Egyik rendszeresen olvasott bloggerinám - aka katacita - legutóbbi posztján felbuzdulva, én is összegyűjtöm az idei kedvenc zenéket. Akárcsak nála, nálam se feltétel, hogy idei zenék legyenek, viszont ebben az évben gyakran tananyag-szerűen ismételtem a hallgatásukat.
Ifjú padavan (höh) koromban rengeteg zenét hallgattam. Nyilván a legtöbb ember hasonlóan nyilatkozik a tinédzser éveiről, mindenki a saját zenehallgatási szintjét véli a legdrasztikusabb mennyiségnek. Viszont egészen kicsi koromtól irritálóan hangosnak találtam a csendet, így amint felfedeztem a zene jóságát, non-stop zenét hallgattam. Először tanulás közben, aztán olvasás és utazás alatt, az órák közti 10 percekben, biciklizéskor, futáskor, olykor még elalvás előtt - hasznos funkció az automatikus kikapcsolás, én mondom.
Azonban ez az év sokat engedett, ebből a zenehallgatói mániámból. Már nem leszek ideges, ha rájövök, hogy otthon maradt a fülesem. Nem indítom el automatikusan a Spotify-t, vagy éppen a Youtube-t, amikor hazaérek - előbbit azért sem, mert sok olyan zenét nem ismer, amiket idén hallgattam. Szóval itt egy lista a teljesség igénye nélkül.
Alapvetően nagyon szeretem ezt a muzsikát, viszont pár hete minden áron meg akartam találni ennek az a'capella verzióját, mindezt sikertelenül. És még ha ez nem is tartozik bele az említett stílusba, nagyon tetszik ez a koncertfelvétel.
Nagyon-nagyon tetszik a szövege, a dallama, a mondanivalója. Elvakult rajongó nem lettem, de valahogy ültő helyemben is ugrálhatnékkal kombinált táncolhatnék tör rám.
Bármekkora slágernek bizonyult az eredeti kiadás, a dobhártyám nem tudta elviselni. Aztán jött a 2015-ös év, egy beütemezett mosogatás, illetve az a'capella kulcsszó beírása a Youtube keresőjébe. Ha 100 alkalommal nem hallgattam meg, akkor esélyesen keveset írok.
Jó kis sorozat ez az Awkward (Kínos), bár annak jobban örülnék, ha folytatnák már.
Amikor Spotify-on megtaláltam, igazi örömtáncot lejtettem a konyhában mosogatás közben.
Nincs mese, rajongok a srác hangjáért.
Ciki, vagy nem ciki, én akkor is vállalom: amikor fáradt, kiborult, vagy csak egyszerűen f*s volt a kedvem, ettől kivétel nélkül jó kedvem támadt.
Egy trailer háttérzenéjeként hallottam belőle pár másodpercet, azonnal megtetszett - lehet, hogy a jelenet ritmikája is közrejátszott, dunsztom sincs. Alapvetően nem nevezném magaménak a stílust, de van ebben valami különleges, ami megfogott rendesen.
Régebben rengeteget hallgattam őket, de valahogy az utóbbi időben nagyon egy kaptafára épülnek a dalaik. Ez lenni egy gigantikus kivétel.
Még 2015 februárjában volt egy bejegyzésem, amiben ezt a dalt jelöltem meg az év dalának. Egy év elteltével, tartom továbbra is az említett álláspontot. Vonzom az ehhez hasonló kaliberű dalokat: enyhe kezdés, amely fokozatosan erősödik, és a hangszerek nem viszik el a figyelmet, megmaradnak háttérmunkásnak. Férfi és női hang csodás váltakozása. Részemről tökéletes minden tekintetben.
Különleges dal ez 2015 augusztusából. Ez volt a bevonuló zenénk az esküvőnkön, kedves barátaink élő zenés előadásában. Úgy hiszem, nemcsak ebben az évben lesz ez kedvenc dal.
 |
| Igaz történet alapján... Forrás: pinterest.com |
