html

2012/06/25

Simone Elkeles - Perfect Chemistry - Tökéletes kémia

Kikacagom. (304. oldal)  


Na jó, nem az egész könyvet. Azonban ez volt a legkedveltebb idézetem mind a 400 oldalból. Ráadásul előhozta belőlem a spanyol-tanulhatnékot. Olyan, de olyan széééép az a nyelv. Na de, térjünk rá a könyvre.


Mondhatnánk, hogy minden a kémiával kezdődött... ami részben igaz is. Na de tartalmat nem írok, körülbelül n+1 blogbejegyzés született már a könyvvel kapcsolatban, de azért növelem az n-ek számát. Inkább csak pontokba szedem, hogy mi tetszett, és mi nem.

Tetszett
- A spanyol nyelv használata. Közben, helyett, mellett. Mindenhogyan. Még a lapozgatás sem zavart.
- A mondanivaló. Szeretem, az olyan történeteket, ami a társadalmi különbségeket mutatja be - még ha ebben az esetben ki is volt számítható a végkifejlett.
- Emlékeztetett az egyik kedvenc filmemre. Nem, nem a Kegyetlen játékokra, hanem az Őrült és gyönyörűre. Szőke lány, latin hapsi, nehéz körülmények.
- Bizonyos sorokat mosolyogva olvastam - ritka pillanatok egyike.
- Főszereplők megszólaltatása fejezetileg.
- Olvasmányos a jó fordításnak köszönhetően.
- Mexikói kultúra meglegyintése.
- Az előítélet csúnya dolog, és ne a külsejéről ítéld meg az embert. (Valószínűleg egyikünk se szereti az ilyet.)
- Isabel karaktere. Kicsit többet is megszólaltathatták volna.

Nem tetszett
- Az amerikai YA könyvekben miért csak a pompom-lány lehet főszereplő?
- Sok az ismétlés, szerintem feleslegesen. Olyan jelleget kölcsönöz, mintha ezzel tudná csak "elmélyíteni" a dolgok komolyságát.
- Sok benne a klisé, a kiszámíthatóság, illetve a már "ezt már valahol olvastam" érzés. (SPOILER: Például a Twilight-ban már ellőtték, hogy a padtársak egymásba estek....)
- A narráció ellenére, nem sok különbség van a két fő karakter ábrázolásában, ami szerintem zavaró.
- Nem hitelesek számomra a karakterek - de lehet, hogy csak azért, mert még nem éltem Amerikában. :)
- Az utolsó 50 oldal, beleértve az epilógust...


Jobbára ártalmatlan könyv ez, olvasmányos tartalommal, ami a jobbik kategóriába tartozik a YA kiadványokból. Szirupos, éppen a megfelelő mennyiségben, kedvet adva az embernek, hogy szerelmes legyen. A folytatásokra mindenképpen kíváncsi vagyok, mert hát azért mégiscsak folytatásos mindenségről van szó. Pár évvel korábban, kilóra megvett volna a történet, és éppen ezért, most már kezdem elhinni: felnőttem, vagy mi a szösz. 
          Várom a köveket. 

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése