Este 11 óra van, kb 1 órája fejeztem be egy igazi egy nap alatt kiolvasós könyvet. Kellett egy kis kikapcsolódás két szakirodalom között. Olyan, ami könnyed, nem kell rajta gondolkodni, nem kell érzékelnem az összefüggéseket.. ami igazán kikapcsol. Colleen Hoover: Point of Reteat - Visszavonulója igazán jókor volt jó helyen, és még ha most értékelést nem is írnék hozzá, egy ... dolgot - jobb szót nem találva - megmutatnék. Ami igazán megfogott.
Tehát akkor: Írj rosszul!
Írj rosszul!
Legyél béna!
Írj szörnyen!
Rettenetesen.
Borzasztóan.
Ne gondolkozz!
Kapcsold ki a belső ellenőrt!
Hagyd, hogy jöjjenek a szavak!
Hagyd, hogy szabadon áradjanak!
Merj hibázni!
Csinálj valami őrültséget!
Írj le ötvenezer szót egyetlen
november alatt!
Én megtettem.
Csodás volt, tiszta téboly!
Ezerhatszázhatvanhét szó minden egyes nap.
Nem lehetetlen.
De ehhez el kell fojtanod a benned élő kritikust.
Teljesen.
Csak írj!
Gyorsan.
Hagyd, hogy kibuggyanjon belőled!
Írj élvezettel!
Ha nem megy, hagyd abba egy időre!
Aztán folytasd!
Írj tovább!
Ez is úgy működik, mint bármi más.
Elsőre nem lesz tökéletes.
Ez is mesterség. Gyakorolnod kell, ha fejlődni akarsz.
Gyakorlás nélkül nem jutsz be a Juilliardra.
Ha a Carnegie Hallra vágysz, gyakorolj,
gyakorolj, gyakorolj…
…vagy fizesd le őket.
Ahogy minden másnál, itt is tízezer óra kell,
hogy felsőbb szintre juss.
Legalábbis Malcolm Gladwell szerint.
Szóval: írj!
Hibázz!
Hagyd ott!
Hagyd összeérni!
Aztán javítsd ki!
De ne menet közben cenzúrázz,
mert az csak lassítja az agyat.
Legyen az írás napi rutin!
Számomra ez a blogolás.
Fantasztikus érzés.
Minél többet írsz, annál könnyebb lesz. Minél gyorsabban
árad, annál kevesebbet agyalsz. Ez nem az iskolába lesz,
nem kapsz rá jegyet, csak kiadod magadból a gondolataidat.
Jól tudod, hogy ki akarnak törni.
Szóval ne add fel! Gyakorolj és gyakorolj! Írj rosszul,
írj szörnyen, írj önfeledten, és a végén talán valami
nagyon
nagyon
jó sül ki belőle.
