Botrány, de ami jobbára nyáron tör rám, az most az ősszel bukkan elő, amikor minden jó és csodálatos. Nincs kedvem olvasni. Na jó, ez így nem igaz. Olvasni van kedvem, de amiket olvasok, mind kiakaszt, vagy rosszabb eset, hogy már olyan régóta olvasom, hogy csakazértse akarom befejezni. Újakat meg nem akarok kezdeni, mert csak tornyozódnak az olvasatlanok, az meg még inkább úgy tetszik, hogy nem tetszik.
- Jane Austen Emmáját legszívesebben megtépném, ennyire engem még irodalmi karakter nem idegesített - az olvasón folyamatosan lapozok tovább, ha 1 oldalnál bővebben elemeznek egy-egy témát, és valljuk be, Austen kisasszonynál ez gyakran megesik. A sült alma ecsetelésére történetesen 6 (!!!!!!) oldalt pazaroltak, de hogy értelmét nem látom miért, az is tuti.
- Az Egri csillagok hangoskönyvvel az a baj, hogy nem írtam fel, hogy hol is tartottam, a Kissé elmosódva meg egyáltalán nem köt le, pedig Robert Capa nekem olyan, mint Sirius Black a Harry Potterekből: ott van a szeren.
- Szeretnék színezni, de azt nagyon, csak éppen időm nincs rá. Legszívesebben bevinném munkahelyre és két hívás között ezzel valósítanám meg a kozmosszal való együtt rezgést, de van egy olyan érzésem, hogy munkafegyelmi vétséget követnék el - ebben a tekintetben is - ha munkaidőben színezgetnék. Csodaszép színeseket kaptam Gé-től. *sóhaj*
- Nem mellesleg horgolni is szeretnék. Sapkát, sálat, kesztyűt. Csodaszépeket találtam Pinteresten, olyanokat, amiket esélyesen meg is tudnék valósítani kicsit több szabadidővel. És ha nem Beaverfielden lennének a horgolótűim és a fonalaim.
