html

2017/07/02

A szürke két horgolt árnyalata

Szörnyű, de tény: nincs erőm, se kedvem hosszasan írni. Sokáig azt hittem, jó vagyok a témában - ez is volt a sok éves visszacsatolás - de valahogy amint klaviatúra elé kerülök írási célzattal, rögtön görcsössé válok, nem érzem jónak még a legegyszerűbb 3 szavas mondatokat sem. Pedig mennyivel jobb az, amikor csak szárnyalnak követhetetlenül a gondolataim, és a billentyűn pattogó ujjaim se képesek követni a vágtázó szavakat. 
Ellenben azt az időt, amit korábban írásra szántam, azt mostanában a horgolásba ültetem át. Csináltam több apróságot, amikhez bejegyzést nem akarok készíteni, azonban akad itt két szürke cukiság, amit mindenképpen szeretnék kiemelni az apróságok közül. 

Cicás termoszmelegítő


Őszinte leszek: imádok ajándékozni, de nagyon rossz vagyok benne. Az egyik kollégámnak tavaly a szülinapjára akartam készíteni egy ilyet, elkészültében még tetszett is, de amikor már a keményítésre került sor kritikán alulinak éreztem az elkészült cicapopsikat, így nem volt pofám odaadni neki. Szegény kolléga hetekig cukkolt, hogy biztos majd következő közös műszak során adom át az ajándékot, végül megunta ő is a várakozást, és a viccelődés is abbamaradt. Idén már úgy készültem, hogy időben megcsináltam az ajándékot, és direkt olyat választottam, amit véletlenül sem kell keményíteni... Egyezzünk ki annyiban, hogy meghatódásból nem volt hiány a felköszöntéskor. 

Birodalmi lépegető


Ő pedig megrendelésre készült. Kb akkora, mint a felső testem fele. Sok idő, összesen 4 gombóc fonál, többszöri visszabontás, mikor kiderült, hogy az eredetileg használt világosabb szürke fonálból már nem gyártanak. Mikor elkészült, Star Wars rajongó Férj csak ennyit mondott: 

- Ez azért elég menő... Csinálsz nekünk is? 

Minta: etsy

Nektek tetszik a szürkének ez a két árnyalata? :) 

2017/05/28

Apróságok az elmúlt két hónapból

Régen volt bejegyzés, mert őszintén szólva, olykor igénylem, hogy egy kicsit eltűnjek hirtelen. Az elmúlt két hónap is ilyen volt, azt, hogy miért alakult így, nem tudom megmondani, de őszintén szólva jól esett. Alapból szeretném lejjebb faragni a képernyő előtt töltött időmet, és tartalmasabb dolgokkal foglalkozni - meglepő, de ebben a bullet journal nagy segítségemre van - és valószínű, hogy ez is egy előszele volt a dolgoknak. Volt itt sok-sok minden, azonban ez egy rövid összefoglaló lesz az elmúlt két hónap kedvenceiről. 

Könyv
Molyon már örömködtem egy sort, de még mindig igaz, amit írtam: szeretnék beleköltözni Julie Buxbaum Tell me Three Things című könyvébe. (magyarul: Három dolgot mondj). Végtelenül kedves könyv, ami oké, hogy ifjúsági történet, de sokkal többről szól, mint azt egy átlagos YA könyv esetében elmondhatunk. Végtelenül emberiek a szereplők, tele sok-sok hibával, meggondolatlan cselekedetekkel, és talán ettől válik olyan jóvá, hiszen 100%-ig az életről szól, még akkor is, ha Ethan kizárólag Batman pólóban hajlandó megjelenni. Számomra a jóságát leginkább azzal bizonyítja, hogy majdnem két hónap is eltelt azóta, hogy befejeztem, de még mindig ott érzem a mindennapjaimban, mintha a sztori költözött volna belém, nem pedig fordítva.

2017/03/30

Gé születésnapjára: jégkrémtorta

Minden évben nagy kérdés, hogy milyen süteménnyel is készüljek a férjem születésnapjára. Tudni illik, kritikus személyiség ő. Ne legyen túl krémes, inkább tésztás legyen mint krémes, ha kicsivel is több benne a krém, az már neki gejl, satöbbi, satöbbi. Ellenben él-hal a fagyis-jégkrémes dolgokért, a legnagyobb hidegben is fagyiért kiállt. Pár hete láttam facebook-on egy Tastemade videót, amiben jégkrémtortát készítettek. Megmutattam neki, teljesen elámult, és rögtön jelezte; azt a bizonyost kérné a születésnapjára. Erről a receptről van szó egyébként, de kicsit átalakítottam.

