Titkos barát nyuszi és egy újabb túrós recept

A munkahelyemen titkos barátosat játszunk, ami a mikulás húzós játék megfelelője. A munkacsoportodból húzol egy nevet, és megajándékozod kisebb vagy éppen nagyobb dolgokkal a következő időszakban. Ez a játék április végén ér véget és arra gondoltam, hogy tőlem minden héten kapna valami apróságot a húzottam. 

Viszonylag sokat gondolkodtam rajta, mit is készítsek a lánynak, mivel nem igazán ismerem, de végül biztos forrásból értesültem, hogy igazából ő mindent szeret, ami cuki - illetve láttam az instagram oldalán is, hogy szereti a nyuszikat - így a már sokszor elkészített Spring bunnies minta alapján horgoltam neki egyet. Gé mostanság annyira rákattant a horgoltságaimra, hogy igazából mindet meg akarja tartani és hát ezzel sincs másként. 

Egyébként hetek óta eszemben volt, hogy kéne sütni Boci muffint. Szembe is jött ma Áfonya mámora Edina receptje, gyors számvetés után arra jutottam, hogy minden van itthon, megsütöm. Persze aztán menet közben kiderült, hogy nincs itthon annyi és olyan teljes kiőrlésű liszt, mint amit kér a recept, illetve tejföl és vaj sincs, szóval rögtönözni kényszerültem. 

Tészta

180 g liszt (50g fehérliszt, 50 g tk tönköly búzaliszt, 80 g tk búzaliszt)

15 g kakaópor 

fél zacskó sütőpor 

kb fél teáskanál szódabikarbóna 

1:4 édesítőszer ízlés szerint 

kb 70 ml étolaj 

100 ml tejszín 

2 tojás

1,5 dl tej 

Töltelék

Túró ízlés szerint (nálam 150 g kb) 

1 tojás 

vanília aroma ízlés szerint

1:4 édesítő ízlés szerint

1 púpos ek aldis kókusztejszín

A tészta száraz hozzávalóit kimértem és alaposan elkevertem. Egy másik tálban a tészta folyékony alapanyagait szintén kimértem és elkevertem (kivétel a tejet) majd ezt a két tálnyi keveréket összeöntöttem és gondosan összedolgoztam. Úgy találtam, hogy a tészta ebben a formában túl tömény lesz, ezért utólag hozzáöntöttem kb 1,5 dl tejet, így már sokkal muffinosabb lett a tészta állaga is. A töltelék hozzávalóit alaposan elkevertem, nem baj, ha kicsit folyékonyabb lesz az állaga! 

A szilikon muffin formákat kb 3/4-ig töltöttem a tésztával, majd 1 evőkanálnyit a túrós masszából rákanalaztam. 20-25 perc alatt sült készre nem előmelegített sütőben - sajnos mindig elfelejtem előmelegíteni a sütőt. 

Ebből a mennyiségből nekem 9 db muffin készült. Nem mellesleg szerintem úgy néz ki a túrós krém a süti tetején, mintha pattogatott kukorica lenne. 

Rupert, a zsiráftestű róka

Szóval az úgy volt, hogy barátnőm megkért, horgoljak neki egy csokornyakkendős rókát. Pontosabban nem neki, hanem a születendő unokaöccsének. Azért is szeretett volna egy rókát, mert az ő édesanyja - szóval a leendő nagymama - már készített egy csokornyakkendős illetve keménykalapos rókás ágyneműhuzatot Norminak. Mutattam barátnőmnek több horgolt róka sablont, de ő se volt igazán elégedett a mintákkal, illetve én magam se éreztem egyiknél se azt a bizsergető érzést, ami alkotás előtt fog el. Így történt, hogy majdhogynem teljesen rám bízta a róka megvalósítását. Egyben megegyeztünk: a feje olyan legyen, mint Jean the fox minta esetében, de a lábai semmiféleképpen se legyenek még hasonlóak se. 

A fenti minta alapján neki is kezdtem a fejnek, viszonylag gyorsan el is készültem vele és ezek után megpróbáltam a testet is hozzá illeszteni, de valahogy nekem arányaiban nagyon kicsinek bizonyult ez a rész. Ezt pár napig félretettem, így nekikezdtem a végtagoknak. A farkincát szintén meghagytuk az eredeti sablon alapján - hogy az ő szavaival éljek: ez így pont elég lompos - a többi végtagot saját elképzelés alapján valósítottam meg. 

Természetesen a pocaksimizős rész sem maradhat el. 

Hogy őszinte legyek, a testével bíbelődtem a legtöbbet. Legalább 4 különböző mintát kipróbáltam, de egy sem bizonyult az igazinak, volt ami túl nagy lett, másik túl pici, a többinek pedig leginkább a végső formája nem nyerte el a tetszésemet. Aztán jött az isteni szikra, ahogy megláttam a fotelban csücsülő zsiráfot. Arányait nézve jónak bizonyult, persze aztán a nyakánál ügyeltem, hogy nem kell azt olyan hosszúra legyártani. Az eredmény pedig? Barátnőm azt mondta, ezt inkább megtartja magának annyira beleszerelmesedett Rupertbe. Szóval jöhet a rókagyártás második fordulója, mert jövő héten érkezik a bébi. 

 

NA YA, baj van!

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem mikor a munka lezsibbaszt - nyugodtan használhatjuk az életet is szinonimaként - vállalom, nem feltétlenül van kedvem klasszikus vagy éppen bármilyen más sok agysejtet megmozgató irodalmat olvasni. Ilyenkor szoktam YA (young adult) vagy éppen NA (new adult) műfajú sztorikhoz nyúlni, mert bízom benne, hogy kikapcsolódást fog okozni az a pár óra, amit olvasással töltök. Viszont sajnos az esetek tetemes százalékában csak bosszankodok a stílus és a történetek semmilyenségén és többnyire csak mérgelődöm, mert azt látom, hogy nagy igény van ezekre a gyakran igénytelen, minden kreativitást mellőző történetekre. 

