html

2011/05/30

már megint félreolvas(okk)


Elképesztő félreolvasási képességeim ebben a vizsgaidőszakban is megmutatkoztak, kérem, olvassák szeretetteljes figyelemmel. Csak egy pár a kedvenceim közül. A bubi (azaz félkövér) betű az eredeti állapotot jelzi. :]

Első felvonás. itt olvasható.


Az egyetem díszlektora.
Olvasom: 1. Az egyetem díszletkora....
2. Az egyetem díszletdoktora.


Született tehetség.
Olvasom: Született feleség.


Könyvként kiadott mű egyes részei...
Olvasom: Könyvként kiadott mű kegyes részei...


na, most nevet adok a szereplőimnek..
Olvasom: na, most nevet adok a szeplőimnek


Most már papíron is Erősáramú technikus vagyok.
Olvasom: Most már papíron is Erőssármú technikus vagyok.


Sós puffasztott búza sárgabarack lekvárral és tejszínhabbal.
Olvasom: Sós puffasztott búza spárgabarack lekvárral és tejszínhabbal.


A Voda új reklámja? Basszus! Nekünk Vodásoknak igazi okostelefon jár!
A Vodka új reklámja? Nekünk Vodkásoknak igazi okostelefon jár...


Folyamatos bővítés alatt az utolsó (06.23.) vizsgáig. ;-]

2011/04/24

Nicholas Sparks: Az utolsó dal


Hónapok óta az első poszt. Magyarázkodásba nem bonyolódom, de ilyen az, amikor az ember képtelen télen olvasni. Aztán meg hirtelen azt veszi észre, hogy elveszett a tavaszban, és hiányzik az olvasás. Így most itt vagyok, és írok. Legalábbis megpróbálkozom vele.

A találkozás a könyvvel szimpla volt, mondhatni egyszerű, valójában egy szülinapi buli keretein belül, mikor az ünnepeltnek ajándékba adtam a Leghosszabb út című Nicholas Sparks kötetet. Szó szót követett és egy másik pajtásné egy héttel később kezembe illesztette a címben feltüntetett példányt, miközben már meg is feledkeztem róla. Aztán elmerültem a buszon olvasás rejtelmeiben, és végül ott is ragadtam. Mármint nem a buszon, hanem a könyv biztosította vattacukorfelhőben.


Dióhéjban a történet

Adott egy lázadó tinilány, aki nem áll szóba az apjával, és mit ad az Isten, az érettségi után apunál kell tölteni a nyárat. Mivel a lány, Ronnie, nem ismer senkit az új közegben, így azoknak a társaságát keresi, akik leszólítják őt. Egy ideig minden jó, de aztán jön a csűr és csavar szerű bonyodalom, így természetesen minden megváltozik... persze bekopogtat a szerelem is szódáspohárral a kézben, és tanulságként levonod; mindenkinek van egy nem is gondoltad volna sztorija.