Hozzávalók: 

Tészta
- 6 tojás 
- 6 ek cukor 
- 6 ek liszt 

Ezekből az alapanyagokból piskótát kell sütni. 

Krém
- 2 dl habtejszín 
- 375 g mascarpone (volt még egy fél dobozzal, és inkább hozzákevertem az adaghoz) 
- 1 citrom leve
- reszelt citromhéj
- 4 ek cukor 
- 3 sor fehércsokoládé 

A fehércsokit bögrébe rakjuk, ráöntjük a habtejszínt, és összemelegítjük mikróban. 
A mascarpone-t alaposan elkeverjük a fehércsokis tejszínnel, utána kezdjük el a robotgéppel összedolgozni a krémet. (Én nem kevertem el alaposan, így a habtejszínből a hajamba is került.) Hozzáadjuk a cukrot, a citromlevet és a citrom reszelt héját is. Alaposan elkeverjük, szép sima legyen a krém. 

Gyümölcs réteg 
- 250 g áfonya 
- 2 ek víz 
- 5 ek cukor 

Mindent egy kisebb lábasba rakunk, addig főzzük, amíg rotyogni nem kezd. 

A kalácsformába celofánt rakunk úgy, hogy mind a két oldalon kilógjon az anyag. Jöhet a rétegezés. Formára vágott piskóta, mascarpones-citromos krém, áfonyás szósz, formára vágott piskóta, mascarpones-citromos krém, áfonyás szósz, formára vágott piskóta. Ráigazítjuk a celofánt úgy, hogy betakarja az egész tésztát, és 7-8 órára a mélyhűtőbe rakjuk jégkrémtortásodni. Nem baj, ha kicsit keskenyebb a tészta a formához képest, nekem így a kifolyt krém márvanyosra dermedt. :) A mascarpone krém negyedét hagyjuk meg!. 


A dermedést követően a maradék mascarpone krémmel körbekenjük a sütit, és visszarakjuk pár órára a mélyhűtőbe. 

Amit másként csinálnék legközelebb:
- a piskótát kerek pite formában sütöttem, és nem lett elég. Bele se gondoltam, hogy szétvághatnám hosszában, inkább sütöttem még egy piskótát 4 tojásból. :D Nekem nagyon tésztás lett, így legközelebb biztos félbe vágom a tésztát.
- Több krém! Alapból a kalácsformám 1,5x hosszabb, mint amivel eredetileg tervezem, igy hiába volt több a krémem - még az eredeti recepthez képest is - kevésnek éreztem. Kisebb formában - mint pl amit a tescoban árusítanak - tökéletesek lennének az arányok. 

2017/03/27

Én és egy kis minimalizmus

Digitális verzió

Manapság nagyon népszerű a minimalizmus témaköre. Bizonyos területeken már évek óta űzöm az ipart, viszont az utóbbi hónapokban nagyon úgy érzem, hogy megteltem. Szellemileg, testileg, mondhatni majdnem minden területen. Csomó felesleges dolgot felhalmoztam magam körül és ebből tartottam egy több hétvégét igénybe vevő szelektálást a digitális életem terén. Nézzük meg részletesebben! 

1, Várólista ürítés
Mióta regisztráltam a Molyra, ott gyűjtöttem - nagyon gyakran valamilyen impulzus hatására - a várólistás könyveimet. Gyakran olyan könyveket is felpakoltam erre a listára, aminek csak a borítója tetszett meg, de igazából a tartalmát el sem olvastam. Mindig figyeltem arra, hogy a várólistám ne legyen hosszabb, mint azoknak a könyveknek a száma, amiket már elolvastam, és a jövőben arra kifejezetten figyelni akarok, hogy csak olyan olvassak, ami tényleg érdekel is. A szelektálás kezdetén majdnem 600 könyv volt a listán, jelen pillanatban 149. Maradtak fenn klasszikusok (Verne: Nyolcvan nap alatt a föld körül), olyanok, amikről már elfeledkeztem (Gary Chapman: Istenre hangolva) és olyan is, amit újraolvasásra szánok (Bronte: Jane Eyre). 

