html

2015/10/28

Kívánságlista

Vágyakozós korszakomat élem már jó pár hete, kaják, ruhák, tárgyak egyaránt szerepelnek a képzeletbeli listámon. Íme a top 10, és a plusz egy, aminek külön pontot nem szentelnék: tésztaszűrő. 

Egy jó hamburger 

Legyen az füstös-büdös bodegában árusított, vagy a jelenlegi klasszikus kézműves verziók. Nagyon-nagyon szeretnék már menni a Kapcába, de a Cirmi is ígéretesnek tűnik. A hasábburgonya elengedhetetlen kellék hozzá, valamint a ketchup is. Például egy ilyet elfogadnék: 

A tökéletes Chocolate Chip Cookie recept 

Többnyire olyan recepteket találok a neten, amit, ha végül megcsinálok, egyáltalán nem lesz omlós keksz állagú. Keresem azt a receptet, amiben a csoki nem olvad el, kekszes állagú lesz, nem olyan nyünyős furaság, és még zabpehellyel is lehet akár kombinálni. 


Tetoválás a lábfejeimre

Igen, tudom, hogy ott marhára fáj, mert milyen érzékeny a bőr és egyebek, de van egy gondolat, amit, ha egy másik életben élnék, biztosan megvalósítanék. És miért is nem teszem? Két okom van rá. Ad egy: irtózom a tűktől, ezért sincs pl még több lyukkal ellátva a fülem. Ad kettő, az egyetlen és csodálatos Mamám kijelentette, nekem is és a testvéremnek is, hogy kitagad bennünket, ha megcsináltatjuk... Így ez megmarad egy olyan kívánságnak, ami sosem fog teljesülni. Maximum henna formájában. Ezek lennének a feliratok a saját kézírásom alapján: 


Egyszerű szabású szövetkabát 

Évek óta be akarok szerezni egy olyat, ami hétköznapra bátran hordható, de mégse legyen fekete. Nem árt, ha a téli időszakban a sok szürke és fekete között kitűnünk egy-egy színesebb darabbal. Nagyon remélem, hogy idén találni fogok. 

Horgolótűszett

Őszintén szólva, azzal a két darabbal, amivel rendelkezem nem fogok karriert aratni. 

Bögrék 

Belőlük sosem elég. Még most is van egy adag, ami nincs az itteni lakásban, illetve olyan, amiből még nem ittam, de akkor is kell még. Sok-sok. 


Egy teljes szabad hét...

...amikor van idő kicsinosítani a lakást. Jelenleg megvalósíthatatlan álomnak tűnik. 

Bakancs 

Ami fekete. És nem olyan bufli, mint a jelenlegi mustár színű.

Határidőnapló

Még nincs is itt az év vége, de már azon gondolkodom, hogy jövőre milyen kiadást szerezzek be. Erősen gondolkodom egy tervezőnaptár beszerzésén, de bizonytalannak is érzem ezt, mert eddig egy féle naptár jött be: A/5-nél kicsit nagyobb, egy hetes felosztású, lapos kivitel. A napi felosztásúak nekem túlságosan vastagok, illetve marhára zavar, hogy nem látom át az egész hetemet egyben. 

Bőrtáska

Hátizsák vagy oldaltáska, majdhogynem teljesen mindegy, csak elférjen benne az életem, erre már jó ideje vágyom. Viszont a pénzt meg sajnálom rá, mert bőrtáska sajnos nem két fillér. 


2015/10/27

Suzanne Collins: Az éhezők viadala trilógia


Ismeritek a történetet, igaz? Először jött a könyv, aztán nyilván csináltak belőle filmeket is az egész sorozatból. Mert igen, ez is sorozat, egy igazi trilógia, amivel manapság teljes mértékben telítve van a könyvpiac. Jó lenne már olyan sztorikat – is – olvasni, amik nem csak sorozat-mivoltuk miatt eladhatóak. De nem is erről akartam írni igazán.



Van ez a sorozat, ami a távoli jövőben játszódik az egykori Észak-Amerika helyén – nevezzük Panemnek – melyet a különböző éhínségek és háborús borzalmak után különféle funkciókkal ellátott körzetekre osztották, s mind e fölött a Kapitólium uralkodik. Fellázadtak a fővárossal szemben, de elbuktak, így ennek emlékeztetőjéül minden évben megrendezik az Éhezők Viadalát. A tizenkét körzetből egy tinédzser fiút és egy lányt sorsolnak ki, akik nemcsak megküzdenek sorstársaikkal, de meg is ölik a játék résztvevőit, hisz, csak egy kerülhet ki győztesként. Mindezt élő egyenes adásban, a felmenők szeme láttára. Izgalmas sztori? Szerintem is. Bár nem is annyira, mint azt eredetileg gondoltam.

