html

2016/04/24

Gordon Ramsay: Nem piskóta

A legvagányabb séf élete

Ő az a híresség, akit csak név és foglalkozás alapján tudtam mindig is beazonosítani, ennél többet sose tudtam róla, és nem is igazán érdekelt - egy ideje már túlléptem a tiniként jellemző rajongáson, és nem olvasok utána minden híresen hírhedt személynek az internet berkeiben. Nekem ő csak egy szakács - én kérek elnézést, séf - aki híres. Hogy miért? Nem érdekelt különösebben. Aztán a múlt héten ment egy Konyhafőnökre kísértetiesen emlékeztető műsor - időközben utánakerestem: MasterChef - és megborzongatta az érdeklődésemet, nem mellesleg az idei Reading Challenge listámon is szerepel a könyv, szóval vegyítsük a kellemeset a hasznossal. Volt a megnyilvánulásaiban valami, amitől azt gondoltam, jobb lenne, ha előrébb hoznám a Nem piskótát, mint ahogy azt eredetileg terveztem. 

moly.hu
Alapvetően nem vagyok egy nagy főzős. Körülbelül minden máshoz van türelmem, csak ehhez nem, sokkal inkább sütök sütit, vagy éppen húst, csak ne kelljen órákon át a konyhában tötymörögni, hogy megfőzzek pl egy levest. A sütésben pl. azt bírom a legjobban, hogy összekeverem a hozzávalókat, elvégzem hozzá az előkészületeket - vajazd ki a tepsit, melegítsd elő a sütőt, meg kevergesd össze a hozzávalókat aztán pedig öntsd bele a formába - és máris megszabadultam a hosszú perceken át tartó konyhai téblábolástól. Ezzel szemben, ha főzésről van szó, órák mennek el, hogy aztán 10 perc alatt nyoma se legyen a megfőzött ételnek, mert feneketlen gyomorral bír, és mindet betermel. :) Szóval lényeg a lényeg, a főzést nem igazán nekem találták ki. Most már értem, mit él át Mamóm hétről-hétre, mikor megkérdezi, hogy Mi legyen az ebéd? - mi pedig rendszeresen azt válaszoljuk: nem tudjuk. Már a menü megtervezése is idegtépő tud lenni, nem hogy maga az elkészítés!

Istenigazából nem akadtak elvárásaim a sztorival kapcsolatban, valahogy az elején egynek tűnt a többi Reading Challenge-s könyv közül, viszont nagyon pozitívan csalódtam. Több helyen olvastam, illetve a könyvben is többször hivatkoznak rá, hogy mennyire idegesítő Ramsay stílusa, mert non-stop ordít, káromkodik, meg képtelenség vele lépést tartani. Valójában én az ilyen jellegű káromkodásokat inkább viccesnek tartom, bár esélyesen éles helyzetben, ha nekem mondana hasonlókat... hm, már kevésbé találnám humorosnak. A keze alatt tuti sose dolgoznék, már alapból a főzéshez való hozzáállásom miatt sem.

pinterest.com
"Ez a rák olyan nyers, hogy hallom, ahogy énekli: Ringat a víz!"

Igazából nekem a könyv elejétől kezdve szimpatikus, nem csak a szókimondása miatt, amit sokan kritizálnak vele kapcsolatban. Tetszik az élethez való hozzáállása: fontos számára a családja, a tőle telhetőt megteszi értük, és gürizik értük., és még a nézeteltéréseit is képes félretenni, azért, hogy a másik félből valaki jobb válhasson. Ha fele annyira lennénk kitartóak, mint ő, esélyesen nem csak kergetnénk az álmainkat, hanem egy részüket már meg is éltük volna... merni nagyot álmodni, és hogy ezt milyen nehéz a gyakorlatba is átültetni! Jó dolognak tartom, hogy még ha valakit meg is viselnek a körülményei, nem hagyja, hogy az határozza meg és az irányítsa a lépéseit, hanem inkább tovább lendíti, és nem adja fel, hanem megy előre töretlenül, egyedül a célt látva maga előtt. Meglepő, de egyáltalán nem száraz, sőt, az eddigi legolvasmányosabb életrajz, amit olvastam, még ha akad is benne egy jó adag utalás, amiről azt se tudom, hogy éppen eszik vagy isszák. Külön öröm, hogy nem tarkította ilyen-olyan csúcsgasztronómiás receptekkel a kötetet, mert az nem hogy meghozta volna a kedvem a főzéshez, hanem még inkább eltántorít. 

Lehetne még sok-sok ódát zengeni a könyvről, hogy mennyire olvasmányos, meg szókimondó és mennyire nagyon-nagyon őszinte, ezt most inkább mellőzném. Röviden és tömören: elolvasni mindenképpen érdemes. 

2016/04/14

Rainbow Rowell: Fangirl

Mióta megláttam Molyon, azóta akartam. Hogy miért? Leginkább azért, mert az Eleanor és Park olyannyira meggyőzött, hogy bizton állítom: Rainbow Rowell csak jó YA-kat ír. És hogy volt-e csalódás? Csak magamban, mert ad egy, elég sokáig halogattam az olvasást, ad kettő, annyira kuszák a gondolataim, hogy per pillanat Cath-hez tudom magam hasonlítani, hiszen több órája nyöszörgök a bejegyzés fölött, de nem igazán akarnak megformálódni a mondatok. Pont úgy érzem magam, mint amikor a novellát próbálkozik megírni Piper tanárnőnek, de valahogy a mondatok képtelenek az önállósodásra.

Sose olvastam még fanfiction-t, őszintén szólva nem is érdekel a műfaj, még azután sem, hogy elolvastam, ezt a regényt - igazából a Simon & Baz jelenetek nem igazán kötöttek le. A karakterek és a történés valahogy jobban meghatározza a kedvelési szintet: adott egy ikerpár (Cath & Wren), akik a gimi végéig mindent együtt csinálnak. Mondhatni egymás beépített legjobb barátai. Külsőre azonosak, jellemük teljes mértékben különböző, ám rajongásuk tárgya ugyanaz. Simon Snow és annak varázslatos világa, akit mi egyszerű földi halandók leginkább Harry Potterhez tudunk hasonlítani. A lányokat egyedül neveli az apjuk, miután a felesége nem tudott megbirkózni a házasság és az anyaság szerepével - mivel az ikrek ekkor 8 évesek voltak, így értelem szerűen ez a trauma végigkíséri a fejlődésüket. Igazából mindenki egy kicsit labilis, és hát maga a főszereplő, Cath a leggyengébb láncszem, aki csak akkor tud feloldódni, ha elmerül a fanfiction világban. Nagyon görcsös, magának való, és azáltal még zárkózottabbá válik, mikor a testvére közli vele: örülne, ha az egyetemen külön szobában lennének. Aztán nyilván jönnek a furábbnál furább szereplők és szituációk, és persze A Fiú (csupa nagy kezdőbetűkkel, igen) aki aztán segít neki kibillenni ebből a zárkózott helyzetből.

Olvasmányos, vicces és szerethető és valamilyen szinten könnyen magunkra ismerős a könyvbe oltott
Annyival jobb ez a borító!
rajongással. Mert igen, van az úgy, hogy meglátok valamit, és még igazán nem is tudom mi az valójában, de mégis felkelti az érdeklődésemet és egyből átjár az a rajongással teli bizsergető érzés. Rendszeresen tapasztalom, hogy elolvasok egy sztorit, ami olyannyira magával ragad, hogy hetekkel - de leginkább hónapokkal - később is azon agyalok, mert képtelen vagyok kilépni a történetből, mintha én magam is szereplővé alakultam volna az olvasás következtében, és mivel sikeresen helyt álltam a saját magam által koordinált szereplőválogatáson, így fejben tovább játszódik a történet, a csavarokkal, ahogy nekem tetszik. Mások színészek és zenészek tekintetében vannak hasonló elmélyedéssel: mire véget érne a lejátszás, már többet tudunk az adott színész/zenész tulajdonságairól, mint a saját személyünkről. Egy alternatív világba képzeljük ezeket a karaktereket, ahol mi is jól ismerjük őket, sőt közeli jó barátságot ápolunk velük, pedig a valóságban nem is ismerjük őket…. főleg nem a fiktív karaktereket. Valahol ebben az alternatív világban tengődik a könyv főszereplője, Cather, aki bármennyire is esetlen, nagyon szerethető.

De persze nem lenne YA a YA, ha nem lenne benne egy pasi (Levi), aki kedves, aranyos, mindent feláldozó típus, és persze úgy néz ki, hogy hajjajj. (Bár őszintén szólva, nem nagyon tudom elképzelni, hogy annyira hujjujj és hajjajj lenne az úriember, valahogy az említett felkopaszodás és magas homlok kettőse túl élénken él a fantáziámban.) Vitatkozhatunk rajta, hogy létezik-e ilyen tökéletesnek titulált pasi vagy sem, de én úgy gondolom, hogy Rainbow Rowell csak megírt egy olyan karaktert, akivel nincs több célja, mint hogy megtestesítse azt a személyt, aki képes a jelenlétével kibillenteni Cath-et a zárkózottságából. Úgy látom, hogy ő nem több, mint ami: egy közel tökéletes srác, aki Cath-nek ideális. Másnak már kevésbé.

pinterest.com

Összességében egy nagyon kedves, szerethető történet, ami szerintem nem akar több lenni, mint ami: egy szórakoztató történet, vicces szereplőkkel, de mégis olyan hátteret mutat be a magányosság által, ami miatt azonosulunk a sztorival, mert már megéltük. Akár többször is.

pinterest.com



2016/04/11

Táblagépre tokot!

Tudom-tudom, instagramon már több hete megmutattam a Minnie Mouse ihlette tablet tokot, de őszintén szólva, a többheti betegségek nem igazán csalogatják elő belőlem az internetezési kedvet. Öt-tíz perc, és ezzel le is van tudva az aznapi online-lét. Olykor még ennyi se. Most pedig itthon vagyok - letudtam mára a gyökérkezelés sok pont nullás fordulóját is - az idő jó, a madarak pedig nekem csicseregnek, mert tudják, hogy szeretem őket hallgatni. 




Az alap ötlet pinterestről származik, mégpedig innen, de teljesen ugyanolyat nem akartam. A piros alapot mindenképpen meg akartam változtatni, illetve a figura méretén is szándékoztam módosítani. A tok "teste"pedig ezekből a technikákból született: egy sor single crochet (sc, magyarul rövidpálca) és egy sor double crochet (dc, egy ráhajtásos pálca). 



Sajnos a szélek összeöltésénél nem lett a legszebb, de ha azt nem figyeljük, tetszik a végeredmény, különösen a sárga szín, ami árnyalatban eléggé hasonlít Minnie cipőjére... ;) Nem mellesleg, ez itt a reklám helye: olvassatok Fangirl-t, mert nagyon jó!

2016/04/04

Olvasásaim #9

Ó március, te csodás, amit leginkább a betegségek és az újraolvasások határoztak meg. Kb egész hónapban beteg voltam (a hónap 3/4-ében egy 5 méteres távot csak nyöszörögve tudtam megtenni, úgy beállt a derekam, illetve felegyenesedni se tudtam, egy újfajta derékszöget produkált a testem), majd egy gyökérkezelésen estem át, ami 5 nap elteltével önálló életre kelt, ugyanis ráment a fülemre. A derekam már egész jól van, de a fogam még nem az igazi, ez utóbbival még a sürgősségit is megjártam, juhéj! Szó ami szó, a hónap nagy részét feküdtem, így az elolvasott könyvek száma 19. Ebből újraolvasás: 14. Ennyi szenvedés mellett nem sok újdonságra voltam fogékony. 

Újrázás
Kerstin Gier: Rubinvörös
Kerstin Gier: Zafírkék
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz
Tavi Kata: Nyitótánc
Tavi Kata: Ballépések

Először
M. Leighton: Down to You – Rajtad áll
Tammara Webber: Easy – Egyszeregy
Tammara Webber: Breakable – Törékeny
M. Leighton: Up to Me – Rajtam áll
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Nem mellesleg Böszörményi Gyula könyve tuti bekerül az éves zárás kedvencei közé.