Titkos barát nyuszi és egy újabb túrós recept

A munkahelyemen titkos barátosat játszunk, ami a mikulás húzós játék megfelelője. A munkacsoportodból húzol egy nevet, és megajándékozod kisebb vagy éppen nagyobb dolgokkal a következő időszakban. Ez a játék április végén ér véget és arra gondoltam, hogy tőlem minden héten kapna valami apróságot a húzottam. 

Viszonylag sokat gondolkodtam rajta, mit is készítsek a lánynak, mivel nem igazán ismerem, de végül biztos forrásból értesültem, hogy igazából ő mindent szeret, ami cuki - illetve láttam az instagram oldalán is, hogy szereti a nyuszikat - így a már sokszor elkészített Spring bunnies minta alapján horgoltam neki egyet. Gé mostanság annyira rákattant a horgoltságaimra, hogy igazából mindet meg akarja tartani és hát ezzel sincs másként. 

Egyébként hetek óta eszemben volt, hogy kéne sütni Boci muffint. Szembe is jött ma Áfonya mámora Edina receptje, gyors számvetés után arra jutottam, hogy minden van itthon, megsütöm. Persze aztán menet közben kiderült, hogy nincs itthon annyi és olyan teljes kiőrlésű liszt, mint amit kér a recept, illetve tejföl és vaj sincs, szóval rögtönözni kényszerültem. 

Tészta

180 g liszt (50g fehérliszt, 50 g tk tönköly búzaliszt, 80 g tk búzaliszt)

15 g kakaópor 

fél zacskó sütőpor 

kb fél teáskanál szódabikarbóna 

1:4 édesítőszer ízlés szerint 

kb 70 ml étolaj 

100 ml tejszín 

2 tojás

1,5 dl tej 

Töltelék

Túró ízlés szerint (nálam 150 g kb) 

1 tojás 

vanília aroma ízlés szerint

1:4 édesítő ízlés szerint

1 púpos ek aldis kókusztejszín

A tészta száraz hozzávalóit kimértem és alaposan elkevertem. Egy másik tálban a tészta folyékony alapanyagait szintén kimértem és elkevertem (kivétel a tejet) majd ezt a két tálnyi keveréket összeöntöttem és gondosan összedolgoztam. Úgy találtam, hogy a tészta ebben a formában túl tömény lesz, ezért utólag hozzáöntöttem kb 1,5 dl tejet, így már sokkal muffinosabb lett a tészta állaga is. A töltelék hozzávalóit alaposan elkevertem, nem baj, ha kicsit folyékonyabb lesz az állaga! 

A szilikon muffin formákat kb 3/4-ig töltöttem a tésztával, majd 1 evőkanálnyit a túrós masszából rákanalaztam. 20-25 perc alatt sült készre nem előmelegített sütőben - sajnos mindig elfelejtem előmelegíteni a sütőt. 

Ebből a mennyiségből nekem 9 db muffin készült. Nem mellesleg szerintem úgy néz ki a túrós krém a süti tetején, mintha pattogatott kukorica lenne. 

Apróságok az elmúlt két hónapból

Régen volt bejegyzés, mert őszintén szólva, olykor igénylem, hogy egy kicsit eltűnjek hirtelen. Az elmúlt két hónap is ilyen volt, azt, hogy miért alakult így, nem tudom megmondani, de őszintén szólva jól esett. Alapból szeretném lejjebb faragni a képernyő előtt töltött időmet, és tartalmasabb dolgokkal foglalkozni - meglepő, de ebben a bullet journal nagy segítségemre van - és valószínű, hogy ez is egy előszele volt a dolgoknak. Volt itt sok-sok minden, azonban ez egy rövid összefoglaló lesz az elmúlt két hónap kedvenceiről. 

Könyv

Molyon már örömködtem egy sort, de még mindig igaz, amit írtam: szeretnék beleköltözni Julie Buxbaum Tell me Three Things című könyvébe. (magyarul: Három dolgot mondj). Végtelenül kedves könyv, ami oké, hogy ifjúsági történet, de sokkal többről szól, mint azt egy átlagos YA könyv esetében elmondhatunk. Végtelenül emberiek a szereplők, tele sok-sok hibával, meggondolatlan cselekedetekkel, és talán ettől válik olyan jóvá, hiszen 100%-ig az életről szól, még akkor is, ha Ethan kizárólag Batman pólóban hajlandó megjelenni. Számomra a jóságát leginkább azzal bizonyítja, hogy majdnem két hónap is eltelt azóta, hogy befejeztem, de még mindig ott érzem a mindennapjaimban, mintha a sztori költözött volna belém, nem pedig fordítva.

