html

2013/12/28

érthetetlen

Még egy mondat a sok közül, amit lehet nem ártana nem elfelejteni.

"Isten legszebb teremtménye vagy számomra."

És a fejemben továbbra is ez megy dallamosan: mindent tudok észből, túl keveset szívből...  

2013/12/23

Karácsonyi hangolódás 3.0 - Kétkezi mütymürüttyök

Napok óta próbálok egy rendes - vagy éppen rendetlen - posztot megfogalmazni arról, miket ügyeskedtem Karácsonyra. Irdatlan izgalom járt át kb november óta, mert hónapok óta nem ügyködtem rendeset, így fektettem minden bizalmamat az újrakezdés reményében. A végeredményről beszéljenek a képek, plusz egy-két szó. 

Repesztett teás doboz 
Megjegyzendő, hogy eredetileg nagyon nem így képzeltem el. Álmaimban úgy élt a kép, mint egy vajszínű doboz, naaaagy, éles barna színű repedésekkel. Aztán arra gondoltam, hogy a végleges összhatás nagyon popcorn-ehetnéket idézne elő, így kicsit variáltam. 



Képeslap: brutálisan szeretem a képeslapokat, és mivel ebben az évben is jött egy vízözönnyi mennyiség, kartonlapot ragadtam, formalyukasztót, és egy kis ragasztót.


Csomóztam még egy tolltartót is, de azt még össze kell ölteni, és egy képet is illenék lőni róla. 


2013/12/20

Karácsonyi hangolódás 2.0 - Karácsonyi zené(i)m

Pár éve el kellett fogadnom a tényt: a karácsonyi dalok többségét utálom, de valami botrányosan. Talán csak egy és még egy  dal van mind közül, ami előidézi a nonstop ötletelős, készülődős, kreálhatnék hangulatot. Így volt ez most is, nem kellett hagyományt szegnem. 

Az örök kedvenc - évszaktól függetlenül is hallgatom. :) 

Owl City - The Christmas Song 



A másik kedvenc pedig egy flashmob... talán a legjobb a Karácsonyt érintve. Megnéztem/meghallgattam vagy 100 alkalommal, de még mindig libabőrt okoz. 


Ezt a flashmob-ot a végén felcsendülő O, Holy Night-nak köszönhetően találtam meg, körülbelül 2-3 éve. A Kutless vagy a David Crowder Band feldolgozását kerestem, ötletem sincs már hogy volt, de mind a háromról elkönyveltem: Karácsonykor kötelező. 




2013/12/09

2013-as teendő-lista könyvekkel

A 2013-as év őszi szorgalmi időszaka egészen gyorstalpalósra sikeredett olvasnivalók terén, különösen egy tárgyból, így ennek köszönhetően döbbenetesen feltorlódtak az idén még jó lenne befejezni könyvek listája. Nem mondhatni, hogy egy tervezgetős leány lennék, de úgy vagyok vele, hogy idén "hagyományt szegek" és inkább befejezném a még rám váró felgyülemlett olvasmányokat, és tisztább lappal indítom a következő évet. Van itt minden, ami olvasó szemünknek inger lehet: kortárs magyar irodalom, szakirodalom szakdolgozathoz, regény, mesekönyv, szakácskönyv, várólistacsökkentős könyv, francia nyelvkönyv és még kiegészíthetném egy-két "címkével" a jelenleg olvasottakat. Szeretek listákat írni - még ha a többségét hamarabb elvesztem, mint ahogy valóban funkciója lenne a lefirkantottaknak - ezért a még hátralévő könyveket így prezentálnám.

Forrás: pinterest

Michel Soignet – Szabó Anita: France-Euro-Express 1. – Francia tankönyv: Érezve a veszélyt, mi szerint hamarosan le kellene adni a mesterképzéses szakdolgozatot, a nyáron ismétlésbe kezdtem. Az őszi félév kezdetére kb a feléig jutottam a tudománynak, de az említett gyorstalpalós olvasós-hallgatós kurzus mellett nem nagyon jutott eszembe a francia nyelv. Kivéve, amikor Párizsról láttam képet, és amikor találkoztam a konzulensemmel. 