Szó se róla, még ha olvasok is a stílusba tartozó regényeket, egyáltalán nem tartoznak a kedvenceim közé. Sajnos nem sajnos, magamat is meg tudom lepni, mikor ilyen témájú könyvek után vágyakozom, de őszintén szólva, engem többnyire a kíváncsiság hajt. Szeretnék egyszer úgy elolvasni ebben a műfajban egy könyvet, hogy nem olvasom oldalról-oldalra a kötelezően elpuffogtatott elemeket, amitől csak egyre jobban erősödik bennem az érzés, hogy én ezt a könyvet bizony már olvastam. Csak más személy írta, esetleg másik városban/egyetemen játszódik és a szereplők többségének is más nevet adtak. De azért a borítón meghagyják a kidolgozott félmeztelen férfi felsőtestet vagy a csókolózó pár portréját. És hogy mik a kötelező elemek, melyeket rendszeresen ellőnek ezekben a sztorikban? Sorolom!

• A főszereplő hím rendszerint csodálatos. Magas, általában sötét hajú, a mosolyától minden nő bugyija lehullik - még akkor is, ha a saját neméhez vonzódik - és olyan izmos testtel bír, hogy még a kidolgozott karizmain is lehetne sakkozni. Természetesen a lányok rohannak utána, neki a kisujját sem kell megmozdítania azért, hogy az aznapi numera összejöjjön, hiszen a lányok önként ajánlkoznak a becses szerep betöltéséért, mert nekik ez megtiszteltetés, hogy aznap ők tölthetik be az ágyas szerepét! 
• A főszereplő lányt jellemzően bénácskának ábrázolják. Megbotlik a saját lábában, elejti a könyveit, még a legegyszerűbb emberi interakcióban is képes elpirulni. Az ábrázolt leányzó többnyire sérült egy régebbi trauma miatt, ami nem más, mint maga az erőszak, melynek szerves része a drogokkal való elkábítás vagy éppen az alkohol. Természetesen a fiú szereplő egészen addig nem veszi az említett lányt észre, amíg kénytelen nem lesz beszélni vele, pl. egy közös kurzus keretein belül. Persze, látva a leányzó törékenységét, rögtön elindul a tökéletes férfiban egy érzés, ami számára idegen, soha ilyet korábban még nem érzett senki iránt, stb. stb. stb. Gondolom a folytatást el tudjátok képzelni. 
• Ami a leginkább zavar ezekben a történetekben, hogy rettentő fontos szerepet tulajdonítanak a szexnek. Nem mondom, hogy nem fontos, egyáltalán nem erről akarok írni, de ebben a műfajban rendszerint azt érzem, hogy akkora hangsúlyt fektetnek a közösülésről szóló leírásoknak, hogy a tényleges cselekmény eltörpül. Plusz, nem egyszer olyan érzetet hagynak bennem ezek a jelenetek mintha a szerző csak azért írta volna bele a történetbe, hogy meglegyen a minimum 300 oldal a kiadáshoz. Semmi extrát nem adnak ezek az epizódok a cselekményhez, és idegesítő, mennyire eltereli a lényegi részről a sztorit. Nem mellesleg, ha egy ügyes kezű szerkesztő kezébe jutna a történet, rögtön 50 oldalra csökkenne a tényleges tartalom. 
• Még mindig a szexnél maradok. Komolyan mondom, nem olvastam még olyan történetet, amiben a szeretkezés problémás lett volna a két főszereplő közt, sőt; a szeretkezés mindig csodás, mindig mindenkinek orgazmusa van, a főszereplő srác rendszerint akkora pénisszel bír, hogy a lány azon aggódik, miként tudja az ő szűk csípője mindezt befogadni. Nem hiszem el, hogy csak olyan sztorit tudnak kerekíteni, amiben még a szűz csajnak is egyből, pár perces gyömöszölés után orbitális kielégülést képesek okozni, ja és persze az együttlétek minden egyes alkalommal csak jobbra és jobbra sikerülnek. Néha annyira kiütközik a szereplőket elöntő vágy, hogy tartok tőle, egyszer lángra kap a kezemben szegény Kindle. 
• A történet során egyszer a páros tuti szakít. Vagy a csaj bizalmatlansága miatt, mert nem mondta el tragédiát, ami vele történt, vagy valami abszolút fals, mondvacsinált okkal, hogy legyen valami bonyodalom is a történetben. 
• Az olvasmányos megfogalmazást akár pozitívumként is kiemelhetném, de ez csak akkor lenne igaz, ha nem társulna hozzá végtelenül idegesítő, gyakran igénytelen, mesterkélt, "nagyon könnyed és fiatalos szeretnék lenni" megfogalmazás. Csak hogy egy példát említsek:

Basszus, de szeretném újra megcsókolni! Érezni akarom az ajkát az enyémen. Hallani akarom a nyögését, amikor a nyelvemmel megtalálom az övét. Remek. Most itt állok a bár kellős közepén kőkemény farokkal. 

Az egyik legnagyobb bajom ezekkel a történetekkel, hogy a többség egy kaptafára épül főleg, ha még a fent taglalt kötelező elemeket is tartalmazza, de ezeket valószínűleg más részekkel is ki lehetne egészíteni. A másik az, hogy nők írják nőknek, szóval az író fejben megálmodik egy tökéletes, álomszerű pasit, akit valamelyest felruház feminin vonásokkal, ezzel is gyakran irreális elvárásokat generálva a női olvasókban a férfiak irányába, amiről úgy gondolom, nem feltétlenül jó.

Sose mondanám azt, hogy ne olvassatok ilyen regényeket; úgy gondolom, mindenki rendelkezik annyi szabadsággal, hogy eldöntse, milyen történeteket, milyen műfajban szeret olvasni, mi az a téma, ami képes kimozdítani a mindennapokból. Azt se mondom, hogy a műfajban nem olvastam volna még jót, mert igenis van. Például Rebecca Yarros könyvét angolul olvastam és abszolút pozitív csalódás volt számomra. Van benne szex, akad benne a fent soroltak közül jellemző momentum, azonban sokkalta hangsúlyosabb a tényleges cselekmény, ami meghatározza az egész történetet - konkrétan végigfut az egész regényen - és nem a tragikussága miatt lesz tragédia, a tragédia. 

Azt hiszem, most ez után a puffogó poszt után intenzívebben nekiállok az egyszemélyes kihívásomnak. De erre egy másik bejegyzést szánok, addig is, egy költői kérdés így a végére: 

A fenti sémát mennyi regényre tudnátok ráhúzni? 