Szemüveg

Egy szerencsétlen véletlen során a Férj rátérdelt a szemüvegemre, ezért egy újat kellett csináltatni. Szerencsére csak a keretet kellett cseréltetni, a lencséknek nem lett semmi bajuk. Egy apró szépséghiba azért bezavart: a szemüveg papucs-tartója fémből készült, ez meg rendszeresen hozzáér az orrnyergemhez, sebet ejtve a fémallergia miatt. Jelenleg úgy néz ki, mintha alakult volna annyit az a fém rész, hogy ne legyen több seb a jövőben. 

Zene

Ezek tetszettek mostanság a legjobban. 

Matty Mullins. See You in Everything 

for King and Country: O God Forgive Us (feat. KB) 

Lord Huron: The Night We Met - 13 okom volt zene 

Unless: Nem változol

Yellowcard: A place we set afire

Szabadidő

Az elmúlt két hónapban sokat horgoltam, ahhoz képest, hogy mennyi minden más is lekötötte a kapacitásaimat. Készült itt kisállat, babatakaró Ábelnek, rengeteg granny square, termoszzokni és még sok más. (Nem mellesleg @szilvamag kért tőlem egy horgolást, ez még munkálatban van, ámbár hamarosan kész, szóval várhatón bejegyzés is lesz róla, mert nagyobb volumenű dologról van szó.) A teljesség igénye nélkül, az elmúlt időszak horgoltságai. 

A horgolás mellett aktívan vezetem a bullet journal-t. Eredetileg az volt vele a bajom, hogy nem tudtam rendesen személyre szabni, mert minden áron rá akartam erőltetni magamra, hogy vezessek napi/heti/havi/éves nézeteket, és nehezen engedtem el, hogy nekem nem biztos, hogy az a legjobb alkalmazás, amit a többség csinál. Emiatt az első naplónál sok-sok hét kimaradt, mert nem tudtam vele megbirkózni, de 2017-ben sikerült függetlenítenem magam, és teljes mértékben személyre szabtam. Igaz, néha most van, hogy elfelejtek felírni dolgokat - pl egy külön rubrikában vezetem, hogy mikor milyen igeverset olvastam, na, ezt nem mindig sikerül pontosan vezetnem. 

Ami még külön jó, hogy ahhoz képest, mennyire ódzkodtam a tracker használatától, most annál nagyobb hasznomra van, pl az édesség fogyasztás vezetésében. 

+1

Kaptam egy új laptopot. Az előző gépem kilehelte a lelkét. Mondhatni elég nehezen váltam meg tőle. Egyrészt csodálatos volt, másrészt arra volt életemben először 19 éves koromban az első komolyabb kiadásom, harmadrészt, minden egyes ráfordított forintot komoly spórolás előzte meg. Az új gép még okosabb, még szebb, még gyorsabb, munkatársam szavaival élve olyan, mint egy ékszer, de azért így is fáj az elválás. 

Gé születésnapjára: jégkrémtorta

Minden évben nagy kérdés, hogy milyen süteménnyel is készüljek a férjem születésnapjára. Tudni illik, kritikus személyiség ő. Ne legyen túl krémes, inkább tésztás legyen mint krémes, ha kicsivel is több benne a krém, az már neki gejl, satöbbi, satöbbi. Ellenben él-hal a fagyis-jégkrémes dolgokért, a legnagyobb hidegben is fagyiért kiállt. Pár hete láttam facebook-on egy Tastemade videót, amiben jégkrémtortát készítettek. Megmutattam neki, teljesen elámult, és rögtön jelezte; azt a bizonyost kérné a születésnapjára. Erről a receptről van szó egyébként, de kicsit átalakítottam.

Hozzávalók: 

Tészta

- 6 tojás 

- 6 ek cukor 

- 6 ek liszt 

Ezekből az alapanyagokból piskótát kell sütni. 