2, Régi kontaktok
A munkámból kifolyólag utálok telefonálni. Férjjel is hiába beszélünk ingyen, idegesít mind a kettőnket, ha 5 percnél hosszabbra nyúlik a telefonálás. Viszont régebbről - értsd: tinédzserkor - fennmaradt egy csomó-csomó felesleges kapcsolat a telefonomban - sokszor nem tudtam arcot se társítani az elmentett névjegyhez. Akikkel több, mint egy éve nem léptem kapcsolatba se sms, se hívás formájában, mind törlésre kerültek. Itt nem játszik, hogy jajj, egyszer jól jön, ha meg van a telefonszáma. Ha nagyon szeretnék vele kapcsolatba lépni, akkor biztos megtalálom a módját, hogy elérhessem. 
Hasonlóan vagyok a facebook ismerősökkel is. Nem vagyok egy nagy használója az oldalnak, de ha olyan ismerősnek jelenik meg tartalma, akivel nagyon régen/soha nem beszéltem, az vagy szűrésre kerül, vagy ha az inger azt hozza, egyből törlöm. (Amúgy se szeretem, ha valaki túl sok tartalmat generál.)



3, Tárhely
Nem tudom, ki hogy van vele, de rám jellemző, hogy sok-sok dolgot lementek a laptopomra. Cikkek, képek, videók, filmek, zenék, sorozatok, és még lehetne folytatni a listát. Régebben "mániákusan" gyűjtöttem például azoknak a fotósoknak a képeit, akiknek a munkásságáért oda és vissza vagyok. Ilyen hatással van rám például Annie Leibovitz életműve, az ő esetében több, mint 1000 fotó volt lementve a laptopomra. Nem éreztem szükségét, hogy egyesével kiválogassam, melyik képet töröljem, melyik maradjon, jól esett törölni az egész mappát és látni, mennyi sok felesleges helyet foglalt. Szerintem évek óta most nyitottam meg először azt a mappát is.
Rengeteg olyan régi fájlom volt, ami még az aktív Photoshop használatról tanúskodtak. Átszerkesztett és szétvágott psd kiterjesztésű képek, amik csak a helyet foglalták. Sorozatok, amikhez már csak érzelmileg kötődtem. Zenék, melyeket csak kíváncsiságból mentettem le és maximum csak egyszer hallgattam meg. Irány a Lomtár!
60 GB tárhely került ezzel felszabadításra.
Ugyanez érvényes a táblagépre is: sok-sok e-könyv gyűjtőhelye,, amit soha az életben nem fogok elolvasni, és sok-sok lementett kép, amiknek csak addig van jelentősége, amíg lementem őket.

4, Linkek 
Kezdő háziasszony koromban, mikor még csak krumplit tudtam sütni, rengeteg receptet elmentettem. Különböző sütemények (mert a férj roppant édesszájú), levesek, mert szeretem őket, és mindenféle egytálétel, amiben már legalább 3 összetevő van, amit mind a ketten szeretünk. Nem tudom, melyik családnál hogy van, de nálunk rendszeresen nagyon nehezen eldöntendő kérdés az, hogy mi is legyen az ebéd. Lehet ezért is halmoztam fel annyi receptet, hogy tudjunk miből válogatni a későbbiekben, de igazából sose nézelődtünk ezek között, csak most. Találtam köztük olyan ételeket is, amiket egyikőnk se szeretne, vagy éppen a torta volt túl tömény. Ez az egy az, amit egyesével válogatok ki és mappákba rendezem őket - nem is értem még a végére, mert tényleg rengeteg van. :)
Félreértés ne essék: nem csak kajás linkek vannak elmentve. Itt is vannak cikkek, kreatív jóságok, videók, nyelvtanulást elősegítő hivatkozások egyaránt. Azonban nyilván azt hangsúlyozom, amiből már szembetűnő a mennyiség, így kerültek kiemelésre az étkesek. 

Meséljetek, ti szoktatok hasonló szelektálást tartani? 

