Őszinte leszek: a nagy karácsonyi és szilveszteri dínomdánom sütievések közepette megfogadtam, hogy egy ideig kerülöm az édességeket, de komolyan, ettől a leírástól beindult minden létező "édességet nekem, de izibe" ingerem. Az éj kellős közepén süthetnékem támadt.
Az asztalok roskadoznak a süteményes tálcák alatt. Csak csokoládémorzsásból van tízféle, köztük liszt-, tej- és tojásmentes. Ebben az iskolában az anyukák túl sok főzőműsort nézhetnek. Van csokoládés trüffel, fahéjas gofri, mentolos vajkaramella. Valaki muffint sütött bizarr krémekkel: gránátalmással, zöld teással, áfonyással, pisztáciással és guajávással. (A krémes muffinokhoz cédulát mellékeltek, amely felsorolja a hozzávalókat az allergiásoknak.) Az utolsó asztalon két vödör áll a pénzesdoboz mellett, csurig tele csokoládéba mártott, színes tortadarával meghintett pereccel, és két tökéletes mézeskalácsház, amelyeket árverésre szánnak. Az egyiknek színes üvegablakokat készítettek olvasztott cukorkából.
(Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok)
