html

2015/07/25

Egy kis L.L.

Leiner Laura történetei történetesen nem arról híresek, hogy a világot lehet velük megváltani. Ettől függetlenül mégis sokan szeretik őket. Többnyire ezekből az elemekből lehet felépíteni történeteit: bolondabbnál bolondabb mellékszereplők, a főszereplő lány hozzájuk képest mindig normális - egy-két makkanásától eltekintve - és a fiú, aki kb minden második lánynak az álma a könyv leírása alapján. Ehhez hozzávehetjük még a különböző vicces helyzeteket és beszólásokat, majd az adott kötet utolsó oldala gyakran egy olyan csavarral zárul, mely hatására a kedves olvasóból előbukkan az olvasók veszedelmes vérsünije, és csak ezt kérdezgetjük hónapokig, míg meg nem jelenik a folytatás: Hogy lehet ezt így lezárni??? Csatabárd és egyéb kegyetlen kínzó eszközök jelennek meg a lelki szemeink előtt, melyeket egy rövid időre félreteszünk - hisz megjelent az újabb kötet - aztán kezdődik minden elölről. Utoljára ilyet Görgey Etelka esetében éreztem a Csodaidők tetralógiánál. 

Alapvetően azért is szeretem Laura könyveit - tisztelet a kivételnek - mert segít kiszállni a mindennapos mókuskerékből, szórakoztat, teljes mértékben kikapcsolja az agyamat és képes elérni azt nálam, hogy a háttérben, de mégis ott legyek a szereplőkkel. Olyan, mintha én magam is szerepeltetve lennék, csak éppen nem említenek meg. Vagy csak szimplán megfeledkeznek rólam. De nem is ez a lényeg. Szóval ez történt most a Hullócsillag esetében is: teljes mértékben kikapcsolt - egyszer még a buszról is elfelejtkeztem leszállni - megnevettetett és valahol elhitette velem, hogy én is ott mászkálok a szereplőkkel London utcáin, még ha tudom is valahol jó mélyen tudat alatt, hogy valójában egész végig a Beaverfield-Szeged járaton zötykölődtem, vagy az ágyamban döglődtem próbálva elterelni a figyelmemet a kánikuláról.


Bírom azt, hogy még ha nem is igazán én vagyok a célközönség, mégis úgy tudja megfogalmazni a mondandóját, hogy úgy érezzem, nekem ír. Nem azt mondom, hogy újra szeretném átélni a gimnazista éveket (még mit nem) és még azt se, hogy énekesi karrierre vágyom. De őszintén szólva nagyon szeretem a humorát és elvakult módon marhára tudom értékelni, hogy a karaktereit a legtöbb esetben úgy építi fel, hogy tudjak velük azonosulni. Mármint ízlés tekintetében. The Beatles... Ramones... RHCP... könyvek... Jane Austen... Oasis... Wonderwall... Nirvana... Anne Shirley... Párizs... zene és könyvek már-már töménytelen mennyiségben, és elég sokszor olyan értékeket közvetítenek a karakterei, melyekkel én is egyet tudok érteni. Nyilván van kivétel, de azt most inkább elengedem. És valamilyen varázslat hatására elérte nálam, hogy izguljak a szereplőiért. Epekedve vártam, hogy Cortez mikor cseréli már le a deszkás csukáját tornacipőre. Sokat csóváltam a fejem, hogy Zsófi még mindig nem jön rá, hogy neki nem is Anthony Kiedis kell, hanem valójában Szasza. Az Abbey Road-on sétáltam én is, hogy a kultikus helyen lőhessek fotót. Reméltem, hogy Rami le fog szakadni Edináék társaságáról. Átéltem milyen is az, amikor el tudok énekelni egy dalt tisztán Bekiként (még ha ezt a valóságban soha nem is sikerült megvalósítanom 15 év zenei képzés ellenére sem). Még ha olvasóként is, de bepillantást nyerhettem olyan történésekbe, amelyek akár velem is megtörténhettek volna ifjoncként.



