Szeretem az irodalmat. A könyveket. A betűket. A mondatokat. A lapokat, ahogy zizegnek a kezemben lapozás közben. A könyvesboltos bóklászást, amikor megáll az idő. Az érzést, amikor azt hiszem, 10 perce olvasok, aztán kiderül: 3 óra is eltelt a kezdés óta. A jóleső érzést, amit a könyv hordoz magában - amit fokozatosan átültet belém. A történeteket, mert még ha kevésszer is voltam ténylegesen távol, elmondhatom: ott ültem a Kóbor Grimbuszon Harry Potterékkel, Janikovszkiy Évával körbejártam Amerikát, elfoglaltam jó sok a kényelmetlenebbnél is kényelmetlenebb széket az amerikai iskolákban. Ott voltam a Gecsemáné kertben, és keresztre lettem feszítve magam is a Koponya-hegyen. Sárkányt eregettem Afganisztánban, Olaszországban házat újítottam a két kezemmel, és a valósággal ellentétben, megtanultam főzni. Éltem lánynevelő intézetben, és egy óceánjáró hajón megtanultam zongorázni. Tyler Durden pofonjától még mindig ég az arcom - valójában magamnak okoztam, na de ez mellékes, igaz? Igaz.
Szeretek átélni és tapasztalni. Olykor saját bőrön, máskor közvetítve, könyveken keresztül, mert ezek többsége olyan, amit közvetlen közelről nem biztos, hogy fel tudnék dolgozni. Köszönöm a közvetítő - és egyben - maradandó élményözönt!
Csóközön: Jé
