Az a legnagyobb bajom a nyárral - azon túl, hogy marha meleg - hogy nem igazán van kedvem új könyvekbe bocsátkozni, és írni sincs nagyon hajlandóságom róluk. A meleg nagyfokú tompaságot okoz nálam, és nem tudok elszakadni a gatyarohasztó dögmeleg érzettől, amit a klíma sem tud ellensúlyozni. Ilyenkor szedem elő a régi kedves sorozatokat, vagy olyan sorozatok folytatásait, melyekre korábban nem volt alkalmam belebonyolódni, vagy éppen az egykor már olvasott eredeti nyelvűek magyar kiadásait. Kacarászok, újra átélek, szomorkodom, könnyezem, aztán megint csak kacarászgatok. Nem tudom ki hogy van vele, de nálam bizonyos időszakonként mindig beköszön az újraolvashatnékos időszak, amivel egyenesen arányosan társul a remény, hogy hasonlóan jó lesz az élmény mint első, vagy éppen sokadik alkalommal. Ilyen volt ez a nyár is és esélyesen a tél is hasonlóképpen alakul.
Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác (Anna és a francia csók 2. rész)
Rossz tulajdonságaim legfurcsábbika, ahogy Gé fogalmazott egyik barátjának: Juci szeret rossz könyveket olvasni. Ez így ebben a formában nem egészen igaz, ugyanis még ha tegyük azt egy sorozatnak nem is kedvelem igazán az első részét, attól függetlenül kíváncsi vagyok, hogy mit tudnak kihozni a második -, illetve a további kötetekből, így inkább elolvasom, mint hogy félbe maradjon az adott olvasmány. Az Anna és a francia csókot kifejezetten nem kedveltem, viszont ez a kötet valahogy kedvesebbnek bizonyult. Körülbelül egy hangyabokányival, de az is valami. A főszereplő 16 éves lányt Lolát egészen idegesítőnek és önközpontúnak találtam, ellenben a főszereplő sráccal, akit egészen megkedveltem; a maga módján cuki, még ha olykor előbukkan belőle a papucs énje is az ikertestvérével szemben. Cricket és Calliope. Talán a világ legrosszabb névadása könyves ikrek tekintetében.
3/5
Jenny Downham: Amíg élek
Jenny Downham könyve akárhányszor is olvasom, mindig ugyanazt váltja ki belőlem. Tettlegességre hajt, és főként arra, hogy ne kapjam be napjában többször a leszarom tablettát. Újra és újra megkeresem a bakancslistámat - jelentem, ezúttal valahova úgy elraktam, hogy újat kell összeállítani. Kiegészítéseket eszközölök a listán, a teljesített vágyakat dátummal illetem, egy-két színes post-it kerül rá. Vagy amit első lelkesedésemben írtam fel, szépen lesatírozom.
Első alkalommal, amikor elolvastam - akkor még Before I die-ként - egyből újra kezdtem. Aztán újra és újra. Két héten belül négy alkalommal süppedtem bele a történetbe, mert érzéketlennek tartottam az elválást. Hasonlóan vagyok most is a magyar fordítással. Nemcsak szép és kíméletlen, hanem a gondolataim között időközönként előbukkan, és gondolkodásra késztet, egyszerűen nem hagy nyugodni. Pár hete találkoztam egy lány ismerősömmel, aki megkérdezte ezúttal mit olvasok. Elmondtam neki, vázoltam a történetet is, de valahogy azt olvastam ki a tekintetéből, hogy nem ért egyet Tessa magánakciójával. Mindent átélni, amiből ki fog maradni a jövőben. Szerintem nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ilyen tervet végig tudjon vinni valaki. És még ha tetszik is a gondolat, és egy kósza pillanatomban azt mondanám, hogy igen, én is hasonlóan tennék, pár perccel később rájönnék: előbb ki kellene lépnem a komfort zónám árnyékából.
5*/5
Szent Johanna Gimi
A sorozat, amit kb 2 évente újraolvasok. Nem mondom azt, hogy tökéletes, mert egyáltalán nem az! Viszont ez egy olyan történet, amiből tulajdonképpen bármikor hajlandó vagyok repetázni. Hiába ismerem a történetet, és a karaktereket, mindig van egy kis dolog, amit újra felfedezek, amin nevetek, és bizonyos jelenetek amiket újra átolvasok. Jó érzéssel tölt el, ahogy a már jól ismert szituációba újra belesüppedek. Gyakran kiakadok Reni balfékségén, vagy éppen nemtetszésemet fejezem ki Kinga, Cortez és az a-sok viselkedésén, de mégis jó érzéssel tölt el, amikor olvasok egy jelenetet, aztán elindul a beépített lejátszómon a jelenethez illesztett zene. Are you gonna be my girl?… Wonderwall… She loves you… Songbird… About a girl… Californication… mind-mind olyan dal, ami a saját ifjúságom dalait idézik vissza, amiket nem csak akkor, de még most is szívesen hallgatok. Nincsenek benne lefestve tökéletes karakterek, mindenkinek megvannak a saját küzdelmeik, nehézségeik és ki nem mondott, de érzékeltetett dolgaik. Tulajdonképpen Leiner Laurának ez az egyedüli "könyve", ami eddig igazán magával ragadott. Hiába olvastam el nemrég a Remek!-et, a Bábelt és az Akkor szakítsunk köteteket, egyiket se tudtam igazán magaménak érezni. Szeretem, mert magyar, szeretem, mert emlékekkel tölt el. Olyanokkal, amiket olvastam, és olyanokkal, amiket magam is átéltem.
5/5 - tökéletlensége ellenére is.
5/5 - tökéletlensége ellenére is.
