Avagy összevont gondolatok Cassandra Clare Végzet ereklyéi és a Pokoli szerkezetek zárókötetei kapcsán. Mivel mind a két könyv befejezésénél - és befejezése előtt - jó nagy iróniagombóc alakult ki bennem, így nem próbálok meg összefüggő értékelést írni a történetekről. Inkább a már papírra vetett gondolatfoszlányokat szeretném megmutatni. Nem azért írom le ezeket a dolgokat, mert én annyival jobbat tudnék írni. Épp az ellenkezője az igaz: nem tudok jobbat írni, viszont úgy vagyok vele, hogyha valaki egy egész világot épít fel, és annak vázául sorozatokat használ, akkor azt tegye jól és ne a zárókötetekkel okozzon csalódást.
Vigyázat, ha kedves számotokra a Spoiler-mentesség!
- Sok hiba sokra megy. Főleg, ha logikai buktatókról van szó.
- Sokan úgy definiálják az írónőt, hogy fergeteges humora van. Őszintén írom, nagyon kerestem a humor nyomait - najó, inkább vadásztam - de még egy hangyabokányi méretet sem találtam. Pedig engem könnyű megnevettetni, a létező összes faviccen órákig tudok vigyorogni. Reccs.
- A két kötet során nemcsak a szereplők szenvedtek a saját maguk által generált szerelmi szál miatt, hanem az olvasók is. Ebbe a hosszú és elnyújtott vattacukor-felhőbe még a Csokigyárban sem akarnának belesüppedni.
- Őszinte érdeklődéssel kérdezem: miért kell a legtöbb YA könyvet ifjúsági pornóvá alakítani?
- Hosszú, eseménytelen, végtelenül vontatott és unalmas. Amiatt haladtam végig tempósan az olvasással, hogy végre én is le tudjam zárni.
- Pozitívum: sokan említették, hogy nem volt jó az új karakterek bevonása, érdektelen volt az egész. Szerintem Emma Carstairs teljesen jó szereplő, kifogásolnivalót nem találok benne, ellenkezőleg a Blackthorn-család esetében. Sok-sok gyerek, akik nem tesznek semmit hozzá a történethez, akiknek a neve egészen egy kaptafára épül, ezért nem is lehet őket igazán megkülönböztetni. Kb olyanok a picik, mintha egy személy alakítaná őket, csak minden egyes alkalommal másként szólítják őket.
- A többséggel ellentétben nekem tetszett, hogy Tessa és Jem személye megjelent a Mennyei tűz városában, és nem zárult le teljesen a szerepük a Pokoli szerkezetek Hercegnőjével. Jól ábrázolttá válik ezáltal a kör "szimbólum", amit Jem annyit emlegetett a Pokoli szerkezetek sorozatban.
- Személy szerint úgy látom, mind a két sorozat esetében rossz a szerelmi háromszög - írom ezt annak ellenére, hogy az egyik szerelmi szál szereplőit még kedvelem is.
- Sokakkal egyet értve kell írnom, hogy a Végzet ereklyéi sorozatot a 3. kötetnél jó lett volna befejezni. A 3. kötet után következő három könyv csupa-csupa giccses bőrlehúzás, ami csak az írónő pénztárcáját gazdagította, ellenben az olvasók élményeit nem növelte.
- Kb mind a két zárókötet 80%-nál kzdtem érezni, hogy végre van valami cselekmény is nem csak szenvedés.
- Mindenkinek jutott egy kis szerelem a két kötet során, csak a kocsisnak nem jutott külön szerelmi szál. Bú.
- És a legnagyobb "tanulság" mind felett: mindig legyen nálad koton, ki tudja, mekkora szükséged lesz rá a világ megmentése során... max akkor, ha a kihalást akarod megelőzni (Joey). Amikor olvasod a zizzenő fóliára tett utalást, a könyv hátralévő oldalainál végigkísér a hangja és a röhejes érzéssel vegyített döbbenet...
És ha már említettem Joey-t:
