Én mondom, kifejezetten jótékony hatással van rám az állandó oda-vissza utazgatás a különböző városok között, hiszen júliusban magam is alig hiszem el, de 10 (!!!) könyvet olvastam végig. Ezek főként ifjúsági borzadályok voltak, de öröm a szívemnek, hogy a képregényekből még mindig nem ábrándultam ki. Tervezek képregényes bejegyzést is írni, meg egy másik kedvességről egy nagyobb lélegzetvételű szösszenetet is, de addig is még emésztenem kell őket. Addig is: mit is olvastam 2015 júliusában?
Blake Crouch: Wayward Pines: Az egyik olyan sztori, amivel bontogatom a szárnyaimat a komfortzóna-tágítás egén. Ahogy haladt előre a történet egyre inkább izgultam magam is és meglepő módon fizikailag is elfáradtam. Az a rengeteg szaladás, amit ez a csávó produkál, eszméletlen! Néha nem igazán tudtam követni, hogy éppen mit tervez és miként akarja megvalósítani, de hát nyilván ilyen ezeknek a fontos embereknek az élete. Viszont képtelen vagyok elszakadni a gondolattól, hogy olyan ez az első kötet - hisz mi más lenne, mint trilógia - mintha James Dashner útvesztője lenne összekombinálva a Truman Show című filmmel, amiben Jim Carrey játszik. (Aki nem látta a filmet, annak ez itt a reklám helye: nézze meg, marhajó. Írom én, aki nehezen tud végignézni bármilyen Jim Carrey filmet is.) Mindenképpen folytatom, mert kíváncsi vagyok, hogy a következő részekben is ennyit fog-e rohanni. (Képzeljetek ide egy szarkazmus-táblát.) 
Miranda Keneally: Kivédhetetlen szerelem: Egy az ifjúsági kötetek közül, amire bátran rá merem húzni a cuki sablont. Tetszett, hogy nem egy jellegzetesen geek lányt állítottak a középpontba, hanem egy olyat, aki a sportban - amerikai foci - nyújtott teljesítményéért érdemelte ki a figyelmet. Nyilván itt is van szerelmi szál, sőt mi több szerelmi háromszög - minő meglepő - viszont egészen szimpatikusak a főbb fiú szereplők, a nyafogós lányokat nehezen tudtam továbbra is tolerálni. Azonban: végre egy ifjúsági könyv, ahol a szülő-gyerek konfliktus nemcsak egy-két soros magyarázattal van elrendezve és nem elnyomják magukban a problémát, hanem igenis beszélnek róla, és próbálnak is rajta változtatni. Még ilyet, sokat!
Mike Mignola - John Byrne: Hellboy 1. - A pusztítás magja: Csalódott vagyok, hiszen olyan képregényt még nem olvastam, ami ne pörgetné be rajongó énemet, azonban ezt kevésnek és elnagyoltnak éreztem eléggé. Viszont a rajzok szimpatikusak. Rosszfiúba bújtatott jófiú, de még nem győzött meg. Na, hátha augusztusban a második kölcsön kötet megteszi a hatását.
Janikovszky Éva: Ájlávjú: Nem szeretem a "nem akarok panaszkodni, de..." jellegű monológokat, mert a de utáni rész kivétel nélkül meghazudtolja a mondat első felét. Emiatt "terhesnek" éreztem a történet egy nagyobb szakaszát az idősek mindenféle nyűgjével és bajával - ilyen tekintetben satnya a képzelőerőm és képtelen vagyok elképzelni, hogy hasonlókat magam is meg fogok élni... Viszont a cinizmusa továbbra is lehengerlő, akárcsak az, hogy a történeteihez nem szükséges mindenféle földöntúli lény szerepeltetése Hétköznapi embereknek ír hétköznapi dolgokról, kicsit sem hétköznapian. Szeretem, bár ez most igazán nem nyert meg. Talán majd ötven év múlva! :)
Jay Asher: Tizenhárom okom volt... : A könyv, ahol a kifogás több volt, mint a tényleges ok. Millió éve olvastam ezt a könyvet angolul - a bejegyzés itt olvasható - és már akkor sem voltam igazán elégedett vele. Adott egy lány, aki nehezen tolerálja, amikor a kortársai mindenféle koholt pletykákat terjesztenek róla... ezért inkább úgy dönt, hogy megöli magát, mint hogy eleressze a füle mellett a pletykákat és élje tovább a kis életét, mint sokan mások a kortársai közül. Jó megoldás ez a kazettásosdi, de szegény csaj szimplán butának tartom, főként amiatt, hogy abban a karakterben kelti a legjelentősebb bűntudatot, aki segíteni akart neki, csak félénkségében nem tudta, miként közelítse is meg. Tulajdonképpen esélyt se adott, hanem az egyszerűbb utat választotta. Ha nem kifogások tárháza, hanem tényleges okok lennének felsorakoztatva, még ajánlanám is, de így...