Krém

- 2 dl habtejszín 

- 375 g mascarpone (volt még egy fél dobozzal, és inkább hozzákevertem az adaghoz) 

- 1 citrom leve

- reszelt citromhéj

- 4 ek cukor 

- 3 sor fehércsokoládé 

A fehércsokit bögrébe rakjuk, ráöntjük a habtejszínt, és összemelegítjük mikróban. 

A mascarpone-t alaposan elkeverjük a fehércsokis tejszínnel, utána kezdjük el a robotgéppel összedolgozni a krémet. (Én nem kevertem el alaposan, így a habtejszínből a hajamba is került.) Hozzáadjuk a cukrot, a citromlevet és a citrom reszelt héját is. Alaposan elkeverjük, szép sima legyen a krém. 

Gyümölcs réteg 

- 250 g áfonya 

- 2 ek víz 

- 5 ek cukor 

Mindent egy kisebb lábasba rakunk, addig főzzük, amíg rotyogni nem kezd. 

A kalácsformába celofánt rakunk úgy, hogy mind a két oldalon kilógjon az anyag. Jöhet a rétegezés. Formára vágott piskóta, mascarpones-citromos krém, áfonyás szósz, formára vágott piskóta, mascarpones-citromos krém, áfonyás szósz, formára vágott piskóta. Ráigazítjuk a celofánt úgy, hogy betakarja az egész tésztát, és 7-8 órára a mélyhűtőbe rakjuk jégkrémtortásodni. Nem baj, ha kicsit keskenyebb a tészta a formához képest, nekem így a kifolyt krém márvanyosra dermedt. :) A mascarpone krém negyedét hagyjuk meg!. 

A dermedést követően a maradék mascarpone krémmel körbekenjük a sütit, és visszarakjuk pár órára a mélyhűtőbe. 

Amit másként csinálnék legközelebb:

- a piskótát kerek pite formában sütöttem, és nem lett elég. Bele se gondoltam, hogy szétvághatnám hosszában, inkább sütöttem még egy piskótát 4 tojásból. :D Nekem nagyon tésztás lett, így legközelebb biztos félbe vágom a tésztát.

- Több krém! Alapból a kalácsformám 1,5x hosszabb, mint amivel eredetileg tervezem, igy hiába volt több a krémem - még az eredeti recepthez képest is - kevésnek éreztem. Kisebb formában - mint pl amit a tescoban árusítanak - tökéletesek lennének az arányok. 

Olvasásaim #10

Április: a hónap, ami leginkább a Reading Challenge jegyében telt el. Összesen 13 könyvet olvastam - ami valójában 11 - ebből 7 a fent említett kihíváshoz volt szükséges. Egyet nem fejeztem be, mert egyszerűen pocsék, illetve akad még egy, de ez átcsúszik májusra, de ez utóbbit fix, hogy nem hagyom félbe, ahhoz túl jó. 

Befejeztem

1, Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (Reading Challenge)

Nagy sajnálatomra tipikusan az az eset, amikor a trailer jobban tetszett, mint maga a könyves kivitelezés.

2, Kerstin Gier: Silber – Az álmok első könyve (Reading Challenge) 

Rövid töprengés után arra jutottam, hogy bírom Kerstin Gier-t. a stílusa könnyed, vicces, és csupa cukiságot képes kerekíteni az olvasóinak. Engem már az Időtlen szerelem trilógiával megvett, de ez is határozottan ígéretesnek tűnik.

3, Stephenie Meyer: Breaking Dawn – Hajnalhasadás (Reading Challenge) 

Hm... fogalmazzunk úgy, hogy "ezt aztán jól végiglapoztam". N+1 évvel korábban angolulnagyon szerettem ezt a sorozatot, de valahogy mára megkopott a ragyogása.

4, Rainbow Rowell: Fangirl (Reading Challenge) 

Az idei év egyik kedvence. Fanfiction ide vagy oda, ezt csak ajánlani tudom. Nem akarok hatalmas litániát kerekíteni ide - korábban már megtettem - de már most azt tervezgetem, hogy újra kellene olvasni, csak ezúttal angolul. 