Nem ez volt az első Nicholas Sparks könyvem, viszont ez az eddigi négy regény közül sok tekintetben kiemelkedik. Mikor nézegettem az értékeléseket, elgondolkodtam, hogy ugyan miért kap ennyire pozitív értékelést egy olyan könyv, amit részben Miley Cyrus ihletett... (bocsánat, de ilyen tekintetben nagyon gonosz és kritikus vagyok... ). És mint ahogy említettem volt, nekikezdtem a szokásos buszon olvasásnak, és viszonylag gyorsan magával ragadott a történet. Nem feltétlenül a történet, vagy a megfogalmazás, hanem az a lágy, kedves hangulat - ha lehet egyáltalán ilyet mondani - ahogyan az író tálalni szándékozik a történéseket. Ettől függetlenül a téma eléggé tipikus, olykor nagyon sablonos, és viszonylag könnyen kiszámítható, hogyan és miként lesz vége a dolgoknak. És szerintem csak Mr Sparks képes elérni a könyveivel, hogy az utolsó oldalakat végigpetyeregjem, bárhol is legyek. Jelen esetben a buszon. :D Kedvenc karakter mindenképpen Steve, az apa lesz, bármennyire is esetlen a kezdetekben. Valamilyen szinten példaértékű számomra a magatartása, ahogyan foglalkozott a gyerekeivel, és azzal a pár emberrel, akik körülötte mozgolódtak. Mivel a regény lapjai azt mondják, hogy sokat olvasott Bibliát, így akarva, akaratlanul egy igevers jut róla eszembe: „Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsoltárok 37,7) Kicsit vicces, kicsit komoly, sokmindenre kapható, bevállalós figura, aki nem mellesleg kedveli a zongorás komolyzenét. A képzeletbeli képernyőmön halk szavú emberként jelent meg, aki még ha akarná, akkor se lenne képes felemelni a hangját. Bár lehet, hogy csak én vagyok ilyen jóhiszemű... :) A filmet kb fél évvel korábban láttam, emiatt kicsit félve kezdtem neki a könyvnek, mert hát nem volt éppen egy pozitív élmény... Persze olvasás közben, nagyban befolyásolt a karakterek elképzelésben a korábban nyújtott látvány. Greg Kinnear tökéletes választás volt az apa szerepére, a Will-t játszó srác is a helyén volt – bár a jellemét egyáltalán nem tudtam megkedvelni – és Ronnie, mint Miley Cyrus nem lopta be magát a szívembe. Talán majd legközelebb, egy másik filmmel. Szóval, mindent egybevetve, van benne életszag, bármennyire is vattacukor és Holywood. Nem mellesleg jellemábrázolásból és pozitív csalódásból továbbra is ötöst kap Mr Sparks.

5/4


U.i.: Az író hitbeli hovatartozását illetően továbbra sem tudok napirendre térni...

2011/02/19

Liebster - díj


A blogkerekség szépszájú Norinjától kaptam egy nagyon meg nem érdemelt díjat, amit könnyekkel küszködve, és hálával telve, de átveszek. Viccet félre téve, köszönöm szépen a lehetőséget, nem is gombolkoztam rajta, hogy ilyet kiérdemelhetnék, hiszen az utóbbi csúnya időkben nem büszkélkedhettem igazi könyvesbloggerinás babérokkal, de igyekszem javítani cudar természetemen. : ) Továbbá köszönöm, hogy aranyosnak tartasz – nem mintha személyem másképp gondolkozna rólad : P – és tetszenek az olvasmányaim. Hidd el, ha visszamehetnék az időben, és azon törpölnék miket is kellene olvasnom 16 éves koromban, tőled merítenék ötletet. Komolyan. Cserkészbecsület szavamra. : )

A díjhoz fűződő szabályok:

A díjjal kapcsolatos szabályok:
1, Egy bejegyzés amiben a díj logója megjelenik és a szabályok feltüntetésre kerülnek. - pipa
2, Belinkelni azt a személyt akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod. - pipa
3, Továbbadni 3-5 tehetséges , lehetőleg kezdő blogtársadnak és ezt tudatni is velük.

Ezúton kijelentem, hogy a továbbadási lehetőséget biztosítom mindazok számára, akik olvassák az itt látható bejegyzést. Sajnos nem tudom, hogyan és kihez jutott el eddig ez a játék, így meghagyom mindenkinek a lehetőséget a szabad garázdálkodásra. Várom a köveket, ígérem nem tanúsítok ellenállást. : )




2011/01/28

Sass Henno: Itt jártam - Az első letartóztatás


Rögtön így az elején le kell szögeznem; ez a könyv engem letaglózott. Persze ez nem azt jelenit, hogy rossz könyv lenne – egyáltalán nem az, sőt! Megmutat nekem egy újfajta világszemléletet, ami még ha távol is áll tőlem, de be kell bufferelnem, hogy ilyen igenis van, még ha a szórakoztató mivolta ellenére rendesen el is tud rémíteni. Nem feltétlenül a nyíltsága, vagy éppen a stílusa miatt, hanem mindazért a tartalomért, amit közölni akar. Röviden és tömören; irdatlanul durva világban élünk és hálás lehetek, hogy ennyire kemény és mély dolgokat még nem kellett átélnem.

