokat, de vannak dolgok, melyeknél kb esélytelen. Most éppen a ruhakérdés foglalkoztat, viszont pár másik dolgot is ki szeretnék emelni a divattervező könyvéből.

Több dolgot is figyelembe véve, az egyik és legtetszőbb dolog Makány Márta könyvében a minőségi képanyag. Nemcsak a kezdetleges ruhaterveiről vannak felvétlek, hanem szubjektív tippeket ad az esküvő hangulatának megfelelően, hogy mit hol érdemes intézni, mire célszerű figyelni. Tanácsot ad sminkeléssel kapcsolatban az arák stílusához mérten, többféle csokortípussal szolgál, rengeteg tortacsodát szemléltet, megmutatja azt, ahogyan neki tetszik egy esküvő a megfelelő hangulathoz illesztve. Amikor a menüt taglalja, hogy milyen is az álomvacsora egy esküvőn, olyan dolgokat sorakoztat fel, amitől már ha elolvasom az étel nevét hízok 5 kg-t... és elveszítek gondolatban jó sok ezer forintot. Az egyik ilyen kedvencem a Marcipánkrémmel töltött pavlova ananászkompóttal, vaníliarúddal és maracujalekvárral... ehhez többet nem fűznék.

Tetszik, hogy amikor a ruháiról mutogat képanyagot, nemcsak azokat mutatja, amelyeket minden második menyasszony magának akart, hanem azokat is bemutatja, ami neki kedves, de senki nem akarta magán tudni. Őszintén bevallom, nekem nem sok alkotása tetszett teljes egészében, viszont akadtak olyan megvalósítások és részletek, amik nekem is beindították a fantáziámat. Jó így összegyűjtve látni az elmúlt év tapasztalatait, valamint az is értékelendő, hogy nem akarja rád tukmálni, hogy minél puccosabb esküvőt valósíts meg. Leginkább inspirálni próbál, nem úgy mint pl. sok más esküvőszervezéssel foglalkozó weboldal... Eddig is tisztában voltam vele, hogy nem olcsó mulatság egy esküvő - barátok tapasztalatai, akik már túl vannak a saját Napjukon, vagy barátnők, akikkel most egyszerre vagyunk menyasszonyságban... De amikor egy kedvelt esküvői fotózással foglalkozó oldal arról kezd el írni, hogy egy igazán jó esküvő 2 millió forintnál  k e z d ő d i k, akkor szívesen megkérdezném tőlük: mi van ott? Delfinidomár meg a teljes Maroon 5? Vagy esetleg a Dávid-szobor jégből készült méretarányos mása...?

És ha már a ruhákról akartam eredetileg írni, megmutatnám az elmúlt időszak pinterestes/ebayes mamutvadászat eredményeit.













Képek forrása: pinterest

Könyv: Makány Márta: Esküvő 
             Alexandra kiadó, 2010
             183 oldal

2015/01/19

Egymás "kihívottjai"

Egy kihívás, aminek igazán nincsen tétje. 

Újév hajnalán @suhakata ikremmel, aki a Betűkből szőtt menedék blognak a szerzője, arra az elhatározásra jutottunk, hogy ebben az évben kicsit megmérettetünk. Na, nem kell semmiféle véres dologra gondolni, csak egyszerűen arra az elhatározásra jutottunk, hogy mivel egymástól függetlenül, de mind a ketten ráleltünk erre a képen is látható 2015-ös olvasós kihívásra, ezért végigcsináljuk. Előzetes egyeztetés alapján megbeszéltük, hogy mind a ketten a saját kis tempónkban olvasunk, de ha netalántán akad olyan kötet, amit mind a ketten olvasnánk - akár azonos kategóriában - akkor öröm és boldogság, együtt olvasni mindig móka és az egészben a legjobb: bármikor biztatjuk egymást és ötletelhetünk is, ha ötlettelenek vagyunk egy újabb kategóriát illetően. 