5, E. Lockhart: A hazudósok (Reading Challenge) 

Akárhogy gondolkodom rajta, még mindig a Gazdagok és szépek egyik epizódjához tudom hasonlítani a sok közül. Nem volt rossz, de nem vagyok maradéktalanul elégedett. Nem mellesleg igaz, amit Dr. House előszeretettel hangoztat: mindenki hazudik. 

6, Eve Ainsworth: 7 nap

Ifjúsági a javából, és jobb lenne, ha nem olyan lenne, mint amilyen, de mivel pontosan olyan, így kevésbé tetszett, mint ami a témát illetően kijárna neki. Jó sztori, egészen jó karakterekkel, aktuális problémákkal tarkítva, de túl gyors lezárás, mintha az író nem tudnám, hogyan lehetne egy valósághű lezárást kerekíteni.

7, Jennifer E. Smith: Milyen lesz a búcsú után?

Van egy Fiú. És persze a Lány. Nem mellesleg az utolsó otthon töltött napjuk az egyetem kezdete előtt. És van Jennifer E. Smith, aki tud jó szerelmes regényt írni. Túl sok meglepetést nem okoz, viszont kellemes olvasni, a szereplők feleannyira sem idióták, mint más ifjúsági sztorik esetében, és itt tényleges problémákról van szó, nem csak mondvacsinált kreálmányokról. 

8, Gordon Ramsay: Nem piskóta (Reading Challenge)

Kicsi esélyt látok rá, hogy valaha is ennék a főztjéből - nem mondom, azért elfogadnám - ellenben emberileg egy nagyon szimpatikus, leállíthatatlan emberről olvashattam. Az áprilisi olvasások közül a másik kedvenc, ezt bizton állíthatom. Bővebben, ITT.

9, Katie McGarry: Pushing the Limits – Feszülő húr

Váltott szemszögű sztorik? Keblemre mindet! De hogy komolyra is fordítsuk a szót: egy YA, amiben tényleges problémák vannak, így mentes mindenféle rózsaszín vattacukor-felhőt idéző végkifejlettől. Persze meg van a boldog vég, de nem feltétlenül úgy, ahogy azt megálmodnánk. 

10, Tamara Ireland Stone: Time Between Us – Elválaszt az idő (Reading Challenge) 

Egy YA, amiben a főszereplő leányzó végre nem ostoba? Pipa! Egyedi sztori, egyedi történésekkel és felépítéssel? Pipa sokpontnulla. Még ha akadnak benne logikai buktatók, mégis az egyik legerősebb vöröspöttyös YA. 

11, Samantha Young: Dublin Street

Hm... komolyan elgondolkodtam, miért is olvastam végig. És bármennyire is vallom, hogy nem hagyok félbe sorozatot, ez esetben kivételt teszek - elég volt belelapozgatnom, és még az életkedvem is elszállt. 

Befejezetlen

12, Alessandra Torre: Black Lies – Sötét hazugságok

Egy sztori, amiben nem csak a szereplők, de minden egyéb tekintetben taszít. Az idei éves top csalódásai közé mondhatni nagyon könnyen bekerült. 

13, Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Per pillanat nem akarom befejezni.. túl sok érzelmet billent fel bennem. 

Gordon Ramsay: Nem piskóta

A legvagányabb séf élete

Ő az a híresség, akit csak név és foglalkozás alapján tudtam mindig is beazonosítani, ennél többet sose tudtam róla, és nem is igazán érdekelt - egy ideje már túlléptem a tiniként jellemző rajongáson, és nem olvasok utána minden híresen hírhedt személynek az internet berkeiben. Nekem ő csak egy szakács - én kérek elnézést, séf - aki híres. Hogy miért? Nem érdekelt különösebben. Aztán a múlt héten ment egy Konyhafőnökre kísértetiesen emlékeztető műsor - időközben utánakerestem: MasterChef - és megborzongatta az érdeklődésemet, nem mellesleg az idei Reading Challenge listámon is szerepel a könyv, szóval vegyítsük a kellemeset a hasznossal. Volt a megnyilvánulásaiban valami, amitől azt gondoltam, jobb lenne, ha előrébb hoznám a Nem piskótát, mint ahogy azt eredetileg terveztem. 

