html

2018/02/23

NA YA, baj van!

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem mikor a munka lezsibbaszt - nyugodtan használhatjuk az életet is szinonimaként - vállalom, nem feltétlenül van kedvem klasszikus vagy éppen bármilyen más sok agysejtet megmozgató irodalmat olvasni. Ilyenkor szoktam YA (young adult) vagy éppen NA (new adult) műfajú sztorikhoz nyúlni, mert bízom benne, hogy kikapcsolódást fog okozni az a pár óra, amit olvasással töltök. Viszont sajnos az esetek tetemes százalékában csak bosszankodok a stílus és a történetek semmilyenségén és többnyire csak mérgelődöm, mert azt látom, hogy nagy igény van ezekre a gyakran igénytelen, minden kreativitást mellőző történetekre. 



Szó se róla, még ha olvasok is a stílusba tartozó regényeket, egyáltalán nem tartoznak a kedvenceim közé. Sajnos nem sajnos, magamat is meg tudom lepni, mikor ilyen témájú könyvek után vágyakozom, de őszintén szólva, engem többnyire a kíváncsiság hajt. Szeretnék egyszer úgy elolvasni ebben a műfajban egy könyvet, hogy nem olvasom oldalról-oldalra a kötelezően elpuffogtatott elemeket, amitől csak egyre jobban erősödik bennem az érzés, hogy én ezt a könyvet bizony már olvastam. Csak más személy írta, esetleg másik városban/egyetemen játszódik és a szereplők többségének is más nevet adtak. De azért a borítón meghagyják a kidolgozott félmeztelen férfi felsőtestet vagy a csókolózó pár portréját. És hogy mik a kötelező elemek, melyeket rendszeresen ellőnek ezekben a sztorikban? Sorolom!

  • A főszereplő hím rendszerint csodálatos. Magas, általában sötét hajú, a mosolyától minden nő bugyija lehullik - még akkor is, ha a saját neméhez vonzódik - és olyan izmos testtel bír, hogy még a kidolgozott karizmain is lehetne sakkozni. Természetesen a lányok rohannak utána, neki a kisujját sem kell megmozdítania azért, hogy az aznapi numera összejöjjön, hiszen a lányok önként ajánlkoznak a becses szerep betöltéséért, mert nekik ez megtiszteltetés, hogy aznap ők tölthetik be az ágyas szerepét! 
  • A főszereplő lányt jellemzően bénácskának ábrázolják. Megbotlik a saját lábában, elejti a könyveit, még a legegyszerűbb emberi interakcióban is képes elpirulni. Az ábrázolt leányzó többnyire sérült egy régebbi trauma miatt, ami nem más, mint maga az erőszak, melynek szerves része a drogokkal való elkábítás vagy éppen az alkohol. Természetesen a fiú szereplő egészen addig nem veszi az említett lányt észre, amíg kénytelen nem lesz beszélni vele, pl. egy közös kurzus keretein belül. Persze, látva a leányzó törékenységét, rögtön elindul a tökéletes férfiban egy érzés, ami számára idegen, soha ilyet korábban még nem érzett senki iránt, stb. stb. stb. Gondolom a folytatást el tudjátok képzelni. 
  • Ami a leginkább zavar ezekben a történetekben, hogy rettentő fontos szerepet tulajdonítanak a szexnek. Nem mondom, hogy nem fontos, egyáltalán nem erről akarok írni, de ebben a műfajban rendszerint azt érzem, hogy akkora hangsúlyt fektetnek a közösülésről szóló leírásoknak, hogy a tényleges cselekmény eltörpül. Plusz, nem egyszer olyan érzetet hagynak bennem ezek a jelenetek mintha a szerző csak azért írta volna bele a történetbe, hogy meglegyen a minimum 300 oldal a kiadáshoz. Semmi extrát nem adnak ezek az epizódok a cselekményhez, és idegesítő, mennyire eltereli a lényegi részről a sztorit. Nem mellesleg, ha egy ügyes kezű szerkesztő kezébe jutna a történet, rögtön 50 oldalra csökkenne a tényleges tartalom. 
  • Még mindig a szexnél maradok. Komolyan mondom, nem olvastam még olyan történetet, amiben a szeretkezés problémás lett volna a két főszereplő közt, sőt; a szeretkezés mindig csodás, mindig mindenkinek orgazmusa van, a főszereplő srác rendszerint akkora pénisszel bír, hogy a lány azon aggódik, miként tudja az ő szűk csípője mindezt befogadni. Nem hiszem el, hogy csak olyan sztorit tudnak kerekíteni, amiben még a szűz csajnak is egyből, pár perces gyömöszölés után orbitális kielégülést képesek okozni, ja és persze az együttlétek minden egyes alkalommal csak jobbra és jobbra sikerülnek. Néha annyira kiütközik a szereplőket elöntő vágy, hogy tartok tőle, egyszer lángra kap a kezemben szegény Kindle. 
  • A történet során egyszer a páros tuti szakít. Vagy a csaj bizalmatlansága miatt, mert nem mondta el tragédiát, ami vele történt, vagy valami abszolút fals, mondvacsinált okkal, hogy legyen valami bonyodalom is a történetben. 
  • Az olvasmányos megfogalmazást akár pozitívumként is kiemelhetném, de ez csak akkor lenne igaz, ha nem társulna hozzá végtelenül idegesítő, gyakran igénytelen, mesterkélt, "nagyon könnyed és fiatalos szeretnék lenni" megfogalmazás. Csak hogy egy példát említsek:

