html

2012/12/11

Megfordítva


Avagy próbálkozzunk a Ki vagyok én? című bejegyzés megfordításával.

Nem vagyok olyan erős, stabil és jó,mint amilyennek sokan látnak és gondolnak. Próbálok az lenni, de látom, hogy ez egyedül nem megy. 
Félelmetes dolog belegondolni, mennyire nem is ismerlek, közben előszeretettel hangoztatom: jól tudom ki vagy. Pedig ez fordítva igaz: pontosan tudod, hogy én ki vagyok. Rólam, ez már kevésbé mondható el. Részleges pillanatképekből próbálom összerakni mindazt, aki vagy, de ez valójában édeskevés.
Tudod, ha leülök, ha felállok, ha a buszra rohanok, vagy amikor széjjel szakadok a terhek alatt, és közben megfeledkezem mindarról, ami fontos. Rólad és másokról egyaránt. Pedig a teherelosztás nem erről szól, hiszen, Te magad kéred, hogy adjam neked mindazt, ami nehéz. De önző módon megtartom magamnak, hiszen én jól tudom, mi a terved velem. Vagy nem.*
Képes vagyok csukott szemekkel, vagy éppen felemelt kezekkel énekelni, hogy Úr vagy szívemben, a lélegzetemben, aztán a következő pillanatban ráeszmélek, hogy csak részlegesen veszek levegőt. Olykor már fuldoklok a fájdalomtól, elnyújtom a kilégzést, és csak kapkodva szedem az éltető oxigént.
Tudom, hogy vigyázva kíséred minden mozzanatom, de pillanatok tört része elég ahhoz, hogy megfeledkezzek minderről, mikor tetőtől talpig átjár az indulat. Akárcsak pár nappal ezelőtt. Látod hibáimat, jól ismered őket - részben - én is tisztában vagyok velük, de mégis elég egy másodpercnyi pillanat és rögtön elbizakodottá válok. Olykor elég egy röpke dicséret és rögtön elhiszem, hogy pallérozott elmém minden csoporttársamnál jobban kimunkált, nálamnál senki sem lehet olvasottabb, de ez a kép azonnal rostjaira szakad, ahogy rádöbbenek: nem csak nekem lehet igazam. Nehéz elfogadni, küzdök is vele(d) nap-nap után. Szeretnék tőled függni, ha már te értem függtél! 
Vágyom rá, hogy Te légy mindenem, és ne csak a saját hülyeségeimre támaszkodjak, de kénytelen vagyok elfogadni, hogy a legnagyobb akadályt mégiscsak én jelentem. 
Nem. Adom. Fel. 

*Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr. - Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. 
Jeremiás 29,11

Jason Mraz - I Won't Give Up







2012/11/25

Ki vagyok én?




Döbbenetesen furcsa belegondolni, hogy mindent tudsz rólam, körülveszel minden egyes pillanatban. Tisztában vagy hibáimmal, és minden makkanásommal. Tudod, ha leülök, ha felállok, mikor rohanok a buszra. Nem fog el a hányinger, ha körberágom a túrórudit, és kivárod péntek reggeli döntésképtelenségeimet a Coop-ban. Nem akadsz ki oda-vissza cikázó gondolataimon, és tisztában vagy vele, hogy frászt kapok az ordító csendtől. Gondod van betegségemre, s velem örülsz, mikor megértek egy francia mondatot. Ismered minden pórusomat, jobban ismersz, mint a saját tenyeredet.
Ott vagy majdnem könnyeimben, és meghallgatsz akkor is, amikor mindenki más azt mondja: nincs időm rád. Uralod a bennem dúló vihart, és pillanatok alatt helyrepakolod minden gondolatom. Szavakat formálsz nekem, mikor csak értelmetlen szótagokat ismételgetek – pontosan tudod, mit akarok mondani. Akkor is érdeklődsz felőlem, mikor a világ túlsó felébe küldenélek. Úgy varázsoltalak el, hogy nem is akartam.
Bújócskázhatnánk, úgyis megvernél. Türelemmel vársz rám, mikor mindenki mást csak idegesítek. Vigyázol az álmaimra, őrzöd azokat, lehetőségeket biztosítasz, s megölelsz akkor is, ha nem érdemlem meg. Képtelenségemben képességeket adtál nekem, és jól tudod hová tartok, pedig nekem ötletem sincs. Tükröt tartasz elém, miközben a világ szerint sötétben tapogatózom. Körbeveszel figyelmeddel, nem tudlak nem észlelni. Mikor mindenki más erősnek lát, te tudod csak igazán: Te teszel erőssé.
Bízol bennem, mikor mindenki más már feladta. Amikor azt hiszem, nincs már több esély, akkor is tiszta lapot raksz az asztalra, hagyod, hogy újra bepiszkoljam. Kezedben tartod jövőmet, tenyereden hordozol meg nem érdemelten. Tök mindegy merre megyek, mindig nálad találom magam. Nem tudok elfutni előled –és ma már nem is akarok.
A mindened lettem meg nem érdemelten.

(Ki vagyok én, hogy figyel rám az Isten?) 