100 kisebb-nagyobb apróság, amit szeretek

Mikor elolvastam Vicky ihletadó bejegyzését a témához kapcsolódóan, jót mosolyogtam magamban. Egyrészt azért, mert szeretem más emberek listáit olvasgatni, másrészt pedig én már több mint egy éve ezt csinálom: minden nap szakítok időt arra, hogy végiggondoljam, mi volt az a dolog, aminek az adott napon örülhettem. Ezeket fel is írom a határidőnaplómba az adott naphoz, így ha visszalapozok, máris láthatom a korábbi jóságokat, melyek rögtön mosolyt csalnak az arcomra. 

Azt gondolná az ember, hogy ilyen "háttérrel" könnyű lehetett ezt a listát összehozni, de el kell keserítsek mindenkit, nem volt olyan egyszerű, hiszen az alábbi listában a mindenkori boldogságforrásaimat sorolom fel, nem azokat, amik az adott naphoz köthetőek. Szóval, jöjjön az én  öröm-listám!

A vicces mintájú zoknik.
Borostyánnal benőtt házfalak.

A lezser elegancia.

Piacra járni.

Szarkazmus.

Színes filceket és kihúzók.

A sülő sütemény illata.

Látni, ahogy mások lelkesednek.

Amikor a nők és férfiak nem viselkednek közönségesen.

A csendet élvezni.

Beleolvasni egy könyvbe véletlenszerűen.

Az alkotási vágy.

Bokacsizma.

Antikváriumba járni.

Amikor emberek képes intelligensen vitatkozni.

Képek, fényképek minden mennyiségben.

Színek.

Farmerkabát.

Téli, jeges, friss illat.

Bicikli mintájú kiegészítők.

Amikor az ellentétek vonzzák egymást.

Kifejező dalszövegek.

Térképek.

Sonkán sült tükörtojás.

Bögréből inni.

Márványminta.

A kreativitás minden megnyilvánulása. 

Az emberi találékonyság.

Látni, hogy út közben mások is olvasnak.

Írásban beszélgetni.

Kesudió.

Természetes vörös haj.

Pirított bacon.

Pozitívan csalódni.

Csillagokat nézni.

Regénybeli szerelmek.

A reggelizésre szánt idő.

Amikor a napfény szeplőket csalogat elő.

Csipke.

Aludni.

Könyvek.

Hátizsák.

Amikor a szeretet cselekedetekben nyilvánul meg.

Hogy a neveknek van jelentése.

Tudást elsajátítani.

Amikor Gé Babaként szólít.

Mintás textilek.

Inspirálódni.

Piros teát inni.

Harmonikus berendezés.

Táncolni a csengőhangomra.

Levendula illat.

Egyujjas kesztyűt húzni.

Tavasz és ősz.

Tejszín.

Brownie.

A hegedű hangja.

E-könyvet olvasni.

Cukormentes csokit enni.

Ahogy a vízcseppek gyöngyöződnek a pókhálón.

Amikor Gé simogatja a hátam.

Horgolni.

A nap szárította ruha illata.

Egyberuhák.

Örömet okozni.

Fém keretes tárcák és táskák.

Igényes tetoválások.

Az ódon épületek hangulata.

Amikor egy göndör fürtöt rá tudok húzni az ujjamra.

Harisnyák.

Olvasni, bárhol és bármikor.

Vicces feliratos pólók. 

Amikor egy kifejezés angolul beszédesebb, mint magyarul.

Csillagos, nyári éjszakák.

Gyerekkönyvtárba járni.

Hangosan nevetni.

Olvasni utazás közben.

A zene rám gyakorolt hatása.

A szórt fényt a fényképeken.

Vonattal utazni.

Listákat írni. (még ha képtelen is vagyok előre tervezni)

Füstölt/mozzarella/trappista/feta sajt.

Őszi színek.

A Potter-generáció részének lenni.

Kilépni a komfortzónámból, még ha olykor nehéz is.

Kályha mellett melegedni.

Citromos illatok.

Félreolvasni.

Mártogatós ételek.

Sütik és kekszek bármilyen mennyiségben.

Mama kertjében termesztett koktélparadicsom.

Képeslapot kapni.

Pizsamában lenni napközben.

Sétálni.

Angolul olvasni.

Talpam alatt ropogó hó.

Ajándékot adni.

Jóbarátokból idézni vicces jeleneteket.

Képregények.

Amikor Gé felolvas.

Ezt reggelizem mostanság

Imádok reggelizni, tulajdonképpen az a napom egyik legkedvesebb része, amikor reggelizhetek. Viszont, nem igazán szeretem a kenyérféléket és a zabkásától is megcsömörlöttem egy ideje. Ellenben nagyon szeretem a túrót és a tojást és arra gondoltam, valamit össze lehetne kombinálni a kettőből. Nyilván nem én találtam fel a spanyolviaszt ezzel a túrós zabpalacsinta recepttel, de nekem nagyon bevált, heti 2-3 alkalommal tuti benevezek rá, mert egyrészt nagyon gyorsan elkészül, másrészt igencsak laktató. 

Hozzávalók

- zabpehely (40-50g között szoktam)

- túró (ízlés szerint)

- 2db tojás 

- DW 1:4 édesítő (ízlés szerint, nálam max egy kiskanálnyi) vagy folyékony édesítő

- fahéj (ízlés szerint) 

Az alapanyagokat összekeverem, állni hagyom egy kicsit (kb addig, amíg a vízforraló felforralja a vizet a reggeli teámhoz). Pici kókuszzsírt olvasztok, és kb 1,5 evőkanálnyi adagokat halmozok a serpenyőbe, amit formás koronggá lapogatok. Mindkét oldalát kisütöm, és toronyba halmozom őket. Ebből az adagból 3 db készül el és ahogy említettem, nagyon laktató. 

Ha lazábbra sikerül a tészta, olyankor "morzsásra" sütöm, mint egy császármorzsát, úgyis csodálatos. Ilyenkor kókuszreszelékkel, darált mandulával szórom meg. 

Logan, a zöldszemű háziszörny

Nekem az ajándékozás az egyik szeretetnyelvem, ezzel tudom leginkább kifejezni, a másik személy iránti érzéseimet. Imádom magát az érzést, ami átjár alkotás közben, valahogy ebben érzem magam legteljesebbnek. Viszont ritkán adatik olyan pillanat, amikor magamnak készítenék bármit is, vagy ha igen, Gábor tuti elcseni. 