Évek óta próbálom végigcsinálni a Várólistacsökkentős kihívást, minden adott évben nagyon lelkes vagyok és nagy-nagy lendülettel indulok neki a megmérettetésnek, aztán, ahogy lenni szokott, mindig alábbhagy a bennem égő tűz. Valahol szerintem ott lehet bennem a hiba, hogy amiképpen nem szeretek előre bekorlátozni semmit az életemben, így az olvasmányaimat sem szeretem előre megválasztani. Ebben a kihívásban számomra az a legjobb, hogy a spontán oldalamat teljes mértékben kiélhetem. Egy-két kategóriába már belekezdtem, de a többség még homályos, őket majd később egészítem ki a molyos listámon. A blog jobb oldalán - itt található közvetlenül a lista alján a már említett molyos lista könyvekkel kiegészítve - feltüntettem az 50 kategóriát, a már befejezett köteteket pipával fogom jelölni, illetve, ha van ötletetek az 50 kötet kiegészítéséhez, örömmel fogadom őket. :) (Van is olyan rublika, hogy egy barát által ajánlott könyv... ) 

A kezdeményezéshez bárki, bármikor csatlakozhat, egy a fő: 2015-ben legyen kivégezve az 50 kötet. Remélem ebben az évben lelkesedésem nem fog cserben hagyni. :) 


Megjegyzés: egy-két módosítást kénytelen leszek végrehajtani a listával kapcsolatban. Az egyik azzal kapcsolatos, amikor a szülővárosunkban játszódó történetet kellene olvasni. Namármost regény tekintetében 2 olyan műről tudok, ami ott játszódik, de egyrészről az említett két könyvet már olvastam, másrészről pedig hangyabokányi méretű fizikai ingerem sincs újra elolvasni azokat a könyveket... elnézést mindenkitől, de egyszer is sok(k) volt. Hímzésekről meg egyébként sem szeretnék olvasni... Éppen ezért, vagy olyan történetet olvasok, ami a szülőhazával kapcsolatos, vagy a megyével, erről még nem döntöttem.

2015/01/16

csütörtökön olvastam "aktuális idézet"

Leszögezném: nem szeretem se a sorozatot, se a karaktereket, illetve az írónő sem tartozik kedvenceim közé. Viszont egyet elért, mert egyik sorában magamra ismertem egy hangyabokányit. 


           ... hajlamosak vagyunk mindent elsöprően szeretni.   
                                                                              /Cassandra Clare/

2015/01/01

Impressziók a 2014-es olvasottakról

Elsősorban egy olyan listát akartam készíteni, amelyekben a kedvenceimet jelölöm meg és azokhoz írok pár száz gondolatot/ajánlást vagy éppen kiscsibét. Aztán ahogy bogarásztam az olvasott listát, úgy alakult, hogy egy kicsit más szögből közelítem meg a dolgokat.

2014-ben:

A Laza: Caitlin Moran: Hogyan legyünk tökös csajok?
Bizonyos álláspontjaival könnyen tudtam azonosulni, de a maradékot inkább elvetném. 

A Döbbenet: Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
Kegyetlenül őszinte történet. Emlékszem, hetekkel később is csak az ételek kalóriatartalmán agyaltam, pedig nem akartam. 

Az Idegesítő: Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt
Bah, még egy ilyen blama történetet. 

Az idézet: "Nem tetszel nekem – felelte –, hanem szükségem van rád." Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Amit soha többet önszántamból: Leiner Laura: Akkor szakítsunk, Bábel
Igazából egyiket sem tartom egy világot megváltó történetnek, talán, kikapcsolódásként egyszer, egy messzi-messzi galaxisban újraolvasós lesz, hiszen egy dolog van, amit kétséget kizáróan el kell ismerni; Leiner Laura ért a fordulatokhoz.

Amit soha többet - sorozat: A Végzet Ereklyéi
Az előzmény-történetek (Pokoli szerkezetek) sokkal érdekesebbek és hitelesebbek annak ellenére, hogy kitaláció az egész mindennemű valóságalap nélkül. Gyakran kiszámítható, és engem pl. kifejezetten irritál, ha a szezont keverik a fazonnal.


A kedvenc kapott könyv(ek): Őszintén? Mindegyik. :) Molykarácsonyos könyvek: George Orwell: Állatfarm, 1984 (@Rita_Sándor) Csukás István: A lesből támadó ruhaszárító kötél, (@pworsi), Gayle Forman: Ha maradnék, Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. - Remény (Gé),


A titokzatos: Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

A pozitív csalódás: Leiner Laura: Késtél
Fülszöveg alapján - amiket általában nem olvasok el - minimálisan se hozott lázba, de aztán a kezembe került Alexandráéknál, ahol úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. 

Amit idén nem került sor, pedig minden évben újraolvasom: Harry Potter 1-7
Alapvető kiegészítő eleme a karácsonyi időszaknak. A karácsonyi menük említésekor exponenciálisan megnövekszik s nyáltermelődésem.
De legalább a filmek megvoltak idén - is.