Ahhoz képest, hogy szeptemberben csak egy könyvet tudtam elolvasni, ezt a sorozatot szűk 3 hét alatt betermeltem a következő hónapban. Nem egy esetben munkában is olvastam – öhm… két hívás között - de erről hangosan nem beszélünk. Elég belemerülős, izgulós sztoriról van szó, meg kell hagyni, és akik látták vagy éppen olvasták a történtet, tudják miről is hadoválok. Nagyon tetszett, hogy ez a valóságshow témát nem csak említés szintjén mutatják be, hogy a viadalokat kötelező nézni az ország minden lakosának, hanem érzékelteti, hogy a médiában mennyire más minden, mint aminek látszik, illetve ha egy bizonyos történést más megvilágításba helyezünk és még más szövegkörnyezetet társítunk hozzá, teljesen más jelentést, értelmezést nyer az egész helyzet. (Pl. első kötetben Katniss pirulása az interjúk során.) Örültem volna, ha a média véleményformáló és alakító hatása nagyobb jelentőséget kap, mint amennyit, bár így is díjazom, mert ifjúsági kategóriában ilyenről még nem olvastam.



Azonban engem sem a karakterek – kivétel Peeta, Haymitch és Prim - sem a cselekmény nem hozott lázba annyira, hogy kedvencnek könyveljem el. Példának okáért, Katniss stílusa rohadtul zavart, néha előadta a kemény, megközelíthetetlent, máskor meg döntésképtelen, mint egy önállótlan tinilány, főleg ha a két srác kerül előtérbe. Hatalmas előnye a sztorinak, hogy irdatlanul olvastatja magát, ha nem így lenne esélyesen nem ennyi idő alatt történt volna meg a befejezés. Zavar, hogy nem igazán jött át, hogy a három regény által mit is akart igazán üzenni Suzanne Collins. A háború rossz? Pipa, eddig is tudtam. Ha a kicsiket elnyomják egy idő után besokallnak és forradalmat generálnak? Láttunk ilyet már a történelemkönyvek oldalain is, nem újdonság ez sem, így nekem továbbra is kérdőjel, mi is az üzenet a három kötet alatt. Nem mellesleg az embertekintetű mutánskutyák furák.

Tetszik, hogy az első kötet, Az éhezők viadala rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, ami egy trilógia első köteténél elengedhetetlen: a szereplőkkel megismertet, felkelti az érdeklődést és a viadalos jeleneteket egészen izgalmasra alakítja. Viszont: borzasztóan irritál a szöveghasználat. Nem vagyok kibékülve az E/1 alkalmazásával, mert így csak Katniss szemszögéből, egyoldalúan ismerjük meg a szereplőket, ami ilyen kaliberű történeteknél nem az igazi. Sokan említették bloggerek közül, hogy nagyon jó a könyv nyelvhasználata, de én borzasztóan slendriánnak éreztem. Legyen egy kicsit laza a „tök jó” és egyéb kifejezések használatával, de mégis legyen komoly, hiszen egy disztópiáról van szó, ahol gyerekeket mészárolnak le élő egyenes adásban… valahogy ezt így, ebben a formában nem tudom összeegyeztetni.
Aztán ahhoz képest, hogy az első kötetet még izgalmasnak találtam, a második – Futótűz - már mélypontnak könyvelhető el. Nagyon lassúnak éreztem az elejét, és ahhoz képest, hogy mekkora hangsúlyt fektetnek a Nagy Mészárlásra szavakban, valahogy nem teljesedik ki a tettekben. Nyilván, a karakterek már tudják, hogy mire számítsanak, hisz már egyszer átélték ezt a szituációt, és az is érzékelhető, hogy valami turpisság van a háttérben a forradalom kibontakozásával kapcsolatban, hisz annyira nem történik semmi és valahogy egyszerre minden óramű pontosságúnak tűnik a viadallal kapcsolatban. Ennél a kötetnél éreztem a leginkább, hogy a történésekhez képest rengeteg a szöveg, ami igazi pluszt nem ad hozzá. Max annyit, hogy megtudjuk, Katniss kedvenc színe, a zöld. Nekem is, wooow.
Őszintén szólva félve kezdtem neki A kiválasztott, vagyis a befejező kötetnek, mivel kb mindenhonnan azt hallottam, hogy a sorozatnak ez a legnagyobb mélypontja. Ehhez képest ezt élveztem a legjobban, bár sokszor már úgy éreztem, ha még egyszer meglátom leírva, hogy a Fecsegőposzáta – igen, így nagy kezdőbetűvel - végérvényesen elkap a kétoldali agyhúgykő. Nem mondom azt, hogy méltó befejezésről van szó, viszont 100%-ig korrektnek tartom, főleg, hogy Suzanne Collins úgy alakította a két főszereplő lényét, hogy a forradalom végeztével nem egész emberként tértek vissza a „való világba”, ergo testileg és mentálisan egyaránt megszenvedték a viadalt és a forradalmat egyaránt. Bizonyos haláleseteket sajnáltam, mások meg annyira nem érintettek meg, hogy valójában azt sem tudom, miért írta bele azt a szereplőt a történetbe, hisz a cselekmény alakulásához nem tesz hozzá semennyit, no offense. Szerintem határozottan jót tesz ennek a trilógiának ez a boldog-szomorú vég, a testi-lelki sérülésekkel és az egyéb veszteségekkel egyaránt.