moly.hu

Alapvetően nem vagyok egy nagy főzős. Körülbelül minden máshoz van türelmem, csak ehhez nem, sokkal inkább sütök sütit, vagy éppen húst, csak ne kelljen órákon át a konyhában tötymörögni, hogy megfőzzek pl egy levest. A sütésben pl. azt bírom a legjobban, hogy összekeverem a hozzávalókat, elvégzem hozzá az előkészületeket - vajazd ki a tepsit, melegítsd elő a sütőt, meg kevergesd össze a hozzávalókat aztán pedig öntsd bele a formába - és máris megszabadultam a hosszú perceken át tartó konyhai téblábolástól. Ezzel szemben, ha főzésről van szó, órák mennek el, hogy aztán 10 perc alatt nyoma se legyen a megfőzött ételnek, mert Gé feneketlen gyomorral bír, és mindet betermel. :) Szóval lényeg a lényeg, a főzést nem igazán nekem találták ki. Most már értem, mit él át Mamóm hétről-hétre, mikor megkérdezi, hogy Mi legyen az ebéd? - mi pedig rendszeresen azt válaszoljuk: nem tudjuk. Már a menü megtervezése is idegtépő tud lenni, nem hogy maga az elkészítés!

Istenigazából nem akadtak elvárásaim a sztorival kapcsolatban, valahogy az elején egynek tűnt a többi Reading Challenge-s könyv közül, viszont nagyon pozitívan csalódtam. Több helyen olvastam, illetve a könyvben is többször hivatkoznak rá, hogy mennyire idegesítő Ramsay stílusa, mert non-stop ordít, káromkodik, meg képtelenség vele lépést tartani. Valójában én az ilyen jellegű káromkodásokat inkább viccesnek tartom, bár esélyesen éles helyzetben, ha nekem mondana hasonlókat... hm, már kevésbé találnám humorosnak. A keze alatt tuti sose dolgoznék, már alapból a főzéshez való hozzáállásom miatt sem.

pinterest.com
"Ez a rák olyan nyers, hogy hallom, ahogy énekli: Ringat a víz!"

Igazából nekem a könyv elejétől kezdve szimpatikus, nem csak a szókimondása miatt, amit sokan kritizálnak vele kapcsolatban. Tetszik az élethez való hozzáállása: fontos számára a családja, a tőle telhetőt megteszi értük, és gürizik értük., és még a nézeteltéréseit is képes félretenni, azért, hogy a másik félből valaki jobb válhasson. Ha fele annyira lennénk kitartóak, mint ő, esélyesen nem csak kergetnénk az álmainkat, hanem egy részüket már meg is éltük volna... merni nagyot álmodni, és hogy ezt milyen nehéz a gyakorlatba is átültetni! Jó dolognak tartom, hogy még ha valakit meg is viselnek a körülményei, nem hagyja, hogy az határozza meg és az irányítsa a lépéseit, hanem inkább tovább lendíti, és nem adja fel, hanem megy előre töretlenül, egyedül a célt látva maga előtt. Meglepő, de egyáltalán nem száraz, sőt, az eddigi legolvasmányosabb életrajz, amit olvastam, még ha akad is benne egy jó adag utalás, amiről azt se tudom, hogy éppen eszik vagy isszák. Külön öröm, hogy nem tarkította ilyen-olyan csúcsgasztronómiás receptekkel a kötetet, mert az nem hogy meghozta volna a kedvem a főzéshez, hanem még inkább eltántorít. 

Lehetne még sok-sok ódát zengeni a könyvről, hogy mennyire olvasmányos, meg szókimondó és mennyire nagyon-nagyon őszinte, ezt most inkább mellőzném. Röviden és tömören: elolvasni mindenképpen érdemes. 

Rainbow Rowell: Fangirl

Mióta megláttam Molyon, azóta akartam. Hogy miért? Leginkább azért, mert az Eleanor és Park olyannyira meggyőzött, hogy bizton állítom: Rainbow Rowell csak jó YA-kat ír. És hogy volt-e csalódás? Csak magamban, mert ad egy, elég sokáig halogattam az olvasást, ad kettő, annyira kuszák a gondolataim, hogy per pillanat Cath-hez tudom magam hasonlítani, hiszen több órája nyöszörgök a bejegyzés fölött, de nem igazán akarnak megformálódni a mondatok. Pont úgy érzem magam, mint amikor a novellát próbálkozik megírni Piper tanárnőnek, de valahogy a mondatok képtelenek az önállósodásra.

