Nem tudom, ki hogy van vele, de engem mikor a munka lezsibbaszt - nyugodtan használhatjuk az életet is szinonimaként - vállalom, nem feltétlenül van kedvem klasszikus vagy éppen bármilyen más sok agysejtet megmozgató irodalmat olvasni. Ilyenkor szoktam YA (young adult) vagy éppen NA (new adult) műfajú sztorikhoz nyúlni, mert bízom benne, hogy kikapcsolódást fog okozni az a pár óra, amit olvasással töltök. Viszont sajnos az esetek tetemes százalékában csak bosszankodok a stílus és a történetek semmilyenségén és többnyire csak mérgelődöm, mert azt látom, hogy nagy igény van ezekre a gyakran igénytelen, minden kreativitást mellőző történetekre.
Szó se róla, még ha olvasok is a stílusba tartozó regényeket, egyáltalán nem tartoznak a kedvenceim közé. Sajnos nem sajnos, magamat is meg tudom lepni, mikor ilyen témájú könyvek után vágyakozom, de őszintén szólva, engem többnyire a kíváncsiság hajt. Szeretnék egyszer úgy elolvasni ebben a műfajban egy könyvet, hogy nem olvasom oldalról-oldalra a kötelezően elpuffogtatott elemeket, amitől csak egyre jobban erősödik bennem az érzés, hogy én ezt a könyvet bizony már olvastam. Csak más személy írta, esetleg másik városban/egyetemen játszódik és a szereplők többségének is más nevet adtak. De azért a borítón meghagyják a kidolgozott félmeztelen férfi felsőtestet vagy a csókolózó pár portréját. És hogy mik a kötelező elemek, melyeket rendszeresen ellőnek ezekben a sztorikban? Sorolom!
- A főszereplő hím rendszerint csodálatos. Magas, általában sötét hajú, a mosolyától minden nő bugyija lehullik - még akkor is, ha a saját neméhez vonzódik - és olyan izmos testtel bír, hogy még a kidolgozott karizmain is lehetne sakkozni. Természetesen a lányok rohannak utána, neki a kisujját sem kell megmozdítania azért, hogy az aznapi numera összejöjjön, hiszen a lányok önként ajánlkoznak a becses szerep betöltéséért, mert nekik ez megtiszteltetés, hogy aznap ők tölthetik be az ágyas szerepét!
- A főszereplő lányt jellemzően bénácskának ábrázolják. Megbotlik a saját lábában, elejti a könyveit, még a legegyszerűbb emberi interakcióban is képes elpirulni. Az ábrázolt leányzó többnyire sérült egy régebbi trauma miatt, ami nem más, mint maga az erőszak, melynek szerves része a drogokkal való elkábítás vagy éppen az alkohol. Természetesen a fiú szereplő egészen addig nem veszi az említett lányt észre, amíg kénytelen nem lesz beszélni vele, pl. egy közös kurzus keretein belül. Persze, látva a leányzó törékenységét, rögtön elindul a tökéletes férfiban egy érzés, ami számára idegen, soha ilyet korábban még nem érzett senki iránt, stb. stb. stb. Gondolom a folytatást el tudjátok képzelni.
- Ami a leginkább zavar ezekben a történetekben, hogy rettentő fontos szerepet tulajdonítanak a szexnek. Nem mondom, hogy nem fontos, egyáltalán nem erről akarok írni, de ebben a műfajban rendszerint azt érzem, hogy akkora hangsúlyt fektetnek a közösülésről szóló leírásoknak, hogy a tényleges cselekmény eltörpül. Plusz, nem egyszer olyan érzetet hagynak bennem ezek a jelenetek mintha a szerző csak azért írta volna bele a történetbe, hogy meglegyen a minimum 300 oldal a kiadáshoz. Semmi extrát nem adnak ezek az epizódok a cselekményhez, és idegesítő, mennyire eltereli a lényegi részről a sztorit. Nem mellesleg, ha egy ügyes kezű szerkesztő kezébe jutna a történet, rögtön 50 oldalra csökkenne a tényleges tartalom.
- Még mindig a szexnél maradok. Komolyan mondom, nem olvastam még olyan történetet, amiben a szeretkezés problémás lett volna a két főszereplő közt, sőt; a szeretkezés mindig csodás, mindig mindenkinek orgazmusa van, a főszereplő srác rendszerint akkora pénisszel bír, hogy a lány azon aggódik, miként tudja az ő szűk csípője mindezt befogadni. Nem hiszem el, hogy csak olyan sztorit tudnak kerekíteni, amiben még a szűz csajnak is egyből, pár perces gyömöszölés után orbitális kielégülést képesek okozni, ja és persze az együttlétek minden egyes alkalommal csak jobbra és jobbra sikerülnek. Néha annyira kiütközik a szereplőket elöntő vágy, hogy tartok tőle, egyszer lángra kap a kezemben szegény Kindle.
- A történet során egyszer a páros tuti szakít. Vagy a csaj bizalmatlansága miatt, mert nem mondta el tragédiát, ami vele történt, vagy valami abszolút fals, mondvacsinált okkal, hogy legyen valami bonyodalom is a történetben.
- Az olvasmányos megfogalmazást akár pozitívumként is kiemelhetném, de ez csak akkor lenne igaz, ha nem társulna hozzá végtelenül idegesítő, gyakran igénytelen, mesterkélt, "nagyon könnyed és fiatalos szeretnék lenni" megfogalmazás. Csak hogy egy példát említsek:
Basszus, de szeretném újra megcsókolni! Érezni akarom az ajkát az enyémen. Hallani akarom a nyögését, amikor a nyelvemmel megtalálom az övét. Remek. Most itt állok a bár kellős közepén kőkemény farokkal.
Az egyik legnagyobb bajom ezekkel a történetekkel, hogy a többség egy kaptafára épül főleg, ha még a fent taglalt kötelező elemeket is tartalmazza, de ezeket valószínűleg más részekkel is ki lehetne egészíteni. A másik az, hogy nők írják nőknek, szóval az író fejben megálmodik egy tökéletes, álomszerű pasit, akit valamelyest felruház feminin vonásokkal, ezzel is gyakran irreális elvárásokat generálva a női olvasókban a férfiak irányába, amiről úgy gondolom, nem feltétlenül jó.
Sose mondanám azt, hogy ne olvassatok ilyen regényeket; úgy gondolom, mindenki rendelkezik annyi szabadsággal, hogy eldöntse, milyen történeteket, milyen műfajban szeret olvasni, mi az a téma, ami képes kimozdítani a mindennapokból. Azt se mondom, hogy a műfajban nem olvastam volna még jót, mert igenis van. Például Rebecca Yarros könyvét angolul olvastam és abszolút pozitív csalódás volt számomra. Van benne szex, akad benne a fent soroltak közül jellemző momentum, azonban sokkalta hangsúlyosabb a tényleges cselekmény, ami meghatározza az egész történetet - konkrétan végigfut az egész regényen - és nem a tragikussága miatt lesz tragédia, a tragédia.
Azt hiszem, most ez után a puffogó poszt után intenzívebben nekiállok az egyszemélyes kihívásomnak. De erre egy másik bejegyzést szánok, addig is, egy költői kérdés így a végére:
A fenti sémát mennyi regényre tudnátok ráhúzni?
