html

2014/02/16

Epres sajttorta - sütési élmények

Megígértem nek, hogy sütök sajttortát. Konkrét kikötés nem volt, csak egy ajánlat, szó szerint így szólt: Kérd el Marcsika receptjét. Telefonáltam, üzenetre vártam, alapanyagokat beszereztem és terv szerint péntekre - aka. Valentin napra - sütöttem meg a tervezett édességet... ami végül szombaton valósult meg, mert meglepetésből színházba vittek, és még tulipánt is kaptam. Röviden ennyi a "véleményem": Shakespeare. Othello. Família Kft. Kárász Zénó. Csodajó. 
Na de vissza a recepthez. 

Szóval eredeti terv szerint pénteken sütöttem tortát, aztán az említett körülmények miatt átléptünk a szombati napba. Mivel már kaptam egy tanácsot a sütést illetően, mondván, hogy Marcsikától kérjem el a receptet, így utána is érdeklődtem az említett leánytól, hogy ő mekkora edényben készítette el a süteményt. Piteforma. Nagyszerű, úgyis szoros barátságot táplálok eme edénnyel. Ahogy kikészítettem az alapanyagokat és a piteformát, volt egy gyanúm, hogy ez bizony kicsi lesz. De nem baj, a recept is ekkora méretet ír, nincs miért aggódni. Nekiestem a sütemény aljának: daráló híján a kezemet alkalmaztam a darálós keksz felaprításához, aminek a mennyiségét kb-ra állapítottam meg. Törtem, morzsoltam, a nagyobb darabokat igyekeztem szétroppantani, szó ami szó, repült a létező összes égtáj irányába. Az eredmény határozottan darabos-kekszporos lett, nincs is szükség darálóra. A forma aljába elegyengettem ezt a kekszes-olvasztott vajas-cukros masszát, ami meglepően jól "illeszkedett", nem is lett olyan sok luk a kekszdarabok között. A "probléma" valahol ott kezdődött, amikor nem hittem a megérzésnek, és a cukor kivételével mindenből annyit pakoltam a masszához, mint amennyit eredetileg megadtak. Első felkiáltásom akkor történt, mikor a masszát rá akartam önteni a kekszrétegre, és bizony soknak bizonyult. Nem baj, kanalazzunk le belőle egy picit - gondoltam én, aztán jócskán megkurtított réteggel a sütőbe illesztettük. Kábé 15 perce sült a sütemény, és mosogatás közben akárhogy fordítottam a fejem, nemcsak a túrós krém illata illette meg az orromat, hanem valami más is... Sütő kinyit, kezdetleges füstgomolyag elszabadul, kiabálok ért, sütő elzár, ablak-ajtó kinyit. Megnyugszunk, nincs baj. De hopp, már látszik, hogy a krém bizony buggyan kifele. Mi lesz itt később? Nem baj, sütőforma alá megy egy tepsi, az legalább felfogja egy kicsit a hőt. Kb 10 percenként rápillantok a sütire, egy helyen majdnem a forma aljáig buggyant ki a krém. Sütő elzár, fél órát bent hagytam kihűlni, és csodák csodájára a krém majdnem teljesen visszabújt eredeti helyére. És az eredmény? A kezdetleges "jajj, kibuggyan az egész" félelmem után beszéljen a kép. 


Eredeti recept: http://www.nosalty.hu/recept/epres-cheesecake

Annyit változtattam rajta, hogy a krémbe kb feleannyi cukrot tettem, illetve a későbbiekben jóóval kevesebb mascarpone-t használok fel.

1 megjegyzés :