html

2015/03/26

#fotós

Avagy kedvenc fényképeim a teljesség igénye nélkül, egy helyen. Sajtófotók és portréképek egyaránt, a kezdeti időszakból és a jelen korból is. 

Többnyire ezeket fogom felhasználni a szakdolgozatomban is. Adrian Fisk és Ami Vitale munkásságára érdemes odafigyelni, nagyon különleges témákkal dolgoznak. 

©Zed Nelson: Gun nation
©Zed Nelson: Gun nation 






©Adrian Fisk
©Adrian Fisk 

©Ami Vitale
@Angelo: Somogyi Nusi cigarettával


©Ami Vitale
@Escher Károly: Havaseső



 U.i.: Rajongok az esős témájú képekért.





2015/03/22

Feltétel nélkül

Az utóbbi hónapokban - de akár években is gondolkodhatunk - olyan, mintha az életem egy irányba mutatna. Minden tapasztalat, a legtöbb gondolat és érzés azonos ösvény felé vezet. Őszintén írom, legtöbbször szívesen kikerülgetném, hogy makacsságomban megtaláljam a magam útját. Igyekszem eközben nem ellébecolni az időmet, hanem tartalmasan kitölteni azt, de valami szokás szerint mindig közbekiabál és eltereli a bennem lévő megmaradt akaratot. Erőlködöm és erőlködöm, kifutok a magamnak bekalkulált "ideális" időből, aztán csodálkozom, hogy csak panaszkodni tudok. Kesergek azokon a dolgokon, amiken magam is tudnék változtatni, hiszen tudom magamról, nem ilyen vagyok. Aztán szokás szerint elindulok visszafelé az ösvényen, mert belátom: ketten mindig és minden sokkal viselhetőbb volt a múltban, és ez nincs másképpen a jelenben sem. 

Kevesebbet kellene gondolnom magamról, de mégis többet feltételezek. Amatőr hiba, amibe örökösen belebukom. Törhetetlennek tűnő láncként szorul egyre jobban és jobban a csuklómra, hogy nem tudok szabadulni ettől az örökös hibától. Egy utat keresek, de berögzülten menet közben jobbra és balra tekintgetek, és nem azért, hogy megbizonyosodjam nem jönnek-e az ellenkező irányokból. Minden másra pillogok, csak a célfüggvényre nem. Az örökös forgolódással elbizonytalanodik a figyelmem, megszállnak más gondolatok, és nem veszem észre, hogy már régen elindultam egy másik, jónak tűnő ösvényen. Szem elől tévesztem a célt, hogy aztán egy teljesen új végállomáson kössek ki. Olyan helyre, ahova egyáltalán nem terveztem menni. 

Sokat kifejez ez a mondat számomra: mindent tudok észből, túl keveset szívből. És az a kevés is, amit szívből tudok, elégnek kellene, hogy legyen, de jelenleg úgy tűnik, nem az. Hangosan akarom kiáltani, hogy az Egyben bízom egyedül, de mégis megretten a szívem a szabadon kiáltás gondolatától. Vágyom a szívem átformálására, de a szabadságot eltorlaszoló gát még nem épült le egészen. Ég bennem a bizonyítási vágy, hogy megmutassam fantasztikusnak tartott képességeim és szentimentális lényem, közben többször felteszem magamnak a kérdést: kinek akarok megfelelni? Magamnak? nek? Másoknak? Istennek? Végül megint értetlenül nézek magam elé, hiszen látom, tudom, tapasztalom, már-már szagról felismerem és kitapintom ezt a bizonyost, pedig nagyon kevés dologban vagyok biztos. Valójában azt az egyet három szóval ki tudom fejezni: feltétel nélkül szeretnek. Engem, téged. Mindenkit. Nem a képességeimért, vagy a képességeidért sem a szemünk színéért. Nem azon múlik az elfogadtatásod, hogy éppen milyen lábbal keltél fel: akkor is ok nélkül szeretnek, ha éppen nem akartál egy tarajos punk mellé leülni a buszon, még ha csak ott volt az egyedüli szabad hely. Neked kell megküzdened és elfogadnod a sajátod és mások értékességét, ez az, ami rajtad áll. Mert szeretett ember vagy te is és a körülöttünk lélegzők egyaránt. És ennek az elfogadásnak, ennek a feltétel nélküli állapotnak látható nyoma van. Amint megérted és megérzed, formáló hatása van. Mert nem mindegy, hogy egy merev változatlan Lego darab vagy a hétköznapokban, vagy egy gyurma, ami ellenállás nélkül hagyja, hogy az Alkotó megformálhassa. Ez a feltétel nélküli szeretet, ami formálja az életem, még ha gyakran én vagyok a legnagyobb akadályozója a saját fejlődésemnek.




2015/03/12

Írj rosszul!

