html

2017/03/18

Nem kellesz eléggé

Lassan egy éve hordom piszkozatként a szívemben. Kicsit beleírok, egyes részeket átfogalmazok, másokat teljes egészében kitörlök. Gyurmázok a szavakkal, aztán újra és újra rájövök: szar azzal szembesülni, ha nem vagy valaki(k)nek elég jó. Állítanak valamit, de aztán a cselekedeteik éppen az ellenkezőjéről tanúskodnak, mert leginkább nem csinálnak semmit. Azt mondják szeretnek, de mikor elkóborolsz, meg se próbálnak megkeresni. És hogy miért kellene tenni? Nevezzük barátságnak, bár már abban sem vagyok biztos, hogy valaha annak volt nevezhető. Nem mellesleg elengedni kurva nehéz - szólt a lány, aki nem szokott káromkodni.

Az elengedés nem csak szar dolog, de az utóbbi időben mérhetetlenül fájdalmasnak és jelentős lépésnek élem meg. Voltak hetek, mikor annyira túlcsordultak az érzelmeim, hogy összeszűkült a torkom, és képtelen voltam nyelni, de az érzelmek ennek ellenére tovább hergeltek megállíthatatlanul. És ahogy az idő mindent megenyhít, így ez is könnyebb lett. Idővel. Elmúlt a torok szorítás, képes voltam nyelni fulladás nélkül, de mélyen a lelkemben, még mindig fáj a szembesülés: Nem vagy elég fontos. 
Félelmetes belegondolni, hogy ez a gondolat az egész életemet végigkíséri. A bemerítésem is ékes igazolója volt ennek: Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem. De azzal én balga nem számoltam, hogy a barátaimra is ki kell terjeszteni!

Fáj azzal szembesülni, hogy akikbe bizalmat fektettem, azok úgy haladnak el a buszmegállóm mellett, mintha nem is állnék és várnék ott felszállóként. Nehéz elfogadni, hogy a kapcsolat(ok), ami(k) számodra fontosnak bizonyult(ak) és éveket fektettél bele, a túloldal számára csak egy volt a sok közül. Feldolgozni azt, hogy hiába teszel a barátság fenntartásáért, igazából nem ér semmit a másiknak, természetesnek veszi, és ha elmaradsz, igazából fel sem tűnik neki. Kegyetlenül fáj. 

Természetesen bennem is van hiba, hülyeség lenne az ellenkezőjét állítani. De szembesítés nélkül sokkal nehezebb a változás is. Mert igenis, keresem magamban a hibát, hiszen akad dögivel. Azonban a fentiek ellenére tapasztalom, hogy van, aki tényleg feltétel nélkül szeret... de sajnos a hülye fejemmel, mégis azt a szeretetet vágyom, ami már jó párszor belém taposott.


forrás

4 megjegyzés :

  1. Pár éve lett vége egy nagyon jó barátságnak az életemben. A barátnőmnek lett párkapcsolata, és a fiúja miatt engem teljesen elhanyagolt, utána pedig ki is lépett az életemből, majd jól belém is taposott még utoljára, el is árult. Egyszer véletlenül a szemem elé került egy üzenet, amiben a barátjával beszélgettek, rólam. Röhögtek rajtam és a földig aláztak, borzasztóan megalázva éreztem magam. Aztán az is az eszembe jutott, hogy talán direkt intézte úgy, hogy meglássam. Azóta nem beszélünk, bocsánatot soha nem kért, és ahogy visszahallottam, ő haragszik rám, és fűnek fának úgy adja elő, hogy egy idióta vagyok. Ha rágondolok is sírva fakadok, pedig minden bizalmamat belé helyeztem, hosszú éveken keresztül barátok voltunk, mindent tudtunk egymásról, és mindig ott voltunk egymásnak. Azt is nekem köszönheti, hogy nem erőszakolták meg, egyszer úgy rángattam le róla egy vadidegen férfit... Na, mindegy, hosszú sztori. Azóta csillapodtak az érzéseim, de a csalódottságom és a szomorúságom sose fog elmúlni. Azóta nincsenek barátaim.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, hogy megírtad a fentieket! Egyet értek az utolsó előtti mondatoddal: nekem is csillapodtak az érzéseim, de a csalódottság és szomorúság tényleg nem akar tovább lépni.

    VálaszTörlés
  3. Sajnálom, hogy így jártál, borzasztó érzés ez, de sajnos meg kell próbálni tovább lépni... Néha, amikor eszembe jut, még mindig nagyon rosszul érzem magam, de már nem gondolok rá annyit, mint amikor még friss volt az élmény. Idővel enyhülni fognak a rossz érzések, ha elmúlni teljesen soha nem is fognak. Kitartást kívánok! :)

    VálaszTörlés
  4. Igen, amikor még friss az élmény, sokkal többet gondol rá az ember, aztán az idő tényleg enyhíti a dolgokat: sok minden más is előtérbe kerül. :) Kitartást kívánok én is, és köszönöm még egyszer, hogy írtál!

    VálaszTörlés