Könnyed. Lírai. Igazi jó kedvet előidéző hangzásvilág. Még csak 6 napja került a boltokba Audrey Assad amerikai énekesnő második albuma, de már az első taktusok felcsendülésével érezhetjük; a 2012-es év egyik legkülönlegesebb hangzású lemezével van dolgunk, s ezt alátámasztja a tény, hogy a megjelenést követő napon az iTunes sikerlistájának első helyén landolt. Marshall Altman producer közreműködésével egy nagyon kellemes hangulatú korongot állítottak össze, amely nemcsak tökéletesen definiálja az énekesnő lényét, de rövid időn belül a közönség is megkedveli.
Az énekesnő 2010-ben ismertette meg tehetségét a zeneiparral. Debütáló albuma a “The House You’re Building” az év legkedveltebb és legtöbb pozitív kritikát kapott lemezévé avanzsálódott, majd az Amazon.com webáruház legjobb lemeze lett a megjelenés évében. Régies hangulatú, hangzásában klasszikus vonásokkal tarkítva, amely a már említett első lemezen is felfedezhető. A február 14-én kiadott Heart című második lemezén szintén ebbe az irányba mozgolódik, keverve a gospeles-folkos hangzást megfűszerezve egy adag jazzes zongorajátékkal. Jellemzőek a rádióbarát-dallamok, valószínűleg az előadó szélesebb körű befogadásáért - ennek ellenére dalaiban nem törekszik a modern hangzásra, így sokkal több jön át különleges hangjából, zongorajátékából és önelemző dalszövegeiből.
A napokban megjelent lemez remek bizonyítéka azon különleges zenei tálentumoknak, mellyel a 29 éves zenész rendelkezik, és ez a megmagyarázhatatlanul lélekmelengető érzés csak még tovább fokozódik, mert ezek a lírai dalok érezhetően a lelke mélyéből származnak. A “Heart” egyszerre képviseli a költői egyszerűséget, a líra varázsát, ötvözve a klasszikus zongorai elemeket, tradicionális himnuszokat és az alternatív pop muzsika kínálta lehetőségeket, melyeket egy kellemes hang fog össze, kifejezve a dalok szenvedélyességét.
Persze ez nem azt jelenti, hogy minden dal egy kaptafára épülne. Ebben az esetben is igaz, amit előszeretettel emlegetünk; a kevesebb olykor több. Az olyan dalokkal, mint a "The Way You Move" előidézi a 70-es évek hangulatát, nem mellesleg kifejezi tiszteltetét és szenvedélyes szeretetét a régi korok zenéi iránt. Azonos kivitelezés kíséri végig a dalokat, és Assad nem fél megmutatni vidámabb arcát sem egy olyan dallal, mint amilyet a "Won Me Over" is képvisel.
Dalszövegei mélyről fakadó bölcsességről árulkodnak, de az új album ennél is többet ad, ugyanis szokatlan módon a házasságba vetett hitéről és a szerelem különlegességéről énekel - bemutatva saját életét. Például a "Blessed Are the Ones" című dal egy árnyalt képet mutat az alig egy éves házasságának pillanatairól. Zeneileg nem is lehetne vidámabb, de mégis helyet ad a harcok szépségének bemutatására. Ez az optimizmus és mégis bizonytalan állapot nagyszerűen definiálja az album fő jellemét.
Talán az elmúlt év legszebb pillanatai ötvöződnek az "O My Soul" című dalban. A himnusz-hangulatú - Assad csak ének- és zongorakíséretet biztosít - egy légiesen könnyed érzést ad a dalnak. Visszafogottan kezd, melyet egy emelkedett befejezés zár. A "Lament" is rendelkezik egy melankólikus fordulattal, kifejezve a felszín alatt rejlő vágyakozást - s ez a mélyről fakadó feszültség az utolsó percig fennmarad. A "Slow" című dalban érvényesül leginkább a megbújó nyugtalanság, és énekében egy reményteljes alternatívát kínál; A hit nem olyan tűz, amely fénylik, hanem egy szerény lámpafény az ablakon. Egy csendes hit nemcsak Istenben, hanem az egymás iránt növekvő tiszteletben és szeretetben, amely elég ahhoz, hogy hazatalálhassak - és ez az a remény, amivel élővé varázsolja a dalokat.
Mindig öröm egy ígéretes művész munkáját szemlélni, felfedezve egy hangot, mellyel a dalok életre kelnek és a "Heart" éppen ilyen. Klasszikus, költői, őszinte, mintha erre a dallamvilágra teremtették volna Audrey Assadot.
Ez pedig a legkedvencebb az albumról: Even the Winter.
