Döbbenetesen
furcsa belegondolni, hogy mindent tudsz rólam, körülveszel minden egyes pillanatban.
Tisztában vagy hibáimmal, és minden makkanásommal. Tudod, ha leülök, ha
felállok, mikor rohanok a buszra. Nem fog el a hányinger, ha körberágom a
túrórudit, és kivárod péntek reggeli döntésképtelenségeimet a Coop-ban. Nem
akadsz ki oda-vissza cikázó gondolataimon, és tisztában vagy vele, hogy frászt
kapok az ordító csendtől. Gondod van betegségemre, s velem örülsz, mikor
megértek egy francia mondatot. Ismered minden pórusomat, jobban ismersz, mint a
saját tenyeredet.
Ott vagy
majdnem könnyeimben, és meghallgatsz akkor is, amikor mindenki más azt mondja:
nincs időm rád. Uralod a bennem dúló vihart, és pillanatok alatt helyrepakolod
minden gondolatom. Szavakat formálsz nekem, mikor csak értelmetlen szótagokat
ismételgetek – pontosan tudod, mit akarok mondani. Akkor is érdeklődsz felőlem,
mikor a világ túlsó felébe küldenélek. Úgy varázsoltalak el, hogy nem is
akartam.
Bújócskázhatnánk, úgyis megvernél. Türelemmel vársz rám, mikor mindenki mást csak idegesítek. Vigyázol az álmaimra, őrzöd azokat, lehetőségeket biztosítasz, s megölelsz akkor is, ha nem érdemlem meg. Képtelenségemben képességeket adtál nekem, és jól tudod hová tartok, pedig nekem ötletem sincs. Tükröt tartasz elém, miközben a világ szerint sötétben tapogatózom. Körbeveszel figyelmeddel, nem tudlak nem észlelni. Mikor mindenki más erősnek lát, te tudod csak igazán: Te teszel erőssé.
Bízol bennem, mikor mindenki más már feladta. Amikor azt hiszem, nincs már több esély, akkor is tiszta lapot raksz az asztalra, hagyod, hogy újra bepiszkoljam. Kezedben tartod jövőmet, tenyereden hordozol meg nem érdemelten. Tök mindegy merre megyek, mindig nálad találom magam. Nem tudok elfutni előled –és ma már nem is akarok.
A mindened lettem meg nem érdemelten.
(Ki vagyok én, hogy figyel rám az Isten?)
Tim Hughes - Everything
