html

2018/03/18

Rupert, a zsiráftestű róka

Szóval az úgy volt, hogy barátnőm megkért, horgoljak neki egy csokornyakkendős rókát. Pontosabban nem neki, hanem a születendő unokaöccsének. Azért is szeretett volna egy rókát, mert az ő édesanyja - szóval a leendő nagymama - már készített egy csokornyakkendős illetve keménykalapos rókás ágyneműhuzatot Norminak. Mutattam barátnőmnek több horgolt róka sablont, de ő se volt igazán elégedett a mintákkal, illetve én magam se éreztem egyiknél se azt a bizsergető érzést, ami alkotás előtt fog el. Így történt, hogy majdhogynem teljesen rám bízta a róka megvalósítását. Egyben megegyeztünk: a feje olyan legyen, mint Jean the fox minta esetében, de a lábai semmiféleképpen se legyenek még hasonlóak se. 


A fenti minta alapján neki is kezdtem a fejnek, viszonylag gyorsan el is készültem vele és ezek után megpróbáltam a testet is hozzá illeszteni, de valahogy nekem arányaiban nagyon kicsinek bizonyult ez a rész. Ezt pár napig félretettem, így nekikezdtem a végtagoknak. A farkincát szintén meghagytuk az eredeti sablon alapján - hogy az ő szavaival éljek: ez így pont elég lompos - a többi végtagot saját elképzelés alapján valósítottam meg. 


Természetesen a pocaksimizős rész sem maradhat el. 


Hogy őszinte legyek, a testével bíbelődtem a legtöbbet. Legalább 4 különböző mintát kipróbáltam, de egy sem bizonyult az igazinak, volt ami túl nagy lett, másik túl pici, a többinek pedig leginkább a végső formája nem nyerte el a tetszésemet. Aztán jött az isteni szikra, ahogy megláttam a fotelban csücsülő zsiráfot. Arányait nézve jónak bizonyult, persze aztán a nyakánál ügyeltem, hogy nem kell azt olyan hosszúra legyártani. Az eredmény pedig? Barátnőm azt mondta, ezt inkább megtartja magának annyira beleszerelmesedett Rupertbe. Szóval jöhet a rókagyártás második fordulója, mert jövő héten érkezik a bébi.