Szeretem, hogy magyar dolgokat helyez előtérbe a magyar közönség számára. (Kivétel a Remek! esetében, amit azóta se tudok hova tenni. Külföldi nevek, de mégis magyar helyszínek... én mondom, zavart érzek az erőtérben.) Nyilván a globalizáció miatt olyan dolgokat mint lásd Coca-Cola és McDonalds kikerülhetetlenek, hiszen a mai tinik - akik az elsődleges célközönség - ezeket kapják anyatej helyett, így érthető módon nehézkes kikerülni. Díjazom, hogy egy egészen rövid idő alatt valami olyat valósított meg a magyar ifjúsági irodalom berkeiben, amire ez a kortárs szegmens egy ideje már váratott magára. J.K. Rowling, Meg Cabot, Suzanne Collins mind-mind olyan író, akiket főként sorozataik tették ismertté és változást idéztek elő az ifjúsági irodalomban. Akadtak bírálóik és elismerőik egyaránt, és róluk sem állították soha, hogy tökéleteset alkottak. Közel sem. Leiner Lauránál is hasonló a helyzet. Pozitív és negatív kritikák éppúgy érik, és ő sem alkotott makulátlant a könyveivel. Nála is - hasonlóan mint elődeinél - ugyanúgy vannak hibák kisebb és nagyobb mértékben egyaránt. Azonban el kell ismerni, hogy egy dologban kiemelkedőt alkotott: változást eszközölt a magyar kortárs ifjúsági irodalomban. És én ezért, csak örülni tudok a munkájának.

Képek forrása: pinterest.com

2015/07/10

Félúton

Pontosan fél éve volt egy bejegyzésem, ami arról szólt, hogy bizony nekikezdek egy orbitális méretű olvasási kihívásnak @suhakata ikremmel. Mi, a hard core oldalát választottuk a kihívásnak - tudni illik Molyon is fut egy könnyített kiadás, melynek lényege, hogy annyi könyvet olvasson el az ember fia/lánya, ami fedi az összes opcióját a kihívásnak. Ikremmel úgy döntöttük, hogy mindegyik ponthoz olvasunk, még ha lehetetlennek is tűnik a feladat teljesítése. Namármost, jelenleg félúton járok, ami azt jelenti, hogy az 52 kötetből 26-ot kivégeztem (van benne trilógia is, így az 50-es lista gyorsan 52-re módosult) és meglátásaim szerint most jön majd csak a kacsacsőr része a dolgoknak. 

Jelenleg így néz ki a listám: 
_________________________________________________________________________________
1. A book with more than 500 pages. (Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve) 
2. A classic romance. 
3. A book that became a movie. (Kody Keplinger: The DUFF – A pótkerék) 
4. A book published this year. 
5. A book with a number in the title. (Jay Asher: Tizenhárom okom volt...) 
6. A book written by someone under 30. 
7. A book with nonhuman characters. 
8. A funny book. (Meg Cabot: The Princess Diaries 2. – Princess in the Spotlight) 
9. A book by a female author. (Gayle Forman: Csak egy nap)
10. A mystery or thriller. (Gillian Flynn: Holtodiglan) 
11. A book with a one-word title. (Tavi Kata: Nyitótánc) 
12. A book of short stories. (Janikovszky Éva: Ájlávjú) 
13. A book set in a different country. (Jessica Sorensen: The Coincidence of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a véletlen ) 
14. A nonfiction book. (Kolta Magdolna – Tőry Klára: A fotográfia története) 
15. A popular author’s first book. (Meg Cabot: The Princess Diaries 1. ) 
16. A book from an author you love that you haven’t read yet.
17. A book a friend recommended. (Gail Carriger: Soulless – Lélektelen) 
18. A Pulitzer Prize-winning book. 
19. A book based on a true story. 
20. A book at the bottom of your to-read list. (Jodi Picoult: Sorsfordítók) 
21. A book your mom loves. (David Nicholls: Egy nap) 
22. A book that scares you. (Blake Crouch: Wayward Pines)
23. A book more than 100 years old. 
24. A book based entirely on its cover. 
25. A book you were supposed to read in school but didn’t.
26. A memoir.
27. A book you can finish in one day. (Colleen Hoover: Point of Retreat – Visszavonuló)
28. A book with antonyms in the title.
29. A book set somewhere you’ve always wanted to visit. (Brandon Stanton: Humans of New York)
30. A book that came out the year you were born.
31. A book with bad reviews.
32. A trilogy.
33. A book from your childhood.
34. A book with a love triangle. (Meg Cabot: The Princess Diaries 3. – Princess in Love)
35. A book set in the future.
36. A book set in high school. (Tavi Kata: Ballépések )
37. A book with a color in the title. (Meg Cabot: The Princess Diaries 5. – Princess in Pink)
38. A book that made you cry.
39. A book with magic. (Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek – A hercegnő)
40. A graphic novel. (Mike Mignola – John Byrne: Hellboy 1. – A pusztítás magja)
41. A book by an author you’ve never read before. (Zakály Viktória: Szívritmuszavar)
42. A book you own but have never read. (Miranda Kenneally: Kivédhetetlen szerelem)
43. A book that takes place in your hometown.
44. A book that was originally written in a different language. (Gayle Forman: Just One Year)
45. A book set during Christmas. (Jessica Sorensen: The Redemption of Callie & Kayden)
46. A book written by an author with your same initials.
47. A play.
48. A banned book.
49. A book based on or turned into a TV show.
50. A book you started but never finished.


