Őszinte leszek: 9 könyvet olvastam, és amíg mások kevesellik a saját olvasmánymennyiségüket, én addig úgy érzem magam, mint Jackson a Szívek szállodájában: leigáztam az anyatermészetet. Az előző hónapok fanyalgását követően végre többet olvasok, és rájöttem, azért is tetszik nekem ez az éves Reading Challenge, mert inspirálva vagyok, hogy ne csak a komfortzónámban olvasgassak, hanem máshonnan is csemegézzek. Külön öröm, hogy a 2016-os 40-es listából már 9-et letudtam. Nem mondom, vannak benne hasonló kategóriák a korábbi olvasásaimhoz képest, de most nagyon lelkes és pozitív vagyok, és biztosnak érzem az idei lista befejezését. (Bár egy-két kategóriához ötletem sincs mit olvassak, de előttem még 11 hónap, igaz?)
 |
| forrás: google.com |
Befejeztem
1, Ernest Cline: Ready Player One
Kicsi csalás van itt a dologban, mert ezt még 2015 decemberében kezdtem el, és az év végi munkás hajtás nem engedélyezte a befejezést, míg jött az év első hete, mikor úgy megfáztam, hogy talán még most is azért köhécselek. Nem mellesleg ITT lehet bővebben olvasni róla, amúgy meg tipikusan csak ajánlani való könyv, véget nem érő ámokfutással, kincsvadászattal és a 80-as évekkel tarkított utalástömkeleggel.
2, Graeme Simsion: A Rosie projekt
Tündérbűbáj cukiság, amit szintén csak ajánlani lehet. Örülnék, ha sajátként a magaménak tudhatnám, de még egy kicsit jegeljük a dolgot. Remélem Gé olvassa ezt a bejegyzést. Ennél a könyvnél éreztem igazán azt, mennyire jól esik végre olyat olvasni, ami a komfortzónámon kívüli történet, és még tetszik is. Sőt: nagyon is tetszik.
3, Kelly Oram: Cinder és Ella
Amerikai tündérmese, ami nem akar több lenni, mint ami, mert ténylegesen is egy tündérmesére alapoz. Olvasmányos, kikapcsol, és még egy kis cuki beütést is magában hordoz. Alapvetően az ötlet nem rossz - ámbár a magyar borító ritka ronda, és nehezen tudom elképzelni, hogy ennyi szenvedést éljen át valaki - de nekem nem igazán jött be. Olyannyira nem ragadott meg, hogy amíg ma jöttem haza Beaverfield-ről, elgondolkodtam rajta, vajon mi is volt itt a végkifejlet.
4, Leiner Laura: Illúzió
Nomen est omen, azaz nevében a sorsa, mert számomra ez egy nagy-nagy illúzió. Korábbiakban írtam már róla, hogy szeretem Laura regényeit - tisztelet a kivétel - de ez valahogy most nagyon nem az igazi. A történet lapos, nem nagyon történik benne igazából semmiféle említésre méltó, sőt, valamilyen szinten még kiszámítható is, viszont az olvasmányosságot továbbra is biztosítja, és ez nagy-nagy pozitívum, akárcsak a zenei választások/utalások tömkelege.
5, Penelope Douglas: Szívatás
A sztori, amit sose fogok igazán megérteni. Nem tudom befogadni azokat a sztorikat, amiknél a terrorizálásból végül szerelem alakul ki... Képtelen vagyok összeegyeztetni a kettőt, de ez legyen az én bajom.
6, Lois Lowry: Valahol, messze
Terv: közeljövős újraolvasás, egyben az egész sorozatot, mert ez így most eléggé lóg a levegőben.
7, Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen
Nagy ritkán, mikor A.C. kerül a kezemben, végül mindig egy gondolat motoszkál a fejemben: miért is nem olvasok tőle többet? Kiváló történet, nagyon jó befejezéssel, kicsit sem számítottam ilyen zárásra. Olvasni még sokat-sokat Agatha nénitől!
8, Colleen Hoover: This Girl – Ez a lány
Kellemes, olvasmányos kikapcsolódás, semmi több. Azonban egy biztos: maradandó nyomot nem hagy, így pár hét múlva esélyesen nem fogok emlékezni a szereplők nevére se - nemhogy magára a történésekre!
9, Veronica Roth: A beavatott
Ez a baj a sorozatokkal: bármennyire is nem tartoznak a legjobb kategóriába, mégis le akarom tudni az összes részt, mert megveszek tudni, mi lesz a végeredmény. Kb. 70%-tól kezdtem élvezni a sztorit, az elején leginkább az járt az eszemben, hogy mennyire semmilyen szegény Tris, illetve ez a fajta csoportbeosztás olyan nagyon értelmetlen, hogy az már szinte fáj. Az emberek nem ennyire egyszerű teremtmények, hogy így lehessen őket kategorizálni.
Kaptam
 |
| Molyos könyvjelzők, szülinapi könyv és almaturmix |
Még mindig boldogsággal tölt el, ha könyvet kapok ajándékba.
