html

2014/12/02

Puzzle-álmok tároló doboza

Olyan érdekes, hogyan változnak a dolgok – talán - egyik napról a másikra. Korábban nem volt jellemző, hogy tervezgessek, egyik nap után vettem a másikat, és még ha voltak is céljaim és vágyaim, olyan könnyedséggel váltakoztak, mint a szél iránya egy átlagos őszi napon. Még ha fáradt is voltam, mindez automatikusan eltörpült az emberek forgatagában, ahogy az élményekkel szembetalálkoztam. Volt itt sok-sok csapódás, de ahogy jött az ellenállás, az elfojtott kívánságokat előcsalogatta valami váratlan, egy egészen idegen érzés. Sosem mertem tervezni.

Tervek és ötletek – újabban ezek cikázása töltik ki leginkább kicsiny kis szürkeállományomat. Korábban nem volt ilyen. Csak sok-sok vágy, amiket elzártam egy doboza, melybe lassan már bele se nézek, csak megemelem a tetejét, felszabadítva egy adag porgomolyagot az állandó tespedésből. Talán az elzártságnak vége. Már-már hajlandóságot mutatok az évek óta elzárt puzzle szerű álom-darabokat kiszabadítani az elrejtett dobozból, amiről kevesen tudunk. Totyogó babaléptekkel bukkannak fel újabb és újabb elfeledettnek hitt kirakódarabkák. Jelenleg, még kuszaság van, de valahogy egyfajta szervezettség is fellelhető az előszedett részletekben. Itt egy kis piros részlet, amott egy kis sárga, felfordítva felfedezhető egy-két zöldes árnyalat is. Az elkészített kép valószínűleg sokaknak nem lesz ideális, de nem is ezt keresem, hanem azt, amitől élővé válik, és hozzám tartozik. Pontosabban hozzánk.

Ha elsajátítom a kötés fortélyait, nem mulasztom el megtanulni a Weasley-pulcsi alapjait. Neked is kötök egyet. Lehet, nem fogod érteni, hogy miért is csinálom ezt, de majd elmagyarázom. Mesékkel halmozom el a környezetünket. Elsősorban Csukás István Pom-pomjával, aztán Máté Angival folytatom, bár ezt a projektet részben már sikeresnek lehet tekinteni. Eljátszom, hogy amit korábban mesének gondoltunk, valósággá tehetjük, mert velünk is ez történt. Remélem, segítségemre leszel, hogy színekkel tarkítsam mindennapjainkat, de a kedvedért a szürkének és a feketének is helyet szorítunk palettán, nem fogok ellenkezni. Azonban a hajam sose lesz fekete, ezt megígérhetem. Megmutatom, hogy másként is lehet masnit kötni, mint ahogyan a köztudatban elterjedt. Lesz olyan nap, amikor minden kérésre igennel fogok válaszolni, még ha rohadt nehéz is lesz szembe fordulnom önmagammal.

Ha az első gyerekünk lány lesz, Gréta Abigélnek fogjuk nevezni. Együtt döntöttünk róla, mert nem csak tetszik nekünk ez a kombináció, de örömünket is leljük benne. Megtanítjuk majd őt és a többi gyerkőcöt imádkozni? Beszélünk nekik arról, ki volt Dávid király és Abigél? Mi lesz Harry Potterrel és Judy Abott-tal? Bevezetjük őket az olyan halhatatlan legendák megismertetésébe, mint a The Ramones és A Gyűrűk Ura? Remélem igen, még ha tudom is, hogy benned is hasonló vágyak lappangnak. Amint megtehetjük, kimegyünk a természetbe, hogy együtt megcsiklandozhassuk az Isten talpát. A fűben elterülve nevetünk a fogócskázó felhők hamisíthatatlan táncán.

Megmutatjuk nekik a zenében rejlő változatosságot és rengeteg képet fogok készíteni izgága napjaikról. Féltő szeretettel akarlak szeretni, és mindazt, amit ketten létrehozunk. Meg fogok tanulni jobban sütni és főzni, bár állításod szerint sütni már nagyon jól tudok, még ha a főzési technikámon van is mit csiszolni. Lesz olyan nap, amikor fáradt leszek és idegesítő, de kérlek, nézd el ezt nekem, nem vagyok tökéletes, még ha te annak is tartasz. Sokszor elgondolkoztat, hogy vagy képes ennyire szeretni, mikor olyan sokat bántottalak szavakkal és tettekkel egyaránt, de rá kell jönnöm, hogy tényleg ebben rejlik a szeretet lényege: elfelejteni mindazt, amivel valaha bántottak és soha többet nem emlegetni azt. És te pont ilyen vagy; nem emlegeted, nem hozod fel, és ami a legdurvább: nem is emlékszel ezekre az egykor volt sérelmeknek. Mert nincs helye, nem vert gyökeret. Nincs mit felhúzni a földből.

Idézeteket fogunk festeni a falra emlékeztetőül. József Attila… Petőfi… Ady… Zsoltárok 37,4… Hemingway, hogy sose feledjük; legyünk hűek mindhalálig.
Megtanulom, hogyan valósítsam meg mindazt, amihez gyáva vagyok. Egyszer talán képes leszek a nem látható dolgok láthatóvá tételére. Ceruzákból hálót szőni, virágcsokorból kincseket felfedni.

Veled és melletted merek tervezni.
Még ha olykor félek is.

Neked igennel feleltem.



2 megjegyzés :