html

2012/06/29

ezen a napon





Leültem a szegedi Líra talajára. Olvasni. Képregényt. 
Miután első döbbenetéből felocsúdott pajtásom, kiröhögött, majd megörökítette a pillanatot.



2012/06/25

Simone Elkeles - Perfect Chemistry - Tökéletes kémia

Kikacagom. (304. oldal)  


Na jó, nem az egész könyvet. Azonban ez volt a legkedveltebb idézetem mind a 400 oldalból. Ráadásul előhozta belőlem a spanyol-tanulhatnékot. Olyan, de olyan széééép az a nyelv. Na de, térjünk rá a könyvre.


Mondhatnánk, hogy minden a kémiával kezdődött... ami részben igaz is. Na de tartalmat nem írok, körülbelül n+1 blogbejegyzés született már a könyvvel kapcsolatban, de azért növelem az n-ek számát. Inkább csak pontokba szedem, hogy mi tetszett, és mi nem.

Tetszett
- A spanyol nyelv használata. Közben, helyett, mellett. Mindenhogyan. Még a lapozgatás sem zavart.
- A mondanivaló. Szeretem, az olyan történeteket, ami a társadalmi különbségeket mutatja be - még ha ebben az esetben ki is volt számítható a végkifejlett.
- Emlékeztetett az egyik kedvenc filmemre. Nem, nem a Kegyetlen játékokra, hanem az Őrült és gyönyörűre. Szőke lány, latin hapsi, nehéz körülmények.
- Bizonyos sorokat mosolyogva olvastam - ritka pillanatok egyike.
- Főszereplők megszólaltatása fejezetileg.
- Olvasmányos a jó fordításnak köszönhetően.
- Mexikói kultúra meglegyintése.
- Az előítélet csúnya dolog, és ne a külsejéről ítéld meg az embert. (Valószínűleg egyikünk se szereti az ilyet.)
- Isabel karaktere. Kicsit többet is megszólaltathatták volna.

Nem tetszett
- Az amerikai YA könyvekben miért csak a pompom-lány lehet főszereplő?
- Sok az ismétlés, szerintem feleslegesen. Olyan jelleget kölcsönöz, mintha ezzel tudná csak "elmélyíteni" a dolgok komolyságát.
- Sok benne a klisé, a kiszámíthatóság, illetve a már "ezt már valahol olvastam" érzés. (SPOILER: Például a Twilight-ban már ellőtték, hogy a padtársak egymásba estek....)
- A narráció ellenére, nem sok különbség van a két fő karakter ábrázolásában, ami szerintem zavaró.
- Nem hitelesek számomra a karakterek - de lehet, hogy csak azért, mert még nem éltem Amerikában. :)
- Az utolsó 50 oldal, beleértve az epilógust...


Jobbára ártalmatlan könyv ez, olvasmányos tartalommal, ami a jobbik kategóriába tartozik a YA kiadványokból. Szirupos, éppen a megfelelő mennyiségben, kedvet adva az embernek, hogy szerelmes legyen. A folytatásokra mindenképpen kíváncsi vagyok, mert hát azért mégiscsak folytatásos mindenségről van szó. Pár évvel korábban, kilóra megvett volna a történet, és éppen ezért, most már kezdem elhinni: felnőttem, vagy mi a szösz. 
          Várom a köveket. 

2012/06/22

nyolc nap alatt


a talán lehetetlen.

- 3 könyv
- 916 oldal
- sok-sok betű
- kicsivel kevesebb szó

Jogviszony megszüntetése előtt el kéne olvasni, és vissza kéne vinni ezeket a könyveket az egyetemre, különben nem kapok diplomát. Régen olvastam ennyit egyszerre, na de hátha.
Olvasatlanul visszavinni? Kizárt!
Challenge accepted, avagy no para don't... aki tudja, folytassa. :)
Amúgy szerintem simán hosszabbíthatnák a kölcsönzést, ha már október végéig érvényes a matricánk...

És a könyvek, ami mögötte rejtőzik:


C. S. Lewis: Keresztény vagyok
Simone Elkeles: Perfect Chemistry – Tökéletes kémia
Gabriel Reese: MAX

A negyedik könyvet már meg sem említem...

2012/06/15

asszem...


így teljes.