A folytatás jobb, mint az előzmény: Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác
Nem mondanám, hogy sokkal, de sokkal jobb lenne, mint az Anna és a francia csók, de legalább itt feltűnt egy egész darab szimpatikus karakter. És mindezen az sem tudot változtatni, hogy a Cricketnél rosszabb irodalmi nevet még nem olvastam.

Több éves nyögveolvasás eredménye: Jon Krakauer: Út a vadonba
A címkézés mindent elárul: nyögvenyelős & több éves küzdelem.

A film sokkal jobb: James Dashner: Útvesztő
A film egy-két jelenetén annyira izgultam, hogy csak szorongwttam Gé kezét. A könyv ehhez az élményhez képest limonádé.

A kifejező: John Green: Csillagainkban a hiba
Bizonyos részek igazi fizikai fájdalmat jelentettek, olyannyira érzékletesen történt az ábrázolás.

Hiányérzetet hagyott maga után: Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Nem működnek azok a történetek, melyek 1) hirtelen zárnak le 2) a lezárás előt minden irdatlanul részletes lezárásal bír, emiatt a vég olyan hatást kelt, hogy ennél többet már nem engedett a kiadó, zárjuk le a sztorit... mondjuk köpjük oda ezt, a célnak éppen megfelel. 

A Magyar: Janikovszky Éva: De szép ez az élet!
Tündérvilág és édesmindenség az Éva néni az már bizonyos. 

Félbehagyások: Závada Pál: Jadviga párnája, Parti Nagy Lajos: Hősöm tere, Rick Warren: Céltudatos élet, Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma,

A nagy szemöldökráncolás: Leiner Laura: Remek!
Irreális elemek keverve egy olyan történetben, ahol azt se tudod igazán eldönteni, hol is játszódik.

Az újraolvasások: Meg Cabot: Egy igazi amerikai lány 1-2, Szent Johanna Gimi sorozat 
Az árnyalatnyi remény olyan hiányérzetet képzett bennem, amit csak velük tudtam megszüntetni. Szent Johannáékat meg azért, mert hiányzott. 

A Meglepetés: Csukás István: A lesből támadó ruhaszárító kötél (@pworsi ♥)
Molyszülinapon rohanva kezembe nyomott a meglévő gyűjteményt kiegészítő hiányzó kötet. Mert Ő tudja. 

Olyan cuki, hogy belehalok: Rainbow Rowell: Eleanor és Park
Mosolygok, mert a tettek világosabban beszélnek itt, mint a szavak. 

Angolról magyarra: Jenny Downham: Amíg élek
Felesleges megversenyeztetni melyik a jobb, mert magyarul és angolul egyarànt olyan különleges kifejezőkészséggel bír, amit utánozni se lehetne. 

Nem kötött le, pedig oly sokan mások szeretik: Yann Martel: Pí élete, J.D. Salinger: Zabhegyező
Nyilván ratyi az ízlésem - fel is vállalom.

Ami régóta várakozott: Jane Austen: Meggyőző érvek
Évek óta döglődik a polcomon, de hiszek benne, hogy csak a megfelelő pillanata vártunk. 

Film után a képregény is: Alan Moore & David Lloyd: V for Vendetta
Minden formájában kiváló. 

Kedvenc páros(ok): Mia & Adam (Ha maradnék, Hová tűntél?), Reni & Cortez (Szent Johanna Gimi), Hazel & Gus (Csillagainkban a hiba), Sam & David (Egy igazi amerikai lány)


A Karakter: Adam Wilde (Gayle Forman: Hová mentél?)
Tetszetősek általában a férfi szemszögből előadott történetek - ebben az esetben különösen érvényes állítás. Mélység & magasság, visszaemlékezés és jelen váltakozása. Fiú karakter ellenére magamra ismertem egy hangyabokányit - esélyesen azonosan viselkednék az adott válságban. Újra és újraolvasom a sorait, mert magával ragad. 

Kedvenc olvasmány(ok): Gayle Forman: Ha maradnék, Hová tűntél
Ezekre igazából nem találok szavakat. Kiváló stílus, érzékletes kifejezések tömkelege, egyszerű, de a zenét önmagukban hordozó szavak. 

És végül amik a 2015-ös évbe átcsúsznak: Veiszer Alinda: Ráadás, Jann S. Wenner – John Levy (szerk.): Rolling Stone – Interjúk, Vida Enikő: 1000 Questions 1000 Réponses, Némethné Hock Ildikó: 1000 Questions 1000 Answers,