Este 11 óra van, kb 1 órája fejeztem be egy igazi egy nap alatt kiolvasós könyvet. Kellett egy kis kikapcsolódás két szakirodalom között. Olyan, ami könnyed, nem kell rajta gondolkodni, nem kell érzékelnem az összefüggéseket.. ami igazán kikapcsol. Colleen Hoover: Point of Reteat - Visszavonulója igazán jókor volt jó helyen, és még ha most értékelést nem is írnék hozzá, egy ... dolgot - jobb szót nem találva - megmutatnék. Ami igazán megfogott

Tehát akkor: Írj rosszul! 


Írj rosszul!
Legyél béna!
Írj szörnyen!
Rettenetesen.
Borzasztóan.
Ne gondolkozz!
Kapcsold ki a belső ellenőrt!
Hagyd, hogy jöjjenek a szavak!
Hagyd, hogy szabadon áradjanak!
Merj hibázni!
Csinálj valami őrültséget!
Írj le ötvenezer szót egyetlen
november alatt!
Én megtettem.
Csodás volt, tiszta téboly!
Ezerhatszázhatvanhét szó minden egyes nap.
Nem lehetetlen.
De ehhez el kell fojtanod a benned élő kritikust.
Teljesen.
Csak írj!
Gyorsan.
Hagyd, hogy kibuggyanjon belőled!
Írj élvezettel!
Ha nem megy, hagyd abba egy időre!
Aztán folytasd!
Írj tovább!
Ez is úgy működik, mint bármi más.
Elsőre nem lesz tökéletes.
Ez is mesterség. Gyakorolnod kell, ha fejlődni akarsz.
Gyakorlás nélkül nem jutsz be a Juilliardra.
Ha a Carnegie Hallra vágysz, gyakorolj,
gyakorolj, gyakorolj…
…vagy fizesd le őket.
Ahogy minden másnál, itt is tízezer óra kell,
hogy felsőbb szintre juss.
Legalábbis Malcolm Gladwell szerint.
Szóval: írj!
Hibázz!
Hagyd ott!
Hagyd összeérni!
Aztán javítsd ki!
De ne menet közben cenzúrázz,
mert az csak lassítja az agyat.
Legyen az írás napi rutin!
Számomra ez a blogolás.
Fantasztikus érzés.
Minél többet írsz, annál könnyebb lesz. Minél gyorsabban
árad, annál kevesebbet agyalsz. Ez nem az iskolába lesz,
nem kapsz rá jegyet, csak kiadod magadból a gondolataidat.
Jól tudod, hogy ki akarnak törni.
Szóval ne add fel! Gyakorolj és gyakorolj! Írj rosszul,
írj szörnyen, írj önfeledten, és a végén talán valami
nagyon
nagyon
jó sül ki belőle.

2015/03/11

Bordó horgolt körsál

A dolog ott kezdődött, hogy a Bakancslistámra felkerült a horgolás tudományának elsajátítása. Ezt az elmúlt évben részlegesen, de elsajátítottam - van egy félbehagyott Hubám, de nem adom fel egykönnyen - kicsit tovább akartam lépni az alkotási folyamatban. Jól is jött barátnőm - akinek ma van a születésnapja - karácsonyi megjegyzése, ugyanis elmondása szerint már régóta vágyott egy bordó körsálra. 2014 Karácsonyára is erre vágyott igazán, meg is volt rá az esély, hogy megajándékozzák egy ilyen darabbal, aztán csalódás lett a vége. Bordónak bordó és sálnak sál lett, de nem is kör, és nem is kötött vagy éppen horgolt, hanem egy khm... idősebb korosztálynak való darab. Csalódottságát látva el is határoztam, hogy akkor bizony elkészítem neki a vágyott darabot a születésnapjára, amúgy is jobban szeretek olyan ajándékot adni, amit magam alkottam. Tegnap este lett kész, párszor úgy éreztem bizony lerohadnak az ujjaim, egyszer még izomlázam is kialakult. Sajnos fázisfotókat nem készítettem, amatőr hiba, de legközelebb remélhetőleg már más lesz a helyzet. 

Az elkészítésben sokat segített ez a videó.

Annyit módosítottam az elkészítésén, hogy sokkal-sokkal több láncszemet készítettem, mint az írt 136, mert nekem az nagyon rövidnek tűnt. Illetve gyakorolnom kell még a lazán horgolás mibenlétét, mert ami nekem lazának tűnik, a végén kiderül, hogy mégiscsak szoros. 

Két és fél gombolyagot használtam el a sálhoz, ami azt jelenti, hogy kb 380 méter fonál leledzik egyetlen sálban. 







2015/03/04

Bookworm Book Tag - mert miért ne

Nem jellemző, hogy ilyen olyan és egyéb TAG kitöltésére vágyakoznék, de valahogy most ellenállhatatlan késztetést érzek a kérdések megválaszolására. Illetve jó érzés félrerakni a horgolásomat, mondhatni bizseregnek már az ujjaim, annyira befáradtak a két napja tartó hurkolgatásba. Akinek tetszik marja, egyébként meg ha igazi Bookworm (könyvmoly) vagy, akkor nyilván kötelező. 