Sose olvastam még fanfiction-t, őszintén szólva nem is érdekel a műfaj, még azután sem, hogy elolvastam, ezt a regényt - igazából a Simon & Baz jelenetek nem igazán kötöttek le. A karakterek és a történés valahogy jobban meghatározza a kedvelési szintet: adott egy ikerpár (Cath & Wren), akik a gimi végéig mindent együtt csinálnak. Mondhatni egymás beépített legjobb barátai. Külsőre azonosak, jellemük teljes mértékben különböző, ám rajongásuk tárgya ugyanaz. Simon Snow és annak varázslatos világa, akit mi egyszerű földi halandók leginkább Harry Potterhez tudunk hasonlítani. A lányokat egyedül neveli az apjuk, miután a felesége nem tudott megbirkózni a házasság és az anyaság szerepével - mivel az ikrek ekkor 8 évesek voltak, így értelem szerűen ez a trauma végigkíséri a fejlődésüket. Igazából mindenki egy kicsit labilis, és hát maga a főszereplő, Cath a leggyengébb láncszem, aki csak akkor tud feloldódni, ha elmerül a fanfiction világban. Nagyon görcsös, magának való, és azáltal még zárkózottabbá válik, mikor a testvére közli vele: örülne, ha az egyetemen külön szobában lennének. Aztán nyilván jönnek a furábbnál furább szereplők és szituációk, és persze A Fiú (csupa nagy kezdőbetűkkel, igen) aki aztán segít neki kibillenni ebből a zárkózott helyzetből.

Olvasmányos, vicces és szerethető és valamilyen szinten könnyen magunkra ismerős a könyvbe oltott

Annyival jobb ez a borító!

rajongással. Mert igen, van az úgy, hogy meglátok valamit, és még igazán nem is tudom mi az valójában, de mégis felkelti az érdeklődésemet és egyből átjár az a rajongással teli bizsergető érzés. Rendszeresen tapasztalom, hogy elolvasok egy sztorit, ami olyannyira magával ragad, hogy hetekkel - de leginkább hónapokkal - később is azon agyalok, mert képtelen vagyok kilépni a történetből, mintha én magam is szereplővé alakultam volna az olvasás következtében, és mivel sikeresen helyt álltam a saját magam által koordinált szereplőválogatáson, így fejben tovább játszódik a történet, a csavarokkal, ahogy nekem tetszik. Mások színészek és zenészek tekintetében vannak hasonló elmélyedéssel: mire véget érne a lejátszás, már többet tudunk az adott színész/zenész tulajdonságairól, mint a saját személyünkről. Egy alternatív világba képzeljük ezeket a karaktereket, ahol mi is jól ismerjük őket, sőt közeli jó barátságot ápolunk velük, pedig a valóságban nem is ismerjük őket…. főleg nem a fiktív karaktereket. Valahol ebben az alternatív világban tengődik a könyv főszereplője, Cather, aki bármennyire is esetlen, nagyon szerethető.

De persze nem lenne YA a YA, ha nem lenne benne egy pasi (Levi), aki kedves, aranyos, mindent feláldozó típus, és persze úgy néz ki, hogy hajjajj. (Bár őszintén szólva, nem nagyon tudom elképzelni, hogy annyira hujjujj és hajjajj lenne az úriember, valahogy az említett felkopaszodás és magas homlok kettőse túl élénken él a fantáziámban.) Vitatkozhatunk rajta, hogy létezik-e ilyen tökéletesnek titulált pasi vagy sem, de én úgy gondolom, hogy Rainbow Rowell csak megírt egy olyan karaktert, akivel nincs több célja, mint hogy megtestesítse azt a személyt, aki képes a jelenlétével kibillenteni Cath-et a zárkózottságából. Úgy látom, hogy ő nem több, mint ami: egy közel tökéletes srác, aki Cath-nek ideális. Másnak már kevésbé.

pinterest.com

Összességében egy nagyon kedves, szerethető történet, ami szerintem nem akar több lenni, mint ami: egy szórakoztató történet, vicces szereplőkkel, de mégis olyan hátteret mutat be a magányosság által, ami miatt azonosulunk a sztorival, mert már megéltük. Akár többször is.

pinterest.com