Elsősorban egy olyan listát akartam készíteni, amelyekben a kedvenceimet jelölöm meg és azokhoz írok pár száz gondolatot/ajánlást vagy éppen kiscsibét. Aztán ahogy bogarásztam az olvasott listát, úgy alakult, hogy egy kicsit más szögből közelítem meg a dolgokat.
2014-ben:
A Laza: Caitlin Moran: Hogyan legyünk tökös csajok?
Bizonyos álláspontjaival könnyen tudtam azonosulni, de a maradékot inkább elvetném.
A Döbbenet: Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
Kegyetlenül őszinte történet. Emlékszem, hetekkel később is csak az ételek kalóriatartalmán agyaltam, pedig nem akartam.
Az Idegesítő: Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt
Bah, még egy ilyen blama történetet.
Az idézet: "Nem tetszel nekem – felelte –, hanem szükségem van rád." Rainbow Rowell: Eleanor és Park
Amit soha többet önszántamból: Leiner Laura: Akkor szakítsunk, Bábel
Igazából egyiket sem tartom egy világot megváltó történetnek, talán, kikapcsolódásként egyszer, egy messzi-messzi galaxisban újraolvasós lesz, hiszen egy dolog van, amit kétséget kizáróan el kell ismerni; Leiner Laura ért a fordulatokhoz.
Amit soha többet - sorozat: A Végzet Ereklyéi
Az előzmény-történetek (Pokoli szerkezetek) sokkal érdekesebbek és hitelesebbek annak ellenére, hogy kitaláció az egész mindennemű valóságalap nélkül. Gyakran kiszámítható, és engem pl. kifejezetten irritál, ha a szezont keverik a fazonnal.
A kedvenc kapott könyv(ek): Őszintén? Mindegyik. :) Molykarácsonyos könyvek: George Orwell: Állatfarm, 1984 (@Rita_Sándor) Csukás István: A lesből támadó ruhaszárító kötél, (@pworsi), Gayle Forman: Ha maradnék, Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. - Remény (Gé),
A titokzatos: Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
A pozitív csalódás: Leiner Laura: Késtél
Fülszöveg alapján - amiket általában nem olvasok el - minimálisan se hozott lázba, de aztán a kezembe került Alexandráéknál, ahol úgy döntöttem, adok neki egy esélyt.
Amit idén nem került sor, pedig minden évben újraolvasom: Harry Potter 1-7
Alapvető kiegészítő eleme a karácsonyi időszaknak. A karácsonyi menük említésekor exponenciálisan megnövekszik s nyáltermelődésem.
De legalább a filmek megvoltak idén - is.
A folytatás jobb, mint az előzmény: Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác
Nem mondanám, hogy sokkal, de sokkal jobb lenne, mint az Anna és a francia csók, de legalább itt feltűnt egy egész darab szimpatikus karakter. És mindezen az sem tudot változtatni, hogy a Cricketnél rosszabb irodalmi nevet még nem olvastam.
Több éves nyögveolvasás eredménye: Jon Krakauer: Út a vadonba
A címkézés mindent elárul: nyögvenyelős & több éves küzdelem.
A film sokkal jobb: James Dashner: Útvesztő
A film egy-két jelenetén annyira izgultam, hogy csak szorongwttam Gé kezét. A könyv ehhez az élményhez képest limonádé.
A kifejező: John Green: Csillagainkban a hiba
Bizonyos részek igazi fizikai fájdalmat jelentettek, olyannyira érzékletesen történt az ábrázolás.
Hiányérzetet hagyott maga után: Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Nem működnek azok a történetek, melyek 1) hirtelen zárnak le 2) a lezárás előt minden irdatlanul részletes lezárásal bír, emiatt a vég olyan hatást kelt, hogy ennél többet már nem engedett a kiadó, zárjuk le a sztorit... mondjuk köpjük oda ezt, a célnak éppen megfelel.
A Magyar: Janikovszky Éva: De szép ez az élet!
Tündérvilág és édesmindenség az Éva néni az már bizonyos.
Félbehagyások: Závada Pál: Jadviga párnája, Parti Nagy Lajos: Hősöm tere, Rick Warren: Céltudatos élet, Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma,
A nagy szemöldökráncolás: Leiner Laura: Remek!
Irreális elemek keverve egy olyan történetben, ahol azt se tudod igazán eldönteni, hol is játszódik.
Az újraolvasások: Meg Cabot: Egy igazi amerikai lány 1-2, Szent Johanna Gimi sorozat
Az árnyalatnyi remény olyan hiányérzetet képzett bennem, amit csak velük tudtam megszüntetni. Szent Johannáékat meg azért, mert hiányzott.
A Meglepetés: Csukás István: A lesből támadó ruhaszárító kötél (@pworsi ♥)
Molyszülinapon rohanva kezembe nyomott a meglévő gyűjteményt kiegészítő hiányzó kötet. Mert Ő tudja.
Olyan cuki, hogy belehalok: Rainbow Rowell: Eleanor és Park
Mosolygok, mert a tettek világosabban beszélnek itt, mint a szavak.
Angolról magyarra: Jenny Downham: Amíg élek
Felesleges megversenyeztetni melyik a jobb, mert magyarul és angolul egyarànt olyan különleges kifejezőkészséggel bír, amit utánozni se lehetne.
Nem kötött le, pedig oly sokan mások szeretik: Yann Martel: Pí élete, J.D. Salinger: Zabhegyező
Nyilván ratyi az ízlésem - fel is vállalom.
Ami régóta várakozott: Jane Austen: Meggyőző érvek
Évek óta döglődik a polcomon, de hiszek benne, hogy csak a megfelelő pillanata vártunk.
Film után a képregény is: Alan Moore & David Lloyd: V for Vendetta
Minden formájában kiváló.
Kedvenc páros(ok): Mia & Adam (Ha maradnék, Hová tűntél?), Reni & Cortez (Szent Johanna Gimi), Hazel & Gus (Csillagainkban a hiba), Sam & David (Egy igazi amerikai lány)
A Karakter: Adam Wilde (Gayle Forman: Hová mentél?)
Tetszetősek általában a férfi szemszögből előadott történetek - ebben az esetben különösen érvényes állítás. Mélység & magasság, visszaemlékezés és jelen váltakozása. Fiú karakter ellenére magamra ismertem egy hangyabokányit - esélyesen azonosan viselkednék az adott válságban. Újra és újraolvasom a sorait, mert magával ragad.
Kedvenc olvasmány(ok): Gayle Forman: Ha maradnék, Hová tűntél
Ezekre igazából nem találok szavakat. Kiváló stílus, érzékletes kifejezések tömkelege, egyszerű, de a zenét önmagukban hordozó szavak.
És végül amik a 2015-ös évbe átcsúsznak: Veiszer Alinda: Ráadás, Jann S. Wenner – John Levy (szerk.): Rolling Stone – Interjúk, Vida Enikő: 1000 Questions 1000 Réponses, Némethné Hock Ildikó: 1000 Questions 1000 Answers,