Tim Hughes - Everything 




2012/10/29

a nap tanulsága


Vagy én vagyok nagyon béna, vagy szabályos szívet tényleg rohadt nehéz rajzolni.
(A szabályosság érdekében a félbehajtott papír nem játszik.)

Ezt gyártom:

2012/09/28

jel


Agyaltam. Továbbgondoltam. Elhatároztam. Elnapoltam. 
Felhívtak. Rákérdeztek. Azt mondtam nem. Újragondoltam. 

Konklúzió: meg kellene tanulni gitározni. 

2012/09/11

kedd


Az a nap, amikor két ízben is meghalnak az agysejtjeim. Köszönhetően az egyetemnek.

2012/08/17

díjazottan


Liebster award




Na szóval, megy itten a blogkerekség – és a moly.hu – világában körbe és körbe egy játék, ami itten elért most engem is, szóval igyekszek jól és érthetően válaszolni, ha már befutott hozzám ezen a maratoni éter-távon. Jaaaj, remélem, nem nézek félre semmit sem.

Ha már játék, akkor vannak szabályok is. Ők lennének azok
– Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
– A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
– 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
– 11 embert meg kell jelölni és linkelni
– Nincs visszaadás/visszajelölés

11 dolog rólam 

1. - Bögrés: szeretem a bögréket minden formában, méretben, mintában és színben. Ebből iszok, ezzel kelek, ezzel fekszem. A bögre az életem része.
2. - Képeslapos: nagyon szeretek képeslapot kapni és küldeni, de főként kapni - bocsi. Amikor képeslapot kapok, átlépek a gyermeki énem dimenziójába, vagyis ugrálok és vigyorgok sok napon át.
3. - Vidéki, aki nagyvárosba vágyik: vidéken vagyok itthon, de nem ott van az otthonom.
4. - Nevetős: sokat nevetek és nevettetek, mert az jó. Akárcsak vinnyogni.
5. - Tájékozódásra képtelen utazó: nem tudok tájékozódni, konkrétan egy egyenes utcán is képes vagyok eltévedni (igaz történet), de ennek ellenére nagyon szeretek utazni, mindig izgalommal tölt el egy újabb felfedezés előtt álló terület megismerése.
6. - Könyvtárba járós: órákon át képes vagyok a polcok között mászkálni, felfedezni és elmerülni a könyvillatban. Ha netalántán babzsákban-csücsülő lényt látsz a gyerekkönyvtárban, vagy éppen egy a padlón csücsülő egyént a második emeleten, nagy eséllyel felfedezhetsz engem.
7. - Csillagnézős: a bakancslistám egyik pontja, hogy megtanulom a csillagképeket. Nem mellesleg a vidéki életnek egy hatalmas előnye, hogy nem kell km-et menni, mire annyira tiszta az ég, hogy látni lehessen egy világító tűzgolyót: elég csak a kertig merészkedni, és minden kívánságom valóra válik.
8. - Sétálós-futós: ha tehetem, lábbusszal közlekedem, azonban mindig késve indulok, így futni is szoktam a busz, a villamos, vagy éppen a troli után. A futócipőt este kapom elő.
9. - Zenehallgatós: elég sok zenét hallgatok, műfaji megkötés nincs, bár a country nem éppen az én világom. Szeretem amikor egy dallamban van valami különleges, akár egy halk hegedűszó a háttérben, vagy egy energikusabb dobszóló.
10. - Fényképezős: embereket, tájat, emlékeket, barátokat, utazásokat, pillanatokat. Mindazt, ami körülvesz.
11. - Olvasós: mindig van nálam egy könyv - vagy a táskámban, vagy a telefonon. De inkább a táskás verziót részesítem előnyben.


@Bálintmoly megtisztelő kérdései

1. Volt már olyan könyv, amiben hatalmasat csalódtál?
Oh igen. Tiniként rajongtam Sohonyai Edit könyveiért, mert ilyen kis édesek, meg bájosak, aztán jött pár évvel később két kötete, ami tiszta olyan, mintha nem is hozzá tartozna. Pedig de.
2. Melyik az a könyv, amit a legjobban utálsz?
Azt nem mondanám, hogy utálom, de hogy a sztori elég gáz, és a helyesírással is vannak problémák, az már majdnem megközelíti ezt a kategóriát.
Gabriel Reese: Max
3. Kedvenc írod?
Többet is lehet? Mert akkor: George Orwell, Ernest Hemingway, Görgey Etelka, Janikovszky Éva, Csukás István, Jean Webster
De ha csak egyet, akkor jelenleg: George Orwell
4. Kedvenc karaktered bármilyen könyvből?
Sok van ilyen… de talán a legkedvesebb Jean Webster Judy Abbott-ja, mert valahol minden lány Judy szeretne lenni… (:
5. Melyik a legkedvesebb emléked egy könyvel kapcsolatban?
Hemingway Vándorünnepéhez köthető
Karcban már kifejtettem korábban: http://moly.hu/karcok/127079
6. Volt olyan könyv, amit kölcsönadtál valakinek, és sohasem kaptad vissza, vagy megsérült?
Még nem kaptam vissza, de már legalább 4 éve kölcsönben van: Libba Bray – Lázadó angyalok
7. Kedvenc kiadód?
Hm…. olyan nincs. De szép és jó kiadásokat már többet tudnék írni. (:
8. Melyik a legvastagabb könyv, amit valaha is olvastál? Hány oldalas?
Ha minden igaz, akkor az a Biblia 1018 oldallal.
9. Melyik a legvékonyabb könyv, amit valaha is olvastál? Hány oldalas?
Hm… azt hittem Csukás Istvántól lesz egy Pom-Pom, de csalódnom kellett. Petőfi Sándor Anyám tyúkja mind a 8(!!) oldalával legyőzte a 30 oldalas parókát…
10. Melyik az a könyv, amit nemrég szereztél be?
Máté Angi: Volt egyszer egy
Egyszerűen tündérbűbáj!
11. Melyik az a könyv, ami a legdrágább a polcodon?
Legdrágább, mint legkedvesebb: Vándorünnep
Legdrágább pénzben kifejezve: fogalmam sincs. Szerintem a Grimm kiadós francia szótár... ami jelenleg nem is a polcon, hanem az ágyon hever. (:

