html

2016/01/28

12 + 1 tény rólam

Úgy döntöttem, ha már többet nem egyensúlyozom, hanem ténylegesen közelebb is léptem a 30-hoz, megosztanék pár tényt lényemről. Egyesek már korábbi bejegyzésekből kiderültek, mások meg nem, minő meglepő. És nem: a tények mennyisége nem áll egyenes arányban az éveim mennyiségével. ;)



1, Fanatikusan szeretem a bögréket. Ha nem tudod, mit vegyél nekem szülinap/névnap/karácsony/húsvét/mikulás vagy csak kedvtelésből, nem árt, ha tudod: egy bögrének mindig örülök, bár igazából majdnem minden ivóeszköznek. Termosz, bögre, termóbögre, hordpohár. Vágyom rá, hogy egyszer csináltassak egy olyan polcot, ahol minden bögrének meglenne a maga helye, még a rekeszek is formára lennének igazítva. 

2, Allergiás vagyok a fémre, így bizsu ékszereket nem tudok hordani - gyakran már az ezüstöt sem bírja elviselni a fülem. Ennél az allergiánál az a legkellemetlenebb, amikor a farmernadrág gombja, vagy a zsebeknél található díszbogyója érintkezik a bőrömmel és kiütésessé teszi azt.

3, Nem bírom a mozgólépcsőket. Főleg azokat nem, amik Pesten a metróaluljárókban találhatóak.

4, Férjnél vagyok, 2015 augusztusában volt a menyegzőnk. Ahhoz képest, hogy az első találkozásunkkor kijelentette, hogy többet nem szeretne velem beszélgetni, most már így 5 év távlatában egészen mássá alakult a viszonyunk.

5, A születési helyemre írásban mindig Beaverfield-ként reflektálok.

6, A piros színű teák a kedvenceim.

7, Szenvedélyesen szeretek böngészni Pinteresten, sőt, a blog színvilágát mindig egy éppen tetszetős színpaletta alapján alakítom ki. Mikor éppen melyik tetszik.

8, Kedvenc ételem a gyros/döner, és feltett szándékom megkeresni az ország legjobbját. (Egy jelöltem mindenképpen van, Dabason egy elrejtett kis utcában. Remélem egyszer eljutok oda egy újbóli tesztelésre...)

9, Gyerekként hamarabb megtanultam "berregni", mint beszélni.

10, Ha elkezdek tortilla chipset vagy popcornt enni, képtelen vagyok leállni.

11, Nagyon szeretem Brandon Staton fotóblogját a Humans of New York-ot. Ha egyszer engem szólítana meg, ezt mondanám:

I have only one hope which is a wish at the same time: I hope one day my grandmother will see her great-grandchild. 

12, Sokszor eszembe jut, hogy illenék kipingálni a körmömet, aztán amikor elkészül, rájövök, hogy mindenki máson tetszik, csak magamon nem.

+ 1 a ráadás, hogy legyen valami könyves tartalmú is: Azon túl, hogy nagyon szeretek olvasni, még mindig tervben van a saját könyves kávéház megvalósítása.

forrás: pinterest.com



2016/01/23

Ernest Cline: Ready Player One

Sokan tudják rólam, de itt is leírom: nem szokásom fülszöveget olvasni. Többnyire cím, az adott pillanatnyi hangulatom, vagy éppen egy ráérzés szerint választom ki az éppen aktuális olvasandómat. Igen, néha a borító is közrejátszik, de igyekszem ezt a befolyást háttérbe szorítani. Eddig egészen csekély esetben csalódtam, így egy ideig még megtartom ezt a jó szokást a választások terén. Viszont igen, ez egy tipikusan olyan könyv, amit normál esetben soha nem olvasnék el, mert konkrétan semmi nem ragadott meg az első pillanatban, se a sokadikban. 

Dióhéjban a történet: adott egy őrült zseni, pontosabban programozó James Halliday a 80-as évekből, akinek a munkásságát a 21. században nagy-nagy csodálat övez. Létrehozott egy olyan virtuális valóságot (OASIS) ahova tulajdonképpen csak menekülni érdemes: megfeledtet mindenkit a jelenbeli gondjairól, és ebben a másik világban bárkivé válhatnak a karakterek (avatarok). Egyfajta párhuzamos élet, ahol a fiúból lány lehet és fordítva, nem kell ragaszkodnia senkinek sem a valóságban megélt életéhez, bárkivé válhat a játék által. Halliday a halálakor kirobbantott egy kincskeresőjátékot (Easter Egg), aminek tétje, a teljes OASIS birtoklása, ergo te örökölsz mindent a királyságból, ha megoldod helyesen a király által megadott feladványokat. Akadnak mindenhonnan lelkes vállalkozók a rejtvények kibogozására, de egészen 5 évig nem jutnak előrébb az első talány megfejtésében, míg nem változás következik be a játék során: Parzival megfejtette az első feladványt.