Basszus, de szeretném újra megcsókolni! Érezni akarom az ajkát az enyémen. Hallani akarom a nyögését, amikor a nyelvemmel megtalálom az övét. Remek. Most itt állok a bár kellős közepén kőkemény farokkal. 

Az egyik legnagyobb bajom ezekkel a történetekkel, hogy a többség egy kaptafára épül főleg, ha még a fent taglalt kötelező elemeket is tartalmazza, de ezeket valószínűleg más részekkel is ki lehetne egészíteni. A másik az, hogy nők írják nőknek, szóval az író fejben megálmodik egy tökéletes, álomszerű pasit, akit valamelyest felruház feminin vonásokkal, ezzel is gyakran irreális elvárásokat generálva a női olvasókban a férfiak irányába, amiről úgy gondolom, nem feltétlenül jó.

Sose mondanám azt, hogy ne olvassatok ilyen regényeket; úgy gondolom, mindenki rendelkezik annyi szabadsággal, hogy eldöntse, milyen történeteket, milyen műfajban szeret olvasni, mi az a téma, ami képes kimozdítani a mindennapokból. Azt se mondom, hogy a műfajban nem olvastam volna még jót, mert igenis van. Például Rebecca Yarros könyvét angolul olvastam és abszolút pozitív csalódás volt számomra. Van benne szex, akad benne a fent soroltak közül jellemző momentum, azonban sokkalta hangsúlyosabb a tényleges cselekmény, ami meghatározza az egész történetet - konkrétan végigfut az egész regényen - és nem a tragikussága miatt lesz tragédia, a tragédia

Azt hiszem, most ez után a puffogó poszt után intenzívebben nekiállok az egyszemélyes kihívásomnak. De erre egy másik bejegyzést szánok, addig is, egy költői kérdés így a végére: 


A fenti sémát mennyi regényre tudnátok ráhúzni? 