És hát jajaj, máris meg kell szegnem egy pontot a szabályokból, mert bizony ez egy olyan játék, ami már sokakhoz eljutott, és nem tudni, hogy kikhez, és mivel ilyen buta vagyok, hogy nem tudom beazonosítani, kiknél és hogyan na meg miként sétált, és nem is szeretném azt a szabályt megszegni – mert akkor már rögtön kettőt is megrontanék -  ami szerint nem lehet visszaadni/visszajelölni, így én ezt itt most befejezem. Akinek kedve van, hajrá, bátran töltse ki, vegye úgy, hogy bejelöltem gondolatban. (:

Kérdéseim

1. Olvasáshoz hallgatsz-e zenét? Ha igen, akkor mifélét?
2. Milyen más hobbid van az olvasáson kívül?
3. Kedvenc műfaj?
4. Melyik az a könyv, amit soha többet nem?
5. Mikor tekinthető hosszúnak egy várólista?
6. Mi alapján választod ki a következő olvasmányt?
7. Melyik idézet jellemez téged legjobban?
8. Hol a legjobb olvasni?
9. Melyik könyv melyik szereplője lennél szívesen és miért?
10. Szerinted ki a legjobb magyar író?
11. Melyik a legkedvencebb klasszikusod és miért?


Köszöntem a lehetőséget, élveztem! (:

2012/08/13

Cukor(ka)


Mert ilyet régen csináltam, nem mellesleg elég inspiráló muzsika is ez. Ösztönöz, hogy kiegészítsem a bakancslistámat. Nem mellesleg olyan érzést kelt az ember leányának porcikáiba, hogy menten táncra perdül tőle.

Paolo Nutini - Candy

Megnéztem: csak ma több mint 20 alkalommal játszottuk le...


2012/07/29

szombati megfigyelések



Egy vonatútról.

1. Az egy négyzetméterre eső olvasók száma: 4/4
2. Az egy négyzetméterre eső ebook reader forgatók aránya: 3/4
3. Az egy négyzetméterre eső papírhajkurászok száma: 1/4 (ez lennék én) 

Akár észlelhettem is volna, de a körülmények nem ezt akarták biztosítani... 

2012/07/19

a nap dicsérete


... amikor a könyvtárba belépve azt mondják, protekciós vagyok.
Ehhez csak egy mosolyt tudok hozzáfűzni.
:)

2012/07/05

egyszerű igazság


Szeretem az irodalmat. A könyveket. A betűket. A mondatokat. A lapokat, ahogy zizegnek a kezemben lapozás közben. A könyvesboltos bóklászást, amikor megáll az idő. Az érzést, amikor azt hiszem, 10 perce olvasok, aztán kiderül: 3 óra is eltelt a kezdés óta. A jóleső érzést, amit a könyv hordoz magában - amit fokozatosan átültet belém. A történeteket, mert még ha kevésszer is voltam ténylegesen távol, elmondhatom: ott ültem a Kóbor Grimbuszon Harry Potterékkel, Janikovszkiy Évával körbejártam Amerikát, elfoglaltam jó sok a kényelmetlenebbnél is kényelmetlenebb széket az amerikai iskolákban. Ott voltam a Gecsemáné kertben, és keresztre lettem feszítve magam is a Koponya-hegyen. Sárkányt eregettem Afganisztánban, Olaszországban házat újítottam a két kezemmel, és a valósággal ellentétben, megtanultam főzni. Éltem lánynevelő intézetben, és egy óceánjáró hajón megtanultam zongorázni. Tyler Durden pofonjától még mindig ég az arcom - valójában magamnak okoztam, na de ez mellékes, igaz? Igaz.

Szeretek átélni és tapasztalni. Olykor saját bőrön, máskor közvetítve, könyveken keresztül, mert ezek többsége olyan, amit közvetlen közelről nem biztos, hogy fel tudnék dolgozni. Köszönöm a közvetítő - és egyben - maradandó élményözönt!

Csóközön: Jé






2012/06/29

ezen a napon





Leültem a szegedi Líra talajára. Olvasni. Képregényt. 
Miután első döbbenetéből felocsúdott pajtásom, kiröhögött, majd megörökítette a pillanatot.