26/52
_________________________________________________________________

Ez arányait tekintve nem is olyan rossz. Viszont vannak olyan pontok, melyektől őszintén szólva tartok, leginkább a könyvtől, amit oda szánok és annak terjedelmétől. De ez még a jövő zenéje , addig is,  ma befejezem a 27. könyvet a listáról, ami az 5. pontot fogja kiegészíteni. Várható itt még Egri csillagok, Trónok harca, Shakespeare, Egy különc srác feljegyzései, Üvöltő szelek, egy kis Időcsodák és még sokan mások. 
Ki küzd még ezzel a kihívással? 

forrás: pinterest.com

2015/07/05

Olvasásaim #1

Az a helyzet, hogy mostanság nincs türelmem és főleg nem energiám egykönyves hosszas bejegyzéseket írni, hiszen az előző hónapban még olvasni se volt nagyon időm, nemhogy írni róluk. Így most pótolva a lemaradást, inkább pár soros morzsákat hintenék el. 
Tavaly nyáron éppen arról számoltam be, hogy pont ezt az évszakot szoktam az újraolvasásoknak szentelni, mert a meleg hatására betompulok és ezt a tompaságot még a klíma sem képes kompenzálni. Tudjuk, hogy a kivétel erősíti a szabályt, így tipikusan ez a nyár nem éppen az újraolvasásoknak kedvez. 

Jessica Sorensen: The Redemption of Callie & Kayden: A könyv, amire azt mondom, hogy nehezen tudom azt tolerálni, ha egy csávó sokat nyafog. És főleg, ha mindezt azért, hogy a lánynak "kedvezzen", mert nem akarja bántani, hisz fontos neki, de közben vonzódik hozzá, nem tud neki ellenállni, és folyton csak őrlődik magában, mit is tegyen, mert ha közel kerül a lányhoz, akkor csak szenvedés lesz belőle, ha meg távol van, akkor is. WTF? Where is The Food? Igazi sok hűhó semmiért, nem mellesleg nem is történik igazán semmi érdemleges. Mindenki szenved és őrlődik, mert nem tudnak döntést hozni, amivel totál feleslegesen nyújtják a sztorit. Őszintén szólva csak a mellékszereplők miatt olvastam végig, mert ők nekem érdekesebbek a főszereplőkhöz képest, nem mellesleg érdekelt a végkimenetel, illetve nagyon bíztam benne, hogy a végére hátha történik egy hangyabokányi említésre méltó dolog, de igazából csak a nyilvánvalók bontakoztak ki, amire mindenki számított az első kötet óta. Mivel angolul olvastam, így annyi pozitívumot mindenképpen megemlítenék, hogy nyelvgyakorlásnak éppen megfelelt. 