Úgy vagyok ezzel a regénysorozattal, hogy egyszer mindenképpen érdemes volt elolvasni. Talán pár év múlva újra nekikezdek. Izgalmas volt, akadtak kedvelhető karakterek és erős jelenetek, de hiányolom bizonyos helyeken a kidolgozottságot, és a valós mondanivalót – de az is lehet, hogy ezt csak én nem vettem észre, és mindvégig az orrom előtt volt. És igen, jól tudom, írjak jobbat, ha tudok, de úgy vagyok vele, hogy olvasóként az író nekem, az olvasónak ír, így a semleges vélemény is vélemény. 

2015/10/24

Ha a képek tudnának illatot közvetíteni

Volt régebben egy - minden elfogultság nélküli - csodamuffin kreálmányom, amit bő egy év elteltével megint meg akartam valósítani. Nagyjából megvolt minden, de előzetes egyeztetések alapján vel arra jutottunk, hogy jó lesz az eperlekvár helyett erdeigyümölcsös verzió is. Aztán ahogy pakolgattam össze az alapanyagokat, valamiből véletlenszerűen - öhm... rossz emlékezet - többet pakoltam, másból kevesebbet, mert közben elfogyott. Nem mellesleg a citrom héját is almareszelővel gyalultam meg, hogy "rusztikusabb" legyen. Vagy csak nevezzük úgy, hogy nem volt itthon kis lyukú sajtreszelő. És az eredmény? Botrányosan könnyű tésztájú, omlós süti, amelyhez hasonlót csak a Lidl-ben tudtam venni. 

Hozzávalók: 2 bögre liszt, 1,5 csomag sütőpor, 1 teáskanál só, kb 1 bögre cukor, ami 2 csomag vaníliás cukorral van vegyítve, 1 csomag (100 g) Mesés vaj, 1 doboz Zott Natura Greek Style natúr joghurt, kb 5 ek tej, 1 nagy citrom leve és a reszelt héj, Erdei gyümölcsös lekvár 

Elkészítés
- Só + liszt + sütőpor => összekeverjük egy tálban. 
- Cukor + vaj => habosra keverjük egy másik tálban. 
- A lisztes keverékhez hozzáadjuk a tojásokat a natúr joghurtot, a tejet, a cukros-vajas keveréket és a citrom levét a reszelt héjjal együtt. (Ha nem érzed jó állagúnak a tésztát, adj hozzá egy kicsi lisztet.) Innen indul a rétegezés: sok massza a forma aljába, majd a közepébe egy pici lekvár, aztán megint egy kis tészta. kb háromnegyedig legyenek a formák - ezt az instrukciót első alkalommal tartottam be. Illetve tévedés ne essék: ebből a mennyiségből 20 - 22 db muffin készül. 



