Megkésve bár, de törve nem, mert addig, amíg nincs rendesen net az albiban - drága Digi ki is használja a 15 napos határidőt rendesen - meg ha nincs is az ember lánya huzamosabb ideig gépközelben - kivéve a munkahelyet - nehéz megkomponálni ezt a szösszenetet.
Ha az előző hónapban arról számoltam be, hogy mennyire nagyon sokat olvastam és hú de csodajó minden, jelen esetben éppen a fordítottja esett meg. Mondhatni marha keveset olvastam, türelmem se volt hozzá igazán és jó sok mindent félreraktam, vagy rosszabb esetben félbehagytam. Jelen esetben pl Jane Austen Emmáját Beaverfielden felejtettem a költözés során, és mikor pdf-ben megtaláltam online, döbbenten eszméltem rá: nem tudom melyik fejezetnél tartotok!
Marni Bates: Láthatósági mellény lúzereknek: Oké, ez annyira felejthető, hogy csak akkor jutott eszembe, hogy el is olvastam, mikor most megnéztem a molyos listámat. Több szó ne is essék róla.
Sarah Dessen: Along for the ride - Álom két keréken: Szeretem én Sarah Dessen stílusát - legalábbis az ez előtt olvasott két kötet eléggé bejött - de valahogy ez a sztori annyira semmilyennek tűnt, hogy az már kiábrándító. A főszereplő csajban semmi extra nincsen, sőt, igazából a szereplők többsége eléggé érdektelenek számomra. Ámbár nem rossz, hogy a szülőkkel való konfliktust végre meg is akarják oldani egy könyvben, nem csak a szőnyeg alá egyengetni.
Lauren Barnholdt: Titkok és exek éjszakája: A másik felejthető sztori a hónapból. Nem bírom a sekélyes szereplőket és az egymás hegyén-hátán gubbasztó helyesírási hibákat, a kettőt együtt meg végképp nem.
Gayle Forman: Csak egy év: Az igazi tű van a bugyimban kategóriás könyv. Bármikor utazásról olvasok elkezdenek bizseregni a tagjaim és csak fognék egy hátizsákot, pakolnék bele fogkefét egy-két ruhát és fognám az útlevelem, és már indulnék is felfedezni, kanyarogni, olyan igazi bakancslistás módon. Nem mellesleg Gayle Forman leírásainál nagyon-nagyon jók a pasi szemszögek, sokkal inkább élhetőek, mint a csajos picsogások.
J.K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve: Milliószor olvastam már, és milliószor is fogom még. Kern András felolvasásában nagyon vicces, hasonlóan módosítgatja a hangokat, mint Stephen Fry, bár kétségtelen, hogy néha akkorákat sóhajt Mr. Kern, hogy felmerül a kérdés bennem, vajon mennyire unja a saját felolvasását.
J.K. Rowling: Harry Potter és a titkok kamrája: Ez is hangoskönyv, ez is Mr. Kern. És itt vége is szakad az általa való felolvasásnak, amit borzasztónak találok. Ettől függetlenül itt is csodajól torzítja a hangokat - Hermione és Ron torzításai a legviccesebbek - és továbbra is zavaróan tud sóhajtozni felolvasás közben.
J.K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly: A kedvenc részem a Félvér Herceg mellett, és bakker, mennyire nem élvezhető a hangoskönyv, az már-már túlzás. Mert ez nem hivatalos hangoskönyv, hanem a vakok és gyengén látók szövetsége által kibocsátott felolvasós szösszenet. Minden egyes alkalommal összerezzenek, ha rosszul ejtenek ki egy-egy nevet... és ez 10 percenként meg is valósul. Szomorú vagyok, hogy innen felfelé már nem csináltak hivatalos hangoskönyveket a sorozatból.
Képek forrása: moly.hu