2012/06/25

Simone Elkeles - Perfect Chemistry - Tökéletes kémia

Kikacagom. (304. oldal)  


Na jó, nem az egész könyvet. Azonban ez volt a legkedveltebb idézetem mind a 400 oldalból. Ráadásul előhozta belőlem a spanyol-tanulhatnékot. Olyan, de olyan széééép az a nyelv. Na de, térjünk rá a könyvre.


Mondhatnánk, hogy minden a kémiával kezdődött... ami részben igaz is. Na de tartalmat nem írok, körülbelül n+1 blogbejegyzés született már a könyvvel kapcsolatban, de azért növelem az n-ek számát. Inkább csak pontokba szedem, hogy mi tetszett, és mi nem.

Tetszett
- A spanyol nyelv használata. Közben, helyett, mellett. Mindenhogyan. Még a lapozgatás sem zavart.
- A mondanivaló. Szeretem, az olyan történeteket, ami a társadalmi különbségeket mutatja be - még ha ebben az esetben ki is volt számítható a végkifejlett.
- Emlékeztetett az egyik kedvenc filmemre. Nem, nem a Kegyetlen játékokra, hanem az Őrült és gyönyörűre. Szőke lány, latin hapsi, nehéz körülmények.
- Bizonyos sorokat mosolyogva olvastam - ritka pillanatok egyike.
- Főszereplők megszólaltatása fejezetileg.
- Olvasmányos a jó fordításnak köszönhetően.
- Mexikói kultúra meglegyintése.
- Az előítélet csúnya dolog, és ne a külsejéről ítéld meg az embert. (Valószínűleg egyikünk se szereti az ilyet.)
- Isabel karaktere. Kicsit többet is megszólaltathatták volna.

Nem tetszett
- Az amerikai YA könyvekben miért csak a pompom-lány lehet főszereplő?
- Sok az ismétlés, szerintem feleslegesen. Olyan jelleget kölcsönöz, mintha ezzel tudná csak "elmélyíteni" a dolgok komolyságát.
- Sok benne a klisé, a kiszámíthatóság, illetve a már "ezt már valahol olvastam" érzés. (SPOILER: Például a Twilight-ban már ellőtték, hogy a padtársak egymásba estek....)
- A narráció ellenére, nem sok különbség van a két fő karakter ábrázolásában, ami szerintem zavaró.
- Nem hitelesek számomra a karakterek - de lehet, hogy csak azért, mert még nem éltem Amerikában. :)
- Az utolsó 50 oldal, beleértve az epilógust...


Jobbára ártalmatlan könyv ez, olvasmányos tartalommal, ami a jobbik kategóriába tartozik a YA kiadványokból. Szirupos, éppen a megfelelő mennyiségben, kedvet adva az embernek, hogy szerelmes legyen. A folytatásokra mindenképpen kíváncsi vagyok, mert hát azért mégiscsak folytatásos mindenségről van szó. Pár évvel korábban, kilóra megvett volna a történet, és éppen ezért, most már kezdem elhinni: felnőttem, vagy mi a szösz. 
          Várom a köveket. 

2012/06/22

nyolc nap alatt


a talán lehetetlen.

- 3 könyv
- 916 oldal
- sok-sok betű
- kicsivel kevesebb szó

Jogviszony megszüntetése előtt el kéne olvasni, és vissza kéne vinni ezeket a könyveket az egyetemre, különben nem kapok diplomát. Régen olvastam ennyit egyszerre, na de hátha.
Olvasatlanul visszavinni? Kizárt!
Challenge accepted, avagy no para don't... aki tudja, folytassa. :)
Amúgy szerintem simán hosszabbíthatnák a kölcsönzést, ha már október végéig érvényes a matricánk...

És a könyvek, ami mögötte rejtőzik:


C. S. Lewis: Keresztény vagyok
Simone Elkeles: Perfect Chemistry – Tökéletes kémia
Gabriel Reese: MAX

A negyedik könyvet már meg sem említem...

2012/06/15

asszem...


így teljes.

Szóval:
megírva
megsétáltatva
megfagyiztatva
megfélemlítve
megharcolva
megkérdezve
megbeszélve
megkedélyborzoltatva
megvédve
megállamvizsgázódva

asszem... hivatalosan is, de felnőtt lettem.

Megdiplomázódva júliustól.

2012/06/11

Mitch Albom – Csak egy kis hit kell

Mustármagból jeles 

 Ádám elrejtőzött az édenkertben. Mózes a fivére mögé próbált bújni. Jónás hajóra szállt, és egy cethal nyelte el. Az ember szeret elfutni Isten elől.
Hogy miért is tettem fel annak idején ezt a könyvet a várólista-csökkentős polcomra? Mostanra nyilván nem jut eszembe semmilyen épkéz-láb öltet, de egy biztos: elég jó döntés volt. Olyan történet ez, ami a halálról szól, de mégis életre tanít.
„Én csak egy egyszerű kis pogány gyerek vagyok” – mondotta volt pár napja az egyik csoporttársam. Meglepődtem, és nem tudtam mit mondani, ezért csendben maradtam. Talán nem kellett volna. Pedig ez a beszélgetés is három résztvevősre bővült volna: Ő, én és az Úr. Gondolatok tömkelege suhant át az agyamon, és beötlött egy gondolat a könyvből: az ember szeret megfutamodni Isten elől. Ott volt Ádám, Mózes, Jónás, és még sokan mások, de egy idő után ezek az alakok éppen az ellenkező irányba haladtak. Akárcsak mi, amikor leszálltunk a 72-es buszról. Elrohantam jobbra a villamoshoz, ő pedig balra indult egy közeli kocsmába.