Beke Csilla – Markwarth Zsófia (szerk.): Lépésről lépésre a konyhában – Sütés: Az utóbbi egy évben, szóval mióta rájöttem, hogy a fakanál nem is olyan félelmetes eszköz, kb ki nem lehet robbantani a konyhából. Legszívesebben minden héten sütnék. Vagy éppen minden nap. Aztán erre a sütési mániára egészen rásegített az Alexandra nyári akciója, amikor valami potom áron beszereztem ezt illetve az Olasz ételeket felsorakoztató verzióját. Már a képek hatására veszélyes súlygyarapodás tapasztalható, nem beszélve a sütik elfogyasztása utáni helyzetről. 

J. R. R. Tolkien - A Gyűrűk Ura: Tudom, bennem van a hiba, hogy ezt egy könyvként vittem a várólistacsökkentésre, nem pedig háromként. Az utóbbi esetben még esélyes lenne befejezni a 2013-as listámat, de asszem idén ezt már nem erőltetem. Mármint a listát. A könyvet igen, mert szimplán imádom. Ezzel is sulikezdéssel egyenesen arányosan akadtam meg. 

Bodor Ádám - Vissza a fülesbagolyhoz: Ez az a könyv, amit még ha hivatalosan el is kezdtem, gyakorlatilag egy sort se olvastam belőle. Igen, a gyorstalpaló kurzus "mellékterméke". 

Rick Warren - Céltudatos élet: Esélyesen nem nekem valók azok a könyvek/programok, amelyek napokra vannak felosztva. Sose tudom időben elolvasni az aznapra kiadott részt, pedig 10 oldalnál több nem gyakran van "feladva". Ezért is mondhatni, hogy nem díjazom az "Egy év a Bibliával" és egyéb feldarabolós dolgokat, mert képtelen vagyok - ilyen tekintetben - az előírtakhoz tartani magamat. Többnyire ezzel a könyvvel is hasonló a helyzet, pedig itt nem 365 napomat akarják betáblázni, hanem csak negyvenet. Háromszor kezdtem eddig neki, egyszer egyedül, egyszer ketten olvastuk, de mégis külön-külön, aztán ketten egyszerre. :D Mindig volt egy pont, ahol közbejött egy torlasz, de ha idén nem is tudom befejezni, ezt kivételesen érdemes átvinni a következő évre. Valahogy mindig aktualitása van. 

Závada Pál - Jadviga párnája: Ezt legalább elkezdtem, még ha nem is fejeztem be, mert másokat és sokakat kellett olvasni az éppen következő hétre. Gyorstalpalás mesterfokozaton. 

Ernst Gombrich – Didier Eribon: Miről szólnak a képek? - Szakdolgozathoz interjúkötet. Bízom benne, hogy Gombrich mond olyat a képekről, amit felhasználhatok a fényképekre kivetítve is. Hasonló céllal olvasom a vizuális kommunikációról szóló tanulmánykötetet, valamint Horányi Özséb szerkesztette kötetet

Parti Nagy Lajos - Hősöm tere: Az utolsó gyorstalpaló a sok közül, aminek a hangjátékát nem szerettem, a regényt pedig még be kell fejeznem. Ma. Holnap. A héten. Mielőtt lejárna a kölcsönzési határidő kérem. 

Roald Dahl - Meghökkentő mesék 1.: Mesék, amik tényleg meghökkentőek, és a gyorsolvasó kurzushoz köthetőek. Eredetileg egy mese kötelező, de ha már nálam járt a gyűjtemény, befejezem mindet, mert érdekesek. Nem mellesleg tesóm is szeretné tovább olvasni. :)

Máté Angi - Az emlékfoltozók: Eredeti terv szerint alvás előtt olvastam volna egy-egy történetet a mesékből, ami az elején még megvalósult, aztán mégiscsak háttérbe kerültek. Ma napközben felolvastam -nek két történetet, és mintha látnék valami fényszerűt az alagút végén a befejezésre. Szeretem az illusztrációit, még ha egyesek félelmetes címkével illették.

Kíváncsi vagyok, mennyi időm lesz a következő évben kedvemre olvasni. Az idei évben klasszisokkal kevesebbet olvastam, olyat, ami igazán érdekelt, bár pozitívum, hogy végre bizton állíthatom: egymásra találtunk a kedvenc könyvemmel, és hiszem, hogy az egymásra találás öröme nem egyoldalú. ;) 

2013/12/08

"A világ leggusztusosabb melegszendvicse..."

... legalábbis ezzel a névvel híresült el az a bizonyos melegszendvics, aminek a képesített verziójában 1 kg kenyér tetejét bevagdossák, a bevagdalt részekbe pedig sajtszeleteket tömködtek. Innen jött az ötlet, ha már vendéget várunk, várjuk olyan étellel, amivel korábban kis eséllyel találkozhatott. Kicsit változtattunk az eredeti verzión, főleg, miután megtaláltuk az angol megfelelőjét. (: 

Szóval, vendégváró pénteket tartottunk, hetek óta ment a huzavona, hogy mikor és hogyan is valósítsuk meg a találkozást. Na és persze, ha "házhoz jön", mi legyen az ennivaló. Gyors brainstorming után jött az ötlet, hogy legyen ez a "Szétszedhető melegszendvics" az este különlegessége.

Szükséges kellékek: éles kés, alufólia 

Hozzávalók: kenyér (fél kg-ből valósítottuk meg a vacsorát 3 főnek), két teáskanál szezámmag, trappitasajt szeletek kb 3 dkg, fél bögre olvasztott vaj/margarin, csemegehagyma (ízlés szerint), sonkaszeletkék (ízlés szerint)

A kenyeret beirdaljuk, sajtszeletekkel és sonkaszeletekkel megtömködjük keresztben és hosszában vegyesen. Az olvasztott vajba/margarinba belekavarjuk a felvágott hagymát és a szezámmagokat, és mindezt ráöntjük a kenyér tetejére. Beletekerjük alufóliába, kb 15 percig sütjük 180°-on, majd kivesszük, kicsomagoljuk és visszatesszük kb 10 percre. Akkor jó, ha a sajt megolvad, és a teteje is ropogóssá válik a kenyérnek. A paradicsom kiváló ízfokozó mellé. 








2013/12/02

Karácsonyra hangolódás 1.0

(Megjegyzendő: ötletem sincs mennyi pont nullás verziója lesz ennek a hangolódásnak, de az elmúlt éveket nézve, ez a kör egészen ígéretesre sikeredett.) 

Ritka pillanatok egyike, amikor a felajánlott lehetőségeket abban a pillanatban meg kell ragadni, ahogyan azok elhangzanak. Így esett, hogy tegnap avatást tartottunk, az az Ő, a felajánló bevállalta, hogy önszántából megnéz velem egy olyan filmet, amit - még ha cím alapján nem is ítélünk - sosem nézett volna meg, mert biztosan nyálas, és már látott belőle pár percet, de az is túl sok volt, és különben is, én még nem néztem meg olyan filmet, amit ő szeretett nagyon. Ez így nem egészen igaz, ugyanis a "nagyon szeretném, hogy megnézd filmek" listája nemcsak elkészült, de néztünk is már meg róla filmeket, de többnyire elaludtam, ami nem a filmek minőségét szimbolizálja, hanem az alvóképességem "kiválóságát". Szóval a lényeg, hogy megnéztük az egyik kedvenc karácsonyi filmemet. Valahogy így zajlott a párbeszéd...  

- Mi a baj? Rossz kedved van? - Ő. 
- Igen, egy picit. Megint fáj a hasam. - én.
- És mitől lenne jobb? ... Megnézzük az Igazából szerelmet? Jól fontold meg, nem gyakran kínálom fel ezt a lehetőséget. - Ő, nevetve. 
- Jó... De amíg megkeresem, főzöl pudingot? De előre szólok, nem kommentálhatod a filmet, és nem is kritizálhatod egyetlen momentumát sem. Sőt, tudom, hogy élvezni és szeretni fogod. Még nevetni is fogsz rajta. - én, igazi mosolybogyóként a gondolatra, hogy megnézzük a filmet. 
- Majd meglátjuk... . Ő, sejtelmesen mosolyogva. 

