html

2015/08/28

horgolt csokor

Nem vagyok az a típusú lány, aki minden egyes másodpercét tökéletesre szeretné szervezni az esküvőjével kapcsolatba. Sőt, egy-két alap dolgon kívül nem bonyolódtam bele a dolgokba, meghagytam másokra a feladatot. Viszont egy dolgot mindenképpen szerettem volna megvalósítani, mert ez egy hűűű és awww élmény számomra. Ez volt a horgolt csokor ötlete. 

Egyik átlagos munkahelyi napomon rákerestem gugli barátunk segítségével erre a kifejezésre: crochet bouquet. Egyik találat rondább volt mint a másik, de aztán szemet szúrt egy aprócska kép. Rögtön megnéztem a hozzá tartozó oldalt, és tudtam: EZ kell nekem. Az külön megtetszett, hogy egy fiú alkotta meg a linken szereplő csodát. 

Őszintén szólva nem tudtam teljesen kibogarászni, hogy melyik részt hogyan is valósította meg - különösen azt nem vágom, hogy a csokor szárát miből és hogyan erősítette a virágos részhez - így eszközöltem egy-két módosítást a saját megvalósításomban. 


Hozzávalók
- horgolótű 
- 2-2 gombolyagnyi 2 színű fonál 
- hungarocellgolyó 
- rengeteg türelem 

Hasonlóan mint az úriember megvalósításánál, én is bevontam egyszerű láncszemekkel a hungarocellgolyó alapját és ahhoz erősítettem a rózsafejeket. Vele ellentétben nem gombostűket használtam az erősítéshez - nekem úgy nem maradtak meg - hanem a láncszemekkel együtt összehorgoltam. 

Fázisfotókról ezúttal is megfeledkeztem, na de hátha legközelebb. 





2015/08/09

2015.08.08.

A címben jegyzett dátum nem más, mint a lánybúcsúm napja. Sosem voltam híve az efféle összeruccanásoknak, se a lányos visongatásoknak egy-egy feladat elvégeztével. Viszont, kitartó ellenállásom ellenére mégis kiharcolták kedves barátnőim, hogy mégiscsak legyen nekem egy ilyen búcsúztatós banzájom. Elvittek bowlingozni, Csináltattak nekem szupercuki pólót, és kaptam hozzá illő fehér színű és egyben fátyolos Minnie egér füleket egyenesen a párizsi Disneylandből. Volt sok-sok játék és egyebek, illetve megitattak velem mindenféle színű, állagú és illatú alkoholos löttyöt. Ebben az alkoholgőzös mámorban kellett a lent olvasható szöveget megalkotnom az előre megadott szavak alapján egy szerelmetes szösszenetet. Ezt a részét szívesen megosztom az estének, a többit fedje továbbra is homály. 

A szavak: 
- stihlfűrész 
- mellkasszőr 
- szexterápia 
- elektromos fűgáncsoló 
- tejszínhab 
- mosógép 
- hullámcsat 
- nászéjszaka 

A szösszenet: 

Drága Gé! 

Tudom, elég béna vagyok, de a kedvenc becézésedet nem találtam ki. Nagyon-nagyon sajnálom, remélem nem haragszol érte. És hidd el, az sem baj, ha nincs stihlfűrészünk, de majd ezt is pótoljuk, mint oly sok mindent, ami elsőre nem működne. Lehet, hogy emiatt szexterápiára kell járnunk, de nem bánom azt sem, ha a nászéjszaka nem sikerül olyan álomszerűre, mint amiről sokan ábrándoznak. Igazából azt se bánom, hogy mellkasszőröd egészen csekély, de ettől függetlenül szeretek hozzád bújni, tudod, olyan szaglászósan, amiről a múltkor is beszéltünk. Örülök, hogy te legalább - velem ellentétben - tudod használni a mosógépet, és biztos nem tudod, mint jelent ez a szó: elektromos fűgáncsoló. Nyugi, T. a nyelvésznő sem ismeri, de nincsen belőle semmi gond, legalább vicces.
Tudod, sose mondtam még, de nagyon örültem pár hete, mikor megdicsérted, milyen jó a hajam, ha a frufrumat hullámcsattal eltűzöm. És képzeld, most pina coladat iszom, ami két olyan összetevőből áll, amit ki nem állhatsz - nem, nem a nyúlkaja és a brokkoli kombó - de legalább tejszínhabbal díszítik a tetejét. Egyébként pedig tudod, hogy szerecc. Két cé, mint Cecillel a végén, mint a Call Center esetében. 