Amikor először kézbe vettem a könyvet, nem gondoltam, hogy ennyire mély nyomot hagy bennem. Nem sejtettem, hogy ennyire hiteles, és őszinte, pedig már a borító is erről tanúskodik: igaz történet. Mert az élet írja a legszebbeket. Mindenkor. Hit, család, vallás, közösség, hagyományok, arról szól, ami körülvesz. Figyeltem, ízleltem, majd végül célba talált. Gyűjtöttem cetlik tömkelegére gondolatokat, melyek megfogtak, vagy éppen elgondolkoztattak. Vannak itt színesek, gyűröttek és szakadtak egyaránt. Firkák tömkelege egy helyen.
Egyrészt a könyvből megértettem, hogy minden ember egyforma és mégsem. Nem az számít, hogy milyen hibát – vagy éppen jót – követtél el, hiszem ugyanazt a „szánalmas hagyományt” követjük el újra és újra: amikor már minden más csődöt mond, Istenhez menekülünk. Akár hiszünk benne, akár nem. Vannak olyanok, akik úgy élnek, mintha minden ablakból Isten figyelmeztető ujja kísérné lépteiket. Akadnak ellenkezők, akik nem figyelnek erre az ujjra, és vannak olyanok, aki szembe mennek mindezzel. Sokszor gondolkodom a vallás mibenlétéről, és mindig egyre jutok: az emberek nem szeretnek elköteleződni, így egyszerűbb magunkat ateistának mondani. De hiszem, hogy egyszer mindannyiunk életében van egy pont, amikor nemcsak a kislányból lesz nő, hanem feltekintünk egy nálunk nagyobbra, mert mástól már nem várhatunk segítséget, és csak reménykedünk.

Hivatalosan két életet mutat be a történet, azonban mégis 3 férfi élete bontakozik ki előttünk. Egy, aki zsidóként beleszületett – és megmaradt – a hitbe, egy, aki született héber, de mégis hátat fordított, és egy néger férfi, aki nem ismerte a hitet, de mégis követőjévé vált. Három sors, melynek egy a gyökere, de mégis másfelé ágazik. Az újságíró, a keresztény lelkipásztor és a rabbi. Emberek hibákkal és szépségekkel egybekötve.
A hitnek vannak nyomai. Nemcsak a beszéd tekintetében, hanem cselekedetekben is. Ábrahám hittel indult el a feleségével, pedig nem tudta, hogy merre tart. Hogy mégis miért? Mert bízott Istenben. Vannak olyanok, akik számára nem jelent sokat a hit, azonban mindig vannak ellentétek. Ők azok, akik nyugalmat lelnek benne, mert hiszik, hogy van, aki meghallgatja őket, mikor senki sincs a közelben. Ott van a könnyben, a betegségben, a fájdalmakban, a gyógyulásban, az álmokban, a munkában, a gondolatokban, a szavakban. Mindenütt.  A hit körbevesz, mert láthatóvá teszi a láthatatlan dolgokat. Nemrég egy barátnőm mondta, hogy szereti hallgatni, amikor Istenről beszélek, mert ilyenkor elhiszi, hogy létezik, láthatóvá válik a láthatatlan. Máskor nem. Nem azért, mert meggyőző vagyok, hanem mert érzi, hogy nem meggyőzni akarom, hanem megmutatni egy másik perspektívát. Csoporttársaim vizsga előtt gyakran kérdezik, hogy tudok ilyen nyugodt lenni, amire csak annyit tudok mondani, hogy Isten a békességem.
Lehetne ebből a kis könyvből sokat idézni, de helyette néhány szóval jellemezném: kedves, okos, igaz, és mindenekfelett őszinte. Tökéletes példa, amikor a kevesebb több, és a szépsége éppen az egyszerűségében rejlik. A legszebb borító, amit valaha a kezembe került. Értékelném, ha egyszer a saját Bibliám is hasonló állapotba kerülne. :)
Ha lenne kedvenc könyvem, ez valami olyan lenne. Utat mutat, új perspektívát, és reményt, hogy lehet másként is. Feltölt. Nem ítél, egyszerűen csak bemutat, három szemüvegen keresztül. Példát mutat, de mégsem befolyásol. Olyan, mint egy úriember: nem erőltet semmit, hanem meghagyja a szabad döntési lehetőséget. Bárhol, bármikor, bárkinek, mert mindenkihez szól.

U.i.: Egy gondolatot megcáfolnék: A könyv valahol azt az érzést kelti, hogy teljesen mindegy, milyen a vallásunk, mindegyik egy irányba tart. Azonban a saját tapasztalatom szerint nem minden vallás az, aminek látszik, nem mind vezet egy irányba. Egy cél, és egy út van, Aki a hibákért jött és ebben érdemes hinni. A többieket pedig elfogadni, mert egy biztos: nem csak neked lehet igazad.