... amit majdnem végigkuncogtunk, akárcsak a filmet. És még ha kedvenc filmmé nem is avanzsálódott, fontos megjegyezni, hogy megkaptam ígéretként, hogyha lesz valamikor a közeljövőben a tévében, megnézhetjük még egyszer. És igen, tipikus, hogy a kedvenc jeleneteimet, végigkacarászta, de nem baj, megteheti, mert tudja: To me you are perfect





2013/11/20

dőzsölő kedd

A történet ott kezdőik, hogy megemlítettem Kedves Gének, hogy sütni akarok. Mégpedig almás alapú sütit. Mert hát a legkedvencebb nagyanyóm elhalmoz akkora méretű almákkal, mint a fejem. [nyilván enyhe költői túlzás, de a lényeg, hogy lemértem az egyik almát és nem kevesebb, mint 23 dkg volt]. Tudtam, hogy Gé annyira nem rajong az almás sütikért, de azért megpróbálkoztam a lehetetlennel, és igyekeztem olyat sütni, amit esetleg szeretni fog. A gondolat jó volt, ízletesnek is ízletesnek tartotta, csak a szeretés része sajnos nem valósult meg.
És ha már dőzsölő kedd a bejegyzés címe: úgy határoztunk, hogy ebédre - még ha egyes háztartásokban inkább desszertként fogják tálalni - szívesen ennénk aranygaluskát. Miközben készült az almás muffin, Gé elkészítette a vaníliás sodót az említett ételhez. Később ezt a vaníliás öntetet felhasználtam a kisült muffinhoz is. Nade, akkor a recept a muffinhoz. (Az eredeti receptet a nosalty-ról szedtem.)

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 1 nagyobb reszelt alma, fahéj (fél teáskanál), 10 dkg cukor, 2,5 dl natúr joghurt, 2 tojás, 2 teáskanál sütőpor, napraforgó olaj (0,75 dl)

Elkészítés: A sütőport, a lisztet és a fahéjat összekeverjük. A tojásokat, a a joghurtot, a cukrot és az olajat egyenletesen elkeverjük egy tányérban. Ezt a tojásos keveréket hozzáadjuk a liszteshez, majd a reszelt almát is hozzákeverjük. Előmelegítjük a sütőt, kivajazzuk a muffin formát/béleljük muffin papírral, és a mélyedéseket megtöltjük a masszával. Kb. 20 perc alatt sült készre.

[Az eredeti recept szerint az almát felkockázva rakták bele, de "lázadok", ezért reszelőt ragadtam.]



2013/11/17

muffinmániákus

A helyzet az, hogy az utóbbi időben előszeretettel sütök. Pontosabban az elmúlt egy évben. Valójában képtelenségnek tartottam még az ötletet is, hogy valaha megtanuljak sütni. Poénból nem egyszer elsütöttem barátnőimnek, hogy ha majd férjhez megyek, az első hónapban rántottán és pirítóson fogunk élni. Olykor meglepetésként akár tükörtojás is szóba jöhet.
Aztán jött a felismerés, több szólamban. Nem mondom, hogy kiválónak minősítenének a konyhaművészeti ismereteket tekintve, de kísérletező kedvem megingathatatlan. Történetesen a legutóbbi ügyködés így hangzik: Vaníliás-citromos muffin.

Hozzávalók: 1 tojás, 10 dkg cukor, 4 dkg vaj (plusz egy kicsi a forma kivajazásához), 15 dkg liszt, 1 citrom reszelt héja, 5-6 evőkanál natúr joghurt, fél tasak sütőpor, 1 csomag vaníliás cukor

Elkészítés: A cukrot és a vajat egyenletesen elkeverjük. Ebbe a masszába üssük bele a tojás, és a további hozzávalókkal (liszt, sütőpor, vaníliás cukor, natúr joghurt, és a citrom reszelt héja) elkeverjük. A sütőt célszerű előmelegíteni kb 180 fokra. A muffinformákat bélelhetjük papírral, valamint vajjal is kikenhetjük. Megtöltjük a formákat, majd kb 15 perc alatt készre sütjük. Fogpiszkáló-próba a lelke mindennek.
(Kipróbáltuk porcukorral meghintve, de szerintem elnyomta a citromos ízét a sütinek.)
Tejet kortyolgatva még finomabb!



2013/09/25

utóirat: én is


Szeretnék erre a mondatra emlékezni. Nagyon-nagyon sokáig.

"Hálás vagyok, hogy az ő élete egybefonódott az enyémmel..."  