Emlékszel, hogyan szeretted meg az olvasást?
Igazából emlékfoszlányaim vannak, amik időben elég távol állnak egymástól, de mégis összekapcsolódnak. 
Mamám pöttömkorunk óta olvasott nekünk este szundi előtt meséket, amikért már akkor is rajongtam. Csak hallgatni szerettem, de hogy én olvassak, az már távol állt tőlem. Ez egészen addig volt így, amíg a sok-sok elsőskori fekete pont alá nem támasztotta a tényt: az iskolában is csak hallgatom a meséket, ám olvasni nem olvasom. Mamám nekiültetett és sok-sok hét leforgása alatt hallgatóból olvasóvá varázsolt, de még ekkor sem szerettem meg igazán ezt a műfajt. Három évvel később, mikor lehetőség nyílt az iskolai könyvtárba beiratkozni, kapva-kaptam az alkalmon, és rögtön ki is kölcsönöztem a Harry Potter 2. kötetét. Ne kérdezzétek miért pont azt, én se tudom, de onnantól már megállíthatatlan volt a folyamat. 

Általában hol olvasol?
Buszon - két város közt cirkálva, illetve ágyban, párnák közt. 

Egyszerre szigorúan csak egy könyvet olvasol, vagy több is jöhet egyidejűleg?
Mindig elhatározom, hogy "most csak egyet", aztán mire észbe kapok, már ötbe is belekezdtem a moly szerint. 

Melyik a kedvenc műfajod?
Ó, ilyen nincs, és nem is lesz. Annyi mindent nem ismerek még, hát hogy lehetne így választani a teljes ismeret nélkül?!

Van olyan műfaj, amit a világért sem olvasnál?
Minden olyantól kiborulok, amikor a tartalom tulajdonképpen egyenlő a fő hím izomzatának kidolgozottságával. Meg a Júlia, Romana és az egyéb ilyen füzetek látványától is messze lehet kergetni. 

Van kedvenc könyved?
Akad. 

Melyik a leghosszabb könyv, amit valaha olvastál?
Biblia - angolul és magyarul egyaránt. 

Milyen könyvet vettél utoljára?
Makány Márta: Esküvő 
Szabó Magda: Abigél 
Rainbow Rowell: Eleanor és Park 

A könyvtári vagy a saját (vásárolt) könyveket szereted jobban?
Mostanság nem nagyon járok könyvtárba, így a polcomon lévő olvasatlanok közül válogatok. Viszont még aktív könyvtárba járó koromban az itthoni könyvek mindig háttérbe szorultak a könyvtáriakkal szemben. 

Jelenleg mit olvasol?
Sok-sok szakkönyvet a szakdolgozatomhoz. 
Susan Sontag: A szenvedés képei 
Gail Carriger: Soulless - Lélektelen 

Hol veszed a könyveidet?
Antikvárium, egyetemi könyvesbolt, illetve Szandi. Gyakran járunk moziba, és film előtt vagy után mindig becsábulok az üzletbe és újabbnál-újabb ötletekkel bombázom Gé-t, aki nem győzi jegyezni az aktuális kívánságokat. 

Előrendeltél már valaha könyvet?
Őszintén? Nem rémlik, de ha igen, akkor az olyan régen lehetett, hogy talán igaz sem volt. 

Hány könyvet veszel havonta?
Rám így lenne érvényes a kérdés: Hány könyvet kapsz havonta? 
2-3. 

Mit gondolsz a használt könyvekről?
Nincs bajom vele, kifejezetten izgalmasnak tartom a gondolatot, hogy korábban máshoz tartozott az a
bizonyos kötet. Ilyenkor eljátszom a gondolattal, hogy vajon tetszett-e az előző tulajnak, miért szabadult meg tőle és a többi. Ezeket kifejezetten a régebbi, antikvár könyvek esetében szoktam végigpörgetni, az új köteteknél valahogy nem kalandozom el ilyen irányba. 

Egymás mellett tartod a már elolvasott és a még olvasásra váró könyveidet?
Kb egy éve szétválogattam külön-külön polcra a már - és a még nem olvasottakat, de azóta ez a rendszer teljesen elvadult, teljes a káosz. 

Az összes könyvet el akarod olvasni, ami a magánkönyvtáradban van?
Idővel, de garantálni semmit sem tudok. Pl A kis hercegből van vagy 5 példány - Mamai örökség - és őszintén szólva egyszer is elég volt nekem. 

Mit csinálsz azokkal a könyvekkel, amik a polcodon sorakoznak, de tudod, soha az életben nem olvasod el őket még egyszer?
Jelenleg még nem zavar jelenlétük, lehet, hogy csak hozzájuk kell öregednem. 

Adományoztál már könyvet?
Igen, könyvtárak, a régi óvodámnak illetve a Cipősdoboz akció keretein belül. 

Volt már könyvstopod?
Nem. 

Mit gondolsz, szerinted túl sok könyved van?
Ezt a kifejezést nem ismerem...