Még előző évben láttam egy könyvet az amazonon, amiben horgolt szörnyecskék vannak és végtelenül cukinak találtam. Egy ideig meg is feledkeztem erről a könyvről, aztán a lementett képeim között meglátva a könyv borítóját teljesen beindult a fantáziám és így el is készült életem első "saját tervezésű" horgolt figurája. Egy estébe telt meghorgolni az alkotóelemeket és körülbelül 2-3 óra volt, amíg összevarrtam a többi tartozékot. A nyakára a szemét ragasztópisztollyal erősítettem fel. 

2017-es zenék

Körülbelül egy hete jelentette meg a Spotify a felhasználók személyre szabott zenei összefoglalóját a 2017-es évre. Nagy lelkesedéssel kattintottam, hogy megnézzem az idei felhozatalt, de az igazat megvallva, ebben az évben úgy érzem, a Spotify engem nagyon átvert. Ahogy hallgattam a felsorolt dalokat, úgy éreztem, mintha nem is azok közül a dalok közül történt volna a válogatás, amiket idén ténylegesen hallgattam, hanem a kedvenceim közül véletlenszerűen kiválasztott egyet-egyet, rásütve a bélyeget, hogy azt bizony ebben az évben sokat hallgattam. Őszintén szólva, mikor az ősszel egy nagyobb fajta Harry Potter újraolvasást tartottam, akkor sem hallgattam meg a filmhez tartozó OST-t, nem hogy felmerüljön az idei kedvenceim között... Aztán rájöttem, hogyigazából akkor lenne reális a hallgatott dalaim éves kivonata, ha a youtube-t is össze lehetne hangolni ezzel a zenei alkalmazással, viszont mivel ez nem lehetséges, inkább megmutatom a 2017-es kedvenc dalaimat. 8-8 dal, keresztény és mindenki más kategóriában. Hallgassátok szeretettel! 

Forrás: itt

Keresztény

Lauren Diagle: Loyal

Kezdem rögtön a női nyertessel: 2017-ben tényleg ezt a dalt hallgattam a legtöbbet. Rajongok ezért az érces, mély hangért, a dalszöveg pedig nem csak nagyon kifejező, hanem ennek az évnek a meghatározója, végigkísérője. Teljesen és igazán. 

Unless: Rajtunk a sor  & Csendben & Nem változol

Az igazat megvallva, kevés magyar előadót hallgatok, keresztények közül pedig még kevesebbet. Mint ex-zeneiskolás nagyon értékelem a hangszerelésüket, ahogy mernek játszani a technikákkal, szeretem a fiatalos hangzást és a kifejező dalszövegeiket. 

A viharos tengeren, mikor a partot keresem,
az iránytű Te vagy!

Igazából nincs olyan énekük, amit ne szeretnék. 

Elevation Worship: Do it again 

Erre az együttesre sose fogok megfelelő szavakat találni. Olyan, mintha ők maguk képesek lennének hegyeket megmozgatni az énekeikkel, de igazából mégsem ők csinálják. 

Jeremy Riddle: Even if (all the more) 

Három hete jött ki ez a dal, 4 napja fedeztem fel, és az elmúlt pár napot teljes egészében kitöltötte. Nagyon kedvelem azt, amit a zenével művel, nem mellesleg a felesége gasztroblogját előszeretettel böngészem. 

Philips, Craig & Dean: Great I am 

Emlékszem, valamikor tavasszal egy rádiós válogatásban bukkant fel a Spotify-on, és emlékszem, azon gondolkodtam, mennyire jó összhangban van ezeknek a pasiknak a hangja. Aztán kiderült, hogy ők bizony egészen régóta összeszokott bagázst képeznek. 

Josh Baldwin: Abraham

Ő pediglen a férfi győztes. Igazából az albumáról bármelyik dalt választhatnám, hisz csodálatosnak tartom mindet, varázslatos hangulat vonul végig az egész lemezen, de inkább az elsőnek megismert dalt emelném ki mind közül. 

Mindenki más

One Republic: No Vacancy

Ha lenne olyan az internetet világában, hogy "rongyosra hallgatott", akkor ez bizony az lenne. 

Mat Kearney & Afsheen: Better Than I Used To Be

Az igazat megvallva, ez a dal kb 1 hónapja jelent meg, de nincs olyan szerzeménye Mr. Kearney uraságnak, amit ne szeretnék, szóval, szerelem volt ez is első hallatásra. Pár napja a klip is kijött hozzá, így még nagyobb az örömködés. 

Lord Huron: The Night We Met 

Vállalom: ebben tényleg igaza volt a Spotify-nak.. Ahogy meghallottam ezt a Thirteen Reasons Why egyik epizódjában, kegyetlenül megbabonázódtam. 

Kaleo: Way Down We Go

Ez a végtelenül szexi hangú ürgét van, aki nem szereti? Nem tudom elképzelni! 

Sigma feat Birdy: Find Me 

Miután elkönyveltem magamban, hogy 13 éves létére Millie Bobby Brown zseniális (nagyon remélem, hogy van egy olyan támogató közege, ahol nem utcalányosodik el), 

Sia: Cheap Thrills

Hogy erre milyen jól lehet mosogatni!

Julia Michaels: Worst in Me 

Csodás hangja van. Pont. 

Ansel Elgort: All I think about is you 

Ja, hogy a TFOS Augustus Waters-e énekelni is tud? 

Nektek mik voltak 2017-ben a legtöbbet hallgatott dalaitok? 

Julie Buxbaum: Tell me three things / Három dolgot mondj

Ismeritek az érzést, amikor annyira magával ragad egy dolog, hogy nem találtok hozzá megfelelő szavakat? Amikor minden sejteteket átjárja, és úgy érzitek, összenőttetek vele? Pontosan így vagyok ezzel a sztorival is. Még áprilisban olvastam először a könyvet, akkor angolul, aztán szeptemberben újráztam. Magyarul. Végül megvettem mind a két kötetet, de ennek is története van... Ígérem, erre vissza is térünk később!

