Először is muszáj megemlítenem - nem szerves része a keksz elkészítésének, de nekem nagy öröm: végre rendes kinézetet tudtam kreálni a blognak. A legutóbbi kinézetekkel nem voltam maradéktalanul elégedett, mindig volt valami, ami nem tetszett benne, és hiába próbálkoztam, nem tudtam nekem tetszővé varázsolni. Viszont most napok óta viszketett a tenyerem egy kis szerkesztgetésért, és meg is született az eredmény. Remélem tetszik nektek, akik erre csavarogtok. :)
Másrészt: az Ember már egy ideje rágja a fülemet, hogy "nincs itthon semmi nassolni való" és ez ellen nagyon kéne tenni valamit. Tegnap aztán Molyon szembe jött egy csokis keksz karc, amiről eszembe jutott, hogy nekem van egy nagyon jó bevált receptem, amit nem mellesleg jó régen készítettem, és még Gé is szereti. Ajánlatomra, hogy csinálok ilyen kekszet, csak annyit válaszolt:
- Rendben, de két féle csoki legyen ám benne!
- ...
Hozzávalók: 17 dkg vaj, 5,5 dkg cukor, 3,5 dkg vaníliás cukor, 30 dkg liszt, 0,5 teáskanál szódabikarbóna, 0,5 teáskanál só, 1 nagy felvert tojás, 0,5 tábla fehércsoki, 0,5 tábla tejcsoki
Elkészítés: A vajat felolvasztottam, majd mind a két cukrot simára kevertem benne. A lisztet összekevertem a sóval és a szódabikarbónával. Felvertem a tojást, a lisztes egyveleghez hozzáadtam az olvasztott vajas cukros lötyit, majd a tojást is. Összegyúrtam alaposan és gombócokat formáztam belőle, hogy aztán keksszé lapítsam.
A csokit Gé vágta apró kockákra - vegye csak ki ő is a részét a munkából. :) Én belekevertem a masszába a csokikat, de azt is lehet, hogy miután kilapítottuk kekszformára utána a tetejébe szórjuk a darabkákat. Tapasztalatom szerint így inkább megégett a csoki, mint beleolvadt a tésztába, szóval ezt a technikát én a jövőben inkább hanyagolom.
A formát kibéleltem sütőpapírral és kb 15 perc alatt készre sült előmelegített sütőben. Omlós, könnyű keksz lesz az eredmény, konkrétan tökéletes - legalábbis Gé így értékelte.
U.i.: Érdemes megvárni, amíg kihűl, a levegőn még szilárdul egy kicsit a keksz. :)
