2015-ös számvetés az "elsőkről"

- kaptam Moleskine füzetet (Mickey Mouse)
- álmodtam arról, hogy egy tök jó új blogbejegyzésbe kezdek, de mire felébredtem elfelejtettem, miről is szólt
- megvettem életem első Cosmoját, csakis és kizárólag az esküvői mellékletért
- mentem lázasan vizsgázni a szülinapomon, kerestem a termet kb 30 percig mire kiderült, hogy másnap lesz a vizsga
- mióta pár éve kitaláltam az „egyél tortát minden reggel a szülinapod hetén” nemzetközi hetet, azóta ez az első év, amikor se a szülinapom reggelén, se a héten nem ettem tortát reggelire
- jártam ara-körre más arákkal (termékeny év ez a 2015 én mondom)
- mentem csokifesztiválra, ahol eddigi napjaim legfinomabb macaron sütijét ízleltem
- írtam újra a bakancslistámat – az előzőt valahova nagyon elpakoltam, aztán pár héttel később megtaláltam
- horgoltam sálat barátnőm születésnapjára
- vágtam le Gé állig érő göndör haját rövid, kócosra waxolható fazonra
- ettem rakott padlizsánt (korábban sose akartam, nem tetszett az a lilaság), túrós rétest aszalt szilvával, kézműves szaloncukrot
- készítettem szaloncukrot diós-narancsos kivitelben
- álmodtam angolul
- kaptam el olyan vírust, amivel az orvos sem tudott mit kezdeni
- csináltam adóbevallást magamnak és Gének
- írtam meg az MA-s szakdolgozatot, ami végül nem került leadásra
- hívtam fel 4 különböző buszállomást egy elhagyott csodaernyő miatt (hála Istennek meglett)
- írtam blogbejegyzést táblagépről
- voltam Hídivásáron Szegeden
- találtam az utcán egy db 1 franknyi érmét, amit 1960-ban gyártottak
- szálltam fel rossz távolsági buszra és estem kétségbe, hogy miként jutok haza az ismeretlenből
- mentem férjhez augusztus végén
- volt két lánybúcsúm (egy szolid sok résztvevővel és egy egészen vad kis létszámmal)
- horgoltam saját részre szép zöld sálat és sapkát
- varrattam meg a menyasszonyi ruhámat
- horgoltam karácsonyi díszeket
- ettem fél éven át glutén-mentesen
- voltam nászúton
- hagytam el az irataimat, majd juttatták vissza hozzám csodával határos módon
- költöztem másik városba
- horgoltam az esküvőnkre csokrot saját részre
- bicikliztem idegen városban
- kaptam jutalékot a munkahelyemen
- nyelv vizsgáztam fél sikerrel C1 szinten angolból
- életemben először költöztem össze egy fiúval...

... a változtatás jogát fenntartom :)

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Gyerekként mindig arra vágytam, hogy legyen egy legjobb barátom, aki azon túl, hogy fiú, és végigkíséri a felcseperedésemet – értelem szerűen - élete szerelmének tart, összeházasodunk, hiszen mindig is egymásról álmodtunk és persze végül boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Igen, pont úgy, mint ahogy az a mesékben lenni szokott - esélyesen túl sok tündérmesével tömték töpörödött törpördög lényemet. Nyilván egy idő után „megtanultam”, hogy ilyen csak a mesékben van, és le is tettem az álomról... ami aztán az egyetem beköszöntével valósággá vált. Megtalált legjobb fiú barát, pipa. Esküvő? Szintén letudva. Boldogan élünk, amíg meg nem halunk? Dolgozunk rajta, de még mindig nehezen viseli, hogy nem vagyok akkora Star Wars fan, mint ahogy az „elvárható” lenne. 

Lényeg a lényeg, ez a Cecelia Ahern történet egy fiú (Alex) és egy lány (Rosie) barátságát mutatja be a felcseperedésüktől kezdve egészen kb a nyugdíjas éveik kezdetéig. Alex orvosnak készül egész életében, míg Rosie rajong a szállodákért, minden álma egy olyan vendéglátó-ipari egység létrehozása, aminek ő a vezetője és a vendégei óhajait lesheti éjjel és nappal. Egész életükben rajongtak a másikért, tulajdonképpen a legtöbb lépésüket ahhoz igazították, hogy a másik részes lehessen benne. Nyilván egyszer valahol el kell csúsznia ennek az idilliségnek, hogy történet is szülessen belőle, de spoilerezni nem áll szándékomban. Egyelőre.