Általában úgy szoktam megírni egy-egy könyvértékelést, hogy valamiféle bibliai vonatkozást fűzök hozzá. Mindaz, amit a kitörési vágyról kaptam a könyv kapcsán, és az, ahogyan a jobb életre való vágyakozást felépíti, egyetlen egy igeverset juttat eszembe, ami így olvasható: Minden bűnnek gyökere a pénznek szerelme. Küzd, él, lázad, próbálkozik, de ha nincs meg az a bizonyos napi betevő, meglepő dolgokra képes az ember...

Mint ahogyan azt már @krlany is elmondta a saját összefoglalójában, nekem is ez az első olyan könyvem, amit a kiadó (Silenos) felkérésére olvastam el, hogy majd a későbbiek folyamán írjak róla. Örömmel és baromi nagy lelkesedéssel vállaltam a feladatot, mondhatni szárnyra keltem, csak nem számoltam egy aprócska, de annál súlyosabb ténnyel, vagyis az olvasás-mentes időszak és a vizsgák kereszttüzével. A csúszás miatt elég kellemetlenül érzem magam, és hálás vagyok a kiadó türelméért, és elmondhatom; a bő egy hónap alatt, amíg olvastam a regényt, sajátos kapcsolatot sikerült kialakítanunk. Mármint a könyvnek és nekem.

Őszinte leszek; van egy olyan rossz szokásom, hogy egészen ritka alkalmakkor – vagyis inkább szökőévente egyszer - olvasom csak el a fülszövegeket. Persze, ebben az esetben is érvényessé vált a fentebb említett hatás, így nem is tudtam, hogy mire számíthatnék. Aztán az első kézbevételkor rögtön feltűnt a szokatlan betűhasználat és oldalazás egyaránt, amit leginkább a digitális karórák számozásához hasonlítok. Alkalomról alkalomra, mondhatni folyamatosan vártam - és tartottam egyszerre - a pillanattól, amikor naponként 35 percig elmerülök a könyv egyszerű, de mégis cselekményes történetében, ahonnan nem hiányozhat a megszokott durvaság és mindaz a vágy, hogy ebből a megszokott és kellemetlen közegből valahogyan, de végérvényesen kiszakadjanak. Legalábbis ez fogalmazódott meg bennem, ahogy a főhős Rass sorait tanulmányoztam.

A húsz éves srác a börtönből írja meg a „visszaemlékezését”, de mégis úgy teszi mindezt, mintha egy tényleges külső szemlélője lenne a történéseknek. Mind emiatt nemcsak a képzeletnek nyílik tág tere, hanem pontos képet kaphatunk az ingadozó érzelmi világáról, ahol főszerepet kap a szüleivel való zavaros kapcsolata, a még bonyolultabb életvitele, a tizenévesek bonyolult kapcsolatvilága, a kezdetleges csínyek, majd a már biztos alappal rendelkező durvább esetek, és végül a lebukáshoz vezető drogterjesztés. Kegyetlen őszinteséggel ír az olyan gyomorforgató történésekről, mint a vérfertőzés és egyes könnyű drogok elkészítéséről. Ezeket végigolvasva gondolkodásra kényszerülsz és meg is szólít, hogy érdemes odafigyelni a kamaszokra, majd a gondolkodás következő szakaszába érve játszi könnyedséggel ráébreszt az, hogy akár otthon, a négy fal között is lehetne ilyen a helyzet. De nem az. Jobb esetben.

Érdemes kézbe venni, nemcsak az érdekes illusztrációkért, amiket Madarász Gergely készített, hanem a magvas gondolatok tárházáért is, melyek hatására elmélyülsz, törpölsz, mérlegelsz és átértékelsz dolgokat, majd örülsz, hogy nem ilyen az életed. Tulajdonképpen csak ajánlani tudom a könyvet, de az is garantált, hogy a feldolgozás nem lesz egyszerű. Odatesz ám rendesen.

Köszönöm a könyvet és a belém vetett bizalmat a Silenos Kiadónak.

7/10

A legkedvesebb részt a könyvből pedig csak így utóiratként:



Azt viszont tudjuk, hogy a lány elmosolyodott, és azt kérdezte:
– Szeretsz?
– Igen – válaszolt a fiú, miközben elnyomta cigarettáját a földön lévő hamutálban.
– Mennyire?
A fiú elgondolkodott egy pillanatig: – Egy nagy ház erejéig.
– Van kert is a ház körül?