2017/03/18

Nem kellesz eléggé

Lassan egy éve hordom piszkozatként a szívemben. Kicsit beleírok, egyes részeket átfogalmazok, másokat teljes egészében kitörlök. Gyurmázok a szavakkal, aztán újra és újra rájövök: szar azzal szembesülni, ha nem vagy valaki(k)nek elég jó. Állítanak valamit, de aztán a cselekedeteik éppen az ellenkezőjéről tanúskodnak, mert leginkább nem csinálnak semmit. Azt mondják szeretnek, de mikor elkóborolsz, meg se próbálnak megkeresni. És hogy miért kellene tenni? Nevezzük barátságnak, bár már abban sem vagyok biztos, hogy valaha annak volt nevezhető. Nem mellesleg elengedni kurva nehéz - szólt a lány, aki nem szokott káromkodni.

Az elengedés nem csak szar dolog, de az utóbbi időben mérhetetlenül fájdalmasnak és jelentős lépésnek élem meg. Voltak hetek, mikor annyira túlcsordultak az érzelmeim, hogy összeszűkült a torkom, és képtelen voltam nyelni, de az érzelmek ennek ellenére tovább hergeltek megállíthatatlanul. És ahogy az idő mindent megenyhít, így ez is könnyebb lett. Idővel. Elmúlt a torok szorítás, képes voltam nyelni fulladás nélkül, de mélyen a lelkemben, még mindig fáj a szembesülés: Nem vagy elég fontos. 
Félelmetes belegondolni, hogy ez a gondolat az egész életemet végigkíséri. A bemerítésem is ékes igazolója volt ennek: Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem. De azzal én balga nem számoltam, hogy a barátaimra is ki kell terjeszteni!

Fáj azzal szembesülni, hogy akikbe bizalmat fektettem, azok úgy haladnak el a buszmegállóm mellett, mintha nem is állnék és várnék ott felszállóként. Nehéz elfogadni, hogy a kapcsolat(ok), ami(k) számodra fontosnak bizonyult(ak) és éveket fektettél bele, a túloldal számára csak egy volt a sok közül. Feldolgozni azt, hogy hiába teszel a barátság fenntartásáért, igazából nem ér semmit a másiknak, természetesnek veszi, és ha elmaradsz, igazából fel sem tűnik neki. Kegyetlenül fáj. 

Természetesen bennem is van hiba, hülyeség lenne az ellenkezőjét állítani. De szembesítés nélkül sokkal nehezebb a változás is. Mert igenis, keresem magamban a hibát, hiszen akad dögivel. Azonban a fentiek ellenére tapasztalom, hogy van, aki tényleg feltétel nélkül szeret... de sajnos a hülye fejemmel, mégis azt a szeretetet vágyom, ami már jó párszor belém taposott.


forrás

2017/02/26

melengető

A történet roppant egyszerű és rövid: munkatársam megkért, hogy a testvére szülinapjára készítsek egy termosz melengetőt, mert a testvér nagyon szereti a kávét és a teát is. Nem mellesleg termoszt szánnak neki eme jeles nap alkalmából. Egy kikötés volt: sötétlila legyen.


Az alja és a teteje rövid pálca (single crochet, sc) technikával készült, míg a köztes részt puff stitches-nek nevezik (ennek nem ismerem a magyar megfelelőjét). Az utóbbi technika mindig is tetszett, de bármikor próbálkoztam vele, egyáltalán nem sikerült szépre. Valószínűleg arra várt, hogy ezen a melengetőn alkalmazzam. :) Egyszerű, és mégis elég mutatósa sikeredett úgy gondolom - nem mellesleg a megrendelőnek is nagyon tetszett. 

Sajnos a kép minősége elég gyatra, mert késő este készültem el vele, másnap meg már le kellett passzolni a megrendelőnek, szóval csak a munkahelyi fényekre futotta. :) 

2017/02/19

félreolvasások #5

Semmi komoly, csak a legutóbbi félreolvasásaim. Kizárólag saját felelősségre!

költőóriás -> kalóriás

Női zsebatlasz -> női zsebtapasz

Lézengeni tilos -> lélegezni tilos

Űrhajó töröttek -> újrahajótöröttek

Bizánc megvétele -> Bizánc megvetélése

Mozgatom a dolgokat -> Magzatom a dolgokat

Sajtszószba -> sajtószoba

Félelmetes rovarok -> félméteres rovarok

Lépéselőny -> lepényleső

Bestmixer képzés -> botmixer képzés

Nullánál is kevesebb -> Nutellánál is kevesebb


forrás