Bájos történetnek tartom a regényt minden létező bosszantó momentumával együtt. Hatalmas előnye a sztorinak a könnyen olvashatóság, valamint a levélregényes stílus, ami az évek alatt folytatott levelezések, képeslapos jókívánságok és egyéb chat-beszélgetések alapján körvonalazódik.Viszont ez utóbbi enyhe hiányérzetet produkál számomra, tekintve, hogy egy-egy beszélgetés között éves ugrások is vannak. Főként azért idegesít, mert tök jó, hogy leírják mennyi idő telt el egy-egy levél között, viszont olyan olvasó vagyok, aki szereti tudni, hogy mi történik az átmeneti időszakban. Ezektől a hiányos részektől nekem darabosnak tűnik a sztori, olykor egészen döcögős. Viszont nem csak Rosie és Alex irományai jelennek meg, hanem a mellékszereplőké is: Ruby (Rosie 10 évvel idősebb barátnője), Katie (Rosie lánya), Rosie szülei és testvére Stephanie, Josh (Alex fia) Toby (Katie legjobb barátja gyerekkorától fogva). Tetszik, hogy az üzenetekben másokat is megszólaltat az írónő, biztosítva a laza hangvételt. Rosie chat-es beszélgetéseit tapétaként kéne hasznosítani, jó kis röhögős perceket biztosítana mindenkinek, aki hajlandó elolvasni a falra írtakat. Nagyon tetszett az anya-lánya kapcsolat jelentősége Rosie és az édesanyja, valamint Rosie és Katie kapcsolatában is. Igen-igen, tisztában vagyok vele, hogy fiktív szereplőkről van szó, ennek ellenére mégis, ha egy dolgot választhatnék, amit eltulajdonítanék a saját életemre nézve, biztosan ez lenne. 

Azon túl, hogy botrányosan olvasmányos sztoriról van szó, akadnak benne olyan zavaró tényezők is, amik mellett képtelenség elmenni. Az egyik ilyen, a Szívek szállodája párhuzam Rosie esetében. Ismerős karakter mások szerint is? Az egyedülálló tinédzser anya, aki szállodát szeretne nyitni, a lánya a legjobb barátnője, és rajta kívül mindenki tudja, hogy ki a Férfi, aki hozzá tartozik, de ő nyilván nem látja a fától az erdőt, meg egyébként is, hárítani mindig egyszerűbb... És persze az említett állandó hárításból fakad Rosie és Alex gyakori szerencsétlenkedése. A legtöbb csaj nehezen viseli, ha egy csávó nem képes a tettek mezejére lépni és elmondani, mi is a valódi helyzet. Utáltam, hogy legalább 40 évet kellett egymásra várniuk, főleg annak fényében, hogy mindenki tisztában van vele, hogy ők összetartoznak, így az újabbnál újabb fordulatokat felesleges rétes nyújtásnak tartom. Szó se róla, szeretem én a rétest, de nem igazán ebben a formában. 

Édes-bús, igazi egyszer olvasós történet ez, amit, ha éppen elkap a hangulat, biztos maximálisra értékel az ember, hiszen milyen vicces és aranyos, nem mellesleg húúúú és háááá, viszont emellett megjelennek a fent említett hibák, amik bennem hiányérzetet és bosszankodást keltett. Fura leírni, de a film ezúttal tényleg jobb. 

Lego fej, mint ceruzatartó

Rajongok a kreatív dolgokért. Főleg, ha azokat ajándékba adhatom a számomra kedves emberkéknek. Így kifejezetten örültem, hogy idén is szerveztünk a baráti társaságban egy karácsonyi húzós-ajándékozós csodamicsodát, nem mellesleg egy olyan fiút húztam, akivel mindig is jól kijöttünk, de olyan nagyon nem ismerem őt. Egyet tapasztaltam meg vele kapcsolatban az évek során, de azt nagyon: egy igazi geek a srác, simán szerepelhetne a The Big Bang Theory-ban, teljes mértékben illene a profiljához, hiszen ért a tudományhoz és még a humorérzéke is roppant fárasztó, amit nagyon értékelek. Hosszas pinterest-böngészés után találtam meg EZT. (Az ötlet éppen kapóra jött, mert azon a hétvégén csinált Gé csilis babot, így pont akadt itthon egy megfelelő méretű kis üveg a Legó-fej megvalósításához. 

Alapanyagok: 1 kis méretű üveg; sárga akrilfesték; fekete filc, amivel üvegre is lehet rajzolni és nem kopik le. 

Megvalósítás: Az üveget mosószeres vízben alaposan elmostam, majd beleengedtem kb 1 teáskanálnyi akril festéket. Az üveget bezártam és összeráztam a benne lévő festéket, hogy mindenütt egyenletesen fedjen. A száradáshoz fejjel lefele fordítottam, mert így a felesleges festékmennyiség is kifolyik a kupakba. Végül arcot rajzoltam az üvegnek és hagytam, hogy az is megszáradjon. A legjobb az egészben, hogy túl sok kézügyességet nem igényel ez az ajándék. :) 

Sajtos-virslis-mustáros muffin

Kedves barátainkkal előkarácsonyozunk kora délután, amire azt a szerepet kaptam, hogy készítsek valami sós sütit. Eredetileg a Mamám-féle sós kisperec volt tervben, de tekintve, hogy az alapanyagokat nem vettem meg előre és ráadásként 11-kor ébredtem - az ágy tényleges elhagyása 11:49 - úgy döntöttem, nem kezdek neki tésztakelesztésbe, hanem megsütöm életem első sós muffinját. Kerestem egy sós alapreceptet, majd teljesen átalakítottam az itthoni alapanyagokhoz mérten. 

Hozzávalók: kb 320 gr finomliszt, 1 ek sütőpor, 1 púpos kiskanál só, 150 gr reszelt trappista sajt, 2,5 dl tej, 2 tojás, 1 bő ek mustár, 70 gr vaj olvasztva, 3 virsli darabolva, 

Elkészítés: A lisztet, a reszelt sajtot, a sót és a sütőport összekeverjük egy tálban. Egy tányérban enyhén felverjük a két tojást, hozzáadjuk a tejet, majd ezt elkevergetjük a lisztes keverékkel. Az olvasztott vajat is hozzáadjuk, majd a felvágott virsliket. (Én kétszer vágtam hosszába a virsliket, így nem tűnt olyan "túltömött" hatásúnak a tészta. Szilikon formában sütöttem ezúttal is, így nem kellett kikenni a formát. Kb 3/4-ig töltöttem a formákat, kb 25 perc alatt sült meg az első adag. Nagyon szépen kijöttek a formából, pici sem maradt a forma alján. 

A muffin, és a háttérben a potpourri-s adventi koszorúnk. 

U.i.: A megadott mennyiségekkel kb 14 darab sült, a képen már szerepelnek a második kisült széria résztvevői is. 

2015-ben ezeket a zenéket szerettem

Egyik rendszeresen olvasott bloggerinám - aka katacita - legutóbbi posztján felbuzdulva, én is összegyűjtöm az idei kedvenc zenéket. Akárcsak nála, nálam se feltétel, hogy idei zenék legyenek, viszont ebben az évben gyakran tananyag-szerűen ismételtem a hallgatásukat. 

Ifjú padavan (höh) koromban rengeteg zenét hallgattam. Nyilván a legtöbb ember hasonlóan nyilatkozik a tinédzser éveiről, mindenki a saját zenehallgatási szintjét véli a legdrasztikusabb mennyiségnek. Viszont egészen kicsi koromtól irritálóan hangosnak találtam a csendet, így amint felfedeztem a zene jóságát, non-stop zenét hallgattam. Először tanulás közben, aztán olvasás és utazás alatt, az órák közti 10 percekben, biciklizéskor, futáskor, olykor még elalvás előtt - hasznos funkció az automatikus kikapcsolás, én mondom. 

Azonban ez az év sokat engedett, ebből a zenehallgatói mániámból. Már nem leszek ideges, ha rájövök, hogy otthon maradt a fülesem. Nem indítom el automatikusan a Spotify-t, vagy éppen a Youtube-t, amikor hazaérek - előbbit azért sem, mert sok olyan zenét nem ismer, amiket idén hallgattam. Szóval itt egy lista a teljesség igénye nélkül. 

1, Bastille - Things We Lost In The Fire (Live From Queens' College Cambridge)

Alapvetően nagyon szeretem ezt a muzsikát, viszont pár hete minden áron meg akartam találni ennek az a'capella verzióját, mindezt sikertelenül. És még ha ez nem is tartozik bele az említett stílusba, nagyon tetszik ez a koncertfelvétel. 

2, MercyMe - Greater (Official Lyric Video)

Nagyon-nagyon tetszik a szövege, a dallama, a mondanivalója. Elvakult rajongó nem lettem, de valahogy ültő helyemben is ugrálhatnékkal kombinált táncolhatnék tör rám. 

3, Gotye, Somebody That I Used To Know - Acapella version

Bármekkora slágernek bizonyult az eredeti kiadás, a dobhártyám nem tudta elviselni. Aztán jött a 2015-ös év, egy beütemezett mosogatás, illetve az a'capella kulcsszó beírása a Youtube keresőjébe. Ha 100 alkalommal nem hallgattam meg, akkor esélyesen keveset írok. 

4, Alice and the Glass Lake - Luminous Lyric Video

Jó kis sorozat ez az Awkward (Kínos), bár annak jobban örülnék, ha folytatnák már. 

5, Alan Walker - Fade [NCS Release]

Amikor Spotify-on megtaláltam, igazi örömtáncot lejtettem a konyhában mosogatás közben. 

6, Passion - Even So Come (Live) ft. Kristian Stanfill

Nincs mese, rajongok a srác hangjáért. 

7, Sister act - I will follow him (HD) (with lyric)

Ciki, vagy nem ciki, én akkor is vállalom: amikor fáradt, kiborult, vagy csak egyszerűen f*s volt a kedvem, ettől kivétel nélkül jó kedvem támadt. 

8, Bassnectar - You & Me (feat. W. Darling)

Egy trailer háttérzenéjeként hallottam belőle pár másodpercet, azonnal megtetszett - lehet, hogy a jelenet ritmikája is közrejátszott, dunsztom sincs. Alapvetően nem nevezném magaménak a stílust, de van ebben valami különleges, ami megfogott rendesen. 

9. Here Now (Madness) - Lyric/Music video - Hillsong United Album Empires 2015

Régebben rengeteget hallgattam őket, de valahogy az utóbbi időben nagyon egy kaptafára épülnek a dalaik. Ez lenni egy gigantikus kivétel. 

10, No Longer Slaves // Jonathan David & Melissa Helser // We Will Not Be Shaken Official Lyric Video

Még 2015 februárjában volt egy bejegyzésem, amiben ezt a dalt jelöltem meg az év dalának. Egy év elteltével, tartom továbbra is az említett álláspontot. Vonzom az ehhez hasonló kaliberű dalokat: enyhe kezdés, amely fokozatosan erősödik, és a hangszerek nem viszik el a figyelmet, megmaradnak háttérmunkásnak. Férfi és női hang csodás váltakozása. Részemről tökéletes minden tekintetben. 

+1: Dobner Illés & Maros Eszter: Földtől az égig

Különleges dal ez 2015 augusztusából. Ez volt a bevonuló zenénk az esküvőnkön, kedves barátaink élő zenés előadásában. Úgy hiszem, nemcsak ebben az évben lesz ez kedvenc dal. 

Igaz történet alapján...
Forrás: pinterest.com

Olvasásaim #6

Ó igen, még mindig undorítóan keveset olvasok. Csekély fejlődés sem mutatható ki azzal a két (!) darab könyvvel, amit sikeresen magamévá tettem.  Egy regényt John Green-től, és egy mesekönyvet Csukás bácsitól. Szó se róla, hogy az olvasási időmet jócskán lecsökkentette az a két hétvégés továbbképzés, ami miatt este 10 előtt sose értem haza. 

Elkezdtem: 

- Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére 

- Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér 

Befejeztem: 

- John Green: Papírvárosok 

- Csukás István: Süsüke újabb kalandjai 

Decemberben fogom megkapni névnap + mikulás címszó alatt, de már novemberben ígéretet kaptam rá: 

- J.K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (illusztrált kiadás) 

Várhatóan a december sem lesz jobb, 179 óra munka vár rám, ebből 8 óra random szabi és 7 órát ma letudtam ebből a tetemes mennyiségből. 

Visszanézős #6

Bármennyit is alszom, úgy érzem ki vagyok teljesen purcanva. Rengeteg az új dolog - főként a munkában - utálom, hogy nem értek semmit, és a gyakorlati képzés a lófinggal volt egyenlő az elméletihez képest. Gyűlölöm, ha bizonytalan vagyok abban, amit hivatásszerűen csinálok.


- Fura dolog a barátság, főleg, ha sok év után ér véget és nem tudsz mit tenni ellene,..
- Fehér csokis sütit és a meggyes mascarpone golyót adjanak nekem minden mennyiségben.
- Az érzés, amikor valaki rád bíz egy féltve őrzött titkot, és aztán a bizalmasaként kezel.
- Horgoltam karácsonyi zoknit, hópihéket, csillagokat, és saját gondolatmenet alapján karácsonyi kis sapkákat, amiket dekorációként akarnék használni itthon.
- A hónap fogalma: kézműves szaloncukor. Kóstoltam tokaji aszús, diós, barack pálinkás, mákos-marcipános, narancskrémes, mézeskalács fűszerkeverékes és szilvás kiadásban is, de nekem a diós és a mézeskalácsos a favorit. Az ára igazi horror, de az íze a mennyekbe repít.
- Borzasztóan izgulok a Molyos karácsonyi ajándékozás miatt. Olyan embernek ajándékozok, akit személyesen nem ismerek, de sok jót hallottam már róla kedves ismerőstől.
- Gé chilis babja chili nélkül és a francia, tejszínes krumplija mindig jó döntés.
- Lehet egyáltalán nem szeretni a Civil War trailerét? Nemleges válasz nyilván nem elfogadott. Epekedve várom a következő éveket, igazi képregény-adaptáció kavalkád lesz.
- Képregényfesztivál. Vágyom egy olyan utazóbögrére, amin Joker feje van.
- Gilmore Girls (Szívek szállodája): sose fogom megunni, bár ahhoz képest, hogy egykor kedvenc sorozatomként tituláltam, sosem néztem végig a 7 évadot.
- Nők lapja konyha karácsonyi kiadás. Egy csomó vágyott receptet felleltem benne (diós szaloncukor, mézes krémes) és a képek hatására legalább 10 kg-t híztam.
- Elég nehezen viselem, hogy már több, mint egy hónapja nem jutottam haza.
- Nem gondoltam, hogy a Papírvárosok filmben jobban fog tetszeni, mint könyves nagy testvére.
- 98 % elméleti teszt, 95%-os gyakorlati vizsga a munkahelyi továbbképzés során.
- Jó dolog a házas élet, időt se tudtunk együtt tölteni ebben a hónapban 2 napot kivéve.

- Régebben rengeteg sorozatot néztem, de ez mára alább apadt. Viszont, ahogy októberben lebetegedtem, felfedeztem egyet, Awkward (magyarul: Kínos). Nem éppen egy világot megváltó sorozat, de kikapcsolódásnak tökéletes, nem mellesleg fetrengve röhögök bizonyos jeleneteinél. Plusz, külön öröm, hogy MTV sorozat, így felfedezhetek jó zenéket a háttérzenék között. Így találtam rá erre; Alice and the Glass Lake: Luminous

- Tény, ami tény, amikor virágkorát élte az alábbi nóta, kifejezetten rühelltem, de így "ákápellásan" eléggé dögös.