Szerecc, Jé

2015/08/02

Olvasásaim #2

Én mondom, kifejezetten jótékony hatással van rám az állandó oda-vissza utazgatás a különböző városok között, hiszen júliusban magam is alig hiszem el, de 10 (!!!) könyvet olvastam végig. Ezek főként ifjúsági borzadályok voltak, de öröm a szívemnek, hogy a képregényekből még mindig nem ábrándultam ki. Tervezek képregényes bejegyzést is írni, meg egy másik kedvességről egy nagyobb lélegzetvételű szösszenetet is, de addig is még emésztenem kell őket. Addig is: mit is olvastam 2015 júliusában? 

Blake Crouch: Wayward Pines: Az egyik olyan sztori, amivel bontogatom a szárnyaimat a komfortzóna-tágítás egén. Ahogy haladt előre a történet egyre inkább izgultam magam is és meglepő módon fizikailag is elfáradtam. Az a rengeteg szaladás, amit ez a csávó produkál, eszméletlen! Néha nem igazán tudtam követni, hogy éppen mit tervez és miként akarja megvalósítani, de hát nyilván ilyen ezeknek a fontos embereknek az élete. Viszont képtelen vagyok elszakadni a gondolattól, hogy olyan ez az első kötet - hisz mi más lenne, mint trilógia - mintha James Dashner útvesztője lenne összekombinálva a Truman Show című filmmel, amiben Jim Carrey játszik. (Aki nem látta a filmet, annak ez itt a reklám helye: nézze meg, marhajó. Írom én, aki nehezen tud végignézni bármilyen Jim Carrey filmet is.) Mindenképpen folytatom, mert kíváncsi vagyok, hogy a következő részekben is ennyit fog-e rohanni. (Képzeljetek ide egy szarkazmus-táblát.) 



Miranda Keneally: Kivédhetetlen szerelem: Egy az ifjúsági kötetek közül, amire bátran rá merem húzni a cuki sablont. Tetszett, hogy nem egy jellegzetesen geek lányt állítottak a középpontba, hanem egy olyat, aki a sportban - amerikai foci - nyújtott teljesítményéért érdemelte ki a figyelmet. Nyilván itt is van szerelmi szál, sőt mi több szerelmi háromszög - minő meglepő - viszont egészen szimpatikusak a főbb fiú szereplők, a nyafogós lányokat nehezen tudtam továbbra is tolerálni. Azonban: végre egy ifjúsági könyv, ahol a szülő-gyerek konfliktus nemcsak egy-két soros magyarázattal van elrendezve és nem elnyomják magukban a problémát, hanem igenis beszélnek róla, és próbálnak is rajta változtatni. Még ilyet, sokat!



Komal Kant: Mire jó a rosszfiú? A kérdésre a válasz: semmire, mert ez a fiú minden, csak nem rosszfiú. Ez a sztori egy nagy-nagy közhely. Mindenki félreért mindent, és a konfliktusról nem hajlandó beszélni, hanem a főbb szereplők csak túráztatják magukat - mellékesen tök fölöslegesen - és mindenféle kreált magyarázatokat kerekítenek a másik fél hülyeségének bizonyítására. És persze mindig kiderül, hogy félreértésről van szó és hopp, még ha utálják is egymást a főszereplők - akik közül a lány irdatlanul felszínes - hamar rájönnek, mennyire félreismerték egymást, és nem is olyan a másik fél, mint ahogyan azt gondolta, így nyilván jön a nagy szerelem és a cselesnek hitt fordulat, ami egyáltalán nem az. Inkább kiszámítható és szirupos, igazi rózsaszín vattacukorfelhő, amibe csak józan keretek között szeret belemélyedni az ember lánya. De leginkább akkor se.





Mike Mignola - John Byrne: Hellboy 1. - A pusztítás magja: Csalódott vagyok, hiszen olyan képregényt még nem olvastam, ami ne pörgetné be rajongó énemet, azonban ezt kevésnek és elnagyoltnak éreztem eléggé. Viszont a rajzok szimpatikusak. Rosszfiúba bújtatott jófiú, de még nem győzött meg. Na, hátha augusztusban a második kölcsön kötet megteszi a hatását. 