2012/06/07

cím nélkül


Igen, ami nyilvánvaló, az nyilvánvaló: mostanság rákaptam a fekete-fehér képekre. Nem mintha nem lennének jók a színes verziók, de valahogy ez a színárnyalat jobban passzol a hangulatomhoz. 

Nem is olyan régen olvastam egy idézetet, mi  szerint, ha színesben fényképezünk, olyankor csak az emberek ruháit, sminkjét örökítjük meg, azonban a színmentes verziónál az emberek lelkét mutatjuk meg. Valahogy hasonlóan érzek ennél a képnél is, amit az egyik barátomról készítettem tegnap délután. 



Sétáltunk, beszélgettünk, nevettünk, egyszerűen őszinték voltunk. Iskoláról, barátokról, Istenről. Építettünk. Egymást és másokat. Csak olyan fogadott tesósan. Ő gitározott, én fényképeztem. Kicsit még énekeltem is, pedig nem az erősségem. De szívből jött, és még ha hamisan is szólt, Istennek tetszett, mert a pumpából jött. Nálad lett borrá a víz... ha a világ minden könyve, rólad szólna... és ha még száz évig járnám a földet... mert ez a hús-vér templom érted épült... minden áldást dicséretté formál szívem... Úr vagy szívemben, a lélegzetemben, az ébredésemben, a pihenésemben, minden álmomban, minden munkámban, a gondolatomban, és szavaimban... Úr a reményen és a kétségeimben... Pedig egy évvel ezelőtt, mennyire nagyon nem kerestük egymás társaságát. De ahogy az ének is tartja: Mától minden más, mert örökké élsz majd... 


"Isten jó. Még a negatív hitre is azt mondja, hogy legyen a te hited szerint. Mert Isten korlátja egyedül te magad vagy. Ha azt gondolod, hogy Isten csak egy fejfájást tud elmulasztani, akkor az úgy is lesz. Mert azt mondja, hogy legyen a te hited szerint. Azonban ha valamit nagyon szeretnél, és hiszed, hogy meg is tudja adni, akkor azt megkapod, mert hittél és hiszel benne, hogy ő minderre képes. Legyen, a te hited szerint - ezt mondja az Úr. Az a negatív hit, amikor kicsit gondolsz Istenről. Bekorlátozzuk, pedig ő Mindenható." 




2012/05/31

bizony


Figyeljük csak meg: napjában többször - miközben lehajlunk, fölegyenesedünk, kivisszük, behozzuk, lemegyünk, följövünk, behozzuk, lemegyünk, följövünk, leejtjük, összetörjük - önkéntelenül kiszakad belőlünk a sóhajtás: Jaj, Istenem!
Van, aki a jaj-ra helyezi a hangsúlyt - kissé elnyújtva jajgat - utána alacsonyabb hangfekvésben következik az Istenem.
Van, aki egybehangzóan, bizonyos monotóniával ismételgeti: jajistenem, jajistenem.
[...]
Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk.
vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.
Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk jönni. Hogy sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat. Hogy azt a ronda nagy dongót kergetve, úgy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a cserép tört el. A sor bárki által folytatható.
Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

2012/05/23

múlt héten történt...


igaz, de most volt alkalmam posztolni erről egy kis szösszenetet.
Mert az úgy volt, hogy utolsó órát ültünk az egyetemen. Pontosabban az elektronikus társaink, akik kértek egy-két elsütött pillanatot. Volt itt móka és kacagás, kamerának induló torta - ami inkább hasonlított egy cöfire - mosolybogyó, fejnélküliség, fekete és fehér, hogy a szürkéről ne is beszéljünk. Szeretem ezt a sorozatot. Werkfilm á lá Jucc.










2009-2012

Közhely, nem közhely, de igaz: mintha tegnap kezdődött volna ez a bizonyos 3 év...


2012/05/19

három másodperc


Az előbb még tudtam, miért ezt a címet adtam, most már nem. Csak gratulálni tudok magamnak.

Nem mellesleg, ha hétfőn lustaság szakra felvételiznék, tuti maximális pontszámot kapnék. Ezt még a nagyok is megmondhatják. Pillanatok alatt képes vagyok órákig dekoncentrálttá válni, és minden mással elfoglalni magam, csak a tanulással nem. Lusta dög vagyok, nincs mit szépíteni a dolgokon.
De legalább ettől a daltól jobb kedvre derülök. Még ha csak egy hangyabokányit is.

Jenny & Tyler - Little Balloon


Always how my story ends
Feels like I'm slipping from your hand
Try and try, time and time again
I want to hold on; hope I can

2012/05/13

kérdés


Elképesztően rám tört az alkothatnék. Nem volt kedves, nem kopogott be az ajtón, hanem egyenesen betört, minden kérdezés, vagy éppen engedély nélkül. Engem pedig megmakkantott. Arcátlan perszóna! És természetesen (még ha éssel nem is kezdünk mondatot) tanulás közben - szuperszűkös határidős beadandók pötyögése közepette - támasztódnak a legmagvasabb gondolataim. Legújabb: Miért is nem mentem asztalosnak? Ha már akkor vagyok a legboldogabb, amikor festhetek, csiszolhatok, faraghatok, és a többi, és a többi.... oda meg vissza vagyok a gyönyörűségtől, amikor merő egy festék a ruhám, a kezem, meg úgy egyáltalán minden.
Egyszer tuti, hogy csinálok egy ilyet. Sárga. Zöld. Barna. Teljesen mindegy, csak festhessek.





