Hoppá, eljött az idő, hogy magamnak is csináljak valamit, ne csak másoknak. Ritkán alakul így - kb szökő évente egyszer - mert biztos klisé, de jobban szeretek adni, mint kapni. Nem mondom, kapni is jó érzés, de jó érzéssel tölt el, mikor egy adott ajándék elkészítésébe időt fektethetek: már a kitalálási folyamat is bizsergéssel tölt el.
Viszont nagyon régóta szeretnék egy összeillő sapka-sál-kesztyű szettet, de évek óta csak szedett-vedett darabjaim vannak, velük pedig nem vagyok teljesen megelégedve. Szeretem-szeretem, de nem az igazi. És nyilván, ezúttal is kimaradtak a fázisfotók. Költői kérdés: vajon miért mindig menet közben jut eszembe? Btw: utálom, hogy lakáson belül nem tudok a gépemmel szép képeket készíteni, így mindig át kell őket szerkeszteni, hogy "nézhetőek" legyenek. Szégyen!
A horgolótű vastagsága 5 mm-es, a fonál szintén, a mintát pedig INNEN tanultam. A többi saját hozzátétel.
U.i.: Amíg a kórházban dokira vártam, addig fejeztem be. Éppen azon gondolkodtam, milyen vicces lenne, ha odajönnének megnézni mit csinálok és nyilván, mit ad Isten, először egy ápoló jött oda, majd egy idősebb néni is.
U.i.2.: A sapka és a kesztyű is érkezik hamarosan.
U.i.2.: A sapka és a kesztyű is érkezik hamarosan.