Nem mellesleg életemben először sütöttem szilikonformában és nagyon meg vagyok elégedve vele. Kb fél éve az otthoni tesco-ban elmentem a kiárusítós polc mellett, amikor is megláttam vágyaim netovábbját: Egy csomagolásban 3 féle Lipton tea (Epres muffin, Áfonyás muffin és Erdei gyümölcsös) ízesítéssel voltak leakciózva a teák, és e mellé még adtak 6 db szilikon muffinformát, mindezt 500 Ft-ért. Hülye lettem volna ott hagyni. Egyedül azt bánom, hogy nem két dobozzal vettem, így lenne egy teljes kollekcióm. 

2015/10/06

Kagylómintás horgolt zöld sál

Hoppá, eljött az idő, hogy magamnak is csináljak valamit, ne csak másoknak. Ritkán alakul így - kb szökő évente egyszer -  mert biztos klisé, de jobban szeretek adni, mint kapni. Nem mondom, kapni is jó érzés, de jó érzéssel tölt el, mikor egy adott ajándék elkészítésébe időt fektethetek: már a kitalálási folyamat is bizsergéssel tölt el. 

Viszont nagyon régóta szeretnék egy összeillő sapka-sál-kesztyű szettet, de évek óta csak szedett-vedett darabjaim vannak, velük pedig nem vagyok teljesen megelégedve. Szeretem-szeretem, de nem az igazi. És nyilván, ezúttal is kimaradtak a fázisfotók. Költői kérdés: vajon miért mindig menet közben jut eszembe? Btw: utálom, hogy lakáson belül nem tudok a gépemmel szép képeket készíteni, így mindig át kell őket szerkeszteni, hogy "nézhetőek" legyenek. Szégyen! 

A horgolótű vastagsága 5 mm-es, a fonál szintén, a mintát pedig INNEN tanultam. A többi saját hozzátétel. 

U.i.: Amíg a kórházban dokira vártam, addig fejeztem be. Éppen azon gondolkodtam, milyen vicces lenne, ha odajönnének megnézni mit csinálok és nyilván, mit ad Isten, először egy ápoló jött oda, majd egy idősebb néni is.

U.i.2.: A sapka és a kesztyű is érkezik hamarosan. 




2015/10/04

Olvasásaim #4

Botrány, de tény: 2015 szeptemberét a legrosszabb olvasási hónapnak könyvelhetem el, ugyanis, egyetlen egy regényt olvastam. Persze, akadt olyan, aminek nekikezdtem, de a fentebb említett könyv annyira kimerített, hogy képtelen voltam másra fókuszálni.

Őket kaptam 
- Gary Chapman: 12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt 
- Vrábel Krisztina: 160 grammos szénhidrátdiéta (ebbe belenéztem és húúúú, de durván tuti receptek vannak benne, és olyan szép maga a kiadvány is) 
- Gimesi Dóra - Jeli Viktória - Tasnádi István - Vészits Andrea: Időfutár 2. - A királynő palástja 
- Johanna Basford: Titkos kert 

Őket kezdtem el
- Johanna Basford: Titkos kert 
- William Shakespeare: Ahogy tetszik 
- Robert Capa: Kissé elmosódva 
- Gárdonyi Géza: Egri csillagok (hangoskönyv színezés mellé) 

Az egyedüli, amit befejeztem
- Jane Austen: Emma

Erről a hónapról nem is nyilatkoznék többet, hisz csak egy nagy adag hiszti kerülne terítékre. 

Ahol otthon érzem magam...

... Avagy fantáziavilágok kapujában. 

Az utóbbi hetekben gyakran belém mászott a kényszer, hogy elegem van mindenből, inkább elhúzom a csíkot Roxfortba, nem bírom ezt a makkantságot tovább. És nyilván mire túl lennék ezen az állapotomon megint kezdődik minden elölről. Rögtön be is társultam a Témázunk! rovatba á lá Pupilláék. Nálam gyakorta nem az a kérdés, hogy a régi klasszikust idézve melyik ajtón menjek be, hanem éppen az, hogy miként tudnám elhagyni ezeket a világokat. 

Az egyik leglényegesebb dolog - oly sok más egyéb mellett - amit szeretek az olvasásban, hogy képes átpakolni más helyekre, ahol már-már olyan otthonosan mozgom, mintha a valóság lenne. Ebbe beletartozik, hogy olyan lelkesedéssel tudok beszélni bizonyos szereplőkről, helyszínekről, mintha a legközelebbi barátaim lennének, netalántán gyűlölt ellenségem. Nem egy esetben magukról a helyszínekről és az olvasott eseményekről is úgy nyilatkozom, mintha én magam is részese lennék a történet alakulásának. 

