Rögtön így az elején le kell szögeznem; ez a könyv engem letaglózott. Persze ez nem azt jelenit, hogy rossz könyv lenne – egyáltalán nem az, sőt! Megmutat nekem egy újfajta világszemléletet, ami még ha távol is áll tőlem, de be kell bufferelnem, hogy ilyen igenis van, még ha a szórakoztató mivolta ellenére rendesen el is tud rémíteni. Nem feltétlenül a nyíltsága, vagy éppen a stílusa miatt, hanem mindazért a tartalomért, amit közölni akar. Röviden és tömören; irdatlanul durva világban élünk és hálás lehetek, hogy ennyire kemény és mély dolgokat még nem kellett átélnem.
Általában úgy szoktam megírni egy-egy könyvértékelést, hogy valamiféle bibliai vonatkozást fűzök hozzá. Mindaz, amit a kitörési vágyról kaptam a könyv kapcsán, és az, ahogyan a jobb életre való vágyakozást felépíti, egyetlen egy igeverset juttat eszembe, ami így olvasható: Minden bűnnek gyökere a pénznek szerelme. Küzd, él, lázad, próbálkozik, de ha nincs meg az a bizonyos napi betevő, meglepő dolgokra képes az ember...
Mint ahogyan azt már @krlany is elmondta a saját összefoglalójában, nekem is ez az első olyan könyvem, amit a kiadó (Silenos) felkérésére olvastam el, hogy majd a későbbiek folyamán írjak róla. Örömmel és baromi nagy lelkesedéssel vállaltam a feladatot, mondhatni szárnyra keltem, csak nem számoltam egy aprócska, de annál súlyosabb ténnyel, vagyis az olvasás-mentes időszak és a vizsgák kereszttüzével. A csúszás miatt elég kellemetlenül érzem magam, és hálás vagyok a kiadó türelméért, és elmondhatom; a bő egy hónap alatt, amíg olvastam a regényt, sajátos kapcsolatot sikerült kialakítanunk. Mármint a könyvnek és nekem.
Őszinte leszek; van egy olyan rossz szokásom, hogy egészen ritka alkalmakkor – vagyis inkább szökőévente egyszer - olvasom csak el a fülszövegeket. Persze, ebben az esetben is érvényessé vált a fentebb említett hatás, így nem is tudtam, hogy mire számíthatnék. Aztán az első kézbevételkor rögtön feltűnt a szokatlan betűhasználat és oldalazás egyaránt, amit leginkább a digitális karórák számozásához hasonlítok. Alkalomról alkalomra, mondhatni folyamatosan vártam - és tartottam egyszerre - a pillanattól, amikor naponként 35 percig elmerülök a könyv egyszerű, de mégis cselekményes történetében, ahonnan nem hiányozhat a megszokott durvaság és mindaz a vágy, hogy ebből a megszokott és kellemetlen közegből valahogyan, de végérvényesen kiszakadjanak. Legalábbis ez fogalmazódott meg bennem, ahogy a főhős Rass sorait tanulmányoztam.
A húsz éves srác a börtönből írja meg a „visszaemlékezését”, de mégis úgy teszi mindezt, mintha egy tényleges külső szemlélője lenne a történéseknek. Mind emiatt nemcsak a képzeletnek nyílik tág tere, hanem pontos képet kaphatunk az ingadozó érzelmi világáról, ahol főszerepet kap a szüleivel való zavaros kapcsolata, a még bonyolultabb életvitele, a tizenévesek bonyolult kapcsolatvilága, a kezdetleges csínyek, majd a már biztos alappal rendelkező durvább esetek, és végül a lebukáshoz vezető drogterjesztés. Kegyetlen őszinteséggel ír az olyan gyomorforgató történésekről, mint a vérfertőzés és egyes könnyű drogok elkészítéséről. Ezeket végigolvasva gondolkodásra kényszerülsz és meg is szólít, hogy érdemes odafigyelni a kamaszokra, majd a gondolkodás következő szakaszába érve játszi könnyedséggel ráébreszt az, hogy akár otthon, a négy fal között is lehetne ilyen a helyzet. De nem az. Jobb esetben.
Érdemes kézbe venni, nemcsak az érdekes illusztrációkért, amiket Madarász Gergely készített, hanem a magvas gondolatok tárházáért is, melyek hatására elmélyülsz, törpölsz, mérlegelsz és átértékelsz dolgokat, majd örülsz, hogy nem ilyen az életed. Tulajdonképpen csak ajánlani tudom a könyvet, de az is garantált, hogy a feldolgozás nem lesz egyszerű. Odatesz ám rendesen.
Köszönöm a könyvet és a belém vetett bizalmat a Silenos Kiadónak.
7/10
A legkedvesebb részt a könyvből pedig csak így utóiratként:
Azt viszont tudjuk, hogy a lány elmosolyodott, és azt kérdezte:
– Szeretsz?
– Igen – válaszolt a fiú, miközben elnyomta cigarettáját a földön lévő hamutálban.
– Mennyire?
A fiú elgondolkodott egy pillanatig: – Egy nagy ház erejéig.
– Van kert is a ház körül?