Még a 2015-ös Reading Challenge idején kezdtem neki, és nem árulok zsákbamacskát, ha azt írom, marha jó választás volt ez a könyv. Minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amik érdekelnek: utalások mindenféle szeretett dologra (filmek, könyvek, zenék), popkultúra, említik benne a képregényeket, virtuális valóság „börtöne”, függőségek és persze a 80-as évek. Csupa-csupa olyan dolog, ami nem csak foglalkoztat, de a mindennapjaimból képtelen vagyok kihagyni. Most is több hét eltelt azóta, hogy befejeztem, és még mindig nehezen fogalmazom meg a véleményemet ezzel kapcsolatban, annyira magába szippant, mire hetekkel később nagy nehezen kibuggyan belőlem valamiféle vélemény. Ezek a fejben megkreált vélemények gyakran jobban hangzanak belülről, mint aztán klaviatúrára vetve, de azért igyekszik az ember lánya. Ezúttal is ez történt, naphosszat velem volt fejben a könyv: legyen az trolin utazás, alvás, vel való csevegés, illetve olyan hétköznapi semmiségek, mint maga a mosogatás. 

Komolyan, őszintén sajnálom, hogy korábban nem olvastam el ennek a fülszövegét, mert azóta tuti  többször újraolvastam volna. Alapvetően ámokfutás a könyv a javából, tele elvetemült függő karakterekkel, akiknek a függőségi szintje inkább szórakoztató, mint inkább beteges. Néha elkavarodtam benne, nem igazán éreztem a tényleges valóság és a virtuális lét közti határvonalat, de ezt leszámítva, illetve azt, hogy Parzival neve számomra eléggé húsipari-termék hangzású, nagyon izgalmas történetnek tartom. Minden meg van benne, amitől egy regény csak a jó jelzőt biggyesztheti magára: egy játék, ahol mindenki egyenlő esélyekkel indul; remek utalások a 80-as évek popkultúrájára; izgalmas mese, hiszen a legkisebb fiú nyeri meg a játékot, ezáltal ő örökli az egész királyságot – nem mellesleg a „királylány” kezét is; egy csomó olyan világot felsorakoztat, amit ha lenne lehetőségem, azonnal meglátogatnék (pl. Völgyzugoly); átlagos karaktereket szerepeltet cseppet sem átlagos közegben, ahol tényleg bármi megtörténhet; a gonosz, aki megpróbálja minden úton szabotálni a becsületesen játszókat. Olvasmányos, disztópiával kevert sci-fi ez, aminek egy esélyt mindenképpen célszerű adni, mert biztos vagyok benne, hogy csakis pozitív lesz a végeredmény. Nem kell ahhoz valakinek geeknek (kockának – lennie ahhoz, hogy élvezze a könyvet, sőt, az utalások bizonyos százalékát én magam sem ismerem, de ettől még izgalmasabb lesz a sztori, mert így is bővíthetem a már megszerzett tudásomat a popkultúrával kapcsolatban. Ha eddig nem jött le, akkor igen, csak ajánlani tudom. 

forrás: pinterest.com


U.i.: A saját geek álláspontom: jómagamat ebbe a kategóriába sorolom, de nem a számítógépes játékok terén. Viszont molyon is úgy fogalmaztam meg az értékelésemet, hogy már értem, miért szereti ezeket a játékokat, szóval én is megízleltem ezek lényegét. meg csak örül, még ha jelenleg nem is Dota 2, Hearthstone vagy éppen Diablo a kinézett játék, de azért teljesítek vele egy-egy LEGO (Marvel, Hobbit, Harry Potter) küldetést, amiben bőszen ütök mindent, hogy minél több pontunk legyen. 

2016/01/16

Horgolt bögre melegítő rókás kivitelben

Mindig is szerettem ajándékot készíteni. Valahogy sokkal személyesebbnek érzem annál, mint hogy végső kétségbeesésemben bevándorlok egy boltba, és veszek egy olyan dolgot, ami aztán vagy a kukában landol, vagy szimplán porfogóként fog funkcionálni. A karácsonyi időszakban is pont ezt éltem meg: mindenképpen készíteni akartam valamit, csak nyilván azt nem tudtam, hogy mi legyen az. Aztán karácsony előtt pár nappal jött egy e-mail, hogy pinteresten bekedvelték EZT a képemet, és egyből tudtam, ezt muszáj lesz megcsinálnom. Jól is jött, hogy tesómmal kedvenc egyen bögrénk megadta magát. 

Szükséges: 
- bögre
- horgolótű 
- három különböző színű, de azonos vastagságú fonál (narancssárga, fekete + fehér jelen esetben) 
- 1 gomb 
- 1 vastagabb tű 

A végeredmény 
Ahhoz képest, hogy tökéletes nem lett, nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Fix mintám nincs, csak kép alapján próbáltam kitalálni, hogy is kellene megvalósítani. 

2016/01/02

Impressziók a 2015-ben olvasottakról

Hasonlóan az előző évhez megint akartam egy más megközelítésű összegzést írni a 2015-ös olvasmányaimhoz. Bizonyos "tételek" nem teljesültek az idei olvasásoknál, illetve új szempontokat is sikerült generálnom, viszont idén nem akarok mindent kategorizálni, mert azok olyanok is. De a tényleges rendszerezés előtt egy rövid listányi összefoglaló. 