Szóval:
megírva
megsétáltatva
megfagyiztatva
megfélemlítve
megharcolva
megkérdezve
megbeszélve
megkedélyborzoltatva
megvédve
megállamvizsgázódva

asszem... hivatalosan is, de felnőtt lettem.

Megdiplomázódva júliustól.

2012/06/11

Mitch Albom – Csak egy kis hit kell

Mustármagból jeles 

 Ádám elrejtőzött az édenkertben. Mózes a fivére mögé próbált bújni. Jónás hajóra szállt, és egy cethal nyelte el. Az ember szeret elfutni Isten elől.
Hogy miért is tettem fel annak idején ezt a könyvet a várólista-csökkentős polcomra? Mostanra nyilván nem jut eszembe semmilyen épkéz-láb öltet, de egy biztos: elég jó döntés volt. Olyan történet ez, ami a halálról szól, de mégis életre tanít.
„Én csak egy egyszerű kis pogány gyerek vagyok” – mondotta volt pár napja az egyik csoporttársam. Meglepődtem, és nem tudtam mit mondani, ezért csendben maradtam. Talán nem kellett volna. Pedig ez a beszélgetés is három résztvevősre bővült volna: Ő, én és az Úr. Gondolatok tömkelege suhant át az agyamon, és beötlött egy gondolat a könyvből: az ember szeret megfutamodni Isten elől. Ott volt Ádám, Mózes, Jónás, és még sokan mások, de egy idő után ezek az alakok éppen az ellenkező irányba haladtak. Akárcsak mi, amikor leszálltunk a 72-es buszról. Elrohantam jobbra a villamoshoz, ő pedig balra indult egy közeli kocsmába.

Amikor először kézbe vettem a könyvet, nem gondoltam, hogy ennyire mély nyomot hagy bennem. Nem sejtettem, hogy ennyire hiteles, és őszinte, pedig már a borító is erről tanúskodik: igaz történet. Mert az élet írja a legszebbeket. Mindenkor. Hit, család, vallás, közösség, hagyományok, arról szól, ami körülvesz. Figyeltem, ízleltem, majd végül célba talált. Gyűjtöttem cetlik tömkelegére gondolatokat, melyek megfogtak, vagy éppen elgondolkoztattak. Vannak itt színesek, gyűröttek és szakadtak egyaránt. Firkák tömkelege egy helyen.
Egyrészt a könyvből megértettem, hogy minden ember egyforma és mégsem. Nem az számít, hogy milyen hibát – vagy éppen jót – követtél el, hiszem ugyanazt a „szánalmas hagyományt” követjük el újra és újra: amikor már minden más csődöt mond, Istenhez menekülünk. Akár hiszünk benne, akár nem. Vannak olyanok, akik úgy élnek, mintha minden ablakból Isten figyelmeztető ujja kísérné lépteiket. Akadnak ellenkezők, akik nem figyelnek erre az ujjra, és vannak olyanok, aki szembe mennek mindezzel. Sokszor gondolkodom a vallás mibenlétéről, és mindig egyre jutok: az emberek nem szeretnek elköteleződni, így egyszerűbb magunkat ateistának mondani. De hiszem, hogy egyszer mindannyiunk életében van egy pont, amikor nemcsak a kislányból lesz nő, hanem feltekintünk egy nálunk nagyobbra, mert mástól már nem várhatunk segítséget, és csak reménykedünk.

Hivatalosan két életet mutat be a történet, azonban mégis 3 férfi élete bontakozik ki előttünk. Egy, aki zsidóként beleszületett – és megmaradt – a hitbe, egy, aki született héber, de mégis hátat fordított, és egy néger férfi, aki nem ismerte a hitet, de mégis követőjévé vált. Három sors, melynek egy a gyökere, de mégis másfelé ágazik. Az újságíró, a keresztény lelkipásztor és a rabbi. Emberek hibákkal és szépségekkel egybekötve.
A hitnek vannak nyomai. Nemcsak a beszéd tekintetében, hanem cselekedetekben is. Ábrahám hittel indult el a feleségével, pedig nem tudta, hogy merre tart. Hogy mégis miért? Mert bízott Istenben. Vannak olyanok, akik számára nem jelent sokat a hit, azonban mindig vannak ellentétek. Ők azok, akik nyugalmat lelnek benne, mert hiszik, hogy van, aki meghallgatja őket, mikor senki sincs a közelben. Ott van a könnyben, a betegségben, a fájdalmakban, a gyógyulásban, az álmokban, a munkában, a gondolatokban, a szavakban. Mindenütt.  A hit körbevesz, mert láthatóvá teszi a láthatatlan dolgokat. Nemrég egy barátnőm mondta, hogy szereti hallgatni, amikor Istenről beszélek, mert ilyenkor elhiszi, hogy létezik, láthatóvá válik a láthatatlan. Máskor nem. Nem azért, mert meggyőző vagyok, hanem mert érzi, hogy nem meggyőzni akarom, hanem megmutatni egy másik perspektívát. Csoporttársaim vizsga előtt gyakran kérdezik, hogy tudok ilyen nyugodt lenni, amire csak annyit tudok mondani, hogy Isten a békességem.
Lehetne ebből a kis könyvből sokat idézni, de helyette néhány szóval jellemezném: kedves, okos, igaz, és mindenekfelett őszinte. Tökéletes példa, amikor a kevesebb több, és a szépsége éppen az egyszerűségében rejlik. A legszebb borító, amit valaha a kezembe került. Értékelném, ha egyszer a saját Bibliám is hasonló állapotba kerülne. :)
Ha lenne kedvenc könyvem, ez valami olyan lenne. Utat mutat, új perspektívát, és reményt, hogy lehet másként is. Feltölt. Nem ítél, egyszerűen csak bemutat, három szemüvegen keresztül. Példát mutat, de mégsem befolyásol. Olyan, mint egy úriember: nem erőltet semmit, hanem meghagyja a szabad döntési lehetőséget. Bárhol, bármikor, bárkinek, mert mindenkihez szól.

U.i.: Egy gondolatot megcáfolnék: A könyv valahol azt az érzést kelti, hogy teljesen mindegy, milyen a vallásunk, mindegyik egy irányba tart. Azonban a saját tapasztalatom szerint nem minden vallás az, aminek látszik, nem mind vezet egy irányba. Egy cél, és egy út van, Aki a hibákért jött és ebben érdemes hinni. A többieket pedig elfogadni, mert egy biztos: nem csak neked lehet igazad.

2012/06/07

cím nélkül


Igen, ami nyilvánvaló, az nyilvánvaló: mostanság rákaptam a fekete-fehér képekre. Nem mintha nem lennének jók a színes verziók, de valahogy ez a színárnyalat jobban passzol a hangulatomhoz. 

Nem is olyan régen olvastam egy idézetet, mi  szerint, ha színesben fényképezünk, olyankor csak az emberek ruháit, sminkjét örökítjük meg, azonban a színmentes verziónál az emberek lelkét mutatjuk meg. Valahogy hasonlóan érzek ennél a képnél is, amit az egyik barátomról készítettem tegnap délután. 



Sétáltunk, beszélgettünk, nevettünk, egyszerűen őszinték voltunk. Iskoláról, barátokról, Istenről. Építettünk. Egymást és másokat. Csak olyan fogadott tesósan. Ő gitározott, én fényképeztem. Kicsit még énekeltem is, pedig nem az erősségem. De szívből jött, és még ha hamisan is szólt, Istennek tetszett, mert a pumpából jött. Nálad lett borrá a víz... ha a világ minden könyve, rólad szólna... és ha még száz évig járnám a földet... mert ez a hús-vér templom érted épült... minden áldást dicséretté formál szívem... Úr vagy szívemben, a lélegzetemben, az ébredésemben, a pihenésemben, minden álmomban, minden munkámban, a gondolatomban, és szavaimban... Úr a reményen és a kétségeimben... Pedig egy évvel ezelőtt, mennyire nagyon nem kerestük egymás társaságát. De ahogy az ének is tartja: Mától minden más, mert örökké élsz majd... 


"Isten jó. Még a negatív hitre is azt mondja, hogy legyen a te hited szerint. Mert Isten korlátja egyedül te magad vagy. Ha azt gondolod, hogy Isten csak egy fejfájást tud elmulasztani, akkor az úgy is lesz. Mert azt mondja, hogy legyen a te hited szerint. Azonban ha valamit nagyon szeretnél, és hiszed, hogy meg is tudja adni, akkor azt megkapod, mert hittél és hiszel benne, hogy ő minderre képes. Legyen, a te hited szerint - ezt mondja az Úr. Az a negatív hit, amikor kicsit gondolsz Istenről. Bekorlátozzuk, pedig ő Mindenható."