2013/07/26

emlékeztetőül magamnak


Ami hiányzik belőlem, azt nem adhatom meg másoknak

2013/06/03

Hallgass meg, kérlek!

Kedves Ismeretlen Ismerős,

Tudom, hogy tudod, de régóta figyellek már. Figyelemmel kísértem minden mozdulatodat, döntésedet, még a kétségbeesett pillanataidat is… lehet, hogy ez most megrémít, de nyugi, nem kell félned, mindig csak annyira avatkoztam bele az életedbe, amennyire hagytad.
Ismerem a félelmeidet is. Jól tudom, hogy kétségbeesetten szeretnél megfelelni. Nekem és másoknak egyaránt, bár nem igazán értem, hogy miért. Néha furcsán viselkedsz a jelenlétemben, felaggatsz magadra mindenféle szertartásos marhaságot annak érdekében, hogy közelebb kerülj hozzám. Ott van benned az a frusztráló furcsa érzés, hogy talán ezt nem így kéne, de aztán egy ponton ismét beletörődsz, hogy nincs értelme változtatni, hiszen mindenki ugyanazt csinálja. Sodródsz az árral, közben minden pórusoddal ez ellen küzdesz. Közelebb szeretnél kerülni hozzám, folyton előrébb és előrébb akarsz kerülni ebben a megismerésben, de nem vagy hajlandó elfogadni, hogy a vallásos kockaság régóta maga alá gyűrt. Azt kell mondjam, nem ilyennek ismertelek meg.
Ott van benned száz meg száz kérdés, hogy mitől lehetnél jobb, hogyan tudnál igazán megváltozni, de végül mindig oda lyukadsz ki, hogy a többieket másolod… változni akarsz, de nem hagyod és nem is engeded, hogy én változtassalak meg. Nem engedsz teret nekem, hogy új életet adjak, önfejűen ragaszkodsz a berögzött szokásaidhoz, melyektől már olyan régóta szabadulni szeretnél. Nem veszed észre, vagy éppen nem akarod észrevenni, hogy a célom nem az, hogy azonosulj a többiekkel, hogy beilleszkedj a rendszerbe. Egyedül arra vágyom, hogy rám figyelj. Hogy egyszer az életben hallgass végig. Sokan fognak sokfélét állítani arról, mi a jó neked, mit kell csinálnod, de ez mind felesleges, mert csak én tudom, hogy milyen sorsot terveztem neked. Ha a többiekre figyelsz, el fogsz bukni. Újra és újra.
Tudom, hogy egykor ismertél, tudom, ott voltam veled… azok voltak a szép napok! Égett benned a tűz, nemcsak pislákolt…. de aztán valami megváltozott. Rengeteg salak és szemét rakódott rád, igazából fogalmam sincs, honnan szedted ezeket. Elnézést, mégis; megint elkezdtél másokra figyelni. Egy távoli, homályos képpé változtam a szemedben, s elvárod a körülötted lévő évszázadok óta letisztult liturgiáktól, hogy megmondják neked, hogyan imádkozz, miként szolgálj, és azt, hogyan legyél pontosan ugyanolyan, mint a rendszer többi tagja. Egy legyél a sok közül, vagy a sok közül legyél egy? Nem mindegy.
Értsd meg végre; egységet akarok, nem pedig egyformaságot. Azt akarom, hogy elhidd végre; nem kell elveszned a többiek között, nem kell olyannak lenned, mint az átlag. Dicsérhetsz ugrálva, énekelve, szolgálhatsz nekem teljes szívvel. Nincs szükségem az istentelen kőszívedre. Akarom, hogy észrevedd: szembe mehetsz a vallásos liturgiákkal, melyek szép lassan eltávolítanak tőlem.
Egyszer, egy szép napon észre fogod venni, hogy nem változtam meg. Ugyanolyan vagyok, mint kétezer évvel ezelőtt. Sőt, akár korábbra is visszamehetünk. Egyedül rád várok, az egész életem ebből áll. Rád várok, hogy újrakezdhessük a megkezdett munkát benned, hogy megismerhess engem. Olyan forró, odaadó szeretetet ajánlok neked, amely minden benned élő szemetet és salakot kiéget gyökerestül. Egyet kell tenned mindezért; figyelj rám teljes szívvel.
Akarom, hogy megismerj teljes valómban.

Rész-ihletforrás: