html

2015/06/27

Teásdoboz

Pár éve heti rendszerességgel festettem ilyen-olyan képkereteket, dobozokat, és mindenféle fa alapú dolgot. Hatalmas lelkesedéssel ugrottam bele a festés műveletébe, rajongással töltött el a tudat és az érzés egyaránt, ahogy bepiszkolódik az akriltól a kezem. Nem tudok betelni az alkotás folyamatával, legyen szó festésről, horgolásról, fényképezésről vagy akár főzésről. Ez utóbbit nevezzük inkább sütésnek. :) 
Viszont az utóbbi időben jóformán annyi időm volt bármi kreatív dolgot megvalósítani, hogy körülbelül semennyi. Viszont ma barátnőmék esküvőjére megyünk, és személy szerint jobban szeretek olyan ajándékot adni, amiben benne van a kezem munkája, nemcsak veszek valamit hosszas keresgélés után. Olyat szeretek adni, amit számításaim szerint mástól nem kaphatnak (nem tartom poénnak, hogy mi adjuk nekik a 10. kenyérpirítót). Szeretem kitalálni, megtervezni, nemcsak azt, hogy mit is adhatnék ajándékba, hanem a színeket és a stílust egyaránt. Ez az esküvő pedig antik hatású és csipkés kivitelezésűnek ígérkezik, így ezekben gondolkodtam én is. Ehhez hasonlót két évvel ezelőtt karácsonyra csináltam, de itt a technika kicsit másként alakult most. 

Szükséges: natúr fa teásdoboz, ecset (2 különböző mérettel kényelmesebb dolgozni), klasszikus kétfázisú repesztőlakk, 2 különböző színű akril festék (célszerű egy sötétebb és egy világosabb árnyalat), egy puha rongy. 



Elkészítés: Nyilván az alapoknál kezdjük. Mivel alapvetően egy világos színű sötét repedéses dobozt szerettem volna ajándékozni, így vajszínűre festettem be a tetejét és az alját egyaránt. (A festés előtt szétcsavaroztam a részeket, hogy a kapcsok ne legyenek festékesek. Ha nincs kéznél ilyen kicsi csavarhúzó, akkor jó egy hegyesebb, vékony pengéjű kés. Én ezzel csináltam.)



A száradási időről nem tudok nyilatkozni, hogy mennyi is volt pontosan, viszont általában munka után este 7 után festegettem, így a száradást alvásidőre tartogattam. Ha alaposan megszárad a világos réteg, akkor mehet rá a repesztőlakk első fázisa. Ezt a réteget célszerű egy irányban felkenni, nem oda-vissza húzogatni az ecsetet a felszínen, mert száradás után látszik, hogy ronda, darabos a felület. Ezt is egy estét hagytam száradni. Ezután következik a repesztőlakk második fázisa, aminél szintén figyelünk az egyenletes, nem oda-vissza elkenegetésre. Miután ez is megreped, ha figyelmesen megfigyeljük, halvány repedések jelennek meg a festék felületén - ha esetleg nem látszana, célszerű megvilágítani lámpafénynél, úgy fix, hogy látszik a repedezett felület. Végül a második akrilt, amit eddig nem használtunk kicsit vizesebb állagúan felkenjük a doboz felületére, és azzal a mozdulattal, ahogy felkentük a festéket, a puha rongy segítségével le is töröljük. Ne erősen, hanem óvatosan. Így a lakk repedéseibe belevegyül a sötétebb festék szín és egy kellemes, rusztikus doboz lesz az eredmény. Nekem ilyen lett. 









Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése