Leültem a szegedi Líra talajára. Olvasni. Képregényt.
Miután első döbbenetéből felocsúdott pajtásom, kiröhögött, majd megörökítette a pillanatot.
Kikacagom. (304. oldal)
Na jó, nem az egész könyvet. Azonban ez volt a legkedveltebb idézetem mind a 400 oldalból. Ráadásul előhozta belőlem a spanyol-tanulhatnékot. Olyan, de olyan széééép az a nyelv. Na de, térjünk rá a könyvre.
Mondhatnánk, hogy minden a kémiával kezdődött... ami részben igaz is. Na de tartalmat nem írok, körülbelül n+1 blogbejegyzés született már a könyvvel kapcsolatban, de azért növelem az n-ek számát. Inkább csak pontokba szedem, hogy mi tetszett, és mi nem.Tetszett- A spanyol nyelv használata. Közben, helyett, mellett. Mindenhogyan. Még a lapozgatás sem zavart.- A mondanivaló. Szeretem, az olyan történeteket, ami a társadalmi különbségeket mutatja be - még ha ebben az esetben ki is volt számítható a végkifejlett.- Emlékeztetett az egyik kedvenc filmemre. Nem, nem a Kegyetlen játékokra, hanem az Őrült és gyönyörűre. Szőke lány, latin hapsi, nehéz körülmények.- Bizonyos sorokat mosolyogva olvastam - ritka pillanatok egyike.- Főszereplők megszólaltatása fejezetileg.- Olvasmányos a jó fordításnak köszönhetően.- Mexikói kultúra meglegyintése.- Az előítélet csúnya dolog, és ne a külsejéről ítéld meg az embert. (Valószínűleg egyikünk se szereti az ilyet.)- Isabel karaktere. Kicsit többet is megszólaltathatták volna.Nem tetszett- Az amerikai YA könyvekben miért csak a pompom-lány lehet főszereplő?- Sok az ismétlés, szerintem feleslegesen. Olyan jelleget kölcsönöz, mintha ezzel tudná csak "elmélyíteni" a dolgok komolyságát.- Sok benne a klisé, a kiszámíthatóság, illetve a már "ezt már valahol olvastam" érzés. (SPOILER: Például a Twilight-ban már ellőtték, hogy a padtársak egymásba estek....)- A narráció ellenére, nem sok különbség van a két fő karakter ábrázolásában, ami szerintem zavaró.- Nem hitelesek számomra a karakterek - de lehet, hogy csak azért, mert még nem éltem Amerikában. :)- Az utolsó 50 oldal, beleértve az epilógust...Jobbára ártalmatlan könyv ez, olvasmányos tartalommal, ami a jobbik kategóriába tartozik a YA kiadványokból. Szirupos, éppen a megfelelő mennyiségben, kedvet adva az embernek, hogy szerelmes legyen. A folytatásokra mindenképpen kíváncsi vagyok, mert hát azért mégiscsak folytatásos mindenségről van szó. Pár évvel korábban, kilóra megvett volna a történet, és éppen ezért, most már kezdem elhinni: felnőttem, vagy mi a szösz.
Ádám elrejtőzött az édenkertben. Mózes a fivére mögé próbált bújni. Jónás hajóra szállt, és egy cethal nyelte el. Az ember szeret elfutni Isten elől.
"Isten jó. Még a negatív hitre is azt mondja, hogy legyen a te hited szerint. Mert Isten korlátja egyedül te magad vagy. Ha azt gondolod, hogy Isten csak egy fejfájást tud elmulasztani, akkor az úgy is lesz. Mert azt mondja, hogy legyen a te hited szerint. Azonban ha valamit nagyon szeretnél, és hiszed, hogy meg is tudja adni, akkor azt megkapod, mert hittél és hiszel benne, hogy ő minderre képes. Legyen, a te hited szerint - ezt mondja az Úr. Az a negatív hit, amikor kicsit gondolsz Istenről. Bekorlátozzuk, pedig ő Mindenható."