Janikovszky Éva: Ájlávjú: Nem szeretem a "nem akarok panaszkodni, de..." jellegű monológokat, mert a de utáni rész kivétel nélkül meghazudtolja a mondat első felét. Emiatt "terhesnek" éreztem a történet egy nagyobb szakaszát az idősek mindenféle nyűgjével és bajával - ilyen tekintetben satnya a képzelőerőm és képtelen vagyok elképzelni, hogy hasonlókat magam is meg fogok élni... Viszont a cinizmusa továbbra is lehengerlő, akárcsak az, hogy a történeteihez nem szükséges mindenféle földöntúli lény szerepeltetése Hétköznapi embereknek ír hétköznapi dolgokról, kicsit sem hétköznapian. Szeretem, bár ez most igazán nem nyert meg. Talán majd ötven év múlva! :)



Jay Asher: Tizenhárom okom volt... : A könyv, ahol a kifogás több volt, mint a tényleges ok. Millió éve olvastam ezt a könyvet angolul - a bejegyzés itt olvasható - és már akkor sem voltam igazán elégedett vele. Adott egy lány, aki nehezen tolerálja, amikor a kortársai mindenféle koholt pletykákat terjesztenek róla... ezért inkább úgy dönt, hogy megöli magát, mint hogy eleressze a füle mellett a pletykákat és élje tovább a kis életét, mint sokan mások a kortársai közül. Jó megoldás ez a kazettásosdi, de szegény csaj szimplán butának tartom, főként amiatt, hogy abban a karakterben kelti a legjelentősebb bűntudatot, aki segíteni akart neki, csak félénkségében nem tudta, miként közelítse is meg. Tulajdonképpen esélyt se adott, hanem az egyszerűbb utat választotta. Ha nem kifogások tárháza, hanem tényleges okok lennének felsorakoztatva, még ajánlanám is, de így...





Alan More - Brian Bolland: Batman: The Killing Joke: A nevető Batman csodákra képes én mondom. Kiváló rajzok, kiváló képregény-történet és csak egyet sajnálok igazán: túlontúl rövid az én ízlésemnek. Nagyon tetszett, amint bemutatták Joker - valaha rajzolt egyik kedvenc főgonosz - múltját és azt, hogy miként alakult át ilyen kegyetlen döggé. Viszont olyat se olvastam még, hogy a történet két készítője egyaránt utálja alkotásukat, azonban az olvasók mégis piedesztálra emelik a sztorit. És milyen meglepő, hogy Batman sokkal kevesebb figyelmet kap, mint Joker. Furcsa, de igaz: van olyan történet, amikor a gonosz - aka Joker - érdekesebb, mint maga Batman.





Leiner Laura: Hullócsillag: 11 napja olvastam a történetet, de máris halványul az emléke. Nem egy nagy durranás a történet, a stílus továbbra is olyan Laurás. Vannak benne csavarok és vicces helyzetek, bolondabbnál bolondabb karakterek - akikhez képest a címszereplő normálisnak tűnik - és a srác, aki miatt minden nőnemű lénynek tű van a bugyijában. Tetszik, hogy fontos szerepet kap London városa - heves szívdobogást produkálok már a város hallatán is - meg a maga módján ez is cuki, beleélős, kimoccant a mókuskerékből és segít kikapcsolni az agyamat a mindennapos pörgésből. Nem mellesleg kevés olyan író leledzik, aki képes elérni nálam, hogy ott vagyok a szereplőkkel és velük együtt élem át a történéseket.


Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései: Kérem emelje fel a kezét, aki az író vezetéknevét képes kiejteni anélkül, hogy csomó kerülne a nyelvére. Tömeges jelentkezés esetén sorsot húznék a nyertesek között. A nyeremény nem más mint elismerő vállveregetés. Egyébként pedig nem akarok elhamarkodott kijelentést tenni, de ebben az évben eddig ez a legjobb regény, amit olvastam. Kétségtelen, hogy a tiniromantikánál nem jutottam sokkal tovább, de továbbra is igyekszem tágítani a komfortzónám határait. Kb 2 éve láttam a filmet és már akkor is azon gondolkodtam, hogy ez mennyire klassz, és tuti hazudik a borító, amikor a Zabhegyezőhöz hasonlítja, mert amíg azt  6. nekifutásra tudtam lenyelni, addig ennek minden sorát élveztem. Nem szerettem a dolgos órákat, amikor félre kellett tennem az aktuális kedvencemet. Rajongok Charlie gyermeki őszinteségéért, és úgy megcsapnék bizonyos szereplőket, amiért tahó módon viselkednek ezzel a jószívű, befolyásolhat sráccal. Legszívesebben addig olvasnám újra és újra, amíg a sejtjeimbe ivódna a könyv minden egyes szava.



