Őszintének kell lennem; ez volt életem első sci-fi könyve - legalábbis első azok közül, amiket végigolvastam. Valahogy ettől a műfajtól eddig teljesen elhatárolódtam, nem is kerestem ezeknek a könyveknek a társaságát, de ebben az esetben a Moly és az ottani közösség rengeteget segített, hogy ne zárkózzam el ezektől sem.
Persze rengeteget jelentett a meghirdetett akció is. Titkon persze el kell árulnom, hogy eredeti terveim között nem szerepelt a sorozat megrendelése, de egyszer csak valami mégis megszólalt bennem. Lehet, hogy az értékelések hatására, vagy az állandóan megjelenő Esemény miatt, de folyton azt éreztem, hogy bármerre nézek, ez a könyv ott van. Így engedve a csábításnak és a vizsgaidőszak nyomásának és megrendeltem, de végig ott volt bennem a kétség, hogyha esetleg nem tetszene a sorozat, akkor majd jó pénzért beadom az antikváriumba... Természetesen ez a gondolat a személyes Windowsomból kitörlődött a Delete gombbal, ahogy nekikezdtem az olvasásnak.
A Csodaidők története a három főszereplő (Judy, Giin, Yaan) szemszögéből bontakozik ki és fejezetről fejezetre ismerjük meg a szereplők érzéseit, gondolatait. A kezdetben szimpatikus Yaan karaktere 180 fokos fordulatot vesz, a mindig zárkózott Giin alakjában megismerjük az érző oldalt is, és a kis „esetlen” Judy esetében rá kell jönnünk, hogy sokkal több van benne, mint ami elsőre látszik. Hármójukban talán egyetlen közös vonás van – azon kívül, hogy egy család tagjai; mind a hármójuknek nézeteltérése a Kavennel.
Tetszik a Judy és Yaan körül kialakult feszültség; nem ismerik egymást, de mégis a másik életlét akarják élni. Judy leghőbb vágya, hogy bekerülhessen a kaveniek közé, Yaan meg csak egyszerűen olyan függetlenségre vágyik, mint a Kavenen kívüliek. Valahogy egyikük sem látja a megoldást a helyzetükre, de Yaan döntésével a cselekmény turbó fokozatra kapcsol.
Az űrben való terjeszkedés számomra kicsit elképzelhetetlen volt – ezzel is alátámasztom korlátolt agyamat – de ahogy ismerkedtem a könyvvel és egyre jobban magával ragadott nem tudtam nem elképzelni, milyen is lehet a holobeszélgetés vagy az elsőszülöttségi joggal való élés. Még a 3D sakk is élvezetesnek bizonyult számomra, pedig az egyszerű földi verziót sose tudtam megtanulni.
Mivel a történet elég sok szereplőt és idegen kifejezést használ, így külön piros pont jár az írónőnek a könyvben fellelhető Kislexikonért és a könyv elején lévő Családfáért.
Tetszési indexemet talán az mutatja leginkább, hogy hónapok óta most írok először hosszabb értékelést egy könyvről, de úgy is érzem, mint a reklámban is szokták mondani; L'Oreal Paris – Mert megérdemli. Összesen egy negatívumot tudok feltüntetni; sajnos egyik könyvem se lett dedikálva, emiatt egy kicsit csalódott vagyok, de remélem a közeljövőben lesz alkalmam aláíratni az írónővel.
8/10
