A hónap első fele egészen kellemesen alakult olvasás tekintetében, de miután beütött a gatyarohasztó dögmeleg - igen, borzasztóan nehezen viselem nyavalygás-mentesen a nyarat - azóta nincs kedvem nagyon olvasni. Leginkább csak feküdnék naphosszat és előre behűtött, vagy jégkockákkal dúsított frissítőket kortyolgatnék. De egy jó kis hűs gyümölcslevest is szívesen fogadok, ha már itt tartunk.
Befejeztem
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 11. – A hercegnő férjhez megy
Tavi Kata: Táncvarázs
Katie McGarry: Dare you to – Aki mer, az nyer
Katie McGarry: Crash into you – Szívkarambol
Dennis Lehane: Viharsziget
Az a legnagyobb bajom a júniusi olvasmányaimmal, hogy egyik se volt több, mint átlagos. Nem kötött le igazán a történet, nem nagyon tudtam együtt érezni a problémáikkal, így leginkább felesleges szócséplésnek csapódott le végül az egész. Pedig mennyire nagyon szerettem A neveletlen hercegnő naplóit, ifjonckorom meghatározói, meg egyébként is, akit a legpozitívabbnak tartottam a sorozatban, már az se olyan karakter, mint ahogy az a fejemben él. Isten veled, Michael Moscovitz! Szomorú, de tény, hogy ezt a kötetet inkább elfelejtem, mint hogy eszembe újraolvasni a teljes sorozat kiegészítéseként.
Leginkább a Viharszigettől vártam a katartikus megmozdulást, de ebben az esetben is él, hogy ne nézd meg filmen, mielőtt elolvasnád, mert évekig kísérteni fog. És tényleg. Akárhogy olvastam, egyre csak a film ment a fejemben, képtelen voltam attól az élménytől elszakítani ezt a kategóriát, így maradt egy sztori, ami jobb is lehetne, ha! De sajnos ott van az a ha. A másik három sztoriról pedig egy szóban írnék összefoglalót, ami mind a hármat lefedi: átlagos.
Júliusban befejezem
Holly Smale: A lány, akit soha senki nem vett észre
