Igen, ami nyilvánvaló, az nyilvánvaló: mostanság rákaptam a fekete-fehér képekre. Nem mintha nem lennének jók a színes verziók, de valahogy ez a színárnyalat jobban passzol a hangulatomhoz.
Nem is olyan régen olvastam egy idézetet, mi szerint, ha színesben fényképezünk, olyankor csak az emberek ruháit, sminkjét örökítjük meg, azonban a színmentes verziónál az emberek lelkét mutatjuk meg. Valahogy hasonlóan érzek ennél a képnél is, amit az egyik barátomról készítettem tegnap délután.
Sétáltunk, beszélgettünk, nevettünk, egyszerűen őszinték voltunk. Iskoláról, barátokról, Istenről. Építettünk. Egymást és másokat. Csak olyan fogadott tesósan. Ő gitározott, én fényképeztem. Kicsit még énekeltem is, pedig nem az erősségem. De szívből jött, és még ha hamisan is szólt, Istennek tetszett, mert a pumpából jött. Nálad lett borrá a víz... ha a világ minden könyve, rólad szólna... és ha még száz évig járnám a földet... mert ez a hús-vér templom érted épült... minden áldást dicséretté formál szívem... Úr vagy szívemben, a lélegzetemben, az ébredésemben, a pihenésemben, minden álmomban, minden munkámban, a gondolatomban, és szavaimban... Úr a reményen és a kétségeimben... Pedig egy évvel ezelőtt, mennyire nagyon nem kerestük egymás társaságát. De ahogy az ének is tartja: Mától minden más, mert örökké élsz majd...
"Isten jó. Még a negatív hitre is azt mondja, hogy legyen a te hited szerint. Mert Isten korlátja egyedül te magad vagy. Ha azt gondolod, hogy Isten csak egy fejfájást tud elmulasztani, akkor az úgy is lesz. Mert azt mondja, hogy legyen a te hited szerint. Azonban ha valamit nagyon szeretnél, és hiszed, hogy meg is tudja adni, akkor azt megkapod, mert hittél és hiszel benne, hogy ő minderre képes. Legyen, a te hited szerint - ezt mondja az Úr. Az a negatív hit, amikor kicsit gondolsz Istenről. Bekorlátozzuk, pedig ő Mindenható."