2012/05/09

(talán) fontos...



Értékelném, ha érteném, mire is utalnak... na de majd csak eljön annak is az ideje. 


Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az ÚRra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az ÚRra! 

Zsoltárok 37,4-7

Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. 

Jeremiás 29,11

Eljött. :)
2013.01.04.

2012/05/08

Matched - Egymáshoz rendelve

Avagy amikor egy könyvnek nagyobb a füstje, mint a lángja


Van az úgy, hogy nagyon beharangoznak egy könyvet. Teljesen rá vagy pörögve, még a képzeletbeli - és egyben megváltoztathatalan - várólistádat is képes vagy egy kicsit átszervezni, hogy minél hamarabb nekikezdhess kíváncsiságod tárgyának és természetesen nem könnyíti meg a helyzetedet, hogy a barátaid ódákat zengenek arról a bizonyos műről. Ismerősek a tünetek? Többünkkel előfordult már, igaz? Persze a titkos recept utolsó adalékáról se feledkezzünk meg; amilyen nagy a lelkesedés az elején, olyan nagy lesz a csalódás a végén.

Ally Condie könyve disztópiára (negatív jövőképre) épülő történet. Egy teljesen steril környezetet tár elénk, ahol a globális felmelegedés győzelmet arat az anyatermészet felett, és éppen ezért a könyvben fel-feltűnő állami szervek kialakítanak a fennmaradó Társadalom számára egy olyan - állítólag mindenki számára elfogadható és optimális életteret - mellyel kielégítik a polgárok szükségleteit. Természetesen komoly szabályokat is életbe léptetnek a rendszer zavartalan  működésének érdekében. Az emberek élete tökéletesen forgatókönyv-szerű; időpontra kapják a kaját, előre meghatározott - pontosabban bekorlátozott - az öltözékük és a szabadidejük, mások döntenek helyettük, a szabad akaratról már régen lemondtak. Nem mellesleg a Társadalom számára az olyan kulturális források, mint amilyen a zene, a képzőművészet és a versek is csak 100-as listába korlátozva elérhetőek, mert ez a rendszer nem tűri meg a lázítást előidéző alkotások meglétét.

 Az írónő első regénye első szusszanásra nem rossz - viszont csak erős jóindulattal lehet jónak titulálni. Történetileg mindenképpen elismerést érdemel az első könyves szerző, de itt véget is ér a pirospontgyűjtő-lista. A főbb karakterek (Cassia, Ky, Xander) annyira egyszerűek, hogy képtelenség velük azonosulni, és valójában a mellékszereplőket - mint például a 3 oldal erejéig felbukkanó nagypapa - könnyebb megszeretni, és érdekesebbnek is bizonyulnak, mint a lázadó tinédzserek szerelmi háromszögére épített történetvezetést. Tetszik, hogy a mellékszereplők között vannak olyanok, akik csendes ellenállóként küzdenek a rendszerrel, de mégis többségben vannak, akik csak erősítik az “agymosás-jelleg” hitelességét, hiszen minden megnyilvánulásukban a rendszernek akarnak megfelelni.

Van benne egy adag lassan áramló feszültség, ami az olvasók többségét az őrületbe kergeti, hiszen a megszokott pörgéssel ellentétben egy “lassú víz partot mos” állapotba kell belecsöppenniük. Éppen ezért, sokaknak unalmasnak tűnik, hiszen a lassú kibontakozástól nehezen lendül előre a történet, és mint ahogyan az a kezdő írókra jellemző, nála is jelentkezik az “utolsó 20 oldalban derül ki minden” - szindróma. Nem sok feszültséget és izgalmat ad az olvasóknak. Helyette megmarad a lassan hömpölygő feszültségnél, amely mellett 300 oldalon át kitart. Már a 100. oldal után bennem volt az a bizonyos “ezt 50 oldalban is össze lehetne foglalni, minek pazarolni a drága papírt” érzés és a vége felé egyre csak erősödött a felismerés. A lassan gyökeret verő rossz érzésre csak ráerősít a - szerintem - szörnyű fordítás. Valószínűleg nem vagyok egyedül, ha nem tetszik ez a mondat se nyelvtanilag, se máshogyan;

Épp időben, mert így legalább saját szemével láthatja, ahogy Em összeesik, és meghal.

És ez csak a kezdet; tele van félregépelésekkel, és akárhogyan is értelmezem, de elképzelni már nem tudom ezt a szót; tormacsarnok. De biztosan velem van a baj, én kérek elnézést.

Elég nagy csalódás volt számomra ez a könyv, amelyre a kivitelezés és a fordítás csak ráerősített. Az alapötlet és a beharangozás alapján többre és klasszisokkal jobbra számítottam.  

2012/05/04

nagyszerű


... példája annak, amikor a feldolgozás klasszisokkal jobb mint az eredeti "muzsika".