Julie Buxbaum-nak ez az első magyarul megjelent könyve, valamint a többi regénye mellett ez az első olyan sztori, amit young adult kategóriában írt. És azt kell mondjam: nagyon magasra tette a lécet ezzel a kezdéssel. Egy olyan hétköznapi történettel szólította meg az olvasókat, amivel egyszer - előbb vagy utóbb - mindenkinek meg kell küzdenie. Jessie imádott édesanyja több, mint hétszáz napja elhunyt, és ahogy mindenki másként dolgozza fel a veszteséget, ez úgy igaz Jessie-re és az édesapjára is. A lány nehezen vesz minden napot az édesanyja hiányában, míg az apja úgy lép tovább, hogy a lánya tudta nélkül újraházasodik. Majd elköltöznek Los Angelesbe, minden veszteséget hátra hagyva: Jessie teljesen elveszett az új környezetben, nem ismer senkit, és a régi élete után vágyakozik, és közben tovább számolja a napokat, mióta elvesztette az édesanyját. Aztán minden megváltozik, mikor egy ismeretlentől üzenetet kap, akivel szemben a kezdetekben fenntartásai vannak, mégis általa elindul a megbékélés felé.

Lehet sokan furcsállják, de én majd 30 éves fejjel nagyon kedvelem az ifjúsági irodalmat. Kikapcsol, szórakoztat, okít, nem mellesleg nagyon jó, elgondolkodtató témákat képes elénk tárni. Nyilván meg kell válogatom azt, amit elolvasok, de gyakran így is beleesek a csapdába. Hiába van a sok molyos 80%+-os értékelés, gyakran az olvasott könyv a végén kicsit sem üti meg a várt szintet, sőt! Ellenben ez a sztori nagyon is kiemelkedő a young adult kategóriában. Még ha stílusát és a célközönségét tekintve a fiatal felnőtteknek szól esősorban, szerintem tinédzser kortól felfelé bárki megtalálja benne az értéket. Nagyon különlegesen dolgozza fel a gyász témakörét, pedig valljuk be, ez egyike azon tárgyaknak, amivel kicsit sem akaródzunk foglalkozni, pedig kellene.

SN: I'll give you three more things: (1) I like music and books and video games more than people. people make me awkward.

VS: mondok még három dolgot: (1) jobban szeretem a zenét, a könyveket és a videojátékokat, mint az embereket. az emberektől furán érzem magam.

Tetszett, hogy a gyász megformálása során nem csak a felszínt kapargatta a szerző, hanem jócskán mélyre ás. Ki miként éli meg a szeretett személy elvesztését, hogyan dolgozza fel a traumát, akár évek elteltével is. Nem egy mondvacsinált ok köré építi a cselekményt, hanem nagyon szépen, érzékletesen átjön, milyen szellemei távlatokat élnek meg a főszereplők.

Akár angolul, akár magyarul olvastam a történetet, mind a kettővel elégedett voltam. Tetszett a könnyed, olvasmányos stílus, de közben mégis jól kifejezi a téma komolyságát. Az, hogy a magyar fordítást hasonlóan élveztem, mint az eredetit, nagy szerepe volt Szabó Lucának, a könyv fordítójának (bár nekem az furcsa, hogy a gofrit piskótaként fordította, ez legyen a legkisebb baja a történetnek, a lényeget nem másítja meg). És ha már Lucánál tartok, mesélnék egy különlegeset, amit még sose tapasztaltam regényeknél.

forrás: goodreads.com

Mikor angolul olvastam a regényt, volt egy rész, amit nagyon szerettem, és alig vártam, hogy ahhoz a szakaszhoz érjek a magyar kiadásnál. Már majdnem a könyv végénél jártam, mikor eszembe ötlött, hogy kimaradt az a bizonyos szakasz. Megkerestem az eredetiben, majd átlapoztam a magyar verziót, amiben egy teljesen másra fordított részletet találtam. Végül írtam Lucának, és rákérdeztem, hogy is van ez, mennyire él a fordítói szabadságával és hasonlók - őszintén bevallom, fejben már mindenféle összeesküvés-elméletet gyártottam le. Végül kiderült, hogy a kiadó nem a legfrissebb verziót küldte  el fordításra, és azt a szakaszt a kiadás előtt még átírták. Az eredeti - kiadó által küldött - változatban így szerepel az idézet:

(1) I peek at the last page of a book before I start it. same with the last scene in a movie.  [...] (2) Once I start a book, I have to finish it, but I never, ever peek. I hate knowing how things end.

A magyar kiadásban:

(1) mielőtt elkezdek egy könyvet, mindig megnézem az utolsó oldalt, a filmekben meg az utolsó jelenetet” […] (2) Ha egyszer elkezdek egy könyvet, muszáj végigolvasnom, de soha soha nem lesek. Utálom tudni, mi lesz a vége.

Végül ezzel a szakasszal jelentették meg - pár hete Németországban jártunk, és az ottani amazontól sebtében megrendeltük:

SN: three things: (1) my first crush was on Wonder Woman. I'm a sucker for a girl with a lasso. […]
Me: (2) I was Wonder Woman for Halloween a few years ago. Except I wore pants instead of blue undies. Chichago = cold.

Nem nagyon értem, miért szerkesztette még utólag a sztorit a kiadó, viszont nekem ez a Wonder Woman utalás nagyon kedvemre van, illetve e mellett még tele van a könyv sok-sok apró megjegyzéssel, amik szépen összehangolják a két fél közti írogatást. Nem tudom, ki hogy van vele, de valahogy nekem mindig ad egy plusz kellemes hangulatot a chat-es vagy éppen e-mail váltásokkal tűzdelt párbeszédek. Ahogy a sztori megy előre, kiderül, hogy Jessie beszélgető társa (Valaki/Senki a nickneve, valós személye a sztori legvégén derül ki) szintén sérült lelkileg, szintén egy fontos személy elvesztése miatt. Kedvelem kettejük fokozatosan kibontakozó kapcsolatát, és úgy gondolom, a veszteségeik miatt sokkal érettebb személyiségek a korosztályukhoz képest.

Me: You count too?
SN: I count too.

Az biztos, hogy nekem ez a könyv meghatározóvá vált. Eleve az, hogy régen olvastam ennyire jól megírt ifjúsági regényt, illetve az is biztos: évek óta ez az első olyan történet, ami igazán a bőröm alá mászott. Látható, hiszen hónapokkal az első olvasást követően is nehezen tudom összeszedni a gondolataimat, hiszen nagyon sok területen érintett meg. Vajon itt kezdődik a jó könyv fogalma? Az garantált, hogy megéri elolvasni. Szerintem.