1, Összesen 69 könyvet olvastam végig a Moly szerint, ezek között főként lagymatag YA-k szerepelnek - szeretnék a megkezdett 2016-os évben más kategóriákat is olvasni. 
2, Összesen 11 könyvre nem tudtam ráhangolódni, így még a befejezésük várat magára. 
3, A következő évbe 4 könyvet hoztam át, ebből 1 színező. 
4, Képregény kategóriában a Moly szerint 3-at olvastam, de a valóságban ez nyolcnak felel meg. 
5, Összességében 16 könyvet olvastam idegen nyelven, ebből elolvastam a magyar fordítását 5 kötetnek. 
6. Ez a 69 elolvasott könyv körülbelül 21000 oldalnak felel meg. 
7, Nagy bánatomra nem fejeztem be a Reading Challenge-t, de bízom, hogy az Erő erre az évre koncentrálódik. 



2015-ben:


Kedvenc olvasmány(ok): Gayle Forman: Hová tűntél?; David Nicholls: Egy nap; Alan Moore & Brian Bolland: Batman: The Killing Joke; Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései; Brandon Staton: Humans of New York

Kedvenc folytatás: Gayle Forman: Hová tűntél?

Az Idegesítő: Komal Kant: Mire jó a rosszfiú?; Lauren Barnholdt: Titkok és exek éjszakája; Jane Austen: Emma, Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Szakmai: Andy Steel: Sajtófotó; Szalay Zoltán (szerk.): Visszapillantás/ Flashback; Susan Sontag: A szenvedés képei; Kolta Magdolna & Tőry Klára: A fotográfia története; Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája; Lugosi Logo László: Fényképíró; Mary Warner Marien: A fotográfia nagykönyve; Willfried Baatz: Fotográfia; Robert Caputo: Portré és riport

A pozitív csalódás: Susan Sontag: A szenvedés képei 

Amit soha többet önszántambólLauren Barnholdt: Titkok és exek éjszakája
Istenem, még egy ilyen sekélyes, semmitmondó történetet nem láttam nyomtatásban. Őszintén sajnálom a fákat, amelyeket beaprítottak azért, hogy ez nyomtatásba kerüljön. 

A szép képes: Makány Márta: Esküvő

A kedvenc kapott könyv(ek): J.K.Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve (illusztrált); Gary Chapman: 12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt; Johanna Basford: Titkos kert; Vrábel Krisztina: 160 grammos szénhidrátdiéta; Jenny Downham: Amíg élek; J.R.R. Tolkien: A hobbit (giganagy megjegyzéses verzió); Alice Sherwood: Mit főzzünk allergia esetén? 

A folytatás jobb, mint az előzmény: Gayle Forman: Hová tűntél? 
Őszintén írom, hogy ebbe én nagyon belevesztem. 

Több éves nyögveolvasás eredménye: Jane Austen: Emma 
Nem gondoltam, hogy valaha is émelygés fog el egy Jane Austen könyv olvasatán.

A film nekem jobb: John Green: Papertowns

Magyaros: Tavi Kata: Nyitótánc, Ballépések; Makány Márta: Esküvő; Zakály Viktória: Szívritmuszavar; Janikovszky Éva: Ájlávjú; Leiner Laura: Hullócsillag

Sorozat: Gayle Forman: Csak egy nap; Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Félbehagyások: George R. R. Martin: Trónok harca; Jodi Picoult: My Sister's Keeper; Jann S. Wenner – John Levy (szerk.): Rolling Stone – Interjúk; Sharon Delano: Annie Leibovitz at Work; Máté Angi: Az emlékfoltozók; Szabó Magda: Álarcosbál; Jodi Picoult: Nineteen Minutes; Veiszer Alinda: Ráadás; Robert Capa: Kissé elmosódva; William Shakespeare: Ahogy tetszik; Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Olyan cuki, hogy belehalok: Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

A nagy szemöldökráncolás: Jay Asher: Tizenhárom okom volt…
Az alapötlet nem rossz, de az okok inkább kifogások. 

Az újraolvasások: Harry Potterek, Neveletlen hercegnő kötetek angolul 

Nem kötött le, pedig oly sokan mások szeretik: Zakály Viktória: Szívritmuszavar, Sarah Dessen: Along for the ride - Álom két keréken, Gail Carriger: Soulless - Lélektelen; Gillian Flynn: Holtodiglan

Ami régóta várakozott: Cecelia Ahern: Ahol a szilvárvány véget ér, David Nicholls: Egy nap, Andy Steele: Sajtófotók

Kedvenc páros(ok): Emma & Dexter, Adam & Mia, Graysor & Avery, 

A Karakter: Emma Morley (David Nicholls: Egy nap) 

És végül amik a 2016-os évbe átcsúsznak: Ernest Cline: Ready Player One, Gary Chapman: 12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt, Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére, Johanna Basford: Titkos kert