Esther Faith & Landon Austin - Payphone (Maroon5 ft. Wiz Khalifa)



2012/04/28

utóhatás


A következő sorban fáradtságom legújabb "terméke" olvasható. Csak saját felelősségre!

eredeti: megszűnt bölcs lenni
olvasom: megszűrt gyümölcs

magamat sem értem...

2012/04/21

megmakk


A szakdolgozatírás legjobb része; vizes fűben tollasozás és csillagnézés.
Képzeletben.

2012/02/24

Dalban elmondott házasság


Könnyed. Lírai. Igazi jó kedvet előidéző hangzásvilág. Még csak 6 napja került a boltokba Audrey Assad amerikai énekesnő második albuma, de már az első taktusok felcsendülésével érezhetjük; a 2012-es év egyik legkülönlegesebb hangzású lemezével van dolgunk, s ezt alátámasztja a tény, hogy a megjelenést követő napon az iTunes sikerlistájának első helyén landolt. Marshall Altman producer közreműködésével egy nagyon kellemes hangulatú korongot állítottak össze, amely nemcsak tökéletesen definiálja az énekesnő lényét, de rövid időn belül a közönség is megkedveli.

Az énekesnő 2010-ben ismertette meg tehetségét a zeneiparral. Debütáló albuma a “The House You’re Building” az év legkedveltebb és legtöbb pozitív kritikát kapott lemezévé avanzsálódott, majd az Amazon.com webáruház legjobb lemeze lett a megjelenés évében. Régies hangulatú, hangzásában klasszikus vonásokkal tarkítva, amely a már említett első lemezen is felfedezhető. A február 14-én kiadott Heart című második lemezén szintén ebbe az irányba mozgolódik, keverve a gospeles-folkos hangzást megfűszerezve egy adag jazzes zongorajátékkal. Jellemzőek a rádióbarát-dallamok, valószínűleg az előadó szélesebb körű befogadásáért - ennek ellenére dalaiban nem törekszik a modern hangzásra, így sokkal több jön át különleges hangjából, zongorajátékából és önelemző dalszövegeiből.

A napokban megjelent lemez remek bizonyítéka azon különleges zenei tálentumoknak, mellyel a 29 éves zenész rendelkezik, és ez a megmagyarázhatatlanul lélekmelengető érzés csak még tovább fokozódik, mert ezek a lírai dalok érezhetően a lelke mélyéből származnak. A “Heart” egyszerre képviseli a költői egyszerűséget, a líra varázsát, ötvözve a klasszikus zongorai elemeket, tradicionális himnuszokat és az alternatív pop muzsika kínálta lehetőségeket, melyeket egy kellemes hang fog össze, kifejezve a dalok szenvedélyességét.

Persze ez nem azt jelenti, hogy minden dal egy kaptafára épülne. Ebben az esetben is igaz, amit előszeretettel emlegetünk; a kevesebb olykor több. Az olyan dalokkal, mint a "The Way You Move" előidézi a 70-es évek hangulatát, nem mellesleg kifejezi tiszteltetét és szenvedélyes szeretetét a régi korok zenéi iránt. Azonos kivitelezés kíséri végig a dalokat, és Assad nem fél megmutatni vidámabb arcát sem egy olyan dallal, mint amilyet a "Won Me Over" is képvisel.

Dalszövegei mélyről fakadó bölcsességről árulkodnak, de az új album ennél is többet ad, ugyanis szokatlan módon a házasságba vetett hitéről és a szerelem különlegességéről énekel - bemutatva saját életét. Például a "Blessed Are the Ones" című dal egy árnyalt képet mutat az alig egy éves házasságának pillanatairól. Zeneileg nem is lehetne vidámabb, de mégis helyet ad a harcok szépségének bemutatására. Ez az optimizmus és mégis bizonytalan állapot nagyszerűen definiálja az album fő jellemét.

Talán az elmúlt év legszebb pillanatai ötvöződnek az "O My Soul" című dalban. A himnusz-hangulatú - Assad csak ének- és zongorakíséretet biztosít - egy légiesen könnyed érzést ad a dalnak. Visszafogottan kezd, melyet egy emelkedett befejezés zár. A "Lament" is rendelkezik egy melankólikus fordulattal, kifejezve a felszín alatt rejlő vágyakozást - s ez a mélyről fakadó feszültség az utolsó percig fennmarad. A "Slow" című dalban érvényesül leginkább a megbújó nyugtalanság, és énekében egy reményteljes alternatívát kínál; A hit nem olyan tűz, amely fénylik, hanem egy szerény lámpafény az ablakon. Egy csendes hit nemcsak Istenben, hanem az egymás iránt növekvő tiszteletben és szeretetben, amely elég ahhoz, hogy hazatalálhassak - és ez az a remény, amivel élővé varázsolja a dalokat.

Mindig öröm egy ígéretes művész munkáját szemlélni, felfedezve egy hangot, mellyel a dalok életre kelnek és a "Heart" éppen ilyen. Klasszikus, költői, őszinte, mintha erre a dallamvilágra teremtették volna Audrey Assadot.

Ez pedig a legkedvencebb az albumról: Even the Winter.