Sütőtökös pitefalat

Ha ősz, akkor sütőtök, ha sütőtök, akkor leves. Viszont a legutóbbi nagybevásárlás után rájöttem, hogy sütőtökös pitét akarok készíteni lehet, hogy a Harry Potter újraolvasás is közrejátszott a kívánságban. Mivel receptem nem volt, így rögtönöztem, szóval az elkészítésnél bízzatok az érzéseitekre, tuti jó lesz! Egyébként pedig: ez az a recept, ahol a sütőtököt nem sütni, hanem főzni kell. 

A tésztát a vaníliás karika receptje alapján készítettem el. A kész tésztát két részre osztottam (kb. 1/4 - 3/4 arányban), a nagyobb adag tésztát igyekeztem minél vékonyabbra nyújtani, és 6 egyforma részre osztani. Ez került a muffin forma aljába. A kisebb tésztát is kinyújtottam, majd egy bögre szájával 6 karikát szaggattam. Ez lesz a minipite teteje. 

Sütőtökkrém

Kb 150 g sütőtököt megpucoltam, felkockáztam kb 2 cm-es darabokra, felöntöttem 1,5-2 dl tejjel, érzésre adtam hozzá egy kis édesítőt, majd 20 percig főztem a tök puhulásáig. Botmixerrel összepürésítettem, majd mikor kihűlt ez a krém, hozzáadtam 1 tojást, és egy fehérjét (ez utóbbi a tészta hozzávalóiból maradt meg). 

A nagyobb tésztalapokra 3-4 teáskanálnyi krémet kanalaztam, majd a kivágott karikákat méretre igazítottam és rápakoltam. Picit meglyuggattam a tészta tetejét, majd kb 15-20 perc alatt készre sütöttem előmelegített sütőben. 

 

Nem lett tökéletes, de ahhoz képest, hogy érzésre lett összerakva, elégedett vagyok a végeredménnyel. Férjnek az illat tetszett, nekem az íz is és az illat is. Ő nem kóstolta, állítólag nem szereti a sütőtököt - szerintem még nem is kóstolta. :) 

A nyolcszor visszabontott sapka

Mikor még csak barátkoztam a horgolás gondolatával, akkor találtam ezt a képet Pinteresten. Megmutattam a tesómnak, szó-szót követett, és megígértem neki, hogy elkészítem. Legalábbis megpróbálom. 

forrás: http://pionik.com/pins/pin/484770347377346794

Pár hete beszéltük molyon, milyen nehéz legyűrni a késztetést, hogy ne vásároljunk fonalat... természetesen éppen akkor beszéltünk róla, mikor egy nagyon szép stonewashed típusú fonállal szemeztem. Végül rendeltem egy türkiz színűt (előtte kikértem testvérem véleményét, melyik kék szín tetszik neki jobban) és rendeltem 4 gombócnyit. Nem tagadom, nagyon izgultam, milyen lesz a fonál minősége, de azt kell mondjam, csodás. 

Ahogy a címben is írtam, sokszor vissza kellett bontani. Többször megpróbáltam a sapka csücskénél kezdeni az alkotást, de egyszer sem voltam elégedett az eredménnyel. Aztán láttam pár videónál, hogy a patent résszel kezdenek, így fordítottam én is a sorrenden. Itt már csak kétszer bontottam vissza. Egyszer, mert túl hosszúra sikeredett a sapka szegélye, utána pedig nem vettem észre, hogy az egyik bogyóból csúnyán kimászott egy fonalszál. És az eredmény? Remélem tesómnak is tetszeni fog, nekem nagyon bejön, főleg ezzel a fonállal. 

Dupla szállal dolgoztam, hogy még pufibbak legyenek a gombócok. Olykor emiatt megszívtam, mert elcsúszkáltak a szálak, illetve nehezebb volt áthúzni rajtuk a tűt. Eredetileg 5,5-es horgolótűvel próbálkoztam, de az egyik visszabontásnál váltottam 6,0-ra. A méretezést úgy oldottam meg, hogy megkértem tesóm párját, keressen egy téli sapkát, amit a nővérem használ, és küldje el a méreteket. Most már csak izgatottan várom, hogy odaadhassam neki. 

U.i.: Végül nem kellett felhasználni mind a 4 motringot, kb 1,5 maradt, alig várom, hogy más projektben is használhassam.

Lujza, a horgolt bárány

Ti is szoktatok vadászni minták után? Nálam ez kb heti rendszerességű program. Most éppen @worsi csikeszeit kívántam meg. Viszont nagyon régóta szerettem volna készíteni egy bárány, de sose találtam igazán kedvemre való mintát, egészen a múlt hét végéig. Tetszett, hogy pelyhes és bolyhos még kép alapján is, meg valahogy az egész minta nagyon szimpatikusnak tűnt. Aztán elkezdtem horgolni és minden nehézség közbeszólt, amit el lehet képzelni. 

Kezdjük ott, hogy eleve vastagabb fonalat használnak az eredeti mintában. Megpróbáltam a saját kis 3 mm-es fonalammal, de akárhogy csűrtem és csavartam az anyagot, nagyon picinek találtam. Itt jött az ötlet, hogy legyen cirmos a dolog, két színt összeillesztve, vagyis így lett lila-zöld a szőre. Aztán hiába próbálkoztam a leírás alapján elkészíteni a bobble stitch-eket, sehogy se ment. Vagy kevesebb lett a sorban a pufikból, vagy egy puffancs kevésbé volt pufi, mint a többi társa. Azt már csak röhögve írom le, hogy a zöld gombócot sikerült olyannyira összekuszálnom, hogy 3 óra alatt sikerült csomómentesre gombócolni. 

Pinteresten böngészve jött elő a popcorn stitch mintája, ami rögtön megmelengette a felbolydult lelkemet, nem mellesleg jobban is illik nekem a bolyhos birkaszőrzethez. Szegény férj helyében nem lettem volna a morgásaimat hallgatva. Ezzel a technikával már könnyebben ment a munka, bár szegény Lujzának a füle leírását sikeresen benéztem, de talán így is elfogadható a kinézete. 

És az eredmény? Minden kétséget kizáróan az egyik kedvenc horgolt állatkám, de a sok-sok szenvedést megélve szerintem ritkán fogom sokszorosítani. 

