Olvasás közben végig ez zakatolt a fejemben; „- Ó te jó ég! Hát én nem vagyok normális, hogy ezt a sorozatot be akartam adni antikváriumba.” Örök hála és egy egész anyamedve, a molyok ajánlásának (különösen @sztimi53) és bátorításának a megvételre. Nélkülük valószínűleg sosem tudtam volna elmerülni ebben a világban.
A történet továbbra is a három főszereplő (Judy, Giin és Yaan/Paul) szemszögéből van levezetve, de a körülmények nagy mértékben megváltoztak; Judy nagykorúság és házasság előtt áll, Giin továbbra is folytatja politikai törekvéseit, Yaan pedig még az elején egyre unszimpatikusabbá válik a katonai „kötelességei” miatt, de szerencsére az ő jelleme és gondolkodásmódja is átalakul a cselekmény kibontakozása során.
Ahogy olvastam, képtelen voltam nem ráhangolódni erre a különleges világra. Megint hasonló élményeim voltak, mint az első résznél, és nem kellett azon fáradoznom, hogy megértsem a szereplőket; teljesen rá tudtam hangolódni a frekvenciájukra, megértettem érzéseiket és gondolatvilágukat egyaránt. Giin ragaszkodása a lányához tovább növelte bennem a szimpátiát – alapból ő a kedvenc szereplőm meg a veje – amit még a politikai megnyilvánulások sem tudtak elnyomni. Sőt, még ezeket a részeket is érdeklődve olvastam, hiszen oldalról-oldalra újabb összefüggésekre derült fény, emiatt gyakran vettem észre, hogy valahonnan a padlóról kell összekaparnom az államat. Kezdetben – meg a közepén is kicsit – idegennek éreztem magamtól Judy-t az állandó lázadása miatt, és gyakran igenis gyerekesnek találtam viselkedését a férjével szemben, de minden bizonnyal hasonlóan makacs lennék, ha elrendezett házasságba kellene belemennem. Yaan továbbra sem tartozik a kedvenceim közé, de az a mód, ahogy Esterrel beszél, Robert Jordan és Maria kapcsolatára emlékeztetett ami rögtön megmelengette lelki világomat.
Mint oly sok olvasótársam, magam is megriadtam a végén kibontakozó tragédiától, és nehezen vettem tudomásul, hogy kedvesebbnél kedvesebb karakterektől kell megválnom. Viszont Görgey Etelkának ismét piros pont jár, hiszen egészen eddig nem tudtak olyan folytatásos regényt adni a kezembe, aminek ha nem olvasom el a következő részét, akkor hasonló tüneteket produkálok a megmakkanáshoz. Köszöntem az élményt, kezdem is a harmadik kötetet.
9/10