2018/02/19

100 kisebb-nagyobb apróság, amit szeretek

Mikor elolvastam Vicky ihletadó bejegyzését a témához kapcsolódóan, jót mosolyogtam magamban. Egyrészt azért, mert szeretem más emberek listáit olvasgatni, másrészt pedig én már több mint egy éve ezt csinálom: minden nap szakítok időt arra, hogy végiggondoljam, mi volt az a dolog, aminek az adott napon örülhettem. Ezeket fel is írom a határidőnaplómba az adott naphoz, így ha visszalapozok, máris láthatom a korábbi jóságokat, melyek rögtön mosolyt csalnak az arcomra. 
Azt gondolná az ember, hogy ilyen "háttérrel" könnyű lehetett ezt a listát összehozni, de el kell keserítsek mindenkit, nem volt olyan egyszerű, hiszen az alábbi listában a mindenkori boldogságforrásaimat sorolom fel, nem azokat, amik az adott naphoz köthetőek. Szóval, jöjjön az én  öröm-listám!


A vicces mintájú zoknik.
Borostyánnal benőtt házfalak.
A lezser elegancia.
Piacra járni.
Szarkazmus.
Színes filceket és kihúzók.
A sülő sütemény illata.
Látni, ahogy mások lelkesednek.
Amikor a nők és férfiak nem viselkednek közönségesen.
A csendet élvezni.


Beleolvasni egy könyvbe véletlenszerűen.

Az alkotási vágy.

Bokacsizma.
Antikváriumba járni.
Amikor emberek képes intelligensen vitatkozni.
Képek, fényképek minden mennyiségben.
Színek.
Farmerkabát.
Téli, jeges, friss illat.
Bicikli mintájú kiegészítők.




Amikor az ellentétek vonzzák egymást.
Kifejező dalszövegek.
Térképek.
Sonkán sült tükörtojás.
Bögréből inni.
Márványminta.
A kreativitás minden megnyilvánulása. 
Az emberi találékonyság.
Látni, hogy út közben mások is olvasnak.
Írásban beszélgetni.


Kesudió.
Természetes vörös haj.
Pirított bacon.
Pozitívan csalódni.
Csillagokat nézni.
Regénybeli szerelmek.
A reggelizésre szánt idő.
Amikor a napfény szeplőket csalogat elő.
Csipke.
Aludni.



Könyvek.
Hátizsák.
Amikor a szeretet cselekedetekben nyilvánul meg.
Hogy a neveknek van jelentése.
Tudást elsajátítani.
AmikorBabaként szólít.
Mintás textilek.
Inspirálódni.
Piros teát inni.
Harmonikus berendezés.


Táncolni a csengőhangomra.
Levendula illat.
Egyujjas kesztyűt húzni.
Tavasz és ősz.
Tejszín.
Brownie.
A hegedű hangja.
E-könyvet olvasni.
Cukormentes csokit enni.
Ahogy a vízcseppek gyöngyöződnek a pókhálón.



Amikor simogatja a hátam.
Horgolni.
A nap szárította ruha illata.
Egyberuhák.
Örömet okozni.
Fém keretes tárcák és táskák.
Igényes tetoválások.
Az ódon épületek hangulata.
Amikor egy göndör fürtöt rá tudok húzni az ujjamra.
Harisnyák.


Olvasni, bárhol és bármikor.
Vicces feliratos pólók. 
Amikor egy kifejezés angolul beszédesebb, mint magyarul.
Csillagos, nyári éjszakák.
Gyerekkönyvtárba járni.
Hangosan nevetni.
Olvasni utazás közben.
A zene rám gyakorolt hatása.
A szórt fényt a fényképeken.
Vonattal utazni.



Listákat írni. (még ha képtelen is vagyok előre tervezni)
Füstölt/mozzarella/trappista/feta sajt.
Őszi színek.
A Potter-generáció részének lenni.
Kilépni a komfortzónámból, még ha olykor nehéz is.
Kályha mellett melegedni.
Citromos illatok.
Félreolvasni.
Mártogatós ételek.
Sütik és kekszek bármilyen mennyiségben.


Mama kertjében termesztett koktélparadicsom.
Képeslapot kapni.
Pizsamában lenni napközben.
Sétálni.
Angolul olvasni.
Talpam alatt ropogó hó.
Ajándékot adni.
Jóbarátokból idézni vicces jeleneteket.
Képregények.
Amikor felolvas.