Kelly Oram összes magyarul megjelent könyvét olvastam eddig. Valahogy olyan érzésem van vele kapcsolatban, mint ami egy tuti gyógyír egy rossz időszak után. A szereplői valóságosak, szerethetőek - tisztelet a kivételnek - és olyan stílusban ír az írónő, amit élvezet olvasni. Egyszerre szórakoztat a kialakult szituációkkal, másrészt el is gondolkodtat... ez a sztori viszont mélypont a javából. Kérdem én: hol vannak a szerethető szereplők?
A történet onnan indul ki, hogy Valerie, a könyv főszereplője eldönti: ő bizony megtartja szüzességét a házasságkötésig. Mindez akkor derül ki, mikor a pasijával a 3. hófordulójukat ünneplik, és a srác úgy gondolja, épp itt az ideje megfektetni a leányzót, hiszen milyen sokat várt már rá. Megtörténik a nagy szakítás, amely főszereplőnket nagyon megviseli, főleg, mikor szembesül vele: az exe rögtön vigasztalást talált az iskola legrémesebb lányánál. Kiborulásának pedig hangot is ad: az egész iskola előtt felugrik az ebédlőasztalra, és mindenki előtt felvállalja szüzességi fogadalmát. Innentől kezdve fenekestől felfordul az élete, az ebédlős vallomása youtube rekordokat dönget és még képzelhetitek, mennyi eget rengető dolog történik a 312 oldalas regény során. És persze nem lenne történet a történet, ha nem lenne a népszerű srác Kyle, aki mindenképpen bele akar jutni Valerie bugyijába. Súgok: nem sikerül neki.
Rögtön az elején le szeretném szögezni: úgy gondolom, a szex mindenkinek a magánügye. Ha gyakorolja gyakorolja, ha nem nem, ha más beszédtémája nincs, akkor vesézze ki a végletekig, vagy ha szégyenlős, írja le a naplójába, ha nem talál jobb megoldást. Ellenben azt látom, hogy ez az ámokfutás ami végigpörög a regényen, totál hiteltelenné teszi az egész témát. Nem mellesleg az egész cselekmény valószínűtlen, kicsit sem szórakoztató.
Valerie fogadalma az önmegtartóztatással kapcsolatban teljesen érthető: az édesanyja 15 éves korában lett állapotos vele egy "jól" sikerült buli alkalmával. Mivel Val nem ismeri valódi szüleit, és nem akarja követni példájukat, ezért is dönt a szex-mentes életmód mellett a házasságkötésig. Nincs itt semmi vallási nyomás, szimplán a valódi szülők felelőtlensége váltja ki belőle ezt a döntést. Őszintén szólva, teljesen meg tudom érteni a döntését, megértem a félelmét is, mert mindig ott motoszkál egy "mi van ha?" rész is, de az alábbi dolgok nem csak logikátlanok, de még értelmetlenek is. Például:
1, Érthető, ha benne van a félelem, hogy úgy jár, mint a valódi anyja és idejekorán teherbe esik, ha szexre adja a fejét, de mivel egy elég tudatos lányról beszélünk a történetben, a megfelelő óvintézkedéseket meglépve, valljuk be: kicsi eséllyel lenne leányanya.
2, Teljes mértékben átjön a könyv üzenete. Nem feltétlenül a szexről szól ez, hanem inkább a tudatos döntésekről, hogy bizonyos dolgokat nem azért kell meglépni, mert körülötted lévők nyomást gyakorolnak rád, vagy mert az adott dolog miatt lógsz ki a társaságból. N+1 tinédzser - és nem egyszer felnőtt - esik át ezen a nyomáson, de most őszintén: tényleg mindenki billogként viselje magán, hogy él-e nemi életet vagy aszkétaként tendál?
3, Gyakran nagyon sok volt ez a "legyen mindenki szűz és gyakoroljuk az önmegtartóztató életmódot". Elképesztően idegesítő a csaj, hogy mindenkit meg akar győzni róla, hogy csak az a jó, amit ő elképzel. Iskolákba, különböző rendezvényekre megy, hogy előadja a történetét és meggyőzze az embereket a kampánya jóságáról. Nincs is ezzel gond, viszont ahogy halad előre a szüzességi kampány, úgy lesz egyre elvakultabb, majd a legjobb barátnőjével is azért szakad meg a kapcsolata, mert kiderült: Cara él nemi életet. És persze ebből egyenesen arányosan következik, hogy már nem támogatja a nézeteit ... nem is részletezném.
4, Ha a szerző viccnek szánta a történetet, akkor szólok, egyáltalán nem volt vicces. Vagy csak szimplán szar a humorom.
Az egésznek olyan hangulata van, mintha Kelly Oram meg akarná győzni az olvasóit, hogy a szexualitás csúnya, rossz dolog, közben meg nyilván mindig túlfűtött helyzetekbe keveri főszereplőnket, rohadtul hiteltelenné téve az egész karaktert és a szexhez való tényleges viszonyát.
5, Kyle Hamilton. Ez az ember egy tapló. Egy képmutató barom. Ír egy dalt a csajról, hogy miként fektetné meg, és elvárja Valerie-től, hogy mindehhez vágjon jó képet. Énekelnék erről én is egy szép dalt, ez a címe: Álmodj királylány.
6, Ami nálam a legjobban kiverte a biztosítékot. Alapból nem bírom a "kismillió évvel később" típusú befejezéseket, ennél pedig még kellemetlenebbnek éreztem az egészet. Túl sokat nem szeretnék hozzá fűzni, csak egy költői kérdés: Most tényleg egy talk show keretein belül kellett először találkoznia az igazi anyjával? Really?
Röviden és tömören: vicces formába oltott kliséhalmaz, aminek igaz, hogy meg van a tanulsága, érthető is az olvasó számára, de ettől függetlenül sok-sok kivetnivalót hagy maga után a megvalósítás.