Alan More - Brian Bolland: Batman: The Killing Joke: A nevető Batman csodákra képes én mondom. Kiváló rajzok, kiváló képregény-történet és csak egyet sajnálok igazán: túlontúl rövid az én ízlésemnek. Nagyon tetszett, amint bemutatták Joker - valaha rajzolt egyik kedvenc főgonosz - múltját és azt, hogy miként alakult át ilyen kegyetlen döggé. Viszont olyat se olvastam még, hogy a történet két készítője egyaránt utálja alkotásukat, azonban az olvasók mégis piedesztálra emelik a sztorit. És milyen meglepő, hogy Batman sokkal kevesebb figyelmet kap, mint Joker. Furcsa, de igaz: van olyan történet, amikor a gonosz - aka Joker - érdekesebb, mint maga Batman.
Leiner Laura: Hullócsillag: 11 napja olvastam a történetet, de máris halványul az emléke. Nem egy nagy durranás a történet, a stílus továbbra is olyan Laurás. Vannak benne csavarok és vicces helyzetek, bolondabbnál bolondabb karakterek - akikhez képest a címszereplő normálisnak tűnik - és a srác, aki miatt minden nőnemű lénynek tű van a bugyijában. Tetszik, hogy fontos szerepet kap London városa - heves szívdobogást produkálok már a város hallatán is - meg a maga módján ez is cuki, beleélős, kimoccant a mókuskerékből és segít kikapcsolni az agyamat a mindennapos pörgésből. Nem mellesleg kevés olyan író leledzik, aki képes elérni nálam, hogy ott vagyok a szereplőkkel és velük együtt élem át a történéseket.
Marni Bates: Segítség, YouTube-sztár lettem! A könyv, amire túl sok szót nem szeretnék pazarolni: unalmas, elnagyolt, és mindenek felett eszméletlenül kiszámítható. A szereplőkről nem igazán derül ki semmi lényeges, és ami szerintem nagyon idegesítő, hogy olvasás közben egy csomó kérdőjelet hagy az olvasóban, hiszen nem nagyon vannak megmagyarázva benne a szereplők lényével kapcsolatban semmi, hanem tényként kezeli, ami szerintem nagy hiba. Bennem például ürességet hagyott ilyen tekintetben - is. Aki azt mondja, hogy a Szent Johanna Giminél nincsen rosszabb ifjúsági könyv, akkor az a személy még fix, hogy nem vette kezébe ezt a könyvet. Leginkább az elnagyoltságát tartom dühítőnek,és azt, hogy a célközönséget akarva-akaratlanul is hülyének nézi. Igyekeztem megtalálni, hogy bizonyos gondolatok hol is kapcsolódnak - vagy éppen kapcsolódhatnak - össze a történet alakulását tekintve. de nem találtam. Nyilván velem van a gond, ebben nem kételkedem. |
| forrás: google.com |
A borítóképek forrása: moly.hu
Utóirat: szeretnék egyébként Szandi-akcióban sok-sok könyvet venni, de még eddig nem mertem végignézni a kínálatot, különben bekap a gépszíj.