Teljes kiőrlésű vaníliás karika

Az van, hogy Gé imádja a vaníliás karikát. Én nem csípem. Viszont kedvem támadt meglepni a fáradt éhes vándort, így gondoltam, kipróbálom Török Eszter receptjét a Viszlát cukor, és fehér liszt című könyvből. Alapanyagok hiányában, picit átalakítottam. 

Röviden: csodálatos lett. 

Hozzávalók

• 150 g teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt 
• 50 g teljes kiőrlésű búzaliszt 
• 50 g fehér liszt 
• 1 tojás sárgája 
• 60 g negyedannyi (cukorhelyettesítő)
• 125 g vaj 
• vaníliaaroma (ízlés szerint)
• fél csomag sütőpor 
• csokoládé 
• víz (1-2 ek)
• só 

Elkészítés

A vajat feldarabolom, hozzákeverem a negyedannyit és a vaníliaaromát, és habos állagúra keverem. Hozzáadom ma liszteket, a tojás sárgáját, a sütőport és a csipetnyi sót, miközben összegyúrjuk a tésztát, 1-2 evőkanál hideg vizet is belekeverünk. Fóliába csomagoljuk, legalább fél órát pihentetjük hűtőben. 

Lisztezett deszkán kinyújtjuk a tésztát (kb fél cm vastag legyen, ha vékonyabb, a szaggatáskor szétesik), pogácsaszaggatóval kilyukasztjuk, majd a közepét is kiszedjük egy kisebb formával (én a vaníliaaroma tetejével formáztam). Előmelegített sütőben kb 15 perc alatt sül meg. Miután kihűlt a tészta, a megolvasztott csokiba mártjuk a kekszeket. Hűtőben rádermesztjük a csokit. 

Zsombor, a zsiráf

Celeste kapcsán már említettem, hogy akartam horgolni egy ehhez hasonló zsiráfot, azonban elfogyott a sárga fonalam, így hanyagolnom kellett a témát. Viszont pár hete ismét feltankoltam a készleteimet, így a zsiráfot is be tudtam fejezni, és úgy érzem, boldog vagyok. Mindig is zsiráf tulajdonos akartam lenni. Ő pedig a képek alapján tornásznak készül. 

Alapvetően ihletforrásként alkalmaztam a fent linkelt zsiráfot, helyesnek találom a hasába horgolt szívet, de nem éreztem az igazinak a saját megvalósításomhoz. Illetve annyira nem tartom magaménak a soronkénti színváltást sem, így még ha nagyon is hasonló az eredeti tervhez, merőben más zsiráfot kaptam. 

Milyennek találjátok? :) 

IR-barát pogácsa

Röviden: inzulinrezisztensek is bátran fogyaszthatják! Nem mellesleg, elég jó kis pogácsa, barátnőm lánybúcsújára sütöttem, kb 10 perc alatt betermelték a résztvevők. :) 

Kicsit elszüttyögtem az időt a konyhában, így indulás előtt lőttem egy villám képet, valószínűleg újra meg fogom sütni, és töltök fel jobb képet! Nem mellesleg örülnék, ha lenne hivatásos pogácsa-kóstoló munkakör, tökéletes lennék a feladatra! 

Hozzávalók

Tészta: 

• 450 gr teljes kiőrlésű búzaliszt
• 150 gr fehér liszt 
• 1 dl olaj 
• 1 kiskanál só 
• 2,5 dl tej 
• 10 gr élesztő 
• 1 tojás 

Krém:

• 1 tojás 
• 250 gr túró 
• 125 gr margarin 
• só 

Tetejére: 

• sajt/ szezámmag (nekem a szezámmagok rendszeresen lepotyognak, így azokat hanyagolom) 
• 1 tojás felverve 

1, A langyos tejet felfuttatjuk az élesztővel. 

2, A liszteket összekeverjük a sóval. 

3, A lisztet és a felfuttatott tejet elkeverjük a többi alapanyaggal is, majd alaposan összegyúrjuk. a tésztát. Kétszeresére kelesztjük. 

4, A tésztát 5 részre osztjuk, egyformára nyújtjuk a részeket. 

5, A krém hozzávalóit (túró, margarin, tojás, só) krémesre keverjük, és a tésztalapok közé kenjük. Az utolsó lapra nem kenünk a krémből. 

6, Vághatjuk kockára, illetve klasszikus kerek formára, ízre ugyanolyan finom lesz. :) 

7, Lekenjük tojással a felvert tojással a pogikat (én rendszeresen elfelejtem, így szerintem elhagyható), és a tetejükre még szórhatunk sajtot/mákot/szezámmagot, kinek hogy tetszik. Sütőpapírra helyezzük a falatkákat. 

8, Előmelegített sütőben kb 25 perc alatt sül meg. 

Jelenleg ez a kedvenc pogácsa receptem, illetve sokan dicsérték a lánybúcsún résztvevők is. 

Celeste, az elefánt

Úgy terveztem, hogy csinálok egy ilyen zsiráfot, de hiába lett kész a teste, de a fej 3/4 részénél elfogyott a csodás sárga fonalam. Mivel nagyon benne volt a boogie a kezemben, mindenképpen folytatni akartam a horgolást. Azonban annak a kitalálása, hogy mit is horgoljak, kb olyan, mint kieszelni, mi legyen a következő napi ebéd... mission impossible. Aztán megtaláltam ezt az elefántot, és rögtön el is dőlt a következő két délutánom sorsa. 

Szokás szerint másítottam rajta. A fülét másként igazítottam, a virágok se olyanok, mint az a leírásban szerepel. Szerintem csoda aranyos. Szerintetek? :)

Let's talk about sex, baby!

Kelly Oram összes magyarul megjelent könyvét olvastam eddig. Valahogy olyan érzésem van vele kapcsolatban, mint ami egy tuti gyógyír egy rossz időszak után. A szereplői valóságosak, szerethetőek - tisztelet a kivételnek - és olyan stílusban ír az írónő, amit élvezet olvasni. Egyszerre szórakoztat a kialakult szituációkkal, másrészt el is gondolkodtat... ez a sztori viszont mélypont a javából. Kérdem én: hol vannak a szerethető szereplők?

SPOILER-es tartalom! 

A szürke két horgolt árnyalata

Szörnyű, de tény: nincs erőm, se kedvem hosszasan írni. Sokáig azt hittem, jó vagyok a témában - ez is volt a sok éves visszacsatolás - de valahogy amint klaviatúra elé kerülök írási célzattal, rögtön görcsössé válok, nem érzem jónak még a legegyszerűbb 3 szavas mondatokat sem. Pedig mennyivel jobb az, amikor csak szárnyalnak követhetetlenül a gondolataim, és a billentyűn pattogó ujjaim se képesek követni a vágtázó szavakat. 