Meg Cabot: The Princess Diaries 5. – Princess in Pink: Hamvas tinédzserként rajongtam a sorozatért, - ezért a kötetért különösen - és főleg Michael-ért. A geek fiú, aki nemcsak okos, de zenél is, nem mellesleg sötét haja van. Ifjonc koromban meglehetősen bomoltam ezért a stílusért, aztán eltelt majd 10 év, mire megérett az újraolvasás. A bennem élő tinilány szívét még mindig megdobogtatja Moscovitz úrfi, azonban komolyan elgondolkodtam rajta, hogy mit is szerettem annyira ebben a sorozatban. Mia éjjel-nappal nyavalyog és a jelen kötetben az a legnagyobb problémája, hogy nem tud elmenni a bálba... No komment. Kacarászásból jeles, Grandmére továbbra is egy badass, azonban a konfliktusforrások a sztoriban valahogy nekem... gyengék. 





Bajnóczi Beatrix – Haavisto Kirsi: Színes kérdések és válaszok angol nyelvből: Nyelvvizsgára való felkészüléshez  tökéletes, jó kis gyakorlókérdések vannak benne, illetve a szószedet is abszolút átlátható. Nyilván vannak köztük olyan kifejezések, amiket már ismertem, de annyi baj legyen. Ha nem sikerül a nyelvvizsga, kézbe veszem újra. 





Jodi Picoult: Sorsfordítók: Körülbelül millió évvel ezelőtt olvastam angolul - akkor éltem a hírhedt Jodi Picoult mániámat - és ezt azóta el akartam olvasni magyarul, mikor még azt sem tudtam, hogy kiadják, bár eléggé bíztam benne. Mindig is szerettem Picoult könyveinél, hogy több szálon vezeti a történetet. Jó érzés magyarul is belekuckózni ebbe az ismerős történetbe, Emily-t továbbra is utálom, képtelen vagyok megérteni, hogy miért nem tudja elmondani a problémáit, ahelyett, hogy csak tépelődik magában. Annyival másabb lehetne a világ, ha a problémákról ténylegesen beszélnénk, nemcsak a szőnyeg alá söpörnénk és nem foglalkoznánk velük... ha egymáshoz beszélnénk, nem pedig egymásról. 



Gillian Flynn: Holtodiglan: Annyira beteg és zseniális, hogy az már jó. Csak nem éppen nekem. Nyilván nem a könyvvel van gond, hanem inkább velem, aki kevésbé tudja megemészteni az ehhez hasonló történeteket. Ámbár egyszer még tuti nekiesek film formájában. 
Tele van jó kis fordulatokkal, amikre nem igazán lehet számítani. Meglepő, ez a fordulatosság, bár az első részben szerintem egészen vontatott a cselekmény, de a második résztől nagyon bepörög és ahogy felvázolta az egész szituációt, durván beteges. Azonban ezt a nyomasztó érzést nehezen tudom elviselni, amikor érzem, hogy a mellkasomat folyamatosan passzírozza ez a megfejthetetlen borzalom, ahogy egyre jobban eluralkodik a gyomorból eredő utálat a szereplők irányába, és leginkább a Jófej Csaj iránt. Kivétel nélkül utáltam az összes szereplőt, de mégis a tálalás élvezhetővé alakította ezt a precízen rohadék álláspontot. Kíváncsi vagyok, hogy GF többi története is hasonlóan drasztikus-e. 