Marni Bates: Segítség, YouTube-sztár lettem! A könyv, amire túl sok szót nem szeretnék pazarolni: unalmas, elnagyolt, és mindenek felett eszméletlenül kiszámítható. A szereplőkről nem igazán derül ki semmi lényeges, és ami szerintem nagyon idegesítő, hogy olvasás közben egy csomó kérdőjelet hagy az olvasóban, hiszen nem nagyon vannak megmagyarázva benne a szereplők lényével kapcsolatban semmi, hanem tényként kezeli, ami szerintem nagy hiba. Bennem például ürességet hagyott ilyen tekintetben - is. Aki azt mondja, hogy a Szent Johanna Giminél nincsen rosszabb ifjúsági könyv, akkor az a személy még fix, hogy nem vette kezébe ezt a könyvet. Leginkább az elnagyoltságát tartom dühítőnek,és azt, hogy a célközönséget akarva-akaratlanul is hülyének nézi. Igyekeztem megtalálni, hogy bizonyos gondolatok hol is kapcsolódnak - vagy éppen kapcsolódhatnak - össze a történet alakulását tekintve. de nem találtam. Nyilván velem van a gond, ebben nem kételkedem.

forrás: google.com 

A borítóképek forrása: moly.hu

Utóirat: szeretnék egyébként Szandi-akcióban sok-sok könyvet venni, de még eddig nem mertem végignézni a kínálatot, különben bekap a gépszíj. 

Visszanézős #2

- A fehércsokis Sportszelet óta a fehércsokis Twix volt az álomcsokik netovábbja. És igen, teljesítették az álmomat, főleg, hogy a kedvencemet - az említett fehércsokis sportszelet csodát - kivonták a forgalomból. Legalább akad egy kis pótlék. 
- Megküzdöttem az anyatermészettel is a blog új kinézetéért. Még egy-két apróságot módosítanék, de jelenleg egészen elégedett vagyok ezzel a kinézettel is.
- Vágott tesóm a hajamból.
- Kezdtem neki megint ugráló kötelezni.
- Ittam epres ízesítésű Fantát. Ami pont olyan ízű, mint a folyékony vattacukor. Fúj. Ellenben a szőlős ízű Fanta maga a csoda, igazi orgia az ízlelőbimbóknak! 
- Szeretlek étcsokis Snickers, légy az enyém!
- Esküvő meghívó osztogatás intenzív üzemmódban. Baja-Budapest-Szeged-Beaverfield négyszögben. Egy-két külföldi cím is befigyel (helló Germany, hello Sanghai), de azokat megoldanánk postán. 
- Kaptam jutalékot a munkahelyen. 
- Remélem nem csak én vagyok bevadulva a Suicide Squad előzeteséért...



- Újra képregénybújásba fogtam, illetve előszeretettel bámulom James McAvoy-t, mint X-professzor és még mindig nem tudok betelni Az eljövendő múlt napjaival. Meg úgy egyáltalán az összes X-men filmmel és képregénnyel, de most a Daredevil sorozatot is fanatikusan nézem a szabadnap(ok) jelentős részében.
- Képeslap érkezett Párizs és Cambridge városaiból.
- Bicikliztem idegen városban. Nevezzük Bajának ezt az idegen várost. 
- Miután tesóm vágott a hajamból és tekertünk egy jó nagyot Baján, az ottani fodrászom is vágott a hajamból. Utoljára 5 éves koromban volt frufrum. Illetve alkotott nekem egy csodaszép frizurát augusztus végére. 
- Sajnos a nyelvvizsgának csak a fele sikerült. Nyilván egy rész volt, ami rosszabbul sikerült, nem a másik három részen múlott. 
- Beiratkoztam nyelviskolába a nyelvvizsga második fele miatt. 
- Áldom azt az embert, aki kitalálta a klímát. Irodába, buszra, otthonra. Főleg akkor, ah még működik is. Ellenben mozdulatlan állapotban is kénytelen vagyok érezni a lábszáron guruló izzadsággolyókat.
- Elindítottam egy kisebb horgolós projektet rózsákból és más egyszerűbb virágokból, meglátjuk mi lesz a végeredmény.
- Találtam álomgyűrűt, amit álomáron meg is valósít ismerős ismerősének ismerőse, aki ékszerész.
- Sokat olvastam. És mennyi olyat, ami nem is tetszett igazán...