Ellenben azt az időt, amit korábban írásra szántam, azt mostanában a horgolásba ültetem át. Csináltam több apróságot, amikhez bejegyzést nem akarok készíteni, azonban akad itt két szürke cukiság, amit mindenképpen szeretnék kiemelni az apróságok közül. 

Cicás termoszmelegítő

Őszinte leszek: imádok ajándékozni, de nagyon rossz vagyok benne. Az egyik kollégámnak tavaly a szülinapjára akartam készíteni egy ilyet, elkészültében még tetszett is, de amikor már a keményítésre került sor kritikán alulinak éreztem az elkészült cicapopsikat, így nem volt pofám odaadni neki. Szegény kolléga hetekig cukkolt, hogy biztos majd következő közös műszak során adom át az ajándékot, végül megunta ő is a várakozást, és a viccelődés is abbamaradt. Idén már úgy készültem, hogy időben megcsináltam az ajándékot, és direkt olyat választottam, amit véletlenül sem kell keményíteni... Egyezzünk ki annyiban, hogy meghatódásból nem volt hiány a felköszöntéskor. 

Birodalmi lépegető

Ő pedig megrendelésre készült. Kb akkora, mint a felső testem fele. Sok idő, összesen 4 gombóc fonál, többszöri visszabontás, mikor kiderült, hogy az eredetileg használt világosabb szürke fonálból már nem gyártanak. Mikor elkészült, Star Wars rajongó Férj csak ennyit mondott: 

- Ez azért elég menő... Csinálsz nekünk is? 

Minta: etsy

Nektek tetszik a szürkének ez a két árnyalata? :) 

Apróságok az elmúlt két hónapból

Régen volt bejegyzés, mert őszintén szólva, olykor igénylem, hogy egy kicsit eltűnjek hirtelen. Az elmúlt két hónap is ilyen volt, azt, hogy miért alakult így, nem tudom megmondani, de őszintén szólva jól esett. Alapból szeretném lejjebb faragni a képernyő előtt töltött időmet, és tartalmasabb dolgokkal foglalkozni - meglepő, de ebben a bullet journal nagy segítségemre van - és valószínű, hogy ez is egy előszele volt a dolgoknak. Volt itt sok-sok minden, azonban ez egy rövid összefoglaló lesz az elmúlt két hónap kedvenceiről. 

Könyv

Molyon már örömködtem egy sort, de még mindig igaz, amit írtam: szeretnék beleköltözni Julie Buxbaum Tell me Three Things című könyvébe. (magyarul: Három dolgot mondj). Végtelenül kedves könyv, ami oké, hogy ifjúsági történet, de sokkal többről szól, mint azt egy átlagos YA könyv esetében elmondhatunk. Végtelenül emberiek a szereplők, tele sok-sok hibával, meggondolatlan cselekedetekkel, és talán ettől válik olyan jóvá, hiszen 100%-ig az életről szól, még akkor is, ha Ethan kizárólag Batman pólóban hajlandó megjelenni. Számomra a jóságát leginkább azzal bizonyítja, hogy majdnem két hónap is eltelt azóta, hogy befejeztem, de még mindig ott érzem a mindennapjaimban, mintha a sztori költözött volna belém, nem pedig fordítva.

Szemüveg

Egy szerencsétlen véletlen során a Férj rátérdelt a szemüvegemre, ezért egy újat kellett csináltatni. Szerencsére csak a keretet kellett cseréltetni, a lencséknek nem lett semmi bajuk. Egy apró szépséghiba azért bezavart: a szemüveg papucs-tartója fémből készült, ez meg rendszeresen hozzáér az orrnyergemhez, sebet ejtve a fémallergia miatt. Jelenleg úgy néz ki, mintha alakult volna annyit az a fém rész, hogy ne legyen több seb a jövőben. 

Zene

Ezek tetszettek mostanság a legjobban. 

Matty Mullins. See You in Everything 

for King and Country: O God Forgive Us (feat. KB) 

Lord Huron: The Night We Met - 13 okom volt zene 

Unless: Nem változol

Yellowcard: A place we set afire

Szabadidő

Az elmúlt két hónapban sokat horgoltam, ahhoz képest, hogy mennyi minden más is lekötötte a kapacitásaimat. Készült itt kisállat, babatakaró Ábelnek, rengeteg granny square, termoszzokni és még sok más. (Nem mellesleg @szilvamag kért tőlem egy horgolást, ez még munkálatban van, ámbár hamarosan kész, szóval várhatón bejegyzés is lesz róla, mert nagyobb volumenű dologról van szó.) A teljesség igénye nélkül, az elmúlt időszak horgoltságai. 

A horgolás mellett aktívan vezetem a bullet journal-t. Eredetileg az volt vele a bajom, hogy nem tudtam rendesen személyre szabni, mert minden áron rá akartam erőltetni magamra, hogy vezessek napi/heti/havi/éves nézeteket, és nehezen engedtem el, hogy nekem nem biztos, hogy az a legjobb alkalmazás, amit a többség csinál. Emiatt az első naplónál sok-sok hét kimaradt, mert nem tudtam vele megbirkózni, de 2017-ben sikerült függetlenítenem magam, és teljes mértékben személyre szabtam. Igaz, néha most van, hogy elfelejtek felírni dolgokat - pl egy külön rubrikában vezetem, hogy mikor milyen igeverset olvastam, na, ezt nem mindig sikerül pontosan vezetnem. 

Ami még külön jó, hogy ahhoz képest, mennyire ódzkodtam a tracker használatától, most annál nagyobb hasznomra van, pl az édesség fogyasztás vezetésében. 

+1

Kaptam egy új laptopot. Az előző gépem kilehelte a lelkét. Mondhatni elég nehezen váltam meg tőle. Egyrészt csodálatos volt, másrészt arra volt életemben először 19 éves koromban az első komolyabb kiadásom, harmadrészt, minden egyes ráfordított forintot komoly spórolás előzte meg. Az új gép még okosabb, még szebb, még gyorsabb, munkatársam szavaival élve olyan, mint egy ékszer, de azért így is fáj az elválás.