David Nicholls: Egy nap: Többnyire tartom magam a nézetemhez, mi szerint először a könyv, aztán a film, de hát a kivétel ezúttal is erősíti a szabályt. Viszont előnnyel indultam olyan tekintetben, hogy olyan régen láttam már a filmet, hogy csak Anne Hathaway és Jim Sturgess maradt meg belőle és a jóleső érzés, hogy én bizony szeretem ezt a történetet. Nem mellesleg a belső mozimon végig ők játszották a főszerepet, de ez legyen a legkevesebb. 
Szerettem a főszereplőket. Nemcsak az egyiket, hanem mind a kettőt. Ilyet is ritkán tapasztalok. De főként Emmát csíptem, még ha volt is egy húzása, amiért egy hangyalépésnyi időre kiábrándultam belőle. Tetszett, hogy Nicholls milyen jól, karakteresen, egyfajta oda-vissza folyammal építette fel a történetet. Hogy mind a két szereplő megélt hasonló dolgokat. Még ha az elején Emma dolgozott étteremben, végül Dex is megtapasztalta a vendéglátóipar légkörét. Mindketten belecsöppentek a sikeres életbe, de másként is élték meg azt. Dexternek könnyen jött a siker, és még könnyebben el is veszítette azt, míg Em nemcsak küzdött érte, de meg is tartotta azt, nem élt vissza vele, mint a barátja. Kedvenc könyves párosaim tárháza ezennel újabb állandó tagokkal bővült. 

Visszanézős #1

Mivel többnyire nem látom át az életemet - és jobbára arra sem emlékszem mi, melyik évben történt- így arra gondoltam, hogy havi rendszerességgel vezetni fogok egy ilyen visszatekintős szösszeneteket. Ezekben nemcsak a pozitív történéseket vágyom felsorakoztatni, hanem a negatív és a tipikus "csakvelemtörténhetmeg" helyzeteket is. Rájöttem, hogy jó érzés visszaolvasgatni már azokat a bejegyzéseimet is, amik könyvekről vagy éppen a kreatívos dolgaimról szólnak, így remélhetőleg az sem lesz hátrány, ha ilyen bejegyzések kerekednek.

- Voltam C1 szinten angolból nyelvvizsgázni. Eredmény: folyamatban. 
- Felkerestem a varrónőt, aki megvarrja a ruhámat az esküvőnkre. Eddig meglepően pozitívak a kilátások ár-érték arányban és munkamorál tekintetében egyaránt. 
- Olvastam. Méghozzá sokat. Igyekszem kilépni a komfortzónámból és nemcsak rózsaszín YA-kat olvasni - amit egyébként kezdek egyre jobban unni, így nem is értem miért olvasom még őket. Egyelőre csak bébiléptekkel haladok, de igyekszem minél inkább tágítani az olvasási ismereteimet. Most legutóbb két thriller volt terítéken (Wayward Pines, Holtodiglan) de ezen kívül akadt azért még egy kis rózsaszín árnyalatú vattacukorfelhő is David Nicholls Egy napjával a Neveletlen hercegnő 5. részével in english  és a Véletlen sorozatból a második kötetével. Hm... nem bírom, ha egy csávó sokat nyafog a könyvekben. 
- Belekezdtem a világ valószínűleg legröhejesebb horgolási projektjébe. A röhejesen túl egy jelzővel lehet leginkább jellemezni ezt a munkásságot, ez pedig maga a készülendő dolog neve. Bathat. Többet nem is fűznék hozzá magyarázatként. Az ötlet innen származik és barátnőmnek csináltam fogadásból. 
- Mentünk esküvőre és lagzira június 27-én. Ahhoz képest, hogy 10-11 körül jó lett volna elhúzni, hajnali 3-ra értünk haza. Az már csak mellékes, hogy másnap reggel 8-ra mentem dolgozni. 
- Határoztam el, hogy én szeretném csinálni a csokromat. Csudaszuper horgolós ötletet találtam, amit jó lenne megvalósítani, csak nek nem tetszik az elgondolás. 
- Készítettem teásdobozt nászajándékba.
- Szálltam fel rossz távolsági buszra és jutottam ki a semmi közepére, ahonnan csak 2 óra múlva ment a következő járat hazafelé. A kezdeti pánikot felváltotta a hála Istennek eljönnek értem megkönnyebbülés.
- Lett kézzel fogható meghívónk.
- Az endokrinológusom közbenjárásával kivizsgálják, hogy allergiás vagyok-e a gluténre.
- Vettem könyvet tankönyvtámogatásból: A hobbit. Csodaszép megjegyzéses kiadás. Szeretem.
- Egy trailer alatt leltem: Bassnectar - You & me