Anglomán lényemnek köszönhetően az első és talán leglényegesebb fantáziahelyszín ahol szívesen megöregednék, nem más, mint a Harry Potter világa. Van olyan személy, aki nem rajong ezért a környezetért? (Nyilván költői kérdés, nemleges választ pedig nem fogadok el. ;) ) Meggyőződésem szerint csak azért nem kaptam levelet a felvételemről, mert pont akkor születtem, amikor Voldemort átvette a hatalmat, így esélyem se volt bagolypostát kapni. Sanyarú sors! Nincs olyan, ami ne vonzana ebben a világban: varázsigék, családi kapcsolatok, az iskola, Roxmorts, sárkányok, a málnakrémmel és tejszínhabbal töltött csokipocak, Hagrid durrfarkú szurcsókjai... soroljam tovább? És ha már angol területről esett szó: teljesen mindegy milyen sztorit olvasok, mindig bizseregni kezd a bőröm az izgatottságtól, ha erről a helyről hallok. Ilyen volt az Időtlen szerelem-, a Pokoli szerkezetek és Pán Péter történeteinél egyaránt. És ha már Pán Pétert említem: mennyire jó lenne egy olyan helyen élni, ahol nem kell a felnőtt élet gondjaival törődni és aggódni, hanem gyerek marad minden ott élő személy. Nem mellesleg még repülni is tudnak: hát nem minden gyerek erre vágyik?

Valóságos helyek tekintetében két terület van,a mi igazán vonz. Az egyik Edward herceg-szigete, azon belül is Avonlea. Emlékszem, gyerekként rajongtam az Anna sorozatért, és mindig tátott szájjal bámultam a tévét annál a jelenetnél, amikor Matthew Cuthbert első alkalommal viszi Anne-t Zöldoromba. Még egy olyan csodálatosan szép helyet, nem mellesleg, Montgomery leírásai a helyszínről még inkább mehetnékre csábít. Rajongok minden egyes világítótornyáért... Bakancslistámon kiemelkedő helyen szerepel, a sziget meglátogatása. és bebarangolása, érthető módon. Hasonló must have bakancslista meglátogatós hely Új-Zéland, azon belül is azok a területek, ahol a Gyűrűk Ura jeleneteit forgatták. Kifejezetten irigylem @BZsófi molyt, hogy élhetett azon a vidéken, és még meg is látogathatta a helyszíneket. 



A másik ilyen "valóságos" helyszín nem más, mint a Szent Johanna Gimi, azon belül is Budapest. Ciki, nem ciki, de ettől a sorozattó megszabadulni nem tudok - és nem is akarok - és még jó sokáig meghatározó marad, nem mellesleg nem izgat, ki-mit mond, de én rajongok Budapestért. Hosszú távon nem szeretnék ott élni, de bármikor a városban járok, úgy érzem, mintha megbabonázódnék. Szeretem az utcáit, a hidait, a Leves.-t, az ott lakó sok-sok kedves ismerőst, meg azt a hangulatot, amit a város ad. Nem, nem a szagokra gondolok, amit oly sokan emlegetnek, hanem a pezsgés, ami minden utcasarkon előbukkan. Fantasztikus helynek tartom, és örülnék, ha Szegedet valamilyen úton-módon közelebb lehetne pakolni hozzá. Vagy éppen fordítva, de nem is ez a lényeg. A tény, hogy egy jó ifjúsági sorozat ott játszódik, máris pozitív színben tünteti fel az egész sorozatot, de mivel  a sorozatban szereplő karakterek többségét is szeretem, így még közelebb áll hozzám. Sajnos se az általános iskolai, se a gimnáziumi osztályközösségemet nem nevezném összetartónak, így érthető módon, minden makkanásukat élveztem ennek az osztálynak. Nem mellesleg egy kicsit mindig is Reninek éreztem magam, még azelőtt is, hogy azt tudtam volna, ki ő. Rengeteg nevetést és jelentős pillanatot okozott nekem ez a képzeletbeli osztály a saját valós osztályaimhoz képest.

Van itt még sok ajtó, ami vonzással tölt el: minden, ami képregény-világ, lehet az valós területen (Bosszúállók) játszódó, vagy éppen megalkotott (Batman - Gotham). De jöhet itt még @Eta Csodaidők tetralógiája, Gerald Durell Korfu-történetei. Olykor szívesen lennék Jane Austen egyik hőse, aki bálokra jár és csak csivitel a szomszédságról... Őszintén szólva, majdnem minden vonzz, ami nem ehhez és egyben mégis ehhez a világhoz köthető. 

2015/10/01

Visszanézős #4

Szeptember? Idén nem igazán szeretlek. Nincs kedvem olvasni, mert amik vannak, azok többnyire untatnak, de nyilván ezeket választottam a gigameganagyonnehéz olvasós kihíváshoz, szóval röviden, szenvedek. Azonban akadnak jóságok is, melyek meghozzák a kedvem a hónaphoz. 


- Augusztusból kimaradt, de augusztusban böjtöltem.
Pontosabban negyven napig tarott ez a böjt, július végén kezdtem neki, és augusztus 29-ig tartott. Nem ettem semmiféle édességet/nassolnivalót. Ezt azóta többszörösen is bepótoltam.
- Voltunk nászúton Hévízen, pontosabban Cserszegtomajon, ami Hévíz és Keszthely között elhelyezkedő falu. A kiszolgálás minősége olyannyira minőségire sikeredett, hogy 3 kg-t híztam 5 nap alatt. Szerintetek?
- Mikor jöttünk haza a nászútról, a buszra felszállva felfedeztük, hogy elhagytam az irataimat. Miután túljutottam a kétségbeesés és az idegbaj kettősén meggyőztem magam, hogy nem baj ez annyira, hiszen új iratokat kell majd úgyis csináltatnom. Namármost: másnap Mamám hívott szokásától eltérően döbbenetesen sokat, mi szerint: Hévízen megtalálta egy külföldi emberke az irataimat, leadta a rendőrségen, ahol jegyzőkönyvbe vették az egészet, majd az irataimat továbbították a helyi önkormányzathoz. Mivel semmiféle elérhetőség nem volt megadva, így a lakcímkártya alapján belőtték a hozzánk legközelebb eső emberkét, akit felhívtak, hogy menjen már át szólni Mamámnak, hogy meglelték az iratokat és ezt meg ezt a számot hívják ezzel kapcsolatban... Meglepő fordulat, hogy az az emberke külföldön dolgozik, évente egy hetet van maximum otthon és éppen akkor tartózkodott éppen magyarországi otthonában, így átment drága nagyszülőmhöz, akit reggel 9-kor édes álmából vertek fel, és a hír hallatán, mi szerint meglettek az iratok, továbbra is úgy érezte, mintha álmodna. A többit szerintem magatoktól is kitaláljátok. :) 
- Felfedezem a házas albérletes élet és az együtt élés milyenségét. Rosszat eddig nem mondhatok róla, tetszik nagyon. :) 
- Turkáltam szupercuki pólót a Hádában, mert megérdemlem.



- Voltunk Bortéren, ahol kaptam finom erdei gyümölcsös ízű marcipánt. Marcipánt reggelire mindenkinek! 
- Nekikezdtem másik állást keresni. Egyrészt lejár a jogviszonyom, másrészt a jogviszony lejárta után nem szívesen maradnék a T-ben, mivel jóóóóval kevesebb lenne a fizetés, másrészt egyre kevésbé kedvelem a vezetőimet... harmadrészt pedig nem díjazom az átképzést. 
- Horgolni akarok. És festeni. Meg alkotni. 
- Nem tudom megszokni a kifejezést, hogy A férjem. Jobban szeretem úgy, hogy
- Nem sok kedvem van olvasni. 
- Szeretem az ősz színeit, sárga, vörös, narancs, mustársárga, barna, piszkoszöld, mind az enyém, még a füstös sültgesztenye illat és a száradó levelek zöreje. Ilyenkor érzem igazán, hogy élek. Alig várom, hogy még egy egészen kicsivel hűvösebb legyen, és megvalósíthassam a sapka-sál-kesztyűs horgoló-projektet. 
- Mondtam már, hogy imádom, ha főz? És azt, hogy csodaügyesen is tud? Ez nem csalás és nem is ámítás. Egyik nap 8 körül értem haza munkából, és egy jó adag sajtos-paradicsomos-sonkás omlettel várt itthon. Mondhatni: year of thanks.



- Újra duolingo-zok, erősítem a franciámat, bőséggel elkél.
- Mióta meghallottam a munkahelyi étteremben a citromleves létét